"Tisztelt Balásy Gyula! Nem támogatást kérek, nem szponzorációt, nem együttműködést. Nem is önnek ajánlok bármiféle pozíciót. Ami miatt önhöz fordulok, az a hírhedt autója, a Lamborghini Diablo." – olvasható a Borsos Lőrinc művészpáros, azaz Borsos János és Lőrinc Lilla nyílt levelében az okkultek.com oldalon. Az alkotók a kérést videóban is kitették, melyben egy fekete kapucnis alak így fogalmaz: „Az ön járműve már sokkal több, mint magántulajdon. Az „éjfekete Lamborghini Diablo” egy szimbólum. Szimbólumként pedig túlságosan is pontos, hiszen ugyanazt műveli a térrel, mint amit az ön kampányai műveltek a közbeszéddel. Nem kéri a figyelmet, hanem erőszakkal elveszi.”
Az alkotópáros ezért arra kéri a vállalkozót, hogy ajánlja fel nekik a sportkocsit, hogy azt műtárggyá alakíthassák:
„A Diablóra nem egyszerű gazdacsere várna, sem egyszerű feloldozás. Hanem transzmutáció. Ki kell vonni abból a körből, ahol eddig forgott, és műtárggyá változtatni.” Borsos Lőrinc a gondolatmenetet végül így zárja: „A cégeket át lehet adni az államnak. A Diablo viszont másféle bestia. Azt nekem kell adni, hogy én lemondhassak róla. Ez a lemondás lesz maga a mű.”
A nyílt levél kapcsán felkerestük a művészpárost, hogy megkérdezzük, miként jött a nyílt levél ötlete, avagy miért pont az éjfekete autóra vágynak. – Ennek a művészeti projektnek az eredettörténete 1996-ba nyúlik vissza, amikor tizenhét évesen láttam a tévében a Jamiroquai együttes Cosmic Girl című klipjét, melyben az énekes egy lila színű Lamborghini Diablo SE30 jubileumi kiadását vezeti. Amikor ezt megpillantottam, az valami megszállottságot eredményezett bennem, ami bár intenzitásban hullámzott az elmúlt harminc évben, de a kísértés tavaly elemi erővel visszatért – mondta Borsos János. Emellett a két művész tavaly meghívást kapott a prágai MeetFactory nevű kortárs művészeti központtól egy rezidenciaprogramra és egy önálló kiállítás rendezésére is, mely idén tavasszal megvalósult, a téma pedig a modernizmus hanyatló jelképeihez, azon belül is Lamborghinihez fűződő viszonyuk lett.
– A kiállítás előzménye, hogy tavaly Janó elvesztette az édesapját, ami után számot vetett az életével, és gondolatban visszatért ahhoz a vágyképhez, a sportautóhoz amit fiatal kora óta dédelget – mondta Lőrinc Lilla.
– Úgy éreztem, hogy megszállt egy titokzatos Entitás, ami csak akkor hagy fel a kísértéssel, ha szerzek neki egy Lamborghinit.
Aztán gondoltunk egy merészet és elképzeltük, hogy ez megtörténhet, és nekünk csak az a feladatunk, hogy megtaláljuk az odáig vezető utat. Jelszavunk: „Nem Lambóra gyűjtök, imádkozom érte” – tette hozzá Borsos János.
– A kiállításunk másrészt május 5-én nyílt, és éppen előző este jelent meg a Balásy Gyulával készített interjú a Kontroll YouTube-csatornáján, ami egy érdekes együttállás volt. Így gondoltuk, megkérjük a vállalkozót, hogy ajánlja fel korábban szimbólummá lett Diablóját a kultúra számára – mondta Lőrinc Lilla. Ezután a közösségi médiában és a weblapjukon is közzétették a nyílt levelüket szöveg és videó formájában.
A két művésznek pedig konkrét terve is van arra, ha megkapnák az autót. – Amint a Diablo a kezünk közé kerülne, transzmutáción, átlényegítésen, kulturális átalakításon esne át, vagyis többé nem vagyontárgy lenne, hanem műtárgy, amit ingyen felajánlanánk egy közgyűjteménynek. Vagyis az lenne maga a mű, hogy én arról képes lennék lemondani. Így a gyerekkorom óta gyötrő vágyamtól végre megszabadulnék – mondta Borsos János. Az autó múzeumban való kiállításának viszont más célja is van. Lőrinc Lilla szerint ezzel jelképesen az előző rendszertől búcsúznának el. A nyílt levelet a két művész szeretné személyesen is eljuttatni Balásy Gyulához gránittáblába gravírozva, az alábbi szöveggel: „Tisztelt Balásy Gyula! A Diablo a soros. Ajánlja fel a számomra, hogy lemondhassak róla. Múzeumi közgyűjteményben a helye. Üdvözlettel: Borsos Lőrinc”.
Az autó múzeumban való kiállításával jelképesen az előző rendszertől búcsúznának el.
Bak Imrétől szitanyomatot kaptak
Nem ez az első alkalom, hogy a Borsos Lőrinc művészpáros egy konkrét tárgyat értelmez át. 2015-ben a Ludwig Múzeumban például Bak Imre egy előadásán vettek részt, ahol a művész arról beszélt, hogy egyszer Robert Rauschenberg amerikai festőművész felkereste a nála huszonegy évvel idősebb Willem de Kooningot, hogy hadd radírozza ki egy rajzát, ami be is következett, így 1953-ban létrejött az új mű, egy majdnem teljesen üres papír aranykeretben. – Bak Imre akkor azt mondta, hogy szeretné, ha a fiatalabb generációból valaki szimbolikusan őt is kiradírozná. Ekkor már tudtuk, hogy együtt akarunk működni vele – mondta Borsos János, hozzátéve, Bak Imre olyan gáláns volt, hogy nekik adta egy 1967-es eredeti szitanyomatát, amivel abban az évben a Ljubljanai Grafikai Biennálén nyert. – Ez egy tájképszerű absztrakt mű, aminek a nagy részére ráfestettük egy téglalapot a mi művészetünkben fontos szerepet játszó fekete zománcfestékkel. Gyakorlatilag kitakartuk a mű nagy részét. A Cenzúrázott Bak Imre című alkotást végül a Ludwig Múzeum vásárolta meg a közgyűjteménye számára.
