A ceutai migrációs válság gyorsan túlnőtt a spanyol–marokkói határ kérdésén, és új belpolitikai muníciót adott a német radikális jobboldalnak is. Az Alternatíva Németországért vezetői az elsők között kapcsolták össze az észak-afrikai spanyol exklávénál történteket a német határvédelemmel és a 2015-ös menekültválság emlékével.
A párt hivatalos megszólalásai keményebb kitoloncolást, a külső határok szigorúbb ellenőrzését és szükség esetén a schengeni rendszer részleges felfüggesztését követelik. Alice Weidel, az AfD társelnöke a ceutai eseményeket annak bizonyítékaként használta fel, hogy szerinte az Európai Uniónak sokkal határozottabban kell fellépnie az illegális határátlépésekkel szemben.
Ostromállapotok uralkodnak Ceutában, több tízezer bevándorló rohanta le az észak-afrikai spanyol exklávétA német sajtó szerint az AfD azt követeli, hogy a Spanyolországba belépőket gyorsan küldjék vissza Marokkóba, és ha Madrid nem tudná ellenőrzés alatt tartani a helyzetet, Németország készüljön fel saját belső határellenőrzésének további szigorítására. Ez a vonal jól illeszkedik az AfD évek óta képviselt migrációs politikájához.
A párt a határvédelem kérdését rendszeresen összekapcsolja a német kormány bírálatával, és azt állítja, hogy Berlin túl későn, illetve túl korlátozottan reagál az Európán belüli másodlagos migrációra.
A ceutai roham ezért Németországban akkor is belpolitikai téma lett, amikor a spanyol hatóságok és Marokkó már megkezdték a tömeges visszatérések megszervezését.
A közös migrációellenesség mögött eltérő külpolitikai reflexek
A kemény migrációs álláspont azonban nem jelenti azt, hogy a német radikális jobboldal egységesen értelmezné a történteket. Az AfD egyik része elsősorban a spanyol kormány hibáit, az uniós határvédelmet és a német belpolitikai következményeket hangsúlyozza. Más, a párthoz közel álló radikális és identitárius körök inkább geopolitikai nyomásgyakorlást látnak a háttérben, és Marokkó szerepét emelik ki.
Az Európai Unió ellenálló képességét tette próbára a ceutai válságA különbség nem új. Az AfD-ben hosszabb ideje egymás mellett él egy olyan irányzat, amely a nemzeti szuverenitást és a szigorú migrációs politikát elsősorban európai keretben akarja érvényesíteni, valamint egy erősen Amerika-ellenes, Oroszországhoz jóval megértőbben viszonyuló szárny. Nemzetközi válságok idején ez a külpolitikai kettősség rendszeresen felszínre kerül.
Ceuta esetében is jól látszik ez az ellentmondás. Egyes megszólalások a spanyol határvédelem megerősítését és az európai államok együttműködését sürgetik, mások viszont a migrációt tudatosan alkalmazott politikai fegyverként értelmezik. Az utóbbi álláspontot elsősorban az AfD parlamenten kívüli holdudvarában, az identitárius mozgalom és a hozzá közel álló médiakörnyezetben fogalmazzák meg élesen.
Az osztrák Martin Sellner környezetéhez tartozó aktivisták a ceutai eseményeket saját remigrációs kampányuk részévé tették.
A radikális jobboldali közösségi médiában gyorsan terjedtek a határkerítésnél, a tengerparton és a spanyol hatósági akciók során készült felvételek.
A cél nem pusztán a helyzet bemutatása volt, hanem annak bizonyítása, hogy a migráció szerintük közvetlen biztonsági fenyegetés, amelyre Európának tömeges visszaküldésekkel kell válaszolnia.
Ceuta újra megmutatta az AfD kettős problémáját
A ceutai válság azért különösen érdekes az AfD szempontjából, mert a párt számára egyszerre kínál erős, könnyen kommunikálható témát és teremt belső feszültséget. A migráció kérdésében a párt egységesnek mutatkozhat: keményebb határvédelmet, gyorsabb visszaküldést és a tagállami mozgástér növelését követeli. Abban viszont nincs ugyanilyen világos közös álláspont, hogyan viszonyuljon Németország az Egyesült Államokhoz, Oroszországhoz, Izraelhez vagy a dél-mediterrán országokhoz.
A német szélsőjobboldal médiakörnyezetében ezért ugyanaz a spanyol kormány egyszerre jelenhet meg a válság okozójaként és olyan kormányként, amely végül gyorsan helyreállította az ellenőrzést. Ez a kettősség nem csupán kommunikációs zavar. Azt mutatja, hogy a radikális jobboldali pártcsaládok közös migrációellenes alapállása mögött sokszor egymással összeegyeztethetetlen külpolitikai elképzelések húzódnak.
Ceuta próbára tette Európa migrációs önuralmátA ceutai események közben az európai fősodor migrációs politikája is szigorodik. Több tagállam támogatja az Európán kívüli visszatérési központok tervét, a schengeni belső határellenőrzések több országban tartóssá váltak, és az uniós vitákban egyre hangsúlyosabb a gyors visszaküldés és a külső határok megerősítése. Ez részben elveszi az AfD-től azt az érvet, hogy kizárólag a radikális jobboldal beszél a határvédelem problémájáról.
Az AfD azonban továbbra is arra építhet, hogy a ceutaihoz hasonló látványos válsághelyzetekben a mérsékelt pártoknál gyorsabban és élesebben fogalmaz.
A közösségi médiában a határ áttöréséről, a tengerbe vonuló tömegről és a rendőri fellépésről készült felvételek sokkal erősebben hatnak, mint az uniós statisztikák vagy a visszatérési eljárások részletei.
A párt kommunikációja ezért a válságképekből igyekszik általános európai veszélyérzetet kialakítani.
A ceutai roham ugyanakkor azt is megmutatta, hogy az AfD és a körülötte működő radikális hálózat politikai egysége korlátozott. A migrációellenesség közös nevező, de a felelősség megnevezése, a külpolitikai orientáció és az európai együttműködés megítélése már élesen eltérhet. A válság így nemcsak az Európai Unió külső határainak sérülékenységét, hanem a radikális jobboldalon belüli törésvonalakat is láthatóvá tette.
