Az idén második alkalommal jelent meg a Farmállatvédelem és az Una Terra Alapítvány összefoglalója a magyarországi ketrecmentes tojástermelésre történő átállás folyamatáról. A jelentésben azt vizsgálják, hogy a Magyarországon tojást termelő, forgalmazó, illetve tojást és tojásalapú összetevőket felhasználó vállalatok mennyire veszik figyelembe a fogyasztók számára egyre fontosabbá váló állatjóléti szempontokat.
Lapunknak Zabezsinszkij Anna, az Una Terra Alapítvány programigazgatója részletezte a felmérés tanulságait, valamint a nemzetközi és hazai trendeket. Elmondta: az OWA (Open Wing Alliance) koalíció a világ több mint 70 országában csaknem 100 állatvédelmi szervezettel közösen végzi ezt a munkát. A programigazgató szerint tavaly még nem nagyon tudták hová tenni a felkeresett vállalatok az átállás állatjóléti és piaci fontosságát, bár cégenként eltérők voltak a reakciók. Például azoknak a nagy nemzetközi hotelláncoknak, amelyek globálisan elkötelezettek a ketrecmentes állattartás mellett, a magyar leányvállalataik is abszolút partnerek ebben, de vannak olyan cégek is, amelyek számára eddig ez nem volt releváns téma, és nem is voltak nyitottak az érdemi tárgyalásra.
„Az idén viszont azt tapasztaltuk, hogy a vállalatok egymást inspirálják, és a fogyasztók is megmozdultak, tehát jóval nagyobb teret kap ez a téma. Ebben az is közrejátszhatott, hogy tavaly egy nagy sikerű kampányt folytattunk, ismert embereket – például Szinetár Dórát, Földes Esztert, Gáspár Katát, Karafiáth Orsolyát – ketrecbe zártunk, hogy megmutassuk, milyen körülmények között élnek a tojótyúkok. Nem a nyomásgyakorlás volt a célunk, hanem a szemléletformálás, felhívni valamennyi szereplő figyelmét arra, hogy beszélnünk kell a haszonállatok helyzetéről.”
Első körben azért a tojótyúkok kerültek a fókuszba, mert a szárazföldi tenyésztett állatok közül ezek a leginkább és legnagyobb számban kizsákmányoltak; a számuk nagyjából 8 millióra tehető hazánkban, ezért itt egy apró változtatás is óriási eredményeket hozhat.
A kiadvány összeállításához kereskedelmi láncokat, vendéglátó- és cateringcégeket, pékségeket, valamint élelmiszergyártókat kerestek fel. A riport bemutatja, mely vállalatok teljesítették már a ketrecmentes átállást, melyeknek van nyilvános vállalásuk vagy ütemtervük, illetve melyek nem indítottak érdemi átállási folyamatot, nem válaszoltak a megkeresésekre, vagy elutasították a további egyeztetést.
„Négy vállalat azzal is megfenyegetett minket, hogy feljelentenek, ha nyilvánosságra hozzuk az adataikat, de a TASZ arról biztosított minket, hogy jogilag nem vagyunk támadhatók a valóság nyilvánosságra hozataláért egy ilyen társadalmi horderejű ügyben”
– avatott be Zabezsinszkij Anna. Az értékelés nyilvánosan hozzáférhető információkon, valamint a vállalatokkal folytatott közvetlen és dokumentált egyeztetéseken alapul. A megjelenés előtt minden érintett cégnek lehetőséget biztosítottak arra, hogy pontosítsa az álláspontját, visszajelezzen, illetve további információkat osszon meg a jelentés készítőivel. A programigazgató hozzátette: az összefoglaló azonban nem egy teljes körű audit, hanem annak átlátható bemutatása, hogy az egyes vállalatok rendelkeznek-e egyértelmű, hiteles és nyilvánosan kommunikált ketrecmentes vállalással vagy átállási tervvel.
A kiadványból az is kiderül, miért nem mindegy, milyen körülmények között termelik meg a reggeli rántottánkba való tojást. A házityúk (Gallus gallus) intenzív szelektív tenyésztése a 20. században kezdődött, gyakorlatilag ez a faj volt az ipari állattenyésztés prototípusa. A mai napig széles körben tartja magát az a hiedelem, hogy a tyúkok egyszerű, buta állatok, mivel a kutatók egész egyszerűen nem foglalkoztak a képességeikkel.
Az utóbbi években azonban fokozatosan kiderült: annak ellenére, hogy viszonylag kicsi az agyuk, a csirkék akár egy négyéves kisgyermek értelmi szintjét is elérhetik. Komplex társadalmi szerkezetben élő, az érzelmek széles skáláját megélő madarak, akik felismerik a társaikat, és különböző hangokat használnak a kommunikációhoz, amelynek része például az öröm, a gondoskodás, az aggodalom, a közelgő veszélyre való figyelmeztetés is.
Szükségleteik nem korlátozódnak a táplálékszerzésre, szükségük van személyes térre és mozgáslehetőségre. A természetben porfürdőzéssel távolítják el a tollaik közül a tetveket és atkákat, faágakon töltik az éjszakát, így nagyobb biztonságban érzik magukat a ragadozóktól. A ketreces tartás azonban megfosztja őket ezektől a természetes viselkedési formáktól.
A zsúfolt ketrecekben tojótyúkonként mindössze egy A4-es papírlapnyi területtel számolnak, a frusztráció miatt gyakori az egymás elleni agresszió vagy az önmaguknak okozott sérülések, mint a húsig hatoló tolltépés.
A telepeken dolgozó munkások gyakran érzéstelenítés nélküli csőrcsonkolással igyekeznek mérsékelni a károkat. A ketrecek vékony dróthálója krónikus fájdalmat, lábdeformitást, csonttörést és a mozgáshiány következtében csontritkulást okozhat. Állatorvosi modellezések szerint a tojótyúkok az átlagos 18 hónapnyi létük közel 67 százalékában különböző eredetű fájdalmaktól szenvednek. Ez gyakorlatilag a teljes ébren töltött időszakuk, ami jól mutatja a jelenlegi termelési rendszerek súlyos állatjóléti kihívásait.
A legsürgetőbb teendő tehát a ketreces rendszer felszámolása és a csarnokok átalakítása legalább mélyalmos tartás számára. Az OWA állatorvos konzulensei 5 (maximum 7) madár/négyzetméter kialakítást határoztak meg (a mélyalmos jelenlegi standardja 9 tyúk/négyzetméter). A biológiai biztonság javítása érdekében a 6000 fősnél nagyobb állományú telepeken kisebb kolóniák kialakítását szorgalmazzák, a felosztott területek között átjárási lehetőség nélkül. Az Európai Unióban jelenleg 40 százalékos a ketreces tartás aránya, mi sajnos jócskán alulteljesítünk ezen a téren, 67 százaléknál tartunk – közölte az alapítvány munkatársa. Bár hozzátette: amikor elkezdték a munkájukat, ez még 81 százalék volt, tehát a tendencia egyértelmű javulást mutat. „Nem lehetetlen elérni a ketreces tartás teljes megszüntetését. Természetesen ez nem egyik napról a másikra tud bekövetkezni, de nem is beláthatatlanul hosszú az időtáv: nagyjából 8-10 év alatt le tud zajlani a teljes átállás” – jelezte Zabezsinszkij Anna.
Felvetésünkre, hogy a fogyasztókat vajon mennyire érdekli a tyúkok jólléte, ha a pénztárcájukat kell nagyobbra nyitni a jó ügy érdekében, a programigazgató elmondta: a vásárlók körében végzett reprezentatív kutatások alapján nagyon is pozitív a kép. Nagyjából 20 forint a lélektani határ, az emberek 65-70 százaléka maximum ennyivel lenne hajlandó többet fizetni a mélyalmos tojásért, azonban az a remek hír, hogy nem kerül ennyivel többe.
Az árkülönbség csupán 5-8 forint, de olyan termelő is van, ahol mindössze 3-4 forinttal drágább a mélyalmos tojás a ketrecesnél.
Ennyit pedig nagyon szívesen kifizetnek az amúgy rendkívül árérzékeny magyar vásárlók is. „Nem azt várjuk el, hogy holnaptól mindenki álljon át a mélyalmos tartásra, de azt igen, hogy a termelőknek legyen egy ütemtervük erre. Tény, hogy a mélyalmos tartás valamivel nagyobb szaktudást igényel a dolgozóktól, de ez egyáltalán nem baj, csak képezni kell a munkásokat. Más országokban is meg tudták ezt lépni, a szomszédos Ausztriában már teljesen betiltották a ketreces tartást, a csehek is nagyon jól állnak, de még Románia is előrébb jár nálunk” – hangsúlyozta az alapítvány munkatársa.
Természetesen az uniós piac védelme érdekében intézkedéseket kell hozni, hogy az olcsó import ne tudja elárasztani a piacot, ezen is több szervezet dolgozik. „Ha az EU-ban megállapítunk egy standardot, akkor ezt azoknak is be kell tartaniuk, akik ide beszállítanak. Ezzel a magasabb állatjóléti követelményeket az Unión kívüli beszállítók működésére is ki tudjuk terjeszteni” – mutatott rá a folyamat komplexitására az alapítvány programigazgatója.
