Nem vagyok vegetáriánus, kimondottan szeretem a húst, a tojást, a tejtermékeket. Soha nem fordult meg a fejemben, hogy rosszul kellene éreznem magam azért, mert elbattyogok a boltba, és megvásárolom az állati eredetű alapanyagokat, hogy aztán valami finomat főzzek belőlük. Soha nem fordult meg a fejemben, hogyan éltek azok az állatok, amelyeket aztán én jóízűen megeszek.
Aztán elolvastam az Una Terra Alapítvány jelentését a ketreces tojótyúktartásról. Megtudtam, hogy bár a tyúkok eposzi jelzője az „ostoba”, ezek a baromfiak akár egy négyéves gyerek értelmi szintjét is elérhetik. Egy négyéves gyerekét! Azét a cuki óvodásét, akit a szülei párás szemmel videóznak a farsangi ünnepségen, ahogy selypegve énekel, verset mond, majd kacagva bújik oda anyához.
A tyúkokat persze senki nem figyeli párás szemmel, ahogy parányi ketrecekbe zsúfolva próbálnak túlélni, megfosztva mindentől, ami a normális életet jelentené számukra: napfény, szabad levegő, természetes talaj, fű, amit csipegethetnek, ülőrudak a magasban, ahol biztonságban érezhetik magukat a ragadozóktól. A szűkös helyen összezárt rengeteg állat agresszívan egymás – vagy akár önmaga – ellen fordul, mindennaposak a durva sérülések, tolltépések.
A madarak gyakorlatilag az egész ébren töltött életüket fájdalomban élik meg.
Holott ennek nem kellene így történnie. Viszonylag alacsony beruházási költséggel sokkal emberségesebb (Vagy inkább állatságosabb? Van ilyen szó?) körülmények között tarthatnánk ezeket a haszonállatokat. Tudják, mennyi a különbség a ketreces és a mélyalmos tartásból származó tojások árai között? (Hagyok egy kis időt a tippelésre…) 5-8 forint! De van olyan termelő, akinél ez a többlet mindössze 3-4 forint. Ennyi az ára annak, hogy a tyúkok ne szenvedjenek egész kis rövid életükben, amit amúgy azzal töltenek, hogy a mi igényeinket szolgálják ki.
Az Una Terra Alapítvány reprezentatív felmérése alapján a magyarok 67 százaléka (!) támogatja a szigorúbb állatjóléti szabályokat. Ez bizony valós kétharmad, nem pedig olyan, mint ami a Holdról is látszik.
Nem vagyok álszent, továbbra is vásárolni fogok húst, tejterméket, tojást, és jóízűen meg fogom enni. Csak mostantól odafigyelek arra, hogy az én jólétem ne menjen az állatok jólétének rovására.
Ne legyen a fájdalom a rántotta valódi ára