Politikai hullámokat vetett a Balkánon az a belgrádi felvetés, amely a határ menti vizek mesterséges átrendezésével torolná meg a pristinai hatóságok Észak-Koszovóban végrehajtott hatósági intézkedéseit. A helyzet akkor élesedett ki, amikor Aleksandar Vučić szerb elnök bejelentette, hogy mérnökökből és építőipari szakemberekből álló munkacsoport felállítását kezdeményezte az Ibar folyó medrének esetleges megváltoztatása érdekében.
A nyilatkozat hátterében a koszovói hatóságok akciói állnak, amelyekben a Gazivode-tározó partján található, szerb tulajdonban lévő épületeket, hétvégi házakat és vendéglátóipari egységeket bontottak le.
A felvetésre adott reakciók rámutatnak arra, hogy a térségben a fizikai infrastruktúra és a természetes vízkészletek birtoklása az el nem ismert államiság körüli konfliktusok legérzékenyebb pontjává vált.
A szárazföldi vízkészletek megcsapolásának vagy irányváltásának ötlete azonnal éles nemzetközi és regionális ellenállásba ütközött, mivel az Ibar–Lepenac vízrendszer stratégiai jelentőségű Koszovó lakossági ivóvízellátásában és energiatermelésében. A mesterségesen létrehozott Gazivode-tározó biztosítja a koszovói villamosenergia-hálózat alapjait jelentő vízerőmű működését, miközben a környékbeli mezőgazdasági területek öntözése és a települések hálózati ivóvize egyaránt erről a forrásról függ.
A koszovói politikai vezetés éppen ezért mély aggodalmát fejezte ki a bejelentés kapcsán, kiemelve, hogy a nemzetközi jog és a határokon átnyúló vízkészletek védelméről szóló nemzetközi egyezmények kifejezetten tiltják a vizek fegyverként vagy politikai nyomásgyakorlási eszközként való felhasználását. Az albán kormányfő szintén megszólalt az ügyben, hangsúlyozva, hogy a folyók természetes folyási iránya a fizikai földrajz törvényeit követi, nem pedig a politikai szándékokat.
A földrajz és a jog is gátat jelent
A műszaki és hidrológiai valóság elemzése során a szakértői közösség gyorsan rámutatott arra, hogy a felvetett mérnöki beavatkozás szinte kivitelezhetetlen. Egy természetes folyómeder elterelése a Dinári-hegység sziklás, hegyvidéki domborzati viszonyai között olyan mértékű földmunkát, alagút- és gátépítést igényelne, amely évtizedes beruházási időt és beláthatatlan anyagi erőforrásokat emésztene fel.
A hidrotechnikai mérnökök kiemelik, hogy dombok és hegytömbök lebontása nélkül egyetlen folyóirány sem módosítható bárki kénye-kedve szerint, különösen egy olyan hegyi vadvíz esetében, amelynek vízhozama és szezonális ingadozása szigorú mederviszonyokhoz kötött. A technikai akadályokon túl az ilyen típusú nagy léptékű beavatkozások ökológiai katasztrófával fenyegetnének a teljes vízgyűjtő területen, pusztítva a helyi ökoszisztémákat és helyrehozhatatlan károkat okozva a talajvízszintben.
Jogi és nemzetközi szabályozási oldalról a felvetés még szilárdabb korlátokba ütközik, tekintve, hogy Szerbia számos olyan vízügyi egyezményt írt alá, amely kereteket szab a szomszédos államokkal közös vízkészletek kezelésére. Az Ibar nemzetközi vízfolyásnak minősül, amely Montenegró területén ered, áthalad Koszovón, majd Szerbia középső részén torkollik a Nyugati-Moravába, így bármilyen egyoldalú beavatkozás Montenegró és az egész dunai vízgyűjtő térség államainak érdekeit sérti.
Aleksandar Vučić az Ibar folyó elterelésével fenyegeti KoszovótA bécsi székhelyű Duna Bizottság és az európai vízügyi keretirányelvek szigorú jóváhagyási eljárásokhoz kötik a vízrajzi hálózat módosítását, megelőzve az egyoldalú vízeltereléseket.
A szerbiai belpolitikai elemzők és ellenzéki szereplők szerint a drámai bejelentés elsősorban a hazai közvéleménynek és a nemzeti érzelmű szavazóbázisnak szólt. A keményvonalas retorika és a látványos mérnöki tervek bedobása hatékony eszköznek bizonyult a politikai támogatottság eróziójának megállítására, még ha a felvetett intézkedéseknek semmilyen reális megvalósítási esélyük sincs. A stratégiai váltás jól illeszkedik abba a politikai mintázatba, amely a gyakorlati lépések elmaradását nagyszabású, szimbolikus nyilatkozatokkal igyekszik leplezni.
A koszovói szerbeknek se lenne jó
Különös figyelmet érdemel a koszovói szerb közösség helyzete ebben a geopolitikai csatában, hiszen egy esetleges vízelterelés vagy gátbeavatkozás közvetlenül veszélyeztetné az Észak-Koszovóban élő szerb lakosság ellátását is. A Gazivode-tározó és az Ibar folyó vízbázisa nem választható el etnikai határok alapján; a rendszerből származó ivóvíz és elektromos áram egyaránt szolgálja a szerb és az albán közösségeket. A helyi politikai képviselők rámutatnak arra, hogy az ilyen fenyegetőzések fokozzák a bizonytalanságot a földrajzilag elszigetelt szerb enklávékban, miközben nem nyújtanak érdemi védelmet a vagyonbiztonságukat ért hatósági intézkedésekkel szemben.
A koszovói szerbek számára a vízellátás bizonytalanná tétele nem védelmet, hanem további kiszolgáltatottságot eredményezne a mindennapi életben.
Eközben a terepen zajló folyamatok az északi területek közigazgatási és biztonsági integrációjának felgyorsulását mutatják. A koszovói rendőrség átvette a felelősséget a Mitrovicában található fő Ibar-híd biztonságáért, amely évtizedeken át a két közösség közötti fizikai választóvonalat és a nemzetközi békfenntartók kiemelt ellenőrzési pontját jelentette.
