Bródy János dalai köré szervezni egy maratoni koncertestét a Sziget Fesztivál előjátékaként egyértelműen üdvözlendő vállalkozás. A Tiniből lett „Tini Bá” olyan szövegeket írt, amelyek a hazai kulturális örökség, emlékezet részévé váltak. És hogy ez egyáltalán nem túlzás, azt be is bizonyította a Novák Péter által rendezett, délutántól éjjelig tartó monstre dalfolyam. A hazai zenei szcéna jelesei léptek fel, olyanok is, akik még soha nem énekelték Bródy strófáit, és olyan is, akik viszont nagyon is gyakran.
Bródyból szinte már a koncert elején hamar közös nevező lett.
Aztán jöttek a dalok, megannyi sláger. Sokan kívülről ismerték ezeket. Emlékszem, volt közöttük olyan, amit még jó régen a nagyszüleim táskarádióján hallottam először. Aztán persze Koncz Zsuzsa, Halász Judit vagy maga Bródy koncertjein még számtalanszor. A Bródy-nap egyediségét mégis az adta, hogy így összeállítva, ebben a sorrendben, ebben a miliőben valahogy szinte mindegyik másként szólalt meg, mint ahogy szokott. Színésznők, fiatal sztárrapperek is beálltak az előadók sorába, és nagyon is jól tették.
Az időzítésben és az ötletben szerepe lehetett annak is, hogy az elmúlt időszakban, a választási kampányban a hazai zenei élet is oldalakra hullott. Arról nem beszélve, hogy a Szörényi–Bródy-viszony ennek a feszültségnek már sokkal régebben egyfajta szimbólumává vált. Nem véletlenül várták sokan erre az estére az ünnepelt szerzőtársát, és azt remélték, személyesen is jelen lesz. Szörényi azonban a melegre való tekintettel az utolsó pillanatban kimentette magát, videóüzenetet és egy dalt küldött Tininek. Hát a dalválasztás is felvet némi kételyt, de végül is abban a már említett kulturális emlékezetben kettejüket aligha lehet elválasztani.
Fontos az is, hogy ez a műsortematika olyan nézőket is kicsábított a fesztiválra, akik talán most először jutottak ki a Szigetre, ráadásul jól érzékelhetően több fiatal a szüleivel vagy a nagyszüleivel érkezett.
„Mindannyian mások vagyunk, még jó, hogy van néhány közös dalunk” – énekelték jó sokan a színpadon a fináléban, sőt maga a főszereplő is.
És a Bródy-napon tényleg a „közös” és az elfogadás szükségessége erősödött fel, nem a „másság” vagy a különbözőség, vagy éppen az ellenségkeresés, netán a gyűlölet. Ezt pedig mindenképp érdemes magunkkal vinni az elmúlt tizenhat év utáni elkerülhetetlen nehezebb napokra is.