Magyarországon a futball már nem egyszerűen sport, hanem egy különleges közigazgatási műfaj. Olyan, amelyben százmilliárdok tudnak éveken át keringeni anélkül, hogy bárki végül eldöntené, rendben volt-e velük minden.
A közgazdászból közíróvá, majd a 24.hu főmunkatársává avanzsáló Kele János kitartó és szívós munkája legalábbis ezt a bájosan sajátos rendszert rajzolja fel. Tudniillik feltárta: a Magyar Labdarúgó Szövetség 2014 óta indított taoprogramjai közül egyetlenegy sem zárult még le. Ezek összértéke 106,11 milliárd forint. Nem arról van tehát szó, hogy valaki elfelejtett leadni egy számlát a könyvelőnek. Több mint százmilliárd forintnyi támogatásról van szó, amelynek jogszerű felhasználásáról ennyi év alatt sem született végleges döntés.
Nyilván nem az történt, hogy akkor ezt kompletten ellopták, magánzsebekbe csatornázták. Hanem az, hogy az MLSZ a másfél évtizedet meghaladó politikai hátszélben úgy vitorlázhatott, ahogy neki tetszett. Márpedig ha nincs ellenszél, akkor a hajózás ökölszabálya szerint magától a hajó sem fog fordulni. De hahó, kapitány, most mintha kissé változott volna a szélirány.
Az MLSZ nem falusi vagy BLASZ III-as futballcsapat, amelynek a pénztárosa egyben a balbunkó is. A magyar sport legnagyobb, legfontosabb és legnagyobb hatású szervezete. Az a szervezet, amely ezer futballklub taoelszámolását ellenőrzi.
Vagyis a szövetség mondja meg, miként kell szabályosan elszámolni a közpénzekkel. Csak közben valahogy a saját elszámolásaival akad egy kis probléma.
Az MLSZ közölte, hogy a kérdéses elszámolásokat leadta. A sportállamtitkárság szerint ilyen dokumentumok náluk ugyan nincsenek. Az MLSZ tizenhat esetben közölt későbbi beadási dátumot, mint amilyen érkezési dátumot az államtitkárság nyilvántartott. Az MLSZ végül azt mondta: elírás történt. Egy elírt dátum valóban előfordulhat. Egy rosszul bepötyögött szám miatt senkit nem kell száműzni a magyar futballból. De itt tizenhatszor történt ugyanaz az elírás. A magyar futball új statisztikai kategóriát alkotott: az ismétlődő elírásét. De ez már nem elírás. Ez koreográfia. Ez maga a rendszer.
Az MLSZ főtitkára úgy fogalmazott: a szövetség mások trehánysága miatt nem áldozza fel a saját tartalékait. De tévedett: ez az egész már messze nem az MLSZ története. Ez a magyar állami sportfinanszírozás története. Azé a rendszeré, amelyben az állami százmilliárdokat a szövetség használja, az állam ellenőriz, a szövetség magyaráz, a szabályok menet közben változnak, a hiánypótlás újabb hiánypótlást követ, a dokumentum néha van, néha nincs, a dátumot pedig el lehet írni – akár tizenhatszor is.
A meccs tizenkét éve tart. Az eredményjelzőn 106,11 milliárd forint. A bíró a sípját keresi. De azt senki nem tudja, mikor fújja le végleg ezt a baromi unalmas meccset.