Elmaradt az alkotmányos válság: az országnak nem lesz egyszerre két köztársasági elnöke, a 70 éves korukat betöltött alkotmánybírók mandátuma szeptember 1-jén lejár, és 12 évnél, azaz három ciklusnál hosszabb ideig senki nem lehet országgyűlési képviselő. A kekvák államosítását támadó utólagos normakontrollt már a múlt héten héten elutasította az Alkotmánybíróság (Ab) többsége, hétfőn pedig a másik három, fenti tárgyú fideszes indítvány is ugyanerre a sorsra jutott. Talán nem is annyira alkotmányos, mint inkább közpolitikai válság alakult volna ki, ha az AB mégis másként dönt. Például a már megválasztott államfő, Baka András nem tudná elfoglalni hivatalát, mert a Sulyok Tamás menesztésére vonatkozó alaptörvény-módosító passzust az Ab megsemmisíti – miközben épp egy harmadik személy, Forsthoffer Ágnes tölti be az ideiglenes köztársasági elnöki posztot. Ebben a helyzetben nem az lenne a kérdés, hogy ki fejezi ki a nemzet egységét, hanem az, hogy ki írja alá és hirdeti ki a törvényeket – azt is, amelyben a Tisza esetleg egy huszárvágással megpróbálná megoldani a saját maga okozta gubancot, hiszen kétharmaddal mindent megtehet. És erre a kérdésre ki más adná meg a választ, mint ismét az Ab…
De nem így történt, és ennek örülnünk kell: a válsághelyzet elhárult. Ahogy egy pár nappal ezelőtt, az Ab-döntést megelőlegező cikkemben írtam: paradox módon, amiért korábban bíráltuk a testületet – hogy nem foglalkozik érdemben a (fideszes) alaptörvény-módosításokkal –, épp azért kell most dicsérnünk.
Fontos ugyanis leszögezni, hogy az Ab nem azt mondta ki, hogy a mostani tiszás alaptörvény-módosítások alkotmányosságával minden rendben van – ezt nem is vizsgálták a bírák. Mind a négy mostani végzésük a hatáskör hiányára hivatkozott.
Arra a 2013-as, negyedik alaptörvény-módosításra, amely kimondja: „Az Alkotmánybíróság az Alaptörvényt és az Alaptörvény módosítását csak a megalkotására és kihirdetésére vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelmények tekintetében vizsgálhatja felül.” Az akkori fideszes kétharmad pedig épp azért írta ezt a rendelkezést az Alaptörvénybe, hogy az Ab ne vizsgálhassa a fideszes alkotmánymódosításokat. Akkor emeltek ugyanis alaptörvényi szintre olyan szabályokat (például a hajléktalanság kriminalizálását), amelyet az Ab korábban alkotmányellenesnek talált.
A Fidesz tehát hiába kérte most a tiszás Alaptörvény-módosítások tartalmi felülvizsgálatát az Alkotmánybíróságtól, a fagyijuk visszanyalt. A korábbi alkotmány erre vonatkozóan nem tartalmazott explicit passzust, vagyis nem volt hatásköri korlát, de az Ab érdemben nem is élt ezzel a lehetőséggel – kivéve épp a 2011–12-es időszakot. (Az is igen érdekes, hogy a negyedik Alaptörvény-módosítás alkotmányellenességének megállapítására vonatkozó indítványt épp a negyedik módosításban szereplő hatásköri korlátra hivatkozva utasították el az akkori bírák. A mai alkotmánybírák közül senki nem volt még 2013-ban az Ab tagja.) Mindenesetre az a tény, hogy az Alaptörvénybe alkotmányellenes passzusok kerülnek be, a Fidesz 2010 utáni gyakorlatára vezethető vissza. De aligha vitatható, hogy Sulyok leváltása, vagy az alkotmánybírák korhatárára vonatkozó rendelkezések is ilyenek, s egy tartalmi vizsgálaton elbuknának, mert például a személyre szabott és a visszamenőleges jogalkotás tilalmába ütköznek – és ezért már nincs okunk az örömre. Amit felróttunk a Fidesznek, azt a Tiszának is fel kell rónunk.
Ezt a helyzetet csak egy új alkotmány írhatja felül. Amely visszaadja az Ab-nek a hatásköreit és véget vet a kétharmaddal való korlátlan alkotmányozás lehetőségének. Egy jogállamban ugyanis nem létezhet korlátozhatatlan hatalom.
Hogy senki – se Orbán, se Magyar – ne élhessen vissza vele.