Meredeken csökken a Hamász támogatottsága, különösen a ciszjordániai palesztinok körében, derült ki a rámalláhi székhelyű Palesztin Politikai és Felmérési Kutatóközpont közvélemény-kutatásából, amelyet a The Times of Israel ismertetett.
A 2023. október 7-i Izrael elleni terrortámadást kitervelő és végrehajtó palesztin terrorcsoport több mint két évtizede a legnépszerűbb palesztin politikai entitás. A palesztin lakosság nem terrorcsoportként, hanem politikai-ellenállási mozgalomként tekint az iszlamista szervezetre, amelynek Izrael elleni harcát, terrorakcióit a felszabadítási harc és az önálló palesztin államiságért folyó legitim küzdelem részének tartja, függetlenül az alkalmazott módszerektől. A 2006 januárjában tartott utolsó palesztin parlamenti választásokat a Hamász fölényesen, 74-45-ös mandátumarányban megnyerte a 2004-ben elhunyt Jasszer Arafat nemzetközileg elismert pártja, a Palesztin Felszabadítási Mozgalom/Fatah előtt, ami belső fegyveres harcokhoz és a mai megosztottsághoz vezetett: Gázát azóta is a Hamász, Ciszjordániát a Fatahra épülő, a terrorizmust és a fegyveres harcot elutasító, diplomáciai rendezést szorgalmazó Palesztin Hatóság irányítja – immár rég jogi alap nélkül.
2006 óta ugyanis nem rendeztek belső választást – azt rendre megnyerte volna a Hamász. A már 90 éves Mahmúd Abbász elnök mandátuma is lejárt, még 2009 januárjában.
Bár a nemzetközi nyomásnak köszönhetően több próbálkozás is volt a választások megrendezésére és egy palesztin egységkormány létrehozására, ez sosem valósult meg, jóllehet közvetítőként főképp a Hamász két legfőbb támogatója, a politikai vezetésének menedéket nyújtó Katar és Törökország diplomáciája jeleskedett. A Hamász bármely szabad választást megnyert volna, így a Fatah és a Palesztin Hatóság különösebben nem törte magát, a Hamász pedig rendre kompromisszumképtelennek bizonyult. Komolyabb nemzetközi tiltakozás sem volt emiatt, hiszen az iszlamista terrorcsoport győzelme igencsak kényelmetlen helyzetbe hozta volna a palesztin autonómiát támogató nyugati országokat.
A gázai háború, a szélsőjobbra támaszkodó Netanjahu-kormány egyre agresszívebb telepespolitikája, Ciszjordánia annektálásának egyáltalán nem titkolt szándéka, a drámai gázai palesztin humanitárius helyzet, a rohamosan romló ciszjordániai gazdasági körülmények és nem utolsósorban az egyre nehezebb viszonyok között élő palesztin lakosság helyzetének rendezését és a palesztin állam létrehozását sürgető, erősödő nemzetközi progresszív hullám azonban új kontextust teremtett – ámde a palesztin választások megrendezése nélkül nincs előrelépés.
A választások megszervezése, a palesztin irányítás legitimitásának demokratikus megteremtése ugyanis azon reformok közé tartozik, amelyeket a Palesztin Hatóságot pénzügyileg és diplomáciailag támogató nemzetközi közösség követel a segélyezés fenntartása fejében. Nemzetközi segélyek nélkül pedig a palesztin autonómia fenntarthatatlan, az intézményrendszer működésképtelen.
De a palesztin–izraeli viszony és a palesztin államiság megnyugtató diplomáciai rendezéséhez nemcsak a gázai háború befejezése szükséges, hanem olyan legitim palesztin képviselet is, amely nemzetközileg elismert tárgyaló fél lehet. Az Egyesült Államok és az Európai Unió által egyaránt terrorcsoportnak minősített Hamász nem ilyen, a Fatah és a Palesztin Hatóság pedig a választási megerősítés nélkül illegitim.
Egy a Hamász által megnyert új palesztin választás rémálomszerű forgatókönyvet eredményezne, a rámalláhi kutatóintézet új felmérése az első biztató jel arra, hogy ez elkerülhető. Az augusztus elején zajlott adatgyűjtés során a válaszadók 42 százaléka elégedett a Hamász Izraellel vívott háborúban nyújtott teljesítményével – az arány magas, de jelentős csökkenést mutat a 2025 október végén mért 60 százalékkal szemben. A bizalomvesztés Ciszjordániában volt nagyobb, itt a válaszadók 45 százaléka fejezte ki elégedettségét a terrorszervezet általános tevékenysége kapcsán, ami 21 százalékos csökkenést jelent a tavaly októberi méréshez viszonyítva. Gázában a csökkenés valamivel kevésbé volt hangsúlyos, 51 százalékról esett vissza 38-ra.
Az előző felmérést a tavaly októberi gázai tűzszüneti megállapodás után végezték. Ekkor a palesztin válaszadók 39 százaléka mondta azt, hogy a Hamász győztesen került ki a konfliktusból. Mára ez a szám 20 százalékra csökkent, további 15 százalék szerint Izrael győzött, míg 60 százalék fenntartja, hogy egyik fél sem győzött. Ciszjordániában mára nagyot csökkent azok aránya, akik szerint a Hamász nyerte meg a háborút, a 2025. októberi 48 százalékról 21-re.
Maguk a palesztinok sem fűznek túlzott reményeket ahhoz, hogy novemberben valóban megrendezik a parlamenti választásokat, jövő év elején pedig az elnökválasztást, a megkérdezetteknek csupán pontosan a fele nyilatkozta azt, hogy szerinte sor kerül a voksolásokra.
Amennyiben erre valóban sor kerül novemberben, patthelyzet alakulhat ki, de ez is jelentős elmozdulás a korábbi, a Hamász javára mért 2/3-1/3-os, de a tavaly októberi politikai erőviszonyokhoz képest is. A ciszjordániai és gázai válaszadók 24 százaléka mondta azt, hogy a választásokon a Hamászt támogatja, s ugyanennyien készülnek a Fatahra voksolni. Tíz hónapja még 35 százalék szavazott volna a Hamászra, míg a Fatah támogatottsága akkor is ugyanekkora volt. A visszaesés e tekintetben is Ciszjordániában hangsúlyos, ahol a Hamász támogatottsága a 2025. októberi 32-ről 18 százalékra esett vissza.
A gázai rendezés tekintetében azonban a palesztinok véleménye nagyban eltér a nemzetközi közösség által támogatott alapelvektől és Izrael elvárásaitól. A válaszadók 70 százaléka mondta azt, hogy a terrorszervezetnek nem szabadna lemondania a fegyvereiről mindaddig, míg Izrael teljes mértékben ki nem vonul a Gázai övezetből, csupán 20 százalék szerint kellene ezt megtennie. A gázai rendezés eme alapkérdésében hónapok óta nincs előrelépés. A Hamász nem hajlandó átadni fegyvereit a teljes izraeli kivonulás nélkül, Izrael viszont nem vonul ki, míg a terrorcsoport át nem adja fegyverarzenálját.
Az egyelőre konkrét időpont nélkül, a jövő év elejére ígért elnökválasztás tekintetében még sok a kérdőjel, a favorit viszont egyértelmű. A 90 éves Abbász elnök vélhetően nem indul, de ha indulna, sem lenne esélye a győzelemre.
A voksolást toronymagasan nyerné a 2002 óta Izraelben bebörtönzött, életfogytiglani börtönbüntetését töltő Fatah-vezető, Marwan Bargouti, őrá a válaszadók 56 százaléka voksolna, míg a Hamász vezetőjére, Kalil al-Hajjára 26 százalék. Abbász, ha indulna, 14 százalékos támogatással számolhatna.
A nagy kérdés az, hogy lehet-e jelölt Bargouti, Izrael hajlandó-e szabadon engedni – akár nemzetközi nyomásra, akár önszántából. Októberben Izraelben is parlamenti választásokat rendeznek, amelyek után a jelen erőviszonyok közepette Benjamin Netanjahu nem tud kormányt alakítani. Hogy mi a jelenlegi ellenzék, a következő izraeli kormányzat várományosainak álláspontja a palesztin Mandelaként is emlegetett, a palesztin egység megteremtése garanciájának tekintett Bargouti kapcsán, rövidesen kiderül, az viszont borítékolható, hogy Netanjahu esetleges újbóli kormányalakítása esetén a Fatah-vezért nem engedik szabadon. A Gázába hurcolt izraeli túszok kiszabadítása érdekében nyélbe ütött fogolycserék során Netanjahu kabinetje több véreskezű terroristát adott át, de Bargouti szabadon bocsátásától mereven elzárkózott.
