Így képzelik el az új vagyonvisszaszerzési hivatalt a jelöltek

Az Országgyűlés igazságügyi és alkotmányügyi bizottsága kedd délelőtt hallgatta meg a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal elnökjelöltjeit. A 96 pályázó közül a bizottság eredetileg három jelöltet választott ki, Jancsics Dávid korrupciókutató azonban tegnap visszalépett. Így Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi vezetője, Unger Anna Róza, az Eötvös Loránd Tudományegyetem politológusa, valamint a Tisza-frakció által jelölt Sárvári Nicholas, a Kanadai–Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke maradt versenyben.

Az elnökhelyetteseket szintén a napokban (25–26-án), zárt ülésen hallgatják meg. A bizottsági tagok mellett a kiválasztásban négy civil szervezet is segít, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), a Magyar Helsinki Bizottság, a K-Monitor Közhasznú Egyesület, valamint a Magyarok Világszövetsége (MVSZ). Utóbbit a Mi Hazánk jelölte, és a szélsőjobboldal irányába húz, illetve gyakran hangoztat összeesküvés-elméleteket. A Fidesz nem vett részt a bizottsági meghallgatásokon.

Ligeti Miklós: Az NVVH-nak nem politikai boszorkányüldözésre kell épülnie

A sort Ligeti Miklós bemutatkozásával kezdték, aki az elszámoltatást jogállami eszközökkel, a legjobb szakemberekkel és a hatóságokkal való együttműködéssel képzeli el. Leszögezte, hogy a mandátumot nem az elmúlt 16 évre kapják, „ez nem egy NER-telenítési hivatal”, hanem minden olyan ügyletre, amely visszaélt a közvagyonnal. Az NVVH feladata szerinte az is, hogy megértsük, mi történt a közvagyonnal hazánkban, még akkor is, ha nem biztos, hogy minden visszaszerezhető.

A meghallgatáson Ligeti Miklós elsőként a Tisza képviselőjének, Hallerné Nagy Anikónak a kérdéseire válaszolt a politikai elszámoltatás veszélyéről és a „foglyul ejtett állam” problémájáról. Szerinte az új hivatal egyik legfontosabb feladata a megrendült közbizalom helyreállítása lehet, működését pedig bírói kontroll korlátozza. Mások kérdése kapcsán arról beszélt még a jelölt, hogy az NVVH-nak országos intézményként kell működnie, mintegy 200 fős létszámmal. A munkatársak kiválasztásánál szigorú eljárást tartana szükségesnek, de önmagában nem kizáró ok, ha valaki a NER alatt állami megrendeléseken dolgozott. A cél, hogy a szükséges szakértelem meglegyen, de a rendszer haszonélvezői ne kerüljenek a hivatalba.

Ezután a civil szervezetek kérdezték a jelöltet. A TASZ a lefoglalt vagyon hasznosítására, a Helsinki Bizottság a külső bejelentések becsatornázására, a K-Monitor pedig a hivatal legnagyobb kihívásaira, létszámára és a titkos adatgyűjtésre kérdezett rá. Az MVSZ a NER 16 éve alatt eltűnt vagyonról, a támogatásokról és a külhoni pénzekről kérdezte Ligetit. A jelölt szerint minden pénzmozgásnak lehet nyoma, például a nem nyilvános, úgynevezett 2000-es határozatokban, de kérdés, hogy a pénzt ténylegesen vissza lehet-e szerezni.

Ligeti úgy véli, a tapasztalatok alapján az eltűnt vagyon körülbelül tíz százaléka lehet visszaszerezhető, ezért az MVSZ által említett 50 százalékot „nagyon ambiciózusnak” nevezte. A lefoglalt vagyon sorsára külön stratégiát kell kidolgozni, különösen akkor, ha még nincs jogerős bírósági ítélet. A nem bírói engedélyhez kötött titkos adatgyűjtést komoly kihívásnak nevezte, a vádalku lehetőségét pedig fontos kérdésnek tartja. Ugyanakkor szerinte a hivatal nem válhat olyan „lelki szemetesládává”, ahol mindenki egyszerűen megbánhatja a korábbi bűncselekményeit.

Unger Anna Róza: Tízmilliárdok visszaszerzése is komoly eredmény lenne

A következő jelölt Unger Anna volt, aki bemutatkozásában arról beszélt, hogy Magyarországon „több mint korrupció” történt, ezért az NVVH feladata egy olyan demokratikus „immunrendszer” kialakítása lehet, amely megakadályozza, hogy mindez megismétlődjön. Ehhez nemcsak a visszaéléseket, hanem az azokhoz asszisztáló szereplők felelősségét is fel kell tárni. Unger szerint ugyanakkor hat év alatt aligha születnek jogerős ítéletek, ennyi idő inkább a visszaélések feltárására és a vádemelésekig való eljutásra lehet elegendő. A jelölt úgy véli, a hivatal működésének alapja egy nyilvános, szakmai közvagyonvédelmi kockázatértékelési módszertan lenne. Ha ezt szakmai alapon alakítják ki, nem lesz politikai boszorkányüldözés, és nem „pofára” vizsgálják majd az ügyeket.

Unger három szakaszra bontotta a NER elmúlt 16 évét. Az első időszakban a szabályozás és a közbeszerzések irányítása került előtérbe, 2015 körül pedig az alapítványok és koncessziók világa következett, miközben a közbeszerzések irányított jellege is megmaradt. Az uniós pénzek elapadásával szerinte elindult a harmadik szakasz, amikor az állam a vagyont magántőkealapokba és más konstrukciókba kezdte kiszervezni. „Egyre kevesebb fék volt a vonaton” – fogalmazott.

Az NVVH-nak ezért nemcsak a nagy ügyeket kell vizsgálnia, hanem a mögöttük húzódó mintázatokat is, mert a NER is minta alapján működött. A hivatal létszámát körülbelül 150 főre tenné, ebből 60-70 ember a nyomozati elnökhelyetteshez tartozna. Unger szerint a hivatal küldetése szükségszerűen politikai, hiszen a választóknak joguk van tudni, mi történt a közvagyonnal. A vádalkuval kapcsolatban azt mondta, morális mércéje szerint az uszítást és a gyűlöletkeltést nem lehet megúszni. A legnagyobb problémának a magántőkealapokat nevezte, ahol szerinte „berakták a pénzünket egy talicskába, és eltolták”. Ugyanakkor tisztában van vele, hogy számos ügy, különösen a korai közbeszerzések közül, már elévülhetett. Szerinte már az is jelentős eredmény lenne, ha a hivatal tízmilliárdokkal több közvagyont tudna visszaszerezni.

Sárvári Nicholas az offshore pénzek nyomába eredne

Sárvári Nicholas mint Tisza-jelölt a meghallgatás elején hangsúlyozta, hogy korábban nem egyeztetett sem Magyar Péterrel, sem Ruff Bálinttal, és független szakembernek tartja magát. A kanadai–magyar kettős állampolgárságú szakember Kanadában nőtt fel, harminc éve él Magyarországon. Bemutatkozásában a pénzek nemzetközi mozgásának a feltárását nevezte az egyik legfontosabb feladatnak, különösen az offshore konstrukciók esetében. Szerinte Magyarországon kevés a megfelelő tapasztalat ezen a területen. „Én, mint magyar, szégyellem azt a helyzetet, ami Magyarországon a korrupcióval történt” – mondta.

Az új hivatalt jogállami keretek között működő szervezetként képzeli el, bírói kontrollal és fellebbezési lehetőséggel. Korábban több országban, köztük Ukrajnában is dolgozott vagyonvisszaszerzési ügyeken. A legfontosabb kérdés szerinte az, hogy hová került a pénz, és jogilag visszaszerezhető-e. Sárvári úgy vélte, Magyarországon autokrácia alakult ki, ezért az elszámoltatás és a vagyonvisszaszerzés mellett azt is biztosítani kell, hogy hasonló helyzet ne ismétlődhessen meg.

A közintézményekbe vetett bizalom hiányát is problémának nevezte. A hivatal működésében kiemelt szerepet szánna az adatoknak és a korszerű technológiáknak. Szerinte az első hónapokban ki kell építeni az adatkezelés és -védelem rendszerét, mert megfelelő adatok nélkül a visszaélések feltárása sem lehetséges. A civil szervezetek kérdéseire azt mondta, egyelőre nem tudja, pontosan milyen felderítési jogosítványai lesznek a hivatalnak, de ezek nélkül nehéz lenne hatékony munkát végezni. „Olyan sok helyen történt visszaélés, hogy nem tudom elképzelni, hogy 3 hónap múlva 10 ezer ügyet tudjak vinni, de vannak olyan jogi megoldások, amik ebben segíthetnek” – fogalmazott. Az offshore pénzmozgások feltárásában a vádalku is hasznos eszköz lehet, ha olyan információkat ad, amelyekhez más módon nem lehet hozzájutni. A hivatal egyik alapelvének a transzparenciát nevezte.