Megadatott a Balcsi, a hatvanas években Szárszó, évszázadok a zöld zsalugáteres, Monarchia-sárga villában a vízparton, ívnak a halak a parti kövek között, jókora fehér fogasok teteme az első nagy halpusztuláskor, pecasiker, mint egy izom, rángatja a ponty a botot, ahogy az életéért küzd, hatalmas, illatos nyárfák az időtlen kertben, aztán 40 év a Kisles-hegyen az északi parton, fahéjas palacsinta a fövenyesi strandon, hallatlan képkivágások és az édes, gyógyvízszerű Balcsi, ha beúszol (gyalogolsz), ma is a régi Balcsit találod, nem a NER-es villákkal beépített nádirtott partot, a Balcsi nagy ajándék a magyaroknak, jóllehet az ország kábé harmada, főleg az alföldiek és az észak-magyarországiak nem jutnak el a tópartra, mert ugye, ahogy ezt már százszor megidéztük, ez egy egyharmadország (copyright Iványi Vitán.)
És akárki akármit károg, a Balcsi most is tök jó. A népek vígan mászkálnak a majomszigetnek nevezett dűnéken, melyek kibukkantak az alacsonyabb vízszint miatt; gyerekparadicsom a déli part, és boldog kutyák rohangásznak-locsognak a homokos fövenyen, nincs gond igazából.
Magam durwára egyetértek Kardos Gábor filozófussal, a Balatoni Kör alapítójával, aki egy ilyen balatoni ember, ami külön emberfajta, ő egy afféle hímivarú sellő, úgy imádja a Balcsit. Szerinte a Balatonnak nem elég a Balaton-törvény, hanem mint élő ökoszisztémának, önálló jogalanyi státuszt kéne neki adni, ami egységes kezelést, felelősséget, jogköröket, valamilyen institucionalizálódást is jelenthetne, mert kéne egy szabad, nagy hatalmú felelős a tónak. Ennek híján a NER-es parvenük tovább irtják a nádat és betonoznak, és ürítik a tóba a vitorlás vegyi vécéjét. By the way sok helyütt léteznek korrekt és szigorú helyi építési szabályzatok, és van a parti sávokat védeni szándékozó szigorú izé, ami most ősztől lép érvénybe, valamint, bár a NER-es szállodásdi érdekében a mániákusan központosító macskás fadísz sokat nyírt a helyi önkormányzatok mozgásterén, például Kőröshegy vagy Fenyves ügyesen ellenállt a falánk ízlésromboló nernyák luxiprojekteknek.
Ám ha nem lesz egység, kultúra, szigorú szabályozás és edukáció, kompetitív piac és politika, zab és zabla, egy (két) nyugodt évtized és szabadság – oh, bože moj, vasom nem kéne? –, akkor folytatódik az a sajnálatosan mély és katasztrofikus, gazdagon szörnyű antikultúra, ami a faluképeket, az arculatot, az összevissza, a legkülönfélébb stílusban épülő házakból, üres, elhanyagolt telkekből, eszméletlen randa flancos villákból összeálló utcaképeket meghatározza. A vízió, a kultúra és az egység hiánya jórészt szinte az egész magyar építészetet jellemzi a háború óta, tessék átlépni Burgenlandba, ami Ausztria Szabolcs-Szatmárja, legcsóróbb fertálya, avagy Szlovéniába, hogy egységes, ízléses és nem ilyen lepukkant utcaképeket lássunk (btw. ha Kárpátalja felől lépsz át Magyarországra, ugyanennek az inverzét láthatod, azaz Munkács felől jőve egész jól kinéző utaknak és faluknak látod a magyar épített tájat a kárpátaljai falvakhoz képest).
Szóval a Balcsi igazi hungarikum, akkora mítosz, nemzeti kincs, és akkora élet kavarog nyaranta a partján, hogy durva jó lenne ezt a szokatlan megoldást választani, amire van példa (Új-Zélandon jogi személy az Urewera Nemzeti Park, Ecuadorban alkotmányos jogok illetik meg a Földanyát…).
Szóval a Balcsi most is boldog, te is, egészen addig, amíg ki nem lábalsz a partra, meghekkelsz egy halsütőt, kapsz egy könnyed, jéghideg korsó Peronit, és ekkor ránézel a telódra. Mintha kutyakakába lépnél, a fideszes Dzsugasvili nem fogadja el a (roma) házelnök kézfogását, a rakijavedelő Don Vastagbél szóvivője szerint (aki demokráciát felszámoló, velejéig korrupt, putyinszopó macskás fadísz szóvivője volt) azért, mert a parlament tiszás alelnöke is részes a tiszás önkényuralom kiépítésében… Ez biz’ isten mókás, a nyilas verőlegény szipogva érzékenykedik, mert emelt hangon küldik el a tömegsír mellől, amit ő lövöldözött össze…
