Közkeletű tévedés, hogy a country a republikánusok zenéje. A műfaj története és közönsége persze erősen kötődik az amerikai Délhez, a vidéki Amerikához és a konzervatív értékvilághoz, de ennél mindig jóval sokszínűbb volt. Dolly Parton pedig különösen nehezen fért bele bármilyen politikai skatulyába. Miközben tudatosan távol tartotta magát a pártpolitikától, egész életében olyan ügyek mellé állt, amelyek túlmutattak Amerika politikai megosztottságán. Dalai mellett talán ezért is érezhette magáénak egymástól távoli világok közönsége.
Amikor a 2016-os amerikai elnökválasztási kampányban úgy tűnt, mintha Hillary Clintont támogatná Donald Trumppal szemben, gyorsan tisztázta: egyik jelölt mellett sem állt ki. Politikáról lehetőleg nem beszélt, mert – mint többször elmondta – nem akarta megmondani másoknak, hogyan szavazzanak.
Ugyanakkor nagyon is volt világnézete. Azt mondta, azt szeretné, hogy bárki kerüljön a Fehér Házba, „mindannyiunkat lásson, mindannyiunkat tiszteljen, és mindannyiunkat emberként kezeljen”. Kiállt a melegek jogai mellett, támogatta a Black Lives Matter mozgalmat, és amikor 2020-ban arról kérdezték, mit gondol az amerikai faji konfliktusokról, egyszerűen úgy fogalmazott:
ha a fekete emberek élete nem számít, akkor ugyan kié számít?
Ez a politikai címkéket kerülő, de az emberi méltóság kérdésében nagyon is határozott magatartás legalább annyira jellemző volt rá, mint a szőke paróka, a strasszok, a magas sarkú cipők és az önirónia. Dolly Parton úgy tudott Amerika egyik legismertebb arcává válni, hogy közben nem tagadta meg azt a világot, ahonnan érkezett.
A countryzene legendája kedden, nyolcvanéves korában halt meg. Halálhírét családja jelentette be. Tennessee szegény vidékéről indult: tizenkét gyermek egyikeként nőtt fel egy egyszobás faházban. Már gyerekként dalokat írt, tízévesen helyi televízióban szerepelt, tizenhárom évesen pedig fellépett a nashville-i Grand Ole Opry színpadán. Az iskola befejezése után, 1964-ben Nashville-be költözött. Előbb dalszerzőként próbált érvényesülni, majd a hatvanas évek második felében Porter Wagoner televíziós műsora országosan ismertté tette.
A hetvenes évekre már nemcsak sztár, hanem a country egyik legjelentősebb dalszerzője volt. A Jolene és az I Will Always Love You állítólag ugyanazon a napon született – önmagában nehezen felülmúlható teljesítmény. Az előbbiben egy nő könyörög gyönyörű vetélytársának, hogy ne vegye el tőle a szerelmét; az utóbbit Parton nem szerelmi szakítás után, hanem Porter Wagonertől való szakmai búcsújaként írta. Az I Will Always Love You 1974-ben az ő előadásában lett countrylistás sláger, majd Whitney Houston 1992-es feldolgozása a Több mint testőr című filmben a popzene történetének egyik legismertebb felvételévé tette.
Parton azonban rég kinőtte a country határait. A Kilenctől ötig című 1980-as filmben Jane Fonda és Lily Tomlin oldalán játszott, és ő írta a film azonos című főcímdalát is.
A vidámnak tűnő sláger a dolgozó nők kiszolgáltatottságáról szólt, és szinte észrevétlenül vált feminista himnusszá.
Később szerepelt többek között A texasi bordélyházban és az Acélmagnóliákban, Kenny Rogersszel előadott Islands in the Stream című duettje pedig 1983-ban az amerikai poplista élére került. Emmylou Harrisszel és Linda Ronstadttal készített Trio című albuma 1987-ben a country vokális hagyományának egyik klasszikusa lett.
De Dolly Parton életművét aligha lehet csak lemezekben, slágerekben és díjakban mérni. 1995-ben alapította meg az Imagination Library programot, amely kezdetben szülőföldje gyerekeinek küldött ingyen könyveket, később pedig hatalmas nemzetközi olvasásnépszerűsítő hálózattá nőtt.
Százmilliónál is több könyvet juttatott el gyerekekhez. Egymillió dollárral támogatta a Vanderbilt Egyetem koronavírus elleni vakcinakutatását, pénzt adott természeti katasztrófák károsultjainak, és jótékonysági tevékenységét ugyanazzal a természetességgel végezte, amellyel saját, gondosan felépített „Dolly” figurájából tréfát csinált.
Talán ezért történhetett meg az is, hogy halálakor olyan emberek búcsúznak tőle, akik politikailag aligha férnének el egy szobában. Reba McEntire, Kacey Musgraves és Keith Urban mellett Lily Tomlin, Jamie Lee Curtis, Dionne Warwick és számos más művész emlékezett meg róla;
Jack White egyenesen azt írta, hogy azonnal szentté kellene avatni.
Parton férje, Carl Dean volt, akivel 1966-ban házasodtak össze, 2025-ben halt meg. Csaknem hat évtizedes házasságuk alatt Dean következetesen kerülte a nyilvánosságot, miközben felesége a világ egyik legismertebb előadójává vált.
Dolly Parton pontosan tudta, milyen Amerika egyik oldala, mert onnan érkezett. De sosem fogadta el, hogy csak az egyik oldalhoz kellene beszélnie. Countryénekes volt, popsztár, színész, dalszerző, üzletasszony és filantróp – egyszerre harsány és szemérmes, mélyen vallásos és társadalmi kérdésekben meglepően szabadelvű.
Talán ez volt Dolly Parton egyik legnagyobb teljesítménye: miközben Amerika egyre inkább két, egymással alig beszélő táborra szakadt, ő nem választott magának fél országot.
