Németország;regionális választások;AfD;politikai erőviszonyok;

AfD-kormány jöhet Szász-Anhaltban, húsz pont a CDU hátránya

Másfél héttel a szász-anhalti tartományi választás előtt Ulrich Siegmund pártja 42 százalékon áll, miközben Sven Schulze kereszténydemokratái történelmi mélypontra süllyedtek. A kormányalakítás azonban még egy fölényes győzelem után sem lenne magától értetődő.

Húsz százalékpont. Ekkora különbség választja el egymástól az AfD-t és a CDU-t Szász-Anhaltban másfél héttel a szeptember 6-i tartományi választás előtt. Az Infratest dimap legfrissebb felmérése szerint az AfD 42 százalékon áll, míg Sven Schulze miniszterelnök kereszténydemokratái 22 százalékot kapnának. A számok önmagukban is történelmi helyzetet jeleznek: ha az eredmény megközelíti a felmérést, az AfD messze eddigi legjobb tartományi választási szereplését érheti el, a CDU pedig 2002 óta először veszítheti el a kormány vezetését Magdeburgban.

Ebben a helyzetben ült egymással szemben Schulze és az AfD listavezetője, Ulrich Siegmund az MDR „Fakt ist!” című műsorában. A vita gyorsan kemény hangneművé vált.

Schulze azzal támadta kihívóját, hogy nincs használható elképzelése Szász-Anhalt gazdasági jövőjéről és új munkahelyek teremtéséről. Saját kormányfői teljesítményét beruházásokkal és gazdasági tárgyalásokkal állította szembe az AfD ígéreteivel, majd azzal foglalta össze üzenetét, hogy ő teljesítményt akar felmutatni, nem ígéreteket.

Siegmund a CDU 24 éves tartományi kormányzását tette felelőssé a problémákért, és azt állította, pártjának világos terve van. A migráció radikális átalakítását ígérte, amely szerinte költségvetési forrásokat szabadítana fel kórházakra és más közszolgáltatásokra. Az AfD politikusa már nem elégedett meg azzal, hogy pártja legyen a legerősebb ellenzéki erő.

Történelmet akar írni: célja az önálló AfD-kormány, ő pedig miniszterelnök szeretne lenni. Szász-Anhaltot egy egész Németországra kiterjedő politikai változás kiindulópontjaként írta le.

A legfrissebb számok alapján az első cél, az AfD egyértelmű választási győzelme reálisnak látszik. Az önálló kormányzás már jóval bizonytalanabb. A 42 százalék a jelenlegi erőviszonyok mellett nem jelentene automatikusan abszolút többséget.

Ulrich Siegmund, az AfD miniszterelnök-jelöltje 2016 óta tagja a szász-anhalti tartományi parlamentnek. A 36 éves politikus az első AfD-s tartományi miniszterelnök szeretne lenni. Erős közösségimédia-jelenlétet épített ki. Az AfD szász-anhalti szervezetét a tartományi alkotmányvédelmi hivatal bizonyítottan szélsőjobboldalinak minősíti.

A CDU, az SPD, a Zöldek és a Baloldal kizárta az együttműködést az AfD-vel. A BSW-t most négy százalékra mérik, így kieshet a tartományi parlamentből.

A választási matematika ettől válik rendkívül kényessé. A Baloldal 11, az SPD nyolc, a Zöldek hat százalékon állnak. Az FDP három százalékával szintén a parlamenten kívül maradna.

Ha ezek az arányok érvényesülnének, az AfD nélküli többséghez a CDU-nak gyakorlatilag valamennyi más, parlamentbe jutó pártra szüksége lenne. Ez azt jelenti, hogy a kereszténydemokratáknak az SPD és a Zöldek mellett a Baloldallal is valamilyen együttműködést kellene kialakítaniuk.

Ez a CDU számára országos politikai problémát okozna. A párt szövetségi szinten összeférhetetlenségi határozatot tart fenn az AfD-vel és a Baloldallal szemben. A magdeburgi eredmény ezért olyan helyzetet teremthet, amelyben a CDU csak saját egyik alapvető koalíciós tilalmának lazításával tarthatná távol az AfD-t a kormánytól. A választók sem lelkesednek ezért: mindössze 32 százalék támogatna egy olyan CDU vezette kormányt, amelyet a Baloldal segít hatalmon maradni, 59 százalék kedvezőtlenül ítéli meg ezt a konstrukciót.

Az AfD előnye ellenére a személyes verseny meglepően szoros. Ha Szász-Anhalt miniszterelnökét közvetlenül választanák, Schulze 41, Siegmund 39 százalékot kapna. Ez arra utal, hogy a CDU problémája mélyebb a miniszterelnök személyes megítélésénél. Schulze lényegesen jobban szerepel a közvetlen összevetésben, mint saját pártja.

Reiner Haseloff hiánya a választás egyik meghatározó tényezője. A veterán kereszténydemokrata 2021-ben még 37,1 százalékos eredményre vezette a CDU-t, és sikerült maga mögé utasítania az AfD-t. Akkor sok olyan választó is a CDU-ra szavazott, akinek elsődleges célja az AfD győzelmének megakadályozása volt. Haseloff személyes népszerűsége szélesebb volt pártjáénál: a 2021-es választás előtt a megkérdezettek 67 százaléka elégedett volt munkájával.

Schulze ismertsége azóta nőtt, de teljesítményét csak a választók 30 százaléka ítéli pozitívan, 46 százalék elégedetlen vele. Ez jelentős különbség elődjéhez képest, és magyarázza, miért nehezebb a CDU-nak ugyanazt a taktikai szavazói mozgósítást megismételnie, amely öt éve működött.

Siegmund kampányának egyik ereje a közösségi média. Tudatosan épített erős digitális jelenlétet, és kevésbé konfrontatív személyes képet igyekszik mutatni, mint az AfD több országosan ismert radikális politikusa. Ez nem jelenti a tartományi szervezet politikai irányának mérséklődését. A szász-anhalti alkotmányvédelmi hivatal az AfD tartományi szervezetét bizonyítottan szélsőjobboldalinak minősíti.

A szeptember 6-i erőviszonyok az Infratest dimap augusztus 24–25-i felmérése szerint : AfD 42, CDU 22, Baloldal 11, SPD 8, Zöldek 6, BSW 4, FDP 3 százalék. A kutatás 1511 választó megkérdezésével készült. A felmérés politikai hangulatot mér, nem választási előrejelzés.

Az AfD júliusban már száznapos kormányprogramot is bemutatott. Több kitoloncolási őrizeti férőhelyet, a menedékkérők széles körű munkakötelezettségét, közigazgatási változtatásokat és más gyors intézkedéseket ígér arra az esetre, ha átveszi a tartomány vezetését. A program több eleme jogi és gyakorlati vitákat váltott ki, de politikai funkciója világos: azt akarja mutatni a választóknak, hogy a párt már nem ellenzéki tiltakozó erőként, hanem kormányzásra kész szervezetként tekint magára.

Egy elnöki rendelet alapján az orosz állam mostantól átveheti egy időre azon vállalatok irányítását, amelyek nem védik meg kulcsfontosságú létesítményeiket az ukrán dróntámadásoktól. Aggodalmak szerint a lépés az orosz gazdaság háborús mozgósítására irányulhat.