Senki sem tudja, mi jár Putyin fejében, de valószínűleg „rezsimjének bűnözői logikája vezérli: soha ne mutass gyengeséget”, állítja az orosz helyzetet elemző friss írásában a The Economist. A brit hetilap az orosz elnökhöz közel álló, meg nem nevezett forrásokból értesült úgy, hogy Vlagyimir Putyin aggódik a saját biztonságáért, és az erő felmutatásában látja a garanciát a politikai túlélésre. A közvetlen kontextus pontosítása és a beszélgetés részletezése nélkül a brit lap azt írta, forrásaik szerint az elnök egy beszélgetés során azt mondta a körülötte lévőknek: Engem „felakasztanak”, ha a háború anélkül ér véget, hogy Oroszország elérné legalább a minimális célját, vagyis az egész Donbász elfoglalását.
A négy és fél éve tartó ukrajnai háború alakulása azonban nem az orosz célok belátható időn belüli megvalósítása felé tart. A frontvonalak alapvetően befagytak, az orosz haderő óriási emberi és anyagi áldozatok árán minimális előrehaladást ért el a Donbászban, az ukrán infrastruktúra elleni igencsak költséges, egyre fokozódó támadások sem tudták visszafogni vagy legalább csökkenteni az ukrán mélységi dróntámadások eredményességét.
A hónapok óta előállt háborús patthelyzet egyik, a rezsim számára legveszélyesebb következménye az orosz lakosság és gazdasági elit növekvő elégedetlensége a „különleges hadművelettel” szemben.
A közhangulat alapvetően megváltozott: a gazdasági nehézségek, a sikeres ukrán dróntámadások okozta ellátási zavarok közepette már az orosz lakosság is háborúnak érzi a háborút, bármilyen megnevezést erőltet rájuk a hatalom.
Ez a hangulati átrendeződés a szeptember 20-ra kiírt parlamenti választásokra készülve megy végbe. Vlagyimir Putyin 26 éve áll Oroszország élén, de még sosem volt ilyen nehéz helyzetben. Mind a kormányzó Egységes Oroszország párt, mind maga az elnök támogatottsága történelmi mélypontra süllyedt – igaz, ez a rezsim körülményei közepette csupán annyit jelent, hogy nagyobbat kell csalniuk a választáson, még drasztikusabbá kell fokozni az elnyomást, vagy valami látványosat kell lépnie a Kremlnek annak érdekében, hogy újrakovácsolja a „nemzeti egységet” és támogatást az elnök és politikája körül.
A The Economistnak nyilatkozó egyik, az elnökhöz közeli forrás úgy vélekedett: az orosz hatóságok nem hagyhatják, hogy a háború úgy folytatódjon, ahogy most megy. Jelenleg ugyanis a gazdasági erőforrásokat és a politikai tőkét is elpazarolják, s ezek a tehetetlenség vezérelte forgatókönyvek hátrányosak a Kreml számára.
Az Oroszország által jelenleg tapasztalt gazdasági vagy politikai problémák egyike sem végzetes Putyin számára: továbbra is megvannak az erőforrásai és az elnyomó apparátusa, amelyre szüksége van a harc folytatásához. Mégis számít, hogy miként tekintenek a háborúra otthon, főképp a választások előtt.
A legnagyobb probléma nem a gazdaság vagy a katonai sikerek hiánya, hanem az elvesztegetett idő: bármi is lesz az eredmény, a közel ötévnyi harc kudarcot jelent. „Egyre inkább az az érzés alakul ki, hogy a cár meztelen.”
Ezen okok miatt véli úgy a legtöbb orosz ellenzéki és nemzetközi elemző, hogy Putyin és rezsimje a háború eszkalációjára készül, mert ebben látja a lehetőséget arra, hogy az orosz haderő kitörjön a patthelyzetből, ami a lakossági elutasítottságot is orvosolhatja.
Az kétségtelen, hogy az Ukrajna elleni orosz légitámadások fokozódni fognak, a moszkvai védelmi minisztérium nemrég jelentette be, hogy megkezdődtek az Ukrajna energetikai infrastruktúráját célzó nagyszabású csapások előkészületei. Arról lapunk is többször beszámolt, hogy Oroszország 2026-ban rendkívüli módon fokozta az Ukrajna szövetségeseit célzó hibrid háborút és szabotázsakciókat.
Nyugati hírszerző szolgálatok nem zárják ki, hogy Oroszország akár egy NATO-val való konfrontációt is megkockáztathat. Bár e jelentések nem állítják, hogy valószínű lenne a közvetlen katonai konfliktus a NATO-val, de nem is zárják ki, hogy az orosz haderő csapást mérhet az Ukrajna katonai szükségleteit kielégítő felszereléseket gyártó európai gyárakra.
Hogy mit tervez pontosan Putyin, az vélhetőleg csak a szeptember 20-i dumaválasztások után derül ki. A Kreml hivatalosan egyelőre elutasít minden, béketárgyalásra vonatkozó javaslatot, érkezzen az Washingtonból, Kijevből vagy akár Ankarából. Az orosz vezetés változatlanul ragaszkodik eredeti, minden kompromisszumot kizáró, feltételek nélküli ukrán fegyverletételt követelő álláspontjához.
Ebben aligha várható változás Washington nyomása nélkül. Donald Trump azonban saját iráni háborújával és választásával van elfoglalva, a szeszélyes amerikai elnök eddigi ukrajnai béketeremtése nem termett babért. A Kreml orra alá sok borsot törő ukrán haderő a katonai győzelemhez nem elég erős, a NATO pedig nem kockáztathat közvetlen konfrontációt az orosz atomhatalommal. Putyint tulajdonképpen egy belső puccs tudná megállítani, vagy – de ez az orosz viszonyok közepette a sci-fi világához tartozik – egy szabad és demokratikus választáson elszenvedett vereség, demokratikus kormányváltás.
A háborús erőfeszítések fokozásával egy időben az oroszországi belső ellenzék elleni elnyomás is látványosan erősödik.
Miután a legfelsőbb bíróság jogerősen kizárta az egyetlen demokratikus orosz párt, a nyíltan háborúellenes Jabloko jelöltlistáját a parlamenti választásokból, és hét év letöltendő börtönre ítélte Makszim Kruglovot, a párt alelnökét az orosz hadseregről szóló „hamisítványok” terjesztésének vádjával, megkezdődött a Jabloko kiiktatása a regionális választásokból is. A területi bíróságok sorra zárják ki „A békéért, a szabadságért és a félelem nélküli életért!” jelszóval kampányoló liberális pártot a regionális választásokból is. Legutóbb pénteken, augusztus 28-án a Szverdlovszki Területi Bíróság zárta ki a Jablokót a regionális közgyűlési választásokból.
A séma ugyanaz volt, mint a szövetségi eltiltás esetében – nem közvetlenül a Kreml vagy az Egységes Oroszország kormánypárt kezdeményezte az eljárást, a hatalom ezúttal is strómanjaira bízta a piszkos munkát. Az országos eltiltás a dumán kívüli kis nacionalista, militarista párt, a Rogyina keresete alapján történt, a szverdlovszki bíróság a nacionalista szélsőjobboldali Liberális Demokrata Párt (LDPR) által benyújtott keresetnek adott igazat. A botrányairól hírhedtté vált Vlagyimir Zsirinovszkij által alapított LDPR az ő halála után is a rezsim egyik ellenzéki kirakatpártja maradt, amely nemcsak támogatja a Kremlt, hanem nacionalista irányvonalával még segíti is a hatalom Nyugat-ellenes politikájának célba juttatását.
Az emigráns orosz ellenzéki média híradásai szerint a szverdlovszki már az ötödik olyan orosz régió, ahol a Jabloko jelöltlistáját eltiltották a szeptemberi regionális választástól is.
Egyes esetekben bírósági határozatokkal, az LDPR vagy a Rogyina pártok keresetét helybenhagyva, más esetekben egyszerűen a helyi választási bizottságok utasították el a liberális listát.
A regionális választásoktól való eltiltás hosszú távú hatalmi szempontokat tükröz, azt sugallja, hogy a Kreml már a látszatra sem adva kiiktat minden belső „veszélyt”. A hatályos orosz jogi szabályozás szerint visszavonható az olyan pártok regisztrációja, amelyek hétévente a regionális közgyűlési választások legalább 20 százalékában, illetve a kormányzóválasztások 10 százalékában nem indítanak jelölteket. Minden arra mutat, hogy a Jabloko nem fogja tudni teljesíteni ezeket az arányokat, ami pártként való bejegyzésének elvesztését, egyben az utolsó tényleges ellenzéki orosz párt végét fogja eredményezni.
Hamis állásajánlatokkal csaltak peruiakat Oroszországba, aztán az ukrán frontra küldték őketCivilek sebesültek meg az éjszakai orosz támadásokban Ukrajnában, lakóház és óvoda is megrongálódottSzergej Lavrov szerint Oroszország közvetlen fenyegetésnek tartja a NATO északi-sarkvidéki katonai tevékenységétMég mindig nem biztos az évszázad magyar olajüzlete