Egy vörös teju néz ránk a terrárium üvegfala mögül – olyan mint egy kisebb dinoszaurusz. A tekintete komoly, a testét vörös pikkelyek borítják, a mozdulatai megfontoltak, időnként pedig kiölti a villás nyelvét. Az állatgondozó egy műanyag dobozt hoz neki, melyben vándorsáskák ugrálnak, majd csipesszel kivesz egyet és odatartja az üveghez, mire a teju máris „vérszemet” kap, és amikor elhúzzák előle a falat, már ugrik is ki, hogy elkapja áldozatát.
Az EgZoona nevű egzotikus állatbemutató teremben vagyunk, körülöttünk különféle hüllők sorakoznak terráriumokban, növények és mászófák között. A rendhagyó helyszín az állatok, az élővilág tiszteletét népszerűsíti, a szakemberei pedig felhívják a figyelmet a felelős állattartásra, mivel úgy vélik, hogy az állatokkal való találkozás nemcsak szórakoztat, de felelősségre tanít és terápiás hatással is bír.
Az RMA Reptiles Maniac hüllőtenyészet két gondozója mutatja be nekünk a terráriumok lakóit, olyan egzotikus állatokat, melyek ritkaságnak számítanak hazánkban, mint az Ausztráliából származó Mertens-varánusz vagy a narancssárga szemhéjú Calumma Parsonii orange eye kaméleon.
Otthonosan a terráriumban
– Én több mint húsz éve bolondulok a hüllőkért. Kaméleonokkal kezdtem, és rengeteg fajom van otthon. Szerencsés vagyok, hogy felkértek erre a munkára, mert élvezem, hogy hüllőkkel foglalkozhatok. Apám is sok állatot tartott otthon, ez a szeretet rám ragadt, de én a hüllőket választottam. Szeretem nézni őket, hogyan viselkednek, és mik a reakcióik egyes helyzetekben – mondja Koós Norbert állatgondozó.
– Számomra kétféle állatfaj van, amit a szépségéért szeretek: a rovarok és a hüllők. Utóbbiaknak hihetetlen fajgazdagsága van. Ha csak mindennap eljöhetek ide a bemutatóterembe, és nem csinálok semmit, hanem csak állok a terrárium előtt, és nézem a hüllőket, én már attól teljesen boldog vagyok – vallja Tóth Csaba.
Az RMA négy gondozója a térben úgy rendezte be a terráriumokat, hogy azok a leginkább hasonlítsanak az állatok természetes élőhelyére, így azok otthonosan érezhetik magukat benne. Jó példa erre az argentin teju, egy nagy méretű, fekete-fehér mintázatú hüllő, aki békésen figyel minket az egyik terráriumban, miközben mászófa mögött elbújva pihen, és néha kinyújtja a nyelvét. Felette spotlámpák, melegítő izzók és egy hosszú UVB lámpa található, utóbbi a természetes napfényt imitálja, a teju pedig ezen keresztül veszi magához a D-vitamint.
Amikor a gondozó elhúzza az üvegajtaját és megsimogatja a fejét, akkor a hüllő lehunyja a szemét, akár egy kezes öleb, aki örül, ha a gazdáját látja.
Ő viszont már nem merészkedik ki a helyéről, így benyúlnak érte, és kiteszik a földre, de mégsem olyan mozgékony, mint a vörös teju, hanem folyamatosan a gondozó közelében akar lenni.
– Most komótosan megy, de gyors is tud lenni. Neki kisebb rovarokat, egereket vagy csirkehúst szoktunk adni, de leginkább patkányt fogyaszt minimum kétnaponta. Emellett gyümölcsöt is kap, szereti a dinnyét – mondja Norbert. Hozzáteszi, ekkora gyíkot azért költséges eltartani, mert maga a hüllő is drága, aztán be kell szerezni egy két és fél méter hosszú terráriumot, és rendszeresen etetni kell.
Ne zavard a vízi varánuszt!
Gyerekeknek is tartanak órákat, melyeken megtapasztalhatják, hogyan kell a hüllőkkel felépíteni a bizalmat, hogy azok kezesek legyenek velük. – A bizalmat ételekkel, például tücskökkel, egérrel lehet felépíteni, és ha az állat már megbízik bennünk, akkor a kezünkhöz szoktathatjuk azt – magyarázza Csaba. Fontos azonban, hogy egy hüllő nem olyan mint egy kutya, vagyis nem szimpátiából fog közeledni az emberhez, vagy mert simogatásra vágyik, hanem kizárólag az étel és a megszokás viszi arra, hogy ne tartson a gondozójától.
– Egy hüllő sosem lesz olyan, mint egy kutya. Ők kiszámíthatatlanok. Lehet, hogy egyik pillanatban még hagyja magát simogatni, de a másikban odakap.
Emellett vannak olyan hüllők is, amelyekhez csak szakszerűen és óvatosan érdemes hozzányúlni, mivel azok támadnak. Ilyen a Mertens-varánusz, amely a farkával akkorát tud csapni, hogy súlyos sérülést okozhat. Ezt az állatot ezért csak üvegfal mögül nézzük meg, ő éppen egy farönkön fekszik, lógatva a lábát – ebben a pózban még akár nyugodt természetűnek is gondolhatnánk. – Őt azért tartjuk, mert nagyon ritka állat. Ritkán is szaporodik, fogságban szinte semennyire. Nekünk is csak kettő példányunk van, szóval ők itt a kuriózumok – mondja Csaba.
A galléros gyík szintén pihen, őt viszont azért nem zargatják, mert nemrég költöztették ide. – Most ő nyugodt, de máskor, ha benyúlok vagy akár csak az üveghez érek, már ki is nyílik a gallérja, és tátott szájjal néz rám. De egyébként teljesen szelíd, inkább csak meg akarja ijeszteni a másikat védekezés céljából.
Rovarevő vadászok
Végül átsétálunk a tenyészetbe, ahol a sok terráriumban látunk másfél hónapos, három hónapos és felnőtt szakállas agámát, de még sisakos kaméleont, görög teknőst és nagyra nőtt kurta pitont is. Ezeket a példányokat a gondozók már nem mutatják meg a közönségnek, noha ezeket meg lehet vásárolni, de még mielőtt erre sor kerül, itt is ajánlatos kikérni az állatgondozók segítségét, hogy a számunkra megfelelő árú és tartású hüllőt válasszuk ki, hiszen nem elég azt beszerezni, utána gondozni is kell. – Az agámákat például tücsökkel etetjük, de kapnak növényi táplálékot is. Szóval ők vegyes koszton élnek, de alapvetően vadászok, rovarevők – meséli Csaba.
Hozzáteszi, hogy mivel száraz, sivatagi életmódhoz szoktak, ezért a terráriumban minél melegebb és kopárabb környezetet teremtenek nekik. Míg ezt mondja, az öt kicsi agáma érdeklődve figyel minket.
Egzotikus állatvásár tízezer négyzetméteren
Hüllőket nemcsak az EgZoona bemutatóteremben, de a BOK Csarnokban is láthatunk, ahol október 10-én nyílik az EgZoo Mania nevű egzotikus állatvásár és kiállítás, ahol mindenféle kígyót, hüllőt és más egzotikus állatot, ritka fajokat nézhetünk meg testközelből. Ez Magyarország legnagyobb egzotikus állatkiállítása és vására, ahol tízezer négyzetméteren több mint kétszáz kiállító várja a vendégeket, illetve a színpadokon interaktív szakmai előadásokat és szórakoztató, edukatív programokat is tartanak.
