A magyar mezőgazdaság nem egyszerűen zsugorodik, hanem alapjaiban alakul át: változik, hogy kik gazdálkodnak, mekkora területen és mit termelnek. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Agrárium 2026 gazdaságszerkezeti összeírásának előzetes adatai szerint június 1-jén már csak 163 ezer agrárgazdaság működött Magyarországon. (A felmérést a hivatal idén május 15. és július 15. között végezte.) Ez három év alatt 35 ezres, vagyis 17 százalékos visszaesés, tíz év alatt azonban már brutális, 41 százalékos zuhanás.
Egy évtized alatt tehát több mint kétötödével csökkent a gazdaságok száma.
Közben a megmaradó gazdaságok nagyobbak lettek: az egy gazdaságra jutó átlagos mezőgazdasági terület három év alatt 18 százalékkal nőtt, és megközelítette a 33 hektárt. Ez egyértelmű birtokkoncentrációt jelez: kevesebb gazdaság művel nagyobb területet.
A másik, már igencsak súlyosnak tűnő probléma a gazdatársadalom korának alakulása.
A gazdaságirányítók 37 százaléka 65 év feletti, a 40 év alattiak aránya mindössze 10 százalék. Ráadásul ez az arány három év alatt lényegében nem változott.
A friss adatokból tehát nem látszik semmilyen érdemi fiatalodás, miközben a szakemberek szerint a generációváltás szükségessége egyre égetőbb lenne.
A teljes folyamat különösen kellemetlen tükre az Orbán-kormány azon hangsúlyosan megnevezett agrárpolitikájának, amelynek egyik kiemelt célja éppen a vidék megtartása és a családi gazdaságok megerősítése volt. A gazdaságok eltűnését ugyan nem lehet egyetlen kormányzati intézkedésre vagy politikai döntésre visszavezetni, mivel a jövedelmezőség, a technológiai fejlődés, a generációváltás, az öröklés és a piaci, sőt a világpiaci folyamatok egyaránt szerepet játszanak. Az eredmény azonban elég lelombozó: tíz év alatt 41 százalékkal kevesebb agrárgazdaság maradt. Ez alapján pedig nehéz azt állítani, hogy az elmúlt évek vidék- és agrárpolitikája meg tudta volna állítani a gazdaságok számának hosszú távú zuhanását.
Ráadásul ezzel összhangban egy további adat még rosszabb képet fest a mostani helyzetről.
Talán elérte a gödör alját a tejágazat, de itthon ezzel vége is a jó híreknekA KSH mezőgazdasági munkaerő-felhasználási adatai alapján nemcsak a gazdaságok száma, hanem a mezőgazdaságban elvégzett munka mennyisége is drasztikusan csökkent.
A KSH adatai szerint 2010-ben még 444 157 éves munkaerőegységnyi (ÉME) munkát végzett a magyar agrárium, 2025-ben viszont csupán 244 715-öt. Ez 44,9 százalékos visszaesés. (Az ÉME azt mutatja meg, hogy a mezőgazdaságban összesen mennyi munkát végeztek, egy ÉME 1800 munkaórának felel meg.)
Fontos ugyanakkor, hogy ebből nem következik automatikusan: 45 százalékkal kevesebb ember dolgozik a mezőgazdaságban. A mutató a mezőgazdaságban felhasznált munka mennyiségét méri, nem a foglalkoztatottak létszámát. A számok azonban így is nagyon erős szerkezeti változásra utalnak.
Ez pedig a mostani gazdaságszámadatokkal együtt a magyar mezőgazdaság egyik valóban mélyreható átalakulását mutatja. A családi munkaerőre és kisebb gazdaságokra épülő modell látványosan visszaszorul, miközben a termelés egyre koncentráltabbá válik. Ez pedig egy idő után akár társadalmi kérdéssé is válhat, hiszen ha eltűnik egy gazdaság, vele együtt eltűnhet egy családi jövedelemforrás, egy helyi gazdasági szereplő és egy, a településhez kötődő generáció is. A KSH korábbi elemzése már 2020-ban is azt mutatta, hogy az egyéni gazdaságokban a mezőgazdasági munkavégzés a gazdasági szervezetekénél nagyobb mértékben csökkent, és a családi munka szerepe tíz év alatt jelentősen visszaesett.
Magyarok alig akadnak a munkára, így ukránok szedik a hazai gyümölcsötEltűnő állattartók, növekvő növénytermesztési súly
A hosszabb távú szerkezeti változás talán sehol sem olyan látványos, mint a gazdaságok fő tevékenységi körében. A KSH összehasonlító adatai szerint 2010-ben még az állattartó gazdaságok adták a gazdaságok 44,9 százalékát, míg a növénytermesztők aránya 40 százalék volt. A most közzétett statisztika szerint ez alapvetően megfordult:
az állattartó gazdaságok aránya 14,7 százalékra zuhant, miközben a növénytermesztő gazdaságoké 68,2 százalékra nőtt. A vegyes gazdaságok aránya 12,3-ról 13 százalékra változott, a nem besorolható gazdaságoké pedig 4,7-ről 2,1 százalékra módosult.
E szerint 2010 és 2026 között az állattartás részesedése 30,2 százalékponttal esett vissza, miközben a növénytermesztésé 28,2 százalékponttal nőtt. Ezt nem lehet egyszerű visszaesésnek nevezni, hiszen ami másfél évtizede még az agrárgazdaságok legnagyobb tevékenységi csoportja volt, mára kisebbségi szereplővé vált, miközben a növénytermesztés egyértelműen domináns lett.
Az állattartás visszaszorulása az egész élelmiszer-gazdasági láncot érintheti, a takarmánytermeléstől és a feldolgozóipartól a vidéki foglalkoztatásig. Ha az állati termékek hazai előállításának kapacitása ráadásul tartósan csökken, az hosszabb távon növelheti bizonyos termékek importkitettségét is.
A folyamat ráadásul nemcsak az állatállományok alakulásáról szól, hanem arról is, hogy az állattartás a növénytermesztésnél jellemzően nagyobb folyamatos munkaerő- és tőkeigénnyel, illetve eltérő jövedelmezőségi és piaci kockázatokkal jár. A növénytermesztés ezzel szemben nagyobb területen, egyre gépesítettebben és koncentráltabban folytatható. A KSH adatai alapján így az állattartás visszaszorulása és a birtokkoncentráció ugyanannak a szélesebb szerkezeti átalakulásnak két fontos jele.
A kukorica is menekül a magyar klíma elől
A növénytermesztés térnyerése közben maga a növénytermesztés is átalakul, és ennek egyik leglátványosabb jele a gabonafélék vetésszerkezetében a kukorica visszaszorulása.
2020-ban a gabonafélék vetésterületén belül az őszi búza részesedése 38,4, az őszi árpáé 9,8, a kukoricáé pedig 41,5 százalék volt. 2026-ra ugyanez 44,0, 15,8 és 26,7 százalékra változott, az egyéb gabonák részesedése pedig 10,3-ről 13,5 százalékra nőtt. A kukorica tehát hat év alatt 14,8 százalékpontot veszített a gabonafélék vetésterületén belüli részesedéséből, ami mintegy 36 százalékos visszaesés.
Ebben érdemi szerepe lehet a klímaváltozásnak. A gazdák és agrárközgazdászok évek óta arról beszélnek: a nyári hőség és a csapadékhiány egyre nagyobb kockázatot jelent a kukoricatermesztés számára. A vetésszerkezet változását emellett természetesen árak, piaci kilátások, vetésforgó és gazdaságossági szempontok is befolyásolják.
Raskó György a Népszavának korábban arról beszélt, hogy a tartós aszály enyhítéséhez nem elég egyszerűen több vizet kijuttatni a földekre. Szerinte a meglévő csatornákat ki kellene tisztítani és vízzel feltölteni, hogy emelkedjen a talaj vízszintje, emellett sok kisebb vízmegtartó tározóra és a vizes élőhelyek helyreállítására is szükség lenne. A Népszavának adott nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy enélkül
az Alföldön már egy normál év is szinte aszályosnak számít, és a tartós vízhiány miatt a kukorica termesztése is egyre nehezebb.
A kukorica visszaszorulása ugyanakkor az állattenyésztés miatt is érzékeny pont, hiszen a növény a takarmánytermelés egyik meghatározó alapja. A két folyamat azonban nem feltétlenül ugyanannak az oknak a következménye: az állattartás zsugorodása maga is csökkentheti a takarmányigényt, miközben a kukoricatermesztés visszaszorulását az éghajlati és gazdaságossági szempontok egyaránt hajthatják.
Persze a véleményformálók egy tekintélyes köre szerint a gazdaságok koncentrálódását önmagában hiba lenne negatív fejleményként beállítani, hiszen a nagyobb üzemek hatékonyabban tudnak beruházni, gépesíteni és alkalmazkodni a piaci versenyhez. Az viszont már problémának nevezhető, ha a folyamat közben olyan gazdasági és társadalmi funkciók tűnnek el, amelyeket a koncentráció nem pótol, így a vidéki népesség helyben tartása, az állattartás, a diverzifikált termelés vagy éppen az új gazdálkodói generációk belépése. A számok pedig arra utalnak, hogy ez nem történik meg az ágazatban, vagyis az agrárium „üresedését” az előző kormánynak nem sikerült fékeznie. Az új Tisza-kabinet előtt pedig éppen ez a feladat áll: úgy kellene megállítania a gazdaságok és a családi munkaerő fogyását, hogy közben egy koncentráltabb, elöregedő és a klímaváltozásnak egyre inkább kitett mezőgazdaság pályán maradjon.
