„Úgy tűnik, mintha az ügyészeink még mindig megbénulnának, amikor meglátnak egy magas rangú politikust”

A Tiszára szavazók türelmetlensége érthető, ők – a kampánybeli ígéretek hatására – azt hitték, hogy a NER-lovagok egy része pár hónap alatt börtönbe kerül. De ön ügyvédként tudja, hogy az igazságszolgáltatás lassú folyamat, ezért szakemberként meglepő a türelmetlensége…

Az elmúlt 16 évben elkövetett korrupciós bűncselekmények egy részének alapos felgöngyölítése valóban rendkívül bonyolult és időigényes feladat, azoknál én sem várok gyors eredményt. Az aranykonvoj és az NKA-támogatások ügye azonban véleményem szerint nem ilyen. Kezdjük az ukrán pénzszállítók jogtalan megállításával. Ez egy könnyen felderíthető bűncselekmény, nem kell több ezer oldalnyi dokumentumot átnézni a megértéséhez. A történet jól ismert: március 5-én az M0-áson a terrorelhárítás megállította az egyik ukrán állami bank Bécsből Kijevbe tartó, 27 milliárd forintnyi értéket szállító páncélozott autóit, és elfogták a járművekben szolgálatot teljesítő hét ukrán őrt. Megbilincselték és földre fektették őket, kámzsát húztak a fejükre. Aztán ügyvéd és tolmács nélkül kihallgatták őket, az általuk szállított pénzt és aranyat pedig lefoglalták. A médiában azt állították, hogy az ukránokat pénzmosással gyanúsítják, majd 28 óra elteltével kiutasították őket Magyarországról. Később kiderült, hogy nem történt bűncselekmény, és az ukránokat valójában nem gyanúsítottként, hanem tanúként hallgatták ki, a lefoglalt szállítmányt pedig visszaadták a tulajdonosának. Magyarán: mára bizonyossá vált, hogy az akciónak az égvilágon semmilyen jogszerű alapja nem volt. A Fővárosi Nyomozó Ügyészség április 27-én nyomozást rendelt el több rendbeli jogellenes fogva tartás bűntettének minősített esete és más bűncselekmények gyanúja miatt. Júniusban ki is hallgatták a terrorelhárítás volt főigazgatóját, Hajdu Jánost, akit meggyanúsítottak hét rendbeli, a sértettek sanyargatásával elkövetett jogellenes fogva tartás bűntettével.

Ő azzal védekezett, hogy úgy tudta, a pénzszállítók nem tanúk voltak. Ez elfogadható érv?

Szerintem nem, mert az eljárási pozíciójukat nyilvánvalóan előzetesen, de legkésőbb a művelet végrehajtása közben tisztázni kellett volna, s ha jól tudom, a NAV munkatársai fel is hívták a TEK-esek figyelmét arra, hogy tanúkról van szó. Azóta sem tisztázták, hogy ki és pontosan milyen parancsot adott Hajdunak a pénzszállítók elleni elfogó akció megkezdése előtt. Az elképzelhetetlen, hogy Hajdu saját ötletére állította volna meg a pénzszállító autókat, valaki parancsot adott neki erre, és azt is kijelenthetjük, hogy egy kezünk ujjain megszámlálható, hány személynek volt ehhez joga és hatalma.

Ön szerint ki lehetett?

Legfeljebb néhány ember kerülhet szóba: a miniszterelnök, a belügyminiszter, a titkosszolgálatokat felügyelő miniszter és államtitkár, valamint a NAV legfelső vezetői. De eddig a nyomozó hatóság nem adott arról információt, hogy Hajdu beszélt volna arról, kitől kapta a parancsot és hogy őt erről egyáltalán megkérdezték volna.

Annyi azért kiszivárgott, hogy Hajdut az akciót megelőzően Farkas Örs, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára igazította el a feladatokról.

Azt viszont nem tudjuk, hogy a parancsot kitől kapta. Ugyanakkor azt például tudjuk a hírekből, hogy a páncélautók személyzetét már korábban, Ausztriában megfigyelték. Ezzel kapcsolatban alappal merülhet fel, hogy jogosulatlanul figyelték meg őket, mert a megfigyelésre parancsot adók nyilvánvalóan már akkor is tudták, hogy a szállítók nem követnek el semmiféle szabálytalanságot, nem jelentenek veszélyt a magyar nemzetbiztonságra, vagyis nincs törvényes alapja a titkos információgyűjtésnek. A pénzszállítás legális és rutinszerű volt, a tevékenységet bejelentették a magyar hatóságoknak, minden „le volt papírozva”, a cél csupán egy politikai célú „show-műsor” megrendezése volt. Ha tehát ez engedélyhez kötött titkos információgyűjtés volt, akkor nagy valószínűség szerint valaki tudatosan félrevezette az engedélyről döntő személyt, ami pedig szintén bűncselekmény. Kissé furcsának találom, hogy több mint négy hónappal a nyomozás megkezdése után az ügy ezen vonatkozásáról sem tudunk semmit.

Valóban egyszerűnek tűnik megtudni, ki és kit vezetett félre az engedély kérésekor, ha a megfigyelés kérése írásban történt. De mi van, ha nincs róla írás?

Ennek kell, hogy legyen írásos nyoma.

Amúgy milyen büntetés fenyegeti azokat, akik ebben az ügyben törvénysértést követtek el?

Hajdu János a vele szemben közölt gyanúsításban foglalt bűncselekményekért 2-től 12 évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható, a parancsot adó által elkövetett cselekmény jogi minősítése, illetve a vele szemben kiszabható büntetés tételkerete pedig attól függ, hogy mire vonatkozott a parancs.  A titkos információgyűjtést valótlan tényállítások alapján kérő személyt 1-től 7 és fél évig terjedő szabadságvesztés fenyegeti, ha a cselekmény jelentős érdeksérelmet okozott. Ugyanakkor minden hivatalos személy, aki ennek az akciónak az előkészítésében és megtervezésében részt vett, ha mást nem, hivatali visszaélést minden valószínűség szerint elkövetett, ami alapesetben 3 évig terjedő, halmazatban pedig 4 és fél évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A Fidesz ellen szavazók azt gondolják, hogy Orbán Viktor adhatta ki a parancsot a páncélautó elleni akcióra és a megfigyelésre, és ők azt remélik, hogy emiatt a volt kormányfőt évekre lecsukják. Ezért is türelmetlen a Tisza szavazótábora, sokan attól tartanak, hogy minden felelős – és főleg Orbán – most is megússza.

Ez a vélekedés valóban tapasztalható, engem azonban az tesz igazán türelmetlenné, hogy ez a cselekmény a demokrácia létét fenyegette. Az történt ugyanis, hogy az ország vezetői az állam nemzetbiztonsági és rendvédelmi szerveit párt- és hatalompolitikai célokra használták fel, felrúgva ezzel az ezen szervek működésére vonatkozó legalapvetőbb elveket, mint például a törvényesség és a politikától való függetlenség elvét. A cél az volt, hogy megerősítsék a választókban az ukránellenességet, és elhitessék, hogy az ukránok pénzmosó maffiózók, veszélyes gengszterek, akik ráadásul valószínűleg pénzelik a Tiszát, és a pénzszállítmány egy részét is a Tiszának szánták. Egyértelmű, hogy ezzel a színházzal akarták befeketíteni a Tiszát, erősíteni az ukránellenes narratívát és befolyásolni az április választás eredményét. Az igazán félelmetes ebben a történetben az, hogy az erőszakszervezetek politikai célú felhasználása olyan súlyos határvonal-átlépést jelent, mely joggal alakíthatja ki a szemlélőben azt a rémképet, hogy ha ezt büntetlenül meg lehetett tenni külföldiekkel szemben, akkor innét már csak egy lépés, hogy az ellenzéki és kormánykritikus magyarok ellen is megtegyék. És akkor innentől kezdve bizony valódi diktatúráról beszélhetünk. Azt remélem, hogy a bíróság is hasonlóan fog gondolkodni, megérti majd az ügy súlyát, jelentőségét, valamint a meghozandó ítélet tétjét, és ennek megfelelően fogja kiszabni a büntetéseket.

Mi van, ha Hajdu János nem nevezi meg a parancsot adót, és elviszi a balhét?

A nyomozás feladata feltárni az ügy minden részletét. A terhelti vallomás más bizonyítékokkal pótolható.

Amúgy Hajdu szavahihetősége az ügyben kérdéses, hiszen azt állította, hogy bár március 5-én többször telefonon beszélt és személyesen is találkozott Orbán Viktorral, mégsem esett szó közöttük a páncélautó megállításáról. Van ember, aki ezt elhiszi?

Valószínűleg nem sok. Hajdu szavahihetőségének a saját vallomása és nyilatkozatai bizonyító ereje tekintetében van csupán jelentősége. Hajdut nem tanúként, hanem gyanúsítottként hallgatták ki, így joga van olyan vallomást tenni, amilyet jónak lát.

A Facebookon tett bejegyzésében az NKA jogsértő támogatásai ügyében folyó nyomozást is lassúnak minősítette. Pedig az lényegesen bonyolultabb történet, annak akár több száz gyanúsítottja is lehet. Itt miért van hiányérzete?

Amióta a bejegyzést írtam, letartóztattak újabb két gyanúsítottat, vagyis folyik a nyomozás. Az viszont meglepő, hogy miért nem merült fel az ügyben illetékes miniszter és államtitkár felelőssége. Egy év alatt 17 milliárdot ítéltek oda a Fideszhez közel álló pályázóknak, akik nem arra költötték a pénzt, mint amire kérték, s erről minden bizonnyal tudnia kellett az illetékes miniszternek és államtitkároknak, illetve a korábban befolyásos Fidesz-politikusoknak. Mi kell ahhoz, hogy őket is kihallgassák? Ezt sokan furcsának és érthetetlennek tartják. Gyakran megkapom kommentekben, hogy ne is reménykedjek a valódi tettesek felelősségre vonásában, mert bizonyos szint felett a politikusok büntetőjogi védettséget élveznek. Ebbe nem nyugodhatunk bele, mert ha ez így van, akkor oda a törvény előtti egyenlőség, ami nélkül pedig jogállamról nyilvánvalóan nem beszélhetünk. Egyébként az NKA-ügyek sem tűnnek túlságosan bonyolultak, itt arról van ugye szó, hogy valakik támogatást kértek kulturális célokra, amit a nyertesek a Fidesz-kormányt támogató politikai rendezvényekre fordították. Ha ez történt, az könnyen bebizonyítható, és aki ilyen rendezvényre pénzt adott, az hűtlen kezelést, aki meg nem a megpályázott célra költötte el a támogatást, az költségvetési csalást követett el. Ha a pályázó és az pénzt odaítélő mindebben eleve megegyezett, akkor esetükben megáll a bűnszövetség, így még súlyosabb büntetésre számíthatnak.

Abból, hogy az eljárás elején letartóztatott gyanúsítottak egy részét már ki is engedték, sokan arra gondolnak, hogy megint csak elmarad az érdemi felelősségre vonás. Jól tippelnek?

Ez hibás következtetés, hisz a korábban letartóztatottak elleni eljárás nem szűnt meg. A bíróság azonban úgy látta, hogy az esetükben nincs már szükség a legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazására. Számos oka lehet a letartóztatás megszüntetésének.

Ez eredhet abból is, hogy már be is ismerték a bűncselekményt?

Elképzelhető.

Akkor lehet, hogy jól halad a nyomozás, ön mégse elégedett…

Nem vagyok az, mert az igazi döntéshozók, a valódi felelősök meggyanúsítása még nem történt meg. Úgy tűnik, mintha az ügyészeink még mindig megbénulnának, amikor meglátnak egy magas rangú politikust...