Dunából merni a vizet: Köztéri művészet és ökológiai lázadás a Placcc Fesztiválon

Feléleszthető-e a rendszerváltás legnagyobb zöldmozgalmának ereje a mai polikrízisben? A Placcc Fesztivál ökológiai blokkjában Móró Zsófia rendhagyó köztéri performanszát néztük meg, amely a bős–nagymarosi gát elleni tiltakozások szlogenjeivel és közös dunai vízhordással motivál a részvételre, a társadalmi tehetetlenség ellenében.

A Placcc Fesztivált 2008 óta szervezzük meg, a fókuszában a köztéri és a helyspecifikus művészetek állnak, 2021 óta pedig van külön ökológiai fókuszú blokkunk, a Sensing the City, mely kifejezetten környezeti problémákra, kérdésekre reflektál, melyeknek erős az aktualitása. Ez lehet akár politikai, társadalmi és kulturális témájú is – mondta a Visszhangnak Nánay Fanni, a Placcc Fesztivál művészeti vezetője. Az alkotókat nyílt pályázati úton és anonim módon választja ki egy háromfős bizottság, a művekhez pedig szerveznek tematikus beszélgetéseket is.

A programok másfelől aktuális kérdéseket érintettek: a Sensing the City szekcióban például Szabó Kristóf Ecological Backup System című projektje a városi beépített területek és a zöldterületek viszonyára reflektált, Jody Wood Magyarországon élő amerikai alkotó Mobility Garden című műve a komposztálás, fermentálás gyakorlatain keresztül mutatta be a közösségi gondoskodást, Móró Zsófia képzőművész ERŐ-MŰ – From Red to Green című alkotása pedig a nyolcvanas évekhez nyúlt vissza.

– Utóbbi mű az akkori környezetvédelmi civil mozgalmak történetét és emlékezetét kapcsolta össze a jelenkor környezeti problémáival és a Duna értelmezéseivel, hisz a folyóra tekinthetünk úgy, mint erőforrásra, illetve mint látható és nem látható élőlények otthonára is – mutatott rá Bubla Éva, a Sensing the City kurátora.

Gátat szabtak a gátnak

A Placcc Fesztiválon mi az ERŐ-MŰ installációt néztük meg, mely műanyag és fémvödrökből állt, rajtuk olyan feliratokkal és szlogenekkel, melyeket a Duna Mozgalom résztvevői írtak a transzparenseikre 1988-ban, hogy tüntessenek a bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer megépítése ellen, illetve a politikai változásért: „Szavazz a Dunára”, „Kié a Duna? Kié az ország?”, „Demokráciát vízlépcső helyett”, „Országomat egy vízlépcsőért”, „Erő-Mű-Vész”, „Erő-Mű-Tét” és „Gátat a gátnak”.

Az installáció másrészt nemhiába került Budapesten a Vörösmarty térre, ugyanis 1988-ban innen indult el a tömeg tüntetni a Kossuth tér felé. – Itt akkor körülbelül húszezres tömeg gyűlt össze, ami a Kossuth térre érve még nagyobb lett.

Másrészt ezeknek a szervezeteknek a tagjai gyakran találkoztak és szamizdatokat adtak ki, és a mai zöldmozgalmak és környezetvédelmi szervezetek előzményeinek tekinthetjük azokat – világította meg az alkotó, Moró Zsófia képzőművész.

Gondoskodás külső és belső tereinkről – Mi történik, ha elkezdünk egy köztérrel szeretetteljesen foglalkozni?Mozdulatlanul maradás: a lakhatás válsága, kiváltsága, és a segítőkész művészet

Vizet hoztak, tudást adtak

Zsófia viszont a közönséget is be akarta vonni a projektjébe, így közösségi performanszot szervezett, melynek keretében a résztvevők az installáció egy-egy vödrét megfogták, majd egy aktív zöldszervezet tagjának kíséretével a rakparthoz sétáltak, ahol a Dunából merítettek vizet, azt visszahozták a térre, hogy aztán újabb vödörrel ismételjék meg ezt. Útjuk során az aktivisták beszéltek nekik környezetvédelemről és aktivizmusról, hogy ezáltal bővítsék a tudásukat.

Ez nekem is újdonságot jelent, mivel ez az első performatív projektem, ami 2026 Magyarországán, köztéren nem egy megszokott befogadási szituáció. Nincs ennek akkora közönsége, így a művészetben ez lehetőséget ad a kísérletezésre és új utakat képes nyitni – érzékeltette Zsófia.

És hogy melyek azok a zöldszervezetek, melyekkel felvette a kapcsolatot? A Levegő Munkacsoport, mely főként a légszennyezettséggel foglalkozik, a VízŐrzők, mely a vízmegtartásért felel, a Dunakanyar Környezetvédő Egyesület, mely Nagymaroson fejti ki tevékenységét, a Fák a Rómain, ami éveken át azért küzdött, hogy ne épüljön mobilgát a Római-parton, és ne vágják ki a területén a fákat, míg a Göd-ÉRT Egyesület a helyi akkumulátorgyár szabályos működéséért és a lakosság védelmében tevékenykedik.

Küzdeni a tehetetlenség ellen

– A Placcc Fesztivál tevékenységét jó ideje követem, így határoztam el, hogy pályázok. Vannak olyan munkák, mint egy performatív mű, ami nem eladható, és nehezen lehet rá támogatást szerezni, a Placcc viszont pont ezeknek a megvalósítására kínál lehetőséget. A pályázatot tavaly adtam be, és azért éreztem relevánsnak, mert az idei választások előtt kérdésként merült fel bennem, hogy mi lenne ma az a lényegi kérdés vagy közös ügy, ami mentén szerveződnénk, kiállnánk vagy rendszert váltanánk – mondja Zsófia, majd hozzáteszi: – A nyolcvanas évek azért érdekel, mert az előző kutatásom a kilencvenes évekkel, vagyis az 1989-es rendszerváltás utáni időszakkal foglalkozik, azzal az átmenettel, amikor a társadalom és az egyének irányvesztettek lettek. Ezúttal viszont ennek az előzménye, a rendszerváltás érdekelt, melyben a bős–nagymarosi vízlépcső megépítése elleni tiltakozás meghatározó pont volt.

Nem gondolta továbbá, hogy idén a Dunának olyan alacsony lesz a vízállása, ami miatt újra előtérbe kerül a folyó helyzete. – Idén még szimbolikus eset is történt,

– mutatott rá a művész.

Úgy látja, hogy a jelenkort a polikrízis kifejezéssel lehet leginkább jellemezni, melynek lényege, hogy a különféle válságok – mint a klíma- és energiaválság – felerősítik egymást. A szakmai szervezetekre ezért is van szükség, hiszen azok segítségével lehet átadni azt a tapasztalatot és tudást, mellyel a kríziseket mérsékelni lehet.

– Az előző kormány alatt a környezettel foglalkozó intézmények, például a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI) megszűntek, sőt a civil szervezeteknek sem volt együttműködési lehetőségük. Most viszont esély van arra, hogy a szakmai véleményüket meghallgassák a döntéshozók.