Nem árt, ha egy előadás klasszikus drámát, vagy legalábbis egy erős alapanyagot használ kiindulópontként, és abból lehet improvizálni, az alkotók saját képére formálni az adott produkciót. Az Izzik a galagonya esetében Debrecenben, melyet ifj. Vidnyánszky Attila jegyez rendezőként, erről nem beszélhetünk. A kezdeményezés és részben az eredmény is mégis kifejezetten inspiráló.
A rendező előző munkáinál is megszokhattuk, hogy szívesen vonja be a munkába a színészeket, számít az ötleteikre, az improvizációikra. Ráadásul most a Debreceni Csokonai Színház tagjai mellett a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves hallgatói, illetve a helyi Ady Gimnázium növendékei vesznek részt a játékban. A huszonkilenc fős színészcsapat három nemzedéket képvisel, és a történet is felveti a generációs kérdést. Egy énekkari próbába csöppenünk. Úgy tudni, Fellini Zenekari próba című filmjének forgatókönyve jelenthette az ötletet. De ez tényleg csak a kiindulópont lehetett.
Devich Botond díszlete alapvetően egy monumentális templomi térbe viszi el a nézőt, de a hangulata a profánnal keveredik. Az egyneműség egyébként sem jellemző az előadásra. Jelenetről jelenetre ugrálunk, különböző ritmusban, egymástól igencsak eltérő zenék között (Mozart, LGT, Rolling Stones, Kex, Kaláka). A játszók a közönséget is időnként megszólítják például, amikor azt kérik, dúdolják el a Galagonya című Weöres Sándor-vers dallamát. Az énektanár (Mercs János) azt kérdezi, hogy vissza tudunk-e találni a zenéhez. Azt is megjegyzi, hogy ma már „szét kell robbantani” a gyerek fejét, régen elég volt csak a zene.
Az előadás fókuszában az áll, hogy vajon össze tudunk-e még fogni egy alkotás sikeréért, vagy már csak kizárólag egymás gyűlölete jelenti az összetartó erőt.
Kiss Gergely Máté játssza a kottatárost, Kukovecz Ákos pedig a karnagyot (több karakterben, sőt több nyelven is beszél). A produkció elején hangsúlyozzák, hogy a történet Debrecenben játszódik, aztán a második részben ezt a szálat mintha elengednék. Az énekkari próbát élőben közvetíti a helyi televízió stábja, a riportert Horváth Julianna alakítja. Ezekben az epizódokban sok a humor, aztán a dráma is megérkezik, mert a stábot szétkergetik, az énekkar vezetői közül is elvisznek néhányat. Kitör a forradalom, teljes lesz a káosz.
A mozzanatoknak van némi aktuális áthallása. Összességben azonban az asszociációk szabad szárnyalása érezhető.
Fontos szerepet kapnak a táncok (koreográfus: Appelschoffer János és Rémi Tünde). Különösen a néptáncelemek energikusak, de a bulijelenetek is erősek. A vége felé megrázó, amikor egyszer csak a zene némaságba csap át, de a finálé mégiscsak biztató, hiszen a kórus mégis csak elénekli az Izzik a galagonyát. Úgy tűnik, nincs veszve minden! A közös alkotás mégis győzedelmeskedhet. Igaz, komoly árat kell érte fizetni.
Infó
Izzik a galagonya
Csokonai Nemzeti Színház, Debrecen
Csokonai Teátrum
Rendező: ifj. Vidnyánszky Attila
2026. szeptember 12.
