A mesterséges intelligenciát hónapok óta rendszeresen megnevezik nagyvállalati leépítések indokaként, a friss adatok azonban jóval összetettebb képet mutatnak annál, mint hogy a gépek egyszerűen átvennék az irodai dolgozók helyét. Gerhard Kürner osztrák vállalkozó és AI-szakértő szeptember 16-án közzétett elemzése szerint az amerikai vállalatok bejelentéseiben valóban gyakran jelenik meg a technológia mint a létszámcsökkentés oka, de a mesterséges intelligenciát ténylegesen használó cégek túlnyomó többsége nem számol be foglalkoztatási hatásról.
Kürner az amerikai Census Bureau üzleti felmérésére hivatkozik: az AI-t alkalmazó vállalkozások mintegy öt százaléka jelzett bármilyen változást a dolgozói létszámban. Ezen belül nagyjából két százalék csökkenésről, valamivel több mint két százalék pedig növekedésről számolt be. Ez messze van attól a képtől, amelyben a technológia már most tömegesen váltaná ki az emberi munkaerőt.
Az ellentmondás részben abból fakad, hogy az AI látványos és a befektetők számára jól érthető magyarázat. Amikor egy technológiai vállalat egyszerre jelent be költségcsökkentést, szervezeti átalakítást és több milliárd dolláros mesterségesintelligencia-beruházást, könnyű a két eseményt közvetlen ok-okozati kapcsolatként értelmezni. A gyakorlatban azonban a leépítések mögött továbbra is ott van a korábbi túlfoglalkoztatás, a magasabb kamatok, a drágább finanszírozás és a vállalati struktúrák egyszerűsítése hagyományos okként.
A nagy technológiai cégek a rendkívül olcsó pénz időszakában gyorsan növelték létszámukat,
majd a kamatkörnyezet megváltozásakor visszavágták a korábban felduzzasztott szervezeteket. A mesterséges intelligencia közben valóban lehetővé teszi egyes feladatok automatizálását, de a vállalati befektetések jelentős része egyelőre nem közvetlen emberhelyettesítésre, hanem adatközpontokra, felhőkapacitásra, csipekre és új szoftveres infrastruktúrára megy.
A vállalati kommunikáció gyorsabb, mint a statisztika
A legfrissebb amerikai adatok közben azt mutatják, hogy maga az AI-használat gyorsan terjed. A Census Bureau felmérése szerint 2026-ban a vállalkozások jelentős része már valamilyen üzleti funkcióban alkalmaz ilyen eszközöket, a használat különösen erős az információs, pénzügyi, szakmai és tudományos szolgáltatásokban. A technológia tehát valóban átalakítja a munkát, csak nem feltétlenül úgy és nem olyan gyorsan, ahogyan az elbocsátási bejelentések sugallják.
A legerősebb korai hatás a pályakezdőknél jelenik meg.
A Stanford Digital Economy Lab augusztusban frissített kutatása több millió amerikai munkavállaló bér- és foglalkoztatási adatait vizsgálta. A kutatók nem találtak bizonyítékot széles körű, az egész gazdaságot érintő állásvesztésre, a 22–25 éveseknél azonban már markáns eltérést mértek.
Azokban a szakmákban, amelyekben a generatív mesterséges intelligencia nagy arányban képes automatizálni a rutinfeladatokat, a fiatalok foglalkoztatása 19 százalékkal marad el attól a pályától, amelyet a kevésbé kitett munkakörök alapján várni lehetne. A tapasztaltabb dolgozóknál hasonló visszaesés nem látszik. A kutatók szerint a változás főként a felvételek lassulásán keresztül jelentkezik, nem pedig tömeges elbocsátások formájában.
Ez azért különösen fontos, mert a belépő szintű állások hagyományosan egyszerre biztosítottak munkaerőt és képzési lehetőséget. A junior dolgozók egyszerűbb elemzésekkel, dokumentumok előkészítésével, ügyféltámogatással vagy alapvető programozási feladatokkal tanulták meg a szakmát. Ha ezek egy részét szoftver végzi el, kevesebb olyan pozíció maradhat, amelyben a pályakezdő fokozatosan építheti fel a tapasztalatát.
A belépő szintű állásoknál már látszik a törés
Az AI ugyanakkor új munkaköröket és új vállalkozási lehetőségeket is teremthet. A friss amerikai kisvállalati felmérések szerint az új technológiát használó kisebb cégek egy része gyorsabban növeli létszámát, mert ugyanannyi emberrel több ügyfelet tud kiszolgálni, gyorsabban fejleszt terméket vagy könnyebben indít új szolgáltatást. A nettó foglalkoztatási hatás ezért iparáganként és korcsoportonként nagyon eltérő lehet.
A vita szempontjából az a legfontosabb, hogy a két állítás nem zárja ki egymást. Lehetséges, hogy a mesterséges intelligencia jelenleg még nem okoz általános munkahelypusztítást, miközben bizonyos belépő szintű munkaköröket már érdemben átalakít. A statisztikák ráadásul késéssel követik a vállalati gyakorlatot, ezért a mostani adatok inkább a folyamat korai szakaszát mutatják.
Európában ehhez demográfiai szempont is társul.
Az elöregedő társadalmakban és a szakemberhiánnyal küzdő ágazatokban a mesterséges intelligencia nem feltétlenül fölöslegessé teszi a dolgozókat, hanem részben pótolhatja a hiányzó munkaerőt. Az igazi kihívás az lehet, hogy a cégek és az oktatási rendszerek képesek-e új belépési útvonalakat kialakítani azoknak a fiataloknak, akik korábban éppen a most automatizálódó rutinfeladatokon keresztül tanulták meg a szakmájukat.
A jelenlegi adatok tehát két szélsőséges állítást is gyengítenek. Nem látszik olyan általános összeomlás, amelyben az AI már most tömegesen megszüntetné a fehérgalléros állásokat, de az sem igaz, hogy a munkaerőpiac változatlan maradt. A technológia első komoly társadalmi ára valószínűleg nem a tapasztalt dolgozók tömeges elbocsátása, hanem a pályakezdés hagyományos lépcsőfokainak eltűnése lehet.
