Egy demokratikus országban nincs köze a politikának az igazságszolgáltatáshoz, egyetlen politikus sem gyakorolhat nyomást a bíróságokra, az újságíróknak, cikkeknek, riportoknak sincs hatásuk az ítéletekre – ezt mondta lapunknak az Aladár-üggyel kapcsolatban egy jogász, aki jól ismeri azt a gyermekelhelyezési történetet, amely hónapok óta túlmutat egy családi viszályon.
A történet főszereplője egy 2016-ban született 10 éves kisfiú, aki az édesapjával él 2023 óta. Édesanyja, Juhász-Bauer Bernadett és az anya jelenlegi férje, Juhász-Bauer Ágoston gyermekrablásról, hamis és meghamisított iratokról, minisztériumi, ügyészi, bírói összeesküvésről, visszaélésekről és nekik segíteni nem akaró „aljas” újságírókról beszél a közösségi médiában.
Lapunk újságírója ellen büntetőfeljelentést is tettek, miután megjegyezte, hogy a választások előtt a Fidesz-kormányt vádolták intézményesített gyermekrablással, most pedig Pócs János fideszes képviselő csatornáján a jelenlegi kormányt sározzák. Állításuk szerint a Tisza-kormány, amely a kampányban a gyermekvédelem átalakítását is fontos területnek nevezte meg, cserben hagyta őket. A miniszterelnök, és több miniszter is felelős azért, mert a kisfiú nem velük él.
Ügyészségi feljelentést tettek Pócs János ellen, a fideszes képviselő pénzt fizethet interjúkértJuhász-Bauer Ágoston ma már azt állítja, elnöki szintre emelkedett az ügyük, mert ő megszólította Magyar Pétert az egyik vidéki országjárás helyszínén, illetve, amikor a miniszterelnök távozott a gyermekvédelmi jelentés bemutatójáról.
A család történetét lapunk is bemutatta tavasszal az anya szemszögéből, de a másik oldal, az édesapa nem szólalt meg, mivel úgy gondolja, hogy a család ügye nem tartozik a nyilvánosságra.
„A perindításhoz szükséges szülői minőséggel nem rendelkezik” – Így hurcol meg az elhelyezésért küzdő anyákat a magyar gyermekvédelmi rendszerMost egy, a történetet ismerő jogász mondja el, mi is történt, aki elöljáróban megjegyezte: Juhász-Bauer Ágoston ellen távol tartó intézkedést is rendelt el a bíróság az édesapa folyamatos zaklatása miatt.
– A szülők kapcsolata a kisfiú születése után nem sokkal véget ért – mesélte a jogász. Az elején nem voltak nagyobb problémák, de néhány évvel később az apa arra panaszkodott, hogy egyre kevesebbet láthatja a gyerekét. Volt egy 2017-ben született egyezség a találkozások rendjéről, amivel az elején nem volt különösebb gond, aztán az anya kénye-kedve szerint kezdett variálni. Amikor a nő megismerte a jelenlegi férjét, akkor közölte is az édesapával, ők úgy gondolják, a gyereknek van már családja, a további apa-gyerek találkozóra nincs szükség. A gyermek onnantól az új férjet hívta apának. Ezt követően hosszú évekig szándékosan megakadályozták, hogy az apa akár egyszer is találkozhasson a gyermekével, ami az apának súlyos lelki gyötrelmet okozott és amely szándékos elidegenítő anyai magatartás éveken át súlyosan veszélyeztette a gyerek egészséges fejlődését is. Hosszú évek bírósági küzdelme után került végül a gyermek az apához.
Az anya állítása szerint az apa nem volt kíváncsi a kisfiúra, azt sem nézte meg, hol él.
Ez az anyai állítás egyértelműen cáfolható a rendelkezésre álló igen terjedelmes gyámhivatali és bírósági iratok ismeretében. Ezek alapján éppen ennek az ellenkezője állapítható meg. Az apa mindvégig szeretett volna rendszeresen kapcsolatot tartani a kisfiával, amit az anya és férje éveken át szándékosan megakadályoztak. Ez volt a fő oka annak, hogy a bíróság végül az apának ítélte a gyermeket és az anya számára felügyelt kapcsolattartást írt elő. Példaként hozható fel, hogy 2019-ben az anya már régóta nem a megállapodás szerint biztosította a láthatást, de egyik alkalommal azt mondta, a bölcsőde melletti játszótéren találkozhat az apa a kisfiával. Az apuka elment a megbeszélt időpontra, de hiába. Az anya édesanyja ment a gyermekért, aki közölte, lánya nem engedi a találkozót. Az anya a következő héten kivette a gyereket a bölcsődéből. Ez volt az utolsó alkalom, amikor az apa néhány percre láthatta a fiát. Később az anyuka kapcsolattartási megvonást kért a gyámhivataltól, majd a bíróságtól, amit elutasítottak.
Az anya és jelenlegi férje szerint az apa magatartása kifogásolható személyiségét bizonyítja, hogy az apai felügyelt kapcsolattartást viszont jóváhagyta a gyámhivatal. Ez azt is jelentette, hogy a gyereket az apa nem vihette magával sehova.
Ennek az az előzménye, hogy az anya valótlanul azt állította, az apuka veszélyt jelent a gyerekre, ezért kérte a gyámhivataltól a felügyelt apai kapcsolattartást. Az apa azt mondta, nem tiltakozik, legyen így, hiszen ebben a formában legalább láthatja a gyerekét, ami napra, órára pontosan meghatározott időpontokban lett volna. Csakhogy a felügyelt kapcsolattartás sem jött létre, mert a kijelölt gyermekjóléti központba egyetlen alkalommal sem vitte el az anya a gyereket. Nem írta alá az együttműködési megállapodást sem. Az évekig tartó elidegenítés sikeres volt, a kisfiú egy gyámhivatali meghallgatáson azt nyilatkozta: soha többet nem akar találkozni „Ádámmal”, már ezer éve nem találkoztak, börtönben hever, és soha nem is volt jó vele. A gyámhatóság az anyának előírta, hogy a gyermek családképét az édesapa személyének és szerepének figyelembevételével formálja, és tartózkodjon az apa ellen neveléstől. Ez nem sikerült. A gyámhivatal meg is bírságolta az anyát. Előfordult, hogy a gyámhivatalban az anya azt mondta az apának, menjen el hozzájuk a Balaton melletti házukba, ott találkozhat a fiával. Apuka megörült, elment Veszprémbe az anyukájáért, vagyis a nagymamáért, rohantak együtt a megbeszélt helyszínre ajándékokkal. Megérkeztek, majd a házból kijött a nevelőapa, és közölte, hogy Aladár alszik. Mondták, nem baj, megvárják, amíg felébred. Nem, nem kell, nagyon sokáig alszik – jött a válasz.
Tehát cáfolja azt az anyai állítást, hogy az apa nem volt kíváncsi a gyerekére.
Határozottan.
Ezután történt az, hogy az anya és a férje a kisfiúval külföldre, Spanyolországba költöztek?
Így van, és ennek, vagyis a költözésnek az időpontja is több mint beszédes. Ekkor már az apa által indított szülői felügyelet megváltoztatása iránt évek óta tartó per első fokon a végéhez közeledett, amiben az apa azt kérte, ő gyakorolhassa a kizárólagos szülői felügyeletet. Az anya egyik ügyvédje korábban figyelmeztette a nőt, nem lesz jó vége annak, ha tartósan ellehetetleníti az apai kapcsolattartásokat. Az anya a kereset elutasítását kérte, de hiába, a szülői felügyelet jogát az évekig tartó pereskedést követően végül megkapta az apa. Az indoklásban a többi között az szerepelt, hogy az apa az anyának felróható magatartás miatt hosszú évekig egyszer sem találkozhatott a gyerekével. Az igazságügyi pszichológus pedig kimondta: az anya gyermeknevelésre alkalmatlan, mert ellehetetleníti az apával a kapcsolattartást, hamis dolgokat állít, szándékosan elszigeteli őt. 2022. augusztus végén kiköltöztek Spanyolországba és ugyan a tárgyaláson azt mondta, csak ideiglenesen utaznak el, ez nem volt igaz, hiszen iskolába is beíratta a kisfiút. Az apa akkor már 3 éve nem találkozhatott a gyermekével.
Mindezek ellenére igaz az az állítás, amit az anya mond, a gyermek kizárólagos felügyeletét még ő gyakorolta a Spanyolországba költözés idején. Ilyen feltételekkel sem volt joga külföldre költöztetni a gyerekeket?
Határozottan nem. Az apa nem járult hozzá a külföldre költözéshez, a gyámhivatal pedig kifejezetten megtiltotta. Tehát az anyának ehhez nem volt joga. Ráadásul senki nem tudta, pontosan hova költöztek. Csak egy postafiók volt ismert, pedig több felhívást is kapott az anya arról, nyilatkozzon, pontosan hol tartózkodnak, és az iskolaválasztással kapcsolatban is adjon tájékoztatást. Az anya ezeknek a kéréseknek nem tett eleget. Végül a bíróság 2022. szeptember 22-én felbontotta a 2017-ben megkötött egyezséget, a szülői jogok gyakorlásával az édesapát ruházta fel. Az apa az Igazságügyi Minisztériumon keresztül kezdeményezte a gyerek visszahozatalát. Annak rendje és módja szerint a magyar központi hatóság minden anyagot kiküldött a spanyol központi hatóságnak, amely elindította az eljárást. A spanyol bíróság kötelezte arra, hogy hozza vissza a gyereket Magyarországra. A spanyol hatóság védelmi intézkedésként mindenekelőtt megkereste a gyermeket, elvették az útlevelét, hogy ne szöktethessék tovább. Tehát az anyát nem érte váratlanul az, ami történt. Ilyen előzmények után intézkedett a spanyol hatóság, amely értesítette az apát, hogy a Spanyol Guardia Civil november 29-én átadja neki a gyermeket. Mivel az anya a jogerős spanyol ítélet ellenére nem volt hajlandó a gyermeket visszahozni Magyarországra a számára előírt időn belül, ezért nem maradt más lehetőség, mint hogy az apának adta át a spanyol rendőrség a gyermeket a spanyol bíróság által jogszerűen elrendelt és foganatosított végrehajtási eljárás keretében. Szó sem volt tehát semmilyen gyermekrablásról. Ha valaki elrabolta a gyermeket, az tehát nem az apa volt.
Az anya azt állítja, hogy a gyerekről hamis papírokat küldött ki az Igazságügyi Minisztérium a spanyol hatóságoknak, mert az apa azt tüntette fel a nemzetközi visszaviteli kérelmen, hogy a gyerek kizárólagos felügyeleti jogát ő gyakorolja. A visszahozás pillanatában ez a döntés még nem volt jogerős, hiszen csak az elsőfokú ítélet volt meg.
Mindez határozottan cáfolható, ha valaki elolvassa a kitöltött formanyomtatványt, amelyben kifejezetten fel volt tüntetve, hogy még nem jogerős az elsőfokú ítélet. Ezt a spanyol központi hatóság és a spanyol bíróság is pontosan tudta. Csakhogy a kisfiú önkényes Spanyolországba hurcolása és visszatartása így is jogellenes volt, és mivel az anyát hiába utasította a spanyol bíróság a visszahozatalra, ezért ez az apa kötelessége lett. A központi hatóság jelezte az apának, hogy melyik nap lesz a végrehajtás, az apának odaadta a gyerek útlevelét, majd a helyszínre a Guardia Civil munkatársai vonultak ki, és a gyermeket átadták az apának. Az apa a gyermeket a spanyol ítélet szerint hazahozta Magyarországra és ezzel helyreállította a törvényes állapotot, és megszüntette az anya által okozott és fenntartott jogszerűtlen helyzetet.
Az anya azt állítja, az apa elismerte, hogy amikor ő Magyarországra érkezett a gyerekkel, akkor a gyereket át kellett volna adni az anyának. Ez igaz?
Mindenki, így a magyar bíróság számára is nyilvánvaló volt, hogy ilyen előzmények után nem lehet visszaadni a gyermeket az anyukának, mert megint el fog tűnni vele, ahogy ezt megtette korábban is. A hazahozatal november legvégén volt, december első napjaiban a kaposvári törvényszék hivatalból azonnali ideiglenes intézkedést hozott, néhány nappal a korábban kiírt másodfokú tárgyalás előtt 5 vagy 6 napra ideiglenesen az apához helyezte a gyerekeket addig, amíg a jogerős ítélet meg nem született.
Az anya tudja, hogy hol van a gyerek?
Igen. Soha nem titkolta az apa, hogy hol laknak. Azt is tudja, melyik iskolába jár. Ám a nő és a férje viselkedése erősen kifogásolható. Volt olyan, hogy az anyai nagymama és élettársa az iskola mellett lévő játszótérről akarták elvinni a kisfiút, ezt a pedagógusok és a szülők akadályozták meg. Az anya és a férje többször tolakodóan léptek fel az iskolai dolgozókkal szemben is. Az anyának felügyelt kapcsolattartása van, de ezt már többször felfüggesztette a bíróság, mert a gyermekjóléti központ jelezte, nem együttműködő és a találkozások alkalmával a saját verzióját hajtogatja a gyermeknek, amivel további súlyos lelki sérelmeket okoz a saját fiának. Az anya legközelebb, a legutóbbi féléves felfüggesztés letelte után, októberben találkozhat újra a gyermekkel.
Hogy van most Aladár?
Jól. Megnyugodott, jó tanuló, az osztályában szeretik, édesapjával jó a kapcsolata, a nagymama és a teljes család szeretetét, törődését élvezi.
