Ez év augusztus 16-ig kellett benyújtani a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal (NVVH) elnöki posztjára kiírt pályázatokat. Én egyike voltam annak a 93 személynek, akik határidőben és a pályázati feltételeknek mindenben megfelelő tartalommal benyújtották a pályázatukat, amelyről Bárándy Péter barátom így nyilatkozott: „Ha olyan szemlélet alapján működött a kiválasztás, aminek a végeredménye Unger Anna, abba a szemléletbe valóban Ligeti Miklós és még vagy harmincan a jelentkezők közül biztosan nem férnek bele.” Őszintén bízom benne, mert én is így érzem, hogy ebbe a harminc (Hadházy Ákos szerint hatvan) pályázóba Bárándy és Hadházy engem is beleértett.
Ugyanakkor a magam mindössze 71 évével még elég fiatal vagyok ahhoz, hogy képes legyek fejlődni, továbbképezni a tudásomat. A felnőttkoromat végigkísérte több tízezer fiatal és/vagy kevésbé fiatal képzése, ideértve a nemzetközi szinten is meghatározó cégvezetők akadémiai továbbképzésének kidolgozását és oktatását. Eközben soha, egyetlen pillanatra sem hagytam fel a magam továbbképzésével. Így aztán tudni szeretném, hogy a modern jog- és közgazdaság-tudomány terén hol vannak azok a jelentős hiányosságaim, amelyek az NVVH vezetésében engem Unger Anna mögé soroltak be, meglehetősen hátulra.
Ennek megismerése érdekében augusztus 31-én hivatalos megkereséssel fordultam a pályázatot jegyző Hantosi Istvánhoz, az Országgyűlés Igazságügyi és Alkotmányügyi Bizottságának elnökéhez, hogy a testület, a törvényi kötelezettségének eleget téve, küldje meg nekem a döntéséhez vezető elbírálási rendszer minden elemét.
Küldje meg a pontozási előírásait, a döntésben részt vevők pontozását, különösen az enyémet, és a győztes Unger Anna részletes pontszámait. Tájékoztasson a 93 pályázat közös megvitatásának módjáról, az együttes vita időráfordításáról. Kikértem Unger Anna győztes pályázatát és értékelési eredményeit, hogy azokat összevethessem a saját pályázatom bizottsági értékelésével.
A bizottság a törvényi határidő utolsó napján, szeptember 15-én küldte meg nekem válaszát, Tisztelt Adatigénylő sablonmegszólítással és sablontartalommal.
Az új Országgyűlés Igazságügyi és Alkotmányügyi Bizottsága a kérelmemben jogszabályokkal igazolt, jogszerűen vissza sem utasítható kéréseim közül egyetlenegyre sem adott a törvényeknek megfelelő, értékelhető, valós információkat tartalmazó választ.
Ellenben az egymásnak, sokszor önmagának is ellentmondó, illetve kétségmentesen valótlan tartalmú mondatok sokaságával hárította el a konkrét válaszokat. Tényleg csak példaként említem meg, hogy a saját pályázatom elbírálásának módját és tartalmát sem volt hajlandó a bizottság megadni, a pályázók személyiségi jogaira és a pályázók szellemi tulajdonhoz kötődő jogaira hivatkozva. Bizony úgy tűnik, hogy nem csupán Magyar Péter miniszterelnök szocializálódott több évtizeden át Orbán rendszerében, hanem az általa kiválasztott, a legfontosabb területek élére kinevezett személyek többségének reakciói is az orbáni időszakot idézik fel bennem, és nem csak bennem.
Komolyan vettem a pályázatot. Nem azért, mert vágytam volna arra, hogy a következő hat évben egy napi 10–12 órás, rendívül felelősséggel járó munkát szerettem volna magamra húzni. A legfőbb indokom az volt, hogy e rendkívül fontos hivatal lehetőséget biztosított volna számos területen arra, hogy részben kijavítsam azokat a súlyos hiányosságokat, amelyeket a Magyar Péter által vezetett új hatalmi struktúra immár napi szinten elkövet.
Pályázatomban rámutattam arra, hogy létezik a jogállami követelményeknek mindenben megfelelő olyan jogi út is, amellyel az Orbán-rendszer legfelső bűnelkövetőit néhány napon belül meg lehet gyanúsítani, velük szemben a fogva tartásuk mellett egy-két hét, néha óra alatt alapos vádat lehet emelni – és akár fél éven belül a jogerős bírói ítélet is megszülethetne. Ez részben helyrehozná a parlament által az első ülésnapokban elmulasztott, és azóta is a mulasztásban fenntartott azon súlyos hibát, hogy az elmulasztott rendszerváltó jogalkotás ellenére az Orbán-rendszer legismertebb bűnözői ne sétálgathassanak nyugodtam közöttünk, ne lehessenek se parlamenti képviselők, se alkotmánybírók, se ügyészek stb.
Megoldást kerestem és találtam is arra, hogy a Magyar Péter által a demokrácia helyreállításának folyamatából ízléstelen módon kiszorított, kiemelt tudású és elkötelezettségű személyeket és a felhalmozott tudásukat az NVVH vonja be a demokrácia kiépítésébe.
A pályázatomban név szerint is megemlítem mások mellett Ligeti Miklóst, Hadházy Ákost, Bárándy Pétert, Fleck Zoltánt, és még sokakat. Pályázatom benyújtásakor még nem tudtam, hogy Ligeti Miklós is pályázott, de amikor szembesültem a nevével, nagyon örültem.
Megoldást kerestem és találtam is arra, hogy a Magyar Péter által meglehetősen szoros kézben tartott, a jogalkotásban rengeteget hibázó és mulasztó szabályozás helyére miként lehet bevonni az Európai Unió jogát, amelynek előírásai felette állnak az Orbán-kormányok tagállami jogi visszaéléseinek, hatálytalanítva azokat.
Megoldást kerestem és találtam is arra, hogy az NVVH feladatához viszonyítottan a Magyar Péter kormánya által igencsak szűkmarkúan tervezett emberi és anyagi erőforrásokat milyen módon lehet megsokszorozni a társadalom aktivitását bevonva.
Mivel e rendszerváltó feladatok megvalósulásának egyetlen útjaként azt találtam, ha a folyamatokat visszafordíthatatlanul magam indítom el, ezért pályáztam.
Számomra nem okozott igazi meglepetést, hogy e szemfényvesztő látszatpályázat eredménye egy ismeretlen és a társadalmi várakozással szembemenő, Magyar Péterrel előzetesen egyezséget kötő személy lett. Én erre az esetre is számítva írtam le azt a legfontosabb eszközrendszert, amelyet a kiválasztott személy felismerhet, és akár alkalmazhat is, mármint akkor, ha kész elolvasni a nála sokkal felkészültebb, jelentős tudással és tapasztalattal rendelkező pályázók anyagait. Én természetesen kész lennék arra, hogy kívülről – ha Unger Anna elakadna a leírtak megértésében – segítsek neki mindannak megértésében, mind a megvalósításhoz szükséges tudás megszerzésében.
Azóta megtudtuk, hogy Unger Anna szerint az NVVH legfontosabb feladata az elmúlt tizenhat év feltárása, megértése, és csak ezt követi az egyes konkrét ügyekre való figyelem központosítása. Időközben megjelent a harminc szerzőtársammal közösen írott, 16 év árnyékában című könyv. Így Unger Anna számára, a Hivatal kutatása helyett, elkészült az elmúlt 16 év feltárása, így immár koncentrálhat akár a konkrét ügyekre is.
Már a kezdetektől okkal vélelmeztem, hogy e pályázati kiírás, hasonlóan az eddigi összes, Magyar Péter által hangoztatott kommunikációs szemfényvesztéshez, látszatpályázatokhoz vezet, s ennek a kiírásnak sem lesz más a végső kimenetele. De szerettem volna ezt is egy kicsit megnehezíteni a számára, ha mással nem, akkor ezzel az írással.
***
Palotás János pályázata a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal elnöki posztjára
SZAKMAI KONCEPCIÓ
A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal (NVVH) nem a jogállami intézményrendszer szokásos működéséből következő állami szerv, hanem egy demokratikus rendszerváltás sajátos intézményi eszköze, amelyet az új Országgyűlés egy kivételes erővel megfogalmazott társadalmi elvárás – a jogellenesen megszerzett közvagyon feltárása, visszaszerzése és jövőbeni védelme – érvényre juttatására hozott létre. E különleges rendeltetésből következik, hogy a Hivatal működésének egyszerre kell határozottnak és eredményorientáltnak, ugyanakkor minden elemében jogállaminak, törvényesnek, átláthatónak, ugyanakkor jogilag és szakmailag is támadhatatlannak lennie.
A Hivatalt létrehozó 2026. évi XXXIV. törvény mind a Hivatal célját, mind az ahhoz igazított szervezeti és működési kereteket részletesen meghatározza. A Hivatal elnökének elsődleges feladata e törvényi keretek szakmai tartalommal való megtöltése, valamint a lehető leghatékonyabb működés feltételeinek megteremtése és folyamatos biztosítása.
A szakmai önéletrajzomban is részletezett, de ott sem teljes körben bemutatott, évtizedes gyakorlati és szakmai tapasztalataim alapján meggyőződésem, hogy e feladatoknak maradéktalanul eleget tudok tenni.
Ugyanakkor több évtizedes hazai és nemzetközi kutatói, tudományos és szakértői munkáim, amelyek minden esetben jelentős gyakorlati kihívások megoldásához kapcsolódtak, olyan tudást és szemléletet biztosítanak számomra, amelyek lehetőséget teremtenek a törvényben meghatározott alapfeladatokon túlmutató, azok eredményességét jelentősen növelő vezetői célok megfogalmazására és megvalósítására is. Természetes számomra, hogy e célokat és feladatokat kizárólag a törvényi kereteken belül, a jogszabályi követelmények maradéktalan érvényesítésével lehet csak meghatározni és végrehajtani.
A pályázati kiírás biztosította, ugyanakkor mindenekelőtt a terjedelmi korlátokat jelentő szigorú elvárásokra is tekintettel az alábbiakban csupán három olyan, a vezetői gondolkodásomat is jól szemléltető megoldást emelek ki, amelyek alkalmasak lehetnek a Hivatallal szembeni jogos és egyre erőteljesebben kinyilvánított társadalmi elvárásoknak gyorsabb és eredményesebb teljesítésére úgy, hogy közben a szakmaiság és a jogszerűség követelménye nemcsak maradéktalanul érvényesül, hanem intézményi és társadalmi szinten is tovább erősödik.
I. A jogi mozgástér jelentős kiszélesítése
Az Orbán-kormány 16+4 éve alatt a magyar jogrendszert számos elemében hozzáigazították a kialakított hatalmi rendszer intézményi és gazdasági működéséhez. A kormányzati és parlamenti jogalkotás totális volta, a kialakított jogalkotási diktatúra, az állami intézményrendszer működésének átalakításával olyan jogi környezetet eredményezett, amely a gazdasági hatalom megszerzésének és megtartásának, valamint az ehhez kapcsolódó vagyoni viszonyoknak is tartós jogi keretet, védelmet és egyben a társadalmi vagyon eltulajdonításának is szabad teret biztosított. Ennek teljes lebontása, minden érzékelhető jogalkotói igyekezet ellenére, hosszabb időt igényel, ami jelentősen nehezíthetné a Hivatal működését annak ellenére, hogy egyre szűkülő mértékben, de még sokáig jogi menekülőutat tart fenn a korábbi rendszer gazdasági és politikai kedvezményezettjei számára.
A magyar államhatalmi rendszernek, Orbán tíz évet is meghaladó rendeleti kormányzásának és az Országgyűlésnek ugyanakkor e két évtized alatt nem volt lehetősége a saját érdekeit szolgálóan sem egyoldalúan, sem más módon megváltoztatni az Európai Unió Magyarországra is kötelező jogát. Az uniós jog Magyarország 2004. évi csatlakozása óta a magyar jogrendben kötelezően érvényesül, és az uniós jog által szabályozott területeken az uniós jog elsőbbségének elvéből következően a vele ellentétes tagállami rendelkezés alkalmazását mellőzni kell. A tagállami jogalkotás körébe utalt területek számára pedig kötelezővé teszi a EU-jog keretei között maradást. Az egyes jogszabályok jogi értelmezéséhez pedig nem szükséges az Európai Bizottság előzetes fellépése vagy az Európai Unió Bíróságának az adott tagállami rendelkezést külön elmarasztaló ítélete. Az EUB ezt klasszikus formában már a 106/77. Simmenthal-ítéletben (1978. március 9.) kimondta.
Ezért a Hivatal működésében következetesen érvényesíteni tervezem, hogy minden olyan ügyben, amely az uniós jog alkalmazási körébe tartozik, illetve amelyek esetében az EU-jog keretei korlátozzák a még hatályban lévő tagállami jogot, a Hivatal jogi értékelése az alkalmazandó uniós jogból és az EUB kötelező erővel bíró ítélkezési gyakorlatából induljon ki. Amennyiben valamely alkalmazandó magyar jogszabály az adott ügyben az elsőbbségi hatállyal bíró uniós joggal összeegyeztethetetlen, a Hivatal jogi álláspontjának kialakítása során az uniós jog elsőbbségének következményeit kell érvényesíteni, és az azzal ellentétes nemzeti rendelkezés alkalmazását, az uniós jog által megkövetelt módon, mellőzni kell.
Ez a megközelítés jelentősen kiszélesítheti a Hivatal tényleges jogi mozgásterét, miközben nem fellazítja, hanem szigorítja a jogszerűség követelményét. Egyúttal megakadályozhatja, hogy a vizsgált személyek vagy intézmények védekezéseik során olyan, a hatalmi érdeket kiszolgáló nemzeti jogi rendelkezésekre hivatkozhassanak, amelyek ütköznek az EU-jog értékrendjével.
II. A humánerőforrás és a szakmai háttér jelentőségének előtérbe helyezése
A törvény, illetve a pályázati kiírás az NVVH elnöke és elnökhelyettesei tekintetében az elvárt magas szakmai színvonal és különösen a függetlenség biztosítása érdekében igen szigorú személyi feltételeket határoz meg. Ugyanakkor e vezetői korlátozások mechanikus kiterjesztése a szakmai munkatársi, szakértői vagy tanácsadói közreműködésre indokolatlanul szűkítené a Hivatal rendelkezésére álló szakmai tudás körét. E területen ezért, természetesen a törvényi összeférhetetlenségi és függetlenségi követelmények maradéktalan betartása mellett, szükségesnek tartom a lehető legszélesebb szakmai merítést.
A Hivatal célratörő és eredményes működéséhez nélkülözhetetlennek tartom olyan, kiemelkedő tudással és tapasztalattal rendelkező személyek közreműködését, akiknek szakmai felkészültsége, tisztessége, valamint a Hivatal törvényben meghatározott céljai iránti elkötelezettsége megkérdőjelezhetetlen. Az érintettek vállalásától, életpályájától és lehetőségeitől függően belső vagy külső munkatársként, szakértőként, illetve tanácsadóként kívánok bevonni a részben már közismert és támogatott, részben célzottan felkutatandó szakembereket.
A megszólítandó jogi szakemberek köréből példaként emelem ki dr. Bárándy Pétert, dr. Fleck Zoltánt, dr. Vörös Imrét és dr. Laczó Adriennt, dr. Ligeti Miklóst, dr. Lattmann Tamást. A gazdaság, a jegybanki tevékenység körében dr. Surányi Györgyöt. Az energiaszerződések körében Holoda Attilát. Az egyházi finanszírozások körében dr. Perintfalvi Ritát. Nehezen nélkülözhetőnek tartanám Hadházy Ákos több mint egy évtizedes, a NER gazdasági működésének és konkrét ügyeinek feltárása során felhalmozott ismeretanyagát és személyes tapasztalatát is. Közreműködése nemcsak a Hivatal információs és szakmai hátterét erősíthetné, hanem jelentős szerepet tölthetne be a Hivatal iránti társadalmi bizalom kialakításában is.
A felsorolt személyekkel e pályázat benyújtását megelőzően nem folytattam egyeztetést, ezért nevük említése természetesen nem jelent részükről előzetes elköteleződést. Életpályájuk, szakmai tevékenységük ismerete, illetve többük esetében személyes szakmai kapcsolatom alapján ugyanakkor megalapozottan feltételezem, hogy konkrét, érdemi szakmai feladat meghatározása esetén számíthatnék közreműködésük lehetőségének megfontolására.
III. Az információkhoz való társadalmi hozzáférés kinyitása és kétirányú hasznosítása
A 2026. évi XXVIII. törvénnyel az új Országgyűlés egy 36 éves jogalkotási mulasztás felszámolására tett pontot: biztosítja az 1990 előtti pártállami diktatúra állambiztonsági tevékenységének társadalmilag indokolt nyilvánosságát és széles körű megismerhetőségét. Az állambiztonsági iratanyag hozzáférhetővé és kutathatóvá tétele lehetőséget teremt a diktatórikus rendszer korábban eltakart működésének feltárására. Számomra is kétségmentes azon kormányzati nyilatkozatok megalapozottsága, amely szerint 2026. április 12-én a magyar társadalom nem egyszerűen kormányt, hanem egy autokrata hatalmi rendszert kívánt leváltani, és erre adott demokratikus felhatalmazást a TISZA Pártnak és az új Országgyűlésnek.
A Hivatal eredményes tevékenységét is akadályozó súlyos mulasztás lenne annak fel nem ismerése, hogy hasonló társadalmi érdek fűződik az elmúlt 16+4 évben kialakult NER gazdasági működésének, ezen belül különösen a korrupció, a közvagyon magánvagyonná történő átalakítása mechanizmusainak megismerhetővé és kutathatóvá tételéhez. Az állambiztonsági iratok történelmi analógiájára ezt nevezhetjük „NER-aktáknak”.
E megoldás szinte kézenfekvő kiindulópontja a Kincstár kifizetéseinek kutathatósága. Élve a Hivatalt létrehozó törvény 13. §-ában biztosított lehetőségekkel, kezdeményezni fogom az elmúlt 16 évben az Államkincstár által teljesített kifizetésekre, valamint az azok jogalapját és elrendelését dokumentáló adatokra vonatkozó, csak a feltétlenül szükséges törvényi körben korlátozott megismerhetőségének és kutathatóságának megteremtését.
E megoldás egyszerre szolgálna két célt. Egyrészt bevonná a társadalmat, az újságírókat, kutatókat és szakmai műhelyeket annak feltárásába, hogy a közpénzek milyen döntések alapján, milyen útvonalakon és végső soron kikhez kerültek. Másrészt az így feltárt összefüggések visszacsatolásával a Hivatal olyan, rendkívül széles társadalmi kutatási kapacitáshoz jutna, amely jelentősen gyorsíthatná a jogellenes, gazdaságilag indokolhatatlan állami kifizetéseknek, azok kedvezményezettjeinek, továbbá az azokról rendelkező személyek beazonosításának és megalapozott esetben a szükséges jogi eljárásoknak a lefolytatását.
Ennyi fért bele két oldalba, köszönöm a megtisztelő figyelmet.
Palotás János
