Emlékszem, 1999-ben milyen erősen fenekedett a Főváros és Ferencváros önkormányzata is, hogy márpedig addig nem épülhet Nemzeti Színház a Soroksári út menti prérire, míg meg nem oldódik a csepeli HÉV föld alá süllyesztése. Nem akarom lelőni a poént, de hát tudjuk mind: jövőre lesz negyedszázada, hogy átadták a Duna-parti Nemzeti Színházat - és a HÉV természetesen még mindig ott csattog el előtte.
Meg az iroda- és lakóházak előtt, a Müpa előtt, és ha megépült volna az odatervezett kongresszusi központ, hát annak a látogatói is a felszíni HÉV surrogását hallgatnák az előadások aláfestéseként. De nyugalom, mert a legeslegelső Orbán-kormány persze eleget tett annak a kívánalomnak, hogy a színház elől akadály nélkül rá lehessen látni a Dunára. Ezt a célt szolgálja az a látszólag értelmetlen torony, amit Zikkurat néven tisztel Pest feledékeny népe.
Mindez csak arról jutott eszembe, hogy
Karácsony Gergely főpolgármester olimpiapárti húrokat kezdett el pengetni. Van a gondolatban logika,
hiszen az Orbán-kormányok örökségeként a város – sőt az egész ország - valóban tele van böhöm nagy, jobbára kihasználatlan stadionokkal, és meglehet, a Nolimpia kezdeményezés 2017-es elsöprő sikere legalább annyira szólt az elszemtelenedett NER-nek való beintésről, mint a grandiózus sportesemény valódi elutasításáról.
És mivel jobb helyeken az valóban úgy szokás, hogy az állam alaposan kistafírozza azt a várost, amely az egész országot az érdeklődés homlokterébe emeli egy olimpia vállalásával, érthető, hogy a főpolgármester ebben esélyt lát. Úgy gondolkodik: hát akkor nosza, gyorsabban, magasabbra és erősebben, ha ez az ára a Duna-hídnak, a körvasútnak, a repülőtéri gyorsvasútnak, az M0 befejezésének, és igen, annak, hogy a csepeli HÉV végre ne csattogjon végig a Duna-parton.
Nehéz is vitatkozni ezzel a gondolatmenettel, csak egy a gond: lapunk szakcikke a múlt héten bizonyította, hogy a rengeteg méregdrága stadionra még rettenetesen sok közpénzt el kell költeni ahhoz, hogy egy olimpián megállják a helyüket. Mert Orbánék például visszabontatták a lelátókat a világversenyek után, ahogy, emlékszünk, a vizes vb-re a Duna medrében, a Parlamenttel szemközt potom kétmilliárdért felhúzott ugrótornyot is.
Borzasztó összegekbe kerülne tehát, hogy eljussunk a nullára, ahonnan már tényleg nincs más hátra, mint a városi infrastruktúra és a turisztikai létesítmények csiszolgatása.
És semmiféle garancia nincs arra, hogy a végén nem a Zikkurat-megoldás ismétlődne meg: lesz olimpia, azt a pár hetet meg Budapest népe a lelakott városában fél lábon is kibírja.