A ma már parlamenti képviselő Radics Béla tavaly még a fővárosi önkormányzat fideszes tagjaként javasolta, hogy állítsanak méltó emlékművet május 16-a, a roma ellenállás napja hőseinek Budapesten. 1944-ben ezen a napon – nyilatkozta akkor az Origónak a roma politikus – Auschwitz-Birkenau cigány táborában a férfiak, a nők és a gyerekek is fegyvereket készítettek, és amikor a katonák kora reggel megérkeztek, hogy a halálba vezessék a kisgyerekes családokat, kövekkel, vascsövekkel, deszkákkal, szögesdróttal verték vissza őket.
A romák fellázadtak, és legyőzték a náci halálgyár katonáit. Bár ezzel csak két és fél hónapnyi haladékot nyertek, kiállásuk az emberi méltóság és szabadság örök példája lett – fogalmazott Radics Béla.
Indítványát a fővárosi önkormányzat képviselői egyhangúlag támogatták. A közgyűlés tavaly márciusban úgy döntött, kifejezi szándékát, hogy az „1944. május 16-án az auschwitz-birkenaui koncentrációs táborban kitört roma lágerlázadás áldozatainak emlékére, a méltó megemlékezést lehetővé tevő emléktábla kerüljön elhelyezésre Budapest erre alkalmas közterületén”. Egy másik közgyűlési határozat arról rendelkezett, hogy a feladat végrehajtása érdekében a Budapesti Történeti Múzeum, valamint Budapest Főváros Levéltára bevonásával készüljön javaslat a „szakmai és társadalmi konzultációra és ütemezésre”.
Radics Béla – és a javaslatát megszavazó képviselők – okkal gondolhatták, hogy valós történelmi eseménynek készülnek emlékművet állítani. A roma ellenállás napjának megünneplése és az arra való megemlékezés a 2010-es évek elején, Franciaországból indult – számolt be a Magyar Narancs témába vágó, múlt héten megjelent cikkében Anna Mirga-Kruszelnicka, az European Roma Institute for Arts and Culture (ERIAC) igazgatója. Május 16-át nemzetközi roma civil szervezetek igyekeztek mindinkább ismert dátummá tenni.
A roma ellenállás napja idehaza is kezdett bevett ünneppé válni. A Nemzeti Színházban jeles roma és nem roma művészek közreműködésével már 2015-ben nagyszabású emlékműsort tartottak az évfordulón, ahol egyik fővédnökként Balog Zoltán miniszter is beszédet mondott.
A gond csak az, hogy az emléktáblához kötődő „szakmai és társadalmi konzultáció” során egyre több kétely merült fel, valóban megtörtént-e május 16-án az a lágerlázadás, amit ma a roma ellenállás napjaként ünnepelünk. A fővárosi levéltár jóvoltából már magyar fordításban is hozzáférhető Helena Kubica és Piotr Setkiewicz, az Auschwitz-Birkenau Állami Múzeum két történésze 2023-ban publikált, meggyőzően érvelő tanulmánya. Ennek fő állítása: 1944. május 16-án nem volt olyan esemény, ami felkelésnek vagy lázadásnak lenne minősíthető.
A tanulmány ugyanakkor részletesen bemutatta, hogy augusztus elején hogyan számolták fel a cigány tábort. Ha a „romák harcának, illetve az SS-ekkel szembeni aktív ellenállásának mozzanatait keressük, ennek sokkal inkább megfelelnek az 1944. augusztus 2-án este Birkenauban történtek” – emelte ki a szerzőpáros. (Augusztus 2-a a roma holokauszt, a porrajmos nemzetközi emléknapja.)
A Budapesti Történeti Múzeum ilyen előzmények után adott otthont annak a csütörtöki rendezvénynek, amely diplomatikusan semleges címet viselt: „fórum a roma ellenállás hősei előtt tisztelgő mementó előkészítésének kérdéseiről”.
Kóczé Angéla szociológus hiába próbálta jelezni bevezetőjében, hogy a kerekasztal-beszélgetés arra keresi a választ, milyen módon emlékezzünk a roma hősökre, és nem célja eldönteni, megvalósult-e a roma ellenállás május 16-án, sejthető volt, hogy az előadók nem fogják mellőzni ezt az aspektust. Karsai László történész, a holokauszt kutatásának szaktekintélye – aki külföldről jelentkezett be a fórumra – rögtön az elején kijelentette: ha történetileg közelítünk a kérdéshez, akkor a mostani vitát nem is kellett volna megrendezni. Hisz 1944. május 16-án sok minden történt Auschwitz-Birkenauban, de roma lázadás, felkelés nem. Ez egészen biztos – nyomatékosította.
Molnár István Gábor helytörténész, az újpesti roma önkormányzat és a Rácz Gyöngyi Közösségi Központ vezetője – Karsai László álláspontját erősítve – szintén arról beszélt, hogy fontos a történelmi igazság. Hangsúlyozta, hogy az augusztus 2-ai emléknap létjogosultságát sem a roma mozgalom, sem a történészek nem vonják kétségbe. Molnár István Gábor kitért arra is, hogy vannak olyan roma hősök, akik tevékenysége bizonyított, mégis keveset tud róluk a közvélemény: az ő emlékükkel mindenképpen érdemes lenne többet foglalkozni.
A meghívott előadók közé tartozott Bársony János és Daróczi Ágnes, a Romano Instituto (Cigányságkutató Intézet) alapítója és vezetője is. Daróczi Ágnes megköszönte Karsai Lászlónak, hogy 1993-ban, Magyarországon elsőként könyvet írt a roma holokausztról. Általánosságban azonban a történelemtudománynak komoly adósságai vannak ezen a téren – hívta fel a figyelmet. Elmondása alapján a roma ellenállás napja jelentésváltozáson ment át az évek során, május 16-át a roma ifjúság és bátorság napjaként ünneplik.
Herfort Marietta, a Phiren Amenca nemzetközi roma ifjúsági hálózat volt igazgatója részese volt annak a kampánynak, amely szerette volna elérni, hogy a roma ellenállás napja beépüljön a köztudatba. Megjegyezte: az elmúlt tizenöt évben világossá vált számukra, hogy megkérdőjelezhető május 16-a történelmi megalapozottsága. Ezért olyan szimbolikus értelmezést próbáltak tulajdonítani az ünnepnek, amely azzal szembesít, hogy milyen szintű elnyomás éri ma a romákat, nemcsak Magyarországon, hanem szerte Európában.
Pótó János történész szakmai szempontból egyetértett Karsai Lászlóval, ezúttal viszont – tette hozzá – nem ez a kérdés. Nagyon fontos az emlékezet – állapította meg. Ha az emlékezet építi magát, akkor az, ami benne van, létezik. A magyar nemzeti tradíciónak is vannak olyan elemei, amelyekről tudjuk, hogy mítosz. Bontsuk le az összes turult? – kérdezte. Pótó János meggyőződése, hogy az, amit az emlékezet megformál, tényként kezelhető. Nem történelmi, hanem identitást képző és identitást erősítő tényként.
Ezzel Karsai László sem vitatkozott, de visszakérdezett: hova jutunk, ha mítoszokra, legendákra, akár hazugságokra vagy téves adatokra alapozzuk egy nemzet történelmét, történeti tudatát? A jelenlévők közül Bársony János volt az, aki nem vonta kétségbe, hogy a szóban forgó lágerlázadás megtörtént. Azzal is érvelt, hogy a romák választott európai népképviseleti szervezete, az Európai Romák Fóruma határozataként jött létre a roma ellenállás ünnepe. Karsai Lászlónak – közölte – ehhez a kérdéshez különösebb köze nincs.
A fórum során kiderült, hogy Daróczi Ágnes nem ragaszkodik az emléktábla felállításához, különösen nem a IX. kerületi Nehru parton, ahol a roma holokauszt emlékműve található. Május 16-a legyen örömünnep – vetette fel. Herfort Marietta is úgy vélte, hogy nem egy emléktáblán fog múlni, fontossá válik-e ez a dátum vagy sem.
