Nem a hollywoodi rendszerbe épült be – Interjú Horvát Lili filmrendezővel

A Venice Days immár a második nagyjátékfilmjét mutatta be. A Jegyzeteim a Marsról premierjén azt mondta, hogy nincs bérlete a versenyprogramba, de azért a szervezők csak „szerelmet vallottak” önnek.

Létrejött egy speciális kapcsolat a Velencei Filmfesztivállal, ez tény. Gaia Furrer 2020-ban lett a Venice Days szekció művészeti vezetője – akkor még nem ismertük egymást, de az előző munkánk, a Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre lett az első film, amelyet meghívott a programjába. Ez emlékezetes pillanat volt neki is, nekünk is. Szilágyi Zsófia Január 2. című filmje, amelynek producerei voltunk Csernátony Dórával, szintén Velencében mutatkozott be, bár egy másik szekcióban. Ez a kapcsolat arra jó, hogy ha elkészül egy új munkánk, azt kiemelt figyelemmel, szeretettel fogják megnézni, de ettől még ha nem tetszik nekik, vagy nem passzol bele az adott év profiljába, nem fogják beválogatni. Tehát őszintén mondtam, hogy bérlete senkinek sincs ide. Ez a világ egyik legfontosabb fesztiválja – rengeteg film készül évente, és még a jó filmekből is csak nagyon kevés kerül be.

Hogyan képzeljük el azt a „kapcsolatot”? Keresi a Venice Days, hogy éppen mivel foglalkozik?

Nem, ilyen szinten nem tartjuk a kapcsolatot. A Jegyzeteim a Marsról esetében a nemzetközi sajtóban megjelentek hírek a készülő filmről, és ennek kapcsán a világforgalmazónknál bejelentkezett Gaia Furrer, hogy szívesen megnézné, ha már mutatható állapotban van. Még javában tartott az utómunka, mikor elküldtünk nekik egy verziót, és akkor nagyon hamar kaptunk egy csodálatos meghívólevelet. Ráadásul nyitófilmnek választották, ami külön megtiszteltetés.

Thierry Frémaux nem érdeklődött?

Nem, de én még sohasem voltam Cannes-ban, nincs közös történetünk.

Menne?

Persze. Cannes, Velence, Berlin – a részvétel ezeken a fesztiválokon nagyjából garantálja, hogy egy film nem tűnik el a süllyesztőben. A Jegyzeteim a Marsról-t tavaly nyáron forgattuk, idén nyár végére készült el, ez az időzítés azt diktálta, hogy először Velencével próbálkozzunk. Itt most bejött az A-terv, ami nagy boldogság. Az előző filmünknél ez másképp volt, ott hónapokig izgultunk, zsebünkben a kész filmmel, hogy mi lesz a sorsa. Ezek nehéz időszakok – alkotóként a készítés során a film minden egyes elemére hatással vagy, aztán egyszercsak eljön ez a fázis, ami felett semmilyen kontrollod nincsen. Én egyébként fatalista vagyok ezzel kapcsolatban. Lehet akarni dolgokat, de a film végül ott lesz a legjobb helyen, ahol nagyon szeretik.

Az, hogy a Jegyzeteim a Marsról angol nyelvű produkció lett, pragmatikus döntés volt?

Organikusan alakult így. Egy ideje már a fejemben járt a Mars alapötlete – ez egybeesett a Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre fesztiválkörútjával. Amerikában különösen sikeres volt a Felkészülés: ott volt a Torontói Filmfesztiválon, jó kritikákat kapott, forgalmazásba is került. Jelölték az Independent Spirit Award-ra, ami ott nagyon fontos elismerés. Ennek kapcsán elkezdtek megkeresni különböző nagy ügynökségek – végül a United Talent Agency-hez kerültem. Ők nem abban gondolkodtak, hogy elhelyezzenek valahol a hollywoodi rendszerben, mondjuk egy tévésorozat rendezőjeként.

Vagy egy B-kategóriás horror rendezői székében.

Ilyesmi fel sem merült. Részt lehet venni nagyon izgalmas tévés vagy filmes projektekben alkalmazott rendezőként, de velem kapcsolatban azt javasolták, hogy ne erre menjünk. Az elejétől fogva azt jelölték meg célnak, hogy folytassam a saját szerzői pályámat, csak éppen az ő segítségükkel angol nyelven, nemzetközileg ismert színészekkel, szélesebb közönséget megcélozva. Ez 2021-ben történt. Mondhatjuk, hogy friss levegő fújt be az ablakomon. Nagyon szívesen mozdultam ebbe az irányba, mert itthon akkor már nagyon szorongató volt a helyzet. Persze, Amerikában sincs kolbászból a kerítés, ott sem az van, hogy van egy jó ötleted, megírod a forgatókönyvet, és már készül is a film. De az biztos, hogy a szellemi épségemet és szabadságomat segített ezekben az években megőrizni az, hogy nem csak a hazai keretek között gondolkodhattam. És az itthoni filmfinanszírozási rendszerben is adtak némi védettséget a körénk gyűlő külföldi partnerek. A Jegyzeteim a Marsról nemzetközi koprodukció, nagy ugrás az angol nyelv miatt, de ezt az ugrást nagyon biztonságos környezetben tudtam megtenni. Ez egy amerikai házaspár története, de dramaturgiai szempontból fontos volt, hogy ők ketten idegenben legyenek, és ez az „idegen” evidens módon Magyarország lett. Itthon és Ausztriában forgattunk, ott voltak körülöttem a barátaim, akikkel eddig is együtt dolgoztam. Maly Róbert operatőr, Sztevanovity Sandra látványtervező, Szlávik Juli jelmeztervező, Szalai Károly vágó, Keresztes Gábor zeneszerző, Várhegyi Rudolf hangmester mind alkotótársaim voltak az előző filmben is. Fátyol Hermina casting director csatlakozott még ehhez a szűk kreatív csapathoz. Az, hogy a filmünk alkotói szempontból igazán felszabadult módon tudott készülni egy olyan nagy nyomású helyzetben, amelyet a nemzetközi produkció jelentett, elsősorban annak köszönhető, hogy valódi szövetségesek vettek körül a forgatáson és az utómunka során is.

Számos ésszel nem megmagyarázható, ám érzelmekkel átérezhető jelenet már volt az elöző filmjében is. Szóval, a Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre felkészülés volt a Mars-misszióra?

A Felkészülés a szerelemnek arról a fázisáról beszél, amely megelőz egy komoly kapcsolatot. A Mars pedig egy házassági történet, egy hosszú kapcsolaton belüli újrakezdés lehetőségéről szól. Tehát igen, sok a kapcsolódási pont a két film között.

Az X-akták hangulat miért volt fontos?

A filmünkben van egy high concept elem, ami sok sci-fire igaz. De nem az történt, hogy kitaláltam egy házassági történetet, aztán leöntöttem egy adag tudományos-fantasztikus szósszal. A két réteg az elejétől összetartozott, együtt fejlődött. Az, hogy évtizedeket élünk együtt egy másik emberrel, egymásra rétegződnek az emlékeink, a jó meg a rossz dolgok, összeolvad az életünk, miközben marad egy örök határa egymás megismerhetőségének – szerintem ez már önmagában a science fiction kategóriájába tartozik. Ha ez két embernek összejön, az az egyik leggyönyörűbb tapasztalat a világon.

Mackenzie Davis nagyon hasonlít önre!

Már más is mondta. De ennek a benyomásnak egy része, azt hiszem, csupán a közös munka mágiájának eredménye. Nagyon személyesen fogalmaztunk ebben a filmben, ő is és én is, komoly volt az egymásra hangolódás – ez rá tud tenni egy lapáttal az esetleges valódi hasonlóságra. Ez a része majd elmúlik.

Nem szeretett volna színésznő lenni?

Soha. Pici dolgokat meg tudok oldani, részt is vettem apró szerepekben például Enyedi Ildikó vagy Mundruczó Kornél munkáiban, de ez nagyon komoly mesterség, amihez nincs elég tehetségem.

Mesélne a tökéletes szexjelenet esztétikájáról?

Meg kellett jelenjen benne a rátalálás törékeny bizonyossága, a közeledés és a távolodás, az idegenség és az ismerősség kettőssége. A forgatást megelőző próbahéten őszintén megmondtam a színészeknek, hogy még nem pontosan tudom, hogyan fogjuk mindezt megfogalmazni, és a pontos koreográfia kitalálása előtt szeretném kivárni, míg leforgatjuk a film egy pár fontos jelenetét. Annyit tudtam nekik mondani, hogy semmi olyat nem fogok tőlük kérni, ami ne a dramaturgiát szolgálná, és úgy fogjuk az egészet csinálni, hogy mindenkinek oké legyen. Ez utóbbiban nagy segítség volt, hogy manapság a forgatást megelőzően a rendező és a színészek beszélgetésén túl egy külső munkatárs, az intimitás koordinátor is végigbeszéli a színészekkel azt, hogy kinek mi komfortos, mi az, ami belefér. Kivártam, a forgatás első heteiben hogyan alakul a két főhős kapcsolatának ábrázolása, milyen gesztusok erősödnek fel a forgatókönyvhöz képest, mik válnak kevésbé fontossá, és mindezek ismeretében találtam ki aztán a jelenetet, amit aztán a színészekkel és az operatőrrel együtt csiszoltunk pontos koreográfiává.

Hogyan sikerült átvernie a producereken, hogy celluloid nyersanyagra forgasson, ami ugye drága?…

A celluloidnak a digitális anyaggal szemben titka van – a Mars rejtélyekkel teli történetének jobban állt a maga kiszámíthatatlanságával, tökéletlenségeivel. Csernátony Dóra, a film fő producere alkotótárs is, egy oldalon állunk, nem kellett győzködni. Viszont azt mondta: húszezer méter nyersanyagunk van, többet egyszerűen nem enged meg a költségvetés. Az előző filmünket a duplájából készítettük. Húszezer méter arra volt elég, hogy mindent nagyjából kétszer, maximum háromszor vegyünk fel. Ez az egész stábtól elképesztő fókuszt, koncentrációt kívánt meg. Ezen a forgatáson senki nem nyomkodta a telefonját.