Flesch Tamás: A legnagyobb kárt az ingyenpénzek jelentették a szállodaiparnak

Az elmúlt 16 évben a turizmusban is nagyon erősen jelen volt az állam és a politika. Van a szakmában elegendő olyan ember, aki vállalja a korábbi döntések felülvizsgálatát, akár saját egykori kollégái elszámoltatását?

Ahol az állam és a politika összefonódik, az elsősorban a tulajdonviszonyokban nyilvánult meg. Mindenki valahol dolgozott, de nem hiszem, hogy ezzel nekünk kellene foglalkoznunk. Meg kell nézni, mit rontottunk el, megpróbálni kijavítani, és előre nézni. Az elszámoltatást a megfelelő szervekre kell hagyni, az nem a mi felelősségünk, nem a mi dolgunk. Az információkat természetesen el kell mondani.

A Kisfaludy-programon keresztül óriási összeg jutott vidéki szállodafejlesztésekre. Mi történik ezekkel a hotelekkel, ha a jövőben jelentősen kevesebb állami forrás lesz?

Nem mindenkinek fog tetszeni, amit mondok, de kimondom: a legnagyobb kárt az ingyenpénzek jelentették. Nem lett volna szabad úgy kiosztani ezeket a támogatásokat és nem olyan formában, ami már ténylegesen torzítja a versenyhelyzetet. Nem nehéz belátni, hogy aki a beruházásához 50 százalékos állami forrást kapott, nem ugyanabban a cipőben jár, mint aki saját forrásból valósította meg. Most ki fog derülni, hogy mely szállodák tudnak piaci alapon működni és elegendő pénzt termelni, és melyek azok, amelyek nem.

A NER üzleti körei jelentős szállodai érdekeltségeket építettek ki. Egy tisztán piaci alapon működő szereplőnek van elegendő mozgástere mellettük?

Az elmúlt években is volt sok olyan cég, amelyik tudott úgy dolgozni tisztán piaci oldalról. Lehet jó minőségű szállodákat állami szubvenciók nélkül is működtetni. Reméljük, hogy mostantól a korábban kivételezett helyzetű cégek is meg tudják majd mutatni, hogyan tudnak érvényesülni a szabad piacon.

Hol van most olyan szállodai kapacitás, amely túl nagy a kereslethez képest? Ha igen, hol alakult ki ilyen helyzet?

Ezt nagyon nehéz megmondani, hiszen a piaci helyzet is változik. A szállodai működés nehézsége, hogy nagyon hosszú távú beruházás. Egy ház hol jól megy, hol kevésbé, a turizmus nagyon érzékeny a külső körülményekre, ezért a bankok is óvatosan hitelezik.

A szakmai szervezetek most 33 pontos javaslatcsomagot tettek le az asztalra, az áfa szabályoktól a foglalkoztatáson át az adminisztráció csökkentéséig. Mi az a két-három változás, amelyet ha a kormány most megvalósítana, azt a szállodák és a vendéglátás már rövid távon is megéreznék?

Rengeteg olyan adminisztrációs és jogszabályi probléma van, ami nem pénz, hanem hozzáállás kérdése. Nagy segítséget jelentene például a fürdőrendelet megváltoztatása, amit hosszú évek óta kérünk, mert nonszensz, hogy egy szállodai spa-nak ugyanolyan követelményrendszernek kell megfelelnie, mint egy nagy fürdőkomplexumnak. A másik ilyen, immár tíz éve húzódó probléma a rövid távú lakáskiadás. A magyarországi szállodások határozottan nem akarják megszüntetni a rövid távú lakáskiadást, mert nagy szükség van rá, különösen a nagyvárosokban. A szabályozását azonban tíz éve kérik. Nem biztos, hogy ugyanaz a megoldás jó Budapesten, mint Barcelonában. Azt kell megtalálni, ami jó Magyarországnak. Ennek érdekében legalább 2027 végéig, azaz egy évvel meg kell hosszabbítani a moratóriumot. Időre van szükség a megfelelő szabályozás kidolgozásához.

Szándékosan nem mond konkrétumot arról, hogy milyen formában látná megfelelőnek a rövid távú szálláskiadás szabályozását a szállodaszövetség?

Egyelőre nem, mert konszenzust szeretnénk. Pragmatikusan, a számok alapján kell dönteni, komplex, de hosszú távú szabályozást alkotni.

Mára szinte közhellyé vált, hogy nem elsősorban több, hanem minél többet költő vendéget kell ide vonzani. Honnan és kiket?

Nagyon nagy szükség van az európai turistákra, de egy izraeli beutazó is többet költ, mint ők, az amerikaiak pedig háromszor, az ázsiai turisták kétszer annyit. Meghatározóak az infrastrukturális fejlesztések, így elengedhetetlen például a reptér fejlesztése. Ferihegy már nem tud több utast kiszolgálni, és persze örök téma a reptérre ki- és bejutás kérdése.

Ha nem pusztán a turisták számát, hanem a költésüket akarják növelni, mely területeken van még Budapestnek kihasználatlan lehetősége?

Egy ilyen komoly, jól megközelíthető európai fővárosnak, mint Budapest, a konferenciaturizmusból is jóval nagyobb szeletet kell tudni kihasítania a jelenleginél. Sajnos a plázákat betelepítették a belvárosba, emiatt a Nagykörút, az Andrássy út üzletei eltűntek vagy még kínlódnak, nem beszélve a szégyenfolttá vált Kossuth Lajos utcai és Rákóczi úti üzletsorról. Nem a turisták számára kell megszépíteni a várost, a turizmusnak a lakossággal kézen fogva kell járni, ami jó a helyieknek, az jó a turistáknak is. Sokáig nem szerettük azt hallani, hogy Budapest azért vonzó, mert olcsó. Ma már nem olcsó, ide azért kell jönni, mert ez a világ egyik legszebb városa és olyan adottságai vannak, amelyekre lehet építeni. A Duna-part például egy kiaknázatlan gyémánt, kezdeni kellene vele valamit. Sok minden azért nem működik, mert túl van szabályozva, ami gátolja a gazdasági fejlődést.

Most valami nagyon félrement, Budapest központját ellepték a palackgyűjtők és a drogosok.

Ez bizony komoly és nagyon gyorsan megoldandó probléma. Emberek életvitelszerűen abból élnek, hogy kukákat borogatnak ki, kiveszik a visszaváltható palackokat és azok árát nem feltétlenül élelmiszerre költik – ez nem mehet így tovább. A droghelyzet látványosan, hirtelen és nagyon negatívan változott, romlott az utcai biztonság imázsa. Ezek apró dolgoknak tűnhetnek, de nagyon gyorsan intézkedni kell, mert ezzel Budapest vonzereje gyorsan megcsappanhat.

A friss Turizmus Konjunktúra Index szerint a turizmus egészében romlottak a piaci szereplők várakozásai. Mi állhat ennek a hátterében?

A magyar turizmusra is hat az egész világpolitikai helyzet, ami önmagában is kockázat. Amikor nem jó a hangulat a világban, jönnek a kérdések: mi történik, ha holnap elfogy a kerozin, vagy ha valami más baj lesz. Ezek mind bizonytalanságot okoznak. Emellett a nagyon erős forint finoman szólva nem tesz jót a magyar turizmusnak, hiszen 10–12 százalékkal drágítja a szolgáltatások árát. Az euróban árazó hotelek esetében pedig a jövedelmezőségben 20–25 százalékos mínuszt okozott az erős forint, ami elnyelte a profit negyedét-ötödét. Ezt nem tudja átlépni és megoldani sem egy szálloda. Az erős forint úgy tűnik, velünk marad, aminek természetesen vannak pozitív hatásai is. A magyaroknak olcsóbb lett külföldön nyaralni, a belföldi turizmusnak azonban szintén ártott az erős forint, hiszen akiknek lehetőségük volt rá, inkább elutaztak. Nehéz helyzetben vagyunk az országmarketing miatt is. Jelenleg a közbeszerzések teljesen le vannak állítva, fél éve nem tud rólunk úgy a világ, ahogy kellene. Már nemcsak az idei év, hanem a jövő év is veszélybe kerülhet, ha nem lépnek gyorsan a döntéshozók.

Mi lenne az ágazatnak a leggyorsabb segítség?

A szállodai szervizdíj bevezetése, ami a kedvező járulékfizetés mellett komoly motiváló tényező lehetne a dolgozók felé is. Nem bért szeretnének csökkenteni, hanem kedvezményesen premizálni a dolgozókat. Áremelést sem okozna, hiszen dinamikus árakkal dolgozunk, a vendégnek pedig mindegy, hogy a 100 euróban van-e szervizdíj vagy sem.

A Magyar Turisztikai Ügynökség élére kinevezett Csendes Olivérrel és a turizmusirányítás átszervezésével látja jelét annak, hogy szakmai alapokra kerülhet a szektor?

Egyértelműen pozitívan fogadta az MTÜ új vezérigazgatóját a szakma, nagy reményeket fűzünk hozzá, hogy végre szakmai alapon történnek majd a döntések. Ezt valószínűsíti, hogy végre valós párbeszéd van, nem csak meghallgatás és kipipálás, hanem igazi közös munka. Hibázhatunk, de ez valós reményt ad, hiszen mindenki szeretné, hogy előre menjen a turizmus.

A külföldi munkaerő bevonása egyre fontosabb a szállodák számára. A szigorúbb állami szabályok és a munkaerőhiány mellett hogyan tartható fenn a szolgáltatások színvonala?

Politikailag aknamező ez a kérdés, ugyanakkor azt mindenki hangsúlyozza, hogy szükség van rá. Nem azért nem alkalmazunk magyar munkaerőt, mert nem szeretnénk, hanem mert nincs. A harmadik országbeli munkavállaló többe kerül, mint a magyar. Ez a szabályozás okozhat problémát, ha így marad. Jelenleg egyébként összességében nem a munkaerőhiány a legnagyobb probléma, de lehet az. Azt szeretnénk, ha az állam ügyesen lépne: ahol szükség van külföldi munkaerőre, engedje, ahol nincs rá szükség, ott korlátozza. Ne általános szabályozás szülessen.

A budapesti szállodáknál az erős forint és a magas költségek miatt jelentős profitcsökkenésről beszélnek. Meddig tudják ezt a nyomást elviselni anélkül, hogy a szolgáltatás színvonala megsínylené?

Egyelőre nem látjuk pontosan a kiutat. Újabb és újabb kimutatásokat készítünk a tulajdonosoknak és a bankoknak, különösen azok vannak nehéz helyzetben, akik hitelt vettek fel az elmúlt években. A vendégforgalom elfogadható, a bevétel euróban is jó, mégis nehéz helyzetben van a szállodaipar. Ezt a bevételkiesést és profitcsökkenést már nem lehet pusztán létszámcsökkentéssel elviselni. 2020 óta válságról válságra lépegetünk. Hozzászoktunk az értelmes és elengedhetetlen költségcsökkentő lépésekhez, de már nincs hova hátrálnunk, mindent kimaxoltunk, nincsenek a rendszerben tartalékok. Még kevesebb emberrel már érzékelhetően alacsonyabb szintű szolgáltatást tudnának nyújtani a szállodák.

Baj van a Balatonnál, ez egyre nyilvánvalóbb. Mi kellene ahhoz, hogy ne csak néhány nyári hónapban legyen működő turisztikai célpont a tó környéke?

A Balaton a magyar turizmus állatorvosi lova. Talán már kevesen emlékeznek a Covid előtti időkre vissza, pedig a Balaton akkor sem szárnyalt. A Covid alatt és utána volt egy nagy-nagy fellendülés, ami mára elmúlt. A Balatonról fontos lenne egységben gondolkodni, mert most mindenki gondol róla valamit, külön-külön akarják kitalálni a megoldást. Évek óta beszélnek a 12 hónapos Balatonról, de én már annak is nagyon örülnék, ha lenne az ottaniaknak évente egy-két szuper hónapjuk, amikor nem csütörtöktől vasárnapig vannak nyitva az éttermek, mert hétfőtől szerdáig üres a part és a teraszok. De ne feledjük, hogy nemcsak Balatonunk van, hanem nagy múltú fürdővárosaink, van a Duna és a Tisza, van a Bükk, a Mátra és még sok olyan hely, ahol van jó termék, amit el kellene adni. Biztos vagyok benne, hogy az új MTÜ és a Visit Hungary jól látja a problémákat, ezeken sokat fognak dolgozni. Sokaknak sokféle érdeke van, nehéz a konszenzust megtalálni, és lássuk be, a demokrácia időigényesebb, mint a rendeleti kormányzás. De végre van párbeszéd. Az egész rendszerváltást a fiataloknak köszönheti az ország, rájuk a turizmusban is sok fontos feladat vár, lássuk, hogyan tudnak együtt dolgozni.