Még annál is sokkal szigorúbb vagyonadót tervez a kormány – mondta Magyar Péter miniszterelnök hétvégén szolnoki lakossági fórumán. Hogy minél is lenne szigorúbb, nem egészen világos, hisz a kormány az idő rövidségére hivatkozva még egy pár oldalas adóreform-koncepcióval sem állt elő. A tervek szerint azonban a teljesen új vagyonadót már januártól bevezetik – amivel kapcsolatban már sokan megfogalmazták kétségeiket.
Egy normális vagyonregiszter felállítása ugyanis évekbe telik: bele kell venni az ingatlanokat, a pénzügyi befektetéseket (idehaza és külföldön) és a működő vagyont, vagyis a cégeket is. Például az Opus Nyrt. pillanatnyi értékét meghatározni nem bonyolult dolog, elég csak megnézni a tőzsdei árfolyamát. De a 10–20 személyes kft.-k értékét már nem ilyen egyszerű belőni. És vajon többet ér egymilliárdnál egy autószerviz vagy sem?
Ezért a vagyonadó önbevallásos lesz, azután pedig a tulajdonosok felelőssége, hogy helyesen becsüljék meg a vagyonukat.
Az eredeti tervek szerint az ötmilliárd forint feletti vagyonokra vetettek volna ki évi egyszázalékos vagyonadót. Ezt a Tisza-program végül levitte egymilliárd forintra, vagyis egy értékes budapesti belvárosi ingatlan tulajdonosa is évi 10 millió forint vagyonadót fog fizetni. De Magyar Péter hétvégén egy lakossági fórumon azt is elárulta, hogy vannak olyan elképzelések, amelyek szerint progresszív lenne a vagyonadó. Szerinte például az 500 milliárd forint feletti vagyonokra 1 százaléknál magasabb adót is ki lehetne róni.
Eleve nem feltétlenül szerencsés a kormány adópolitikájáról egy lakossági fórumon „egyeztetni”. Ellenben adózási, vagyonkezelési szakemberekkel érdemes lenne leülni, hogy ne valami szörnyszülött Drakula-adót hozzon világra a kétharmados kormány. Hiszen könnyen olyan elvonás születhet, amely sokkal többet árt, mint amennyit hoz a köznek.
Itt van például az 500 milliárdos vagyonhatár: két dolog lehetséges, mindkettő elgondolkodtató. A miniszterelnök hasraütésszerűen találta ki ezt az összeget, csak hogy Mészáros Lőrinc biztosan beleessen. Ezt a verziót nem kommentálnám, láttunk ilyet bőven az elmúlt tizenhat évben. Kettő: készült hatástanulmány, és azt mutatta, hogy vagyonlistától függően 3-4 magyar adózót érintene a magasabb vagyonadó. Mészáros Lőrincet, Csányi Sándort, Veres Tibort (Wallis) és Felcsuti Zsoltot (MPF-csoport). A 3-4 ember viszont felveti a személyre szabott jogalkotás gyanúját, amit a jogállamokban – állítólag most ilyet építünk – súlyos ejnye bejnyével szoktak illetni az erre hivatott hatóságok.
Maradjunk abban, hogy nagyon nincs kész ez a vagyonadó-koncepció, így nem is lenne túl ildomos ennek beszedésével már 2027-ben számolni.
Hogy mennyire nem tart sehol, mennyire képlékeny még a kormány januárban elvileg bevezetendő adócsomagja, azt a kata ügyében tett érdekes kijelentések is jelzik – de erről majd máskor.
Fizessenek a gazdagok!
Ezzel a felhívással nem lehet vitatkozni. Sőt, fizessenek többet a gazdagok – erre még maguk az érintettek is azt mondják, ha kell, akkor legyen így. De nem mindegy, hogyan. Erre nem a vagyonadó a legmegfelelőbb eszköz, bármit állít is ezzel kapcsolatban a miniszterelnök. Sajnos jól működő vagyonadó szinte sehol nincs a világon: egyetlen bizonyított hatása valójában a vagyonmenekítés. Minden más bizonytalan. A vagyonadó a Tisza részéről egy populista ígéret volt, jól hangzott – és nem hátráltak ki belőle időben.
A gazdagok jövedelme jellemzően cégek profitjából, ingatlanok felértékelődéséből és befektetések osztalékából származik.
Vagyis ha a gazdagokat – a társadalom felső tizedét, ötödét – akarom megadóztatni, akkor erre az egyik megoldás a személyi jövedelemadó progresszivitásának növelése.
A havi többmilliós jövedelmek nyugodtan adózhatnának 20, 25, esetleg 30 százalékkal a mostani 15 százalék helyett – ehhez kétmondatos módosítás kell az szja-törvényben. Nem sokkal bonyolultabb – és biztos költségvetési bevételt hoz – a nagy értékű ingatlanokon elért eladási haszon progresszív adóztatása, hisz itt is csak 15 százalékot kell fizetni. Az értékpapír-befektetéseknél is be lehet hozni az adózásba a progresszivitást: miért fizet ugyanúgy 15 százalékot a kisnyugdíjas az egymilliós befektetésére, mint a sokmilliárdos befektető?
Hasonló a helyzet az osztalékadóval, a társasági nyereségadóval: miért is támogatjuk a profitkivitelt az országból 9–15 százalékos adóval? Arról nem is beszélve, hogy a számtalan kedvezmény miatt a tényleges társasági adóteher a NAV szerint is 6-7 százalék mindössze.
Ezeket a kérdéseket kellene átgondolni, és ha ezt megtennék a hozzáérők, akkor a jelenleginél sokkal igazságosabb adórendszer felé indulhatna el az ország: ahol nem a szegények, az átlagjövedelmet húzók fizetnék be az állami adóbevételek túlnyomó többségét.
És ha nagyon akarja a kormány (mert beleírták a választási programba), akkor szépségflastromnak valóban jöhet egy vagyonadó az olyan nem termelő vagyonelemekre, mint a balatoni tóparti „présházak”, a környezetszennyező nagy teljesítményű közúti, vízi- és légi járművek, a nagy értékű ingatlanok.
De! A vagyonadó nem egyenlő az NER elszámoltatásával, ez nem helyettesíti az elszámoltatást. Az egy teljesen másik ügy: a csalárdul szerzett tíz- és százmilliárdos vagyonok megszerzésének körülményeit meg kell vizsgálnia a rendőrségnek, a vagyonvisszaszerzési hivatalnak. Ennek az elszámoltatásnak az első jeleit már láthatjuk is, és reméljük, a következő években ez folytatódik. Ha egy NER-milliárdosról a hatóságok be tudják bizonyítani, hogy csalárd módon jutott közpénzekhez, akkor a bíróság így is, úgy is kimondja a részleges vagy teljes vagyonelkobzást. Azután pedig már nem biztos, hogy maradna ami után vagyonadót fizethetnének.
Vagyis a vagyonadó nem helyettesíti az elszámolást, és adóbevételre, a jövedelmi egyenlőtlenségek csökkentésre sem igazán alkalmas eszköz. Biztos, hogy most kell ez az országnak?