Franciaországban országos politikai üggyé terebélyesedtek az iskolai tiltakozások. A Párizs környéki, társadalmilag hátrányos helyzetű elővárosokból indult mozgalom péntekre több mint 1200 középiskolát érintett, és számos nagyvárosban blokádokhoz, tüntetésekhez, valamint rendőrségi összecsapásokhoz vezetett. A tiltakozások kezdete óta körülbelül ötezer, nagyrészt tizenéves fiatalt vettek őrizetbe. Csütörtökön és pénteken mintegy négyszáz iskola maradt zárva vagy működött korlátozottan.
A diákok követelései eredetileg nagyon konkrétak voltak: kisebb osztálylétszámot, betöltött tanári állásokat, kevesebb elmaradó órát és használható iskolaépületeket akarnak. Seine-Saint-Denis több intézményében a tiltakozók arról számoltak be, hogy hónapokon át nincs szaktanár egyes tantárgyakban, miközben az épületek fűtése, szigetelése vagy mosdói is rossz állapotban vannak. A mozgalom rövid idő alatt túlnőtt az egyes iskolák problémáin, és az oktatási költségvetés egészét kezdte támadni.
A háttérben komoly területi különbségek állnak. A tehetősebb kerületek és a szegény külvárosok iskolái között látványos eltérés van a tanári ellátottságban, a segítő személyzet számában és az infrastruktúra állapotában. A tanárhiány éppen ott a legsúlyosabb, ahol nagyobb a szociális teher, és nehezebb a pedagógusokat hosszabb időre megtartani.
A tiltakozó diákok szerint így az iskolarendszer a meglévő társadalmi különbségeket nem csökkenti, hanem sok helyen tovább mélyíti.
A konfliktust a 2027-es költségvetés tette még élesebbé. A kormány az oktatási kiadásokat 1,7 százalékkal emelné, ami az inflációhoz mérten csak csekély bővülést jelent, miközben a francia állam összesen 54 milliárd eurós megtakarítást tervez. Az adósság finanszírozása közben egyre nagyobb terhet jelent: a piacok a magas államadósság és a politikai bizonytalanság miatt növekvő kockázati felárat kérnek Franciaországtól.
A tiltakozások radikalizálódása ugyanakkor mindinkább megosztja a közvéleményt. A békés blokádok mellett több városban kukákat és barikádokat gyújtottak fel, iskolaépületek rongálódtak meg, és tárgyakkal támadtak a rendőrökre. A Financial Times szerint több mint száz iskola szenvedett kisebb-nagyobb károkat, diákok és iskolai dolgozók százai sérültek meg. A rendőrség könnygázt és rohamrendőri egységeket vetett be, a tömeges őrizetbe vételek miatt pedig külön vizsgálják a kiskorúakkal szembeni rendőri fellépés egyes eseteit.
A kormány szerint az erőszakos csoportok eltérítik az eredeti diákköveteléseket. A belügyi vezetés a gyújtogatást és a rongálást egyértelműen rendészeti ügynek tekinti, míg a baloldali ellenzék azzal vádolja a kabinetet, hogy az oktatási problémák helyett a közrendre szűkíti a vitát. A jobboldal és a szélsőjobb egy része szervezett zavargásokról beszél, a baloldali La France Insoumise pedig visszautasítja azt a kormányzati vádat, hogy politikai szervezői irányítanák a tiltakozásokat.
Több mint 1700 embert vettek őrizetbe a tanár- és eszközhiány miatt tartott pénteki franciaországi diáktüntetésekenA mozgalom gyors terjedésében döntő szerepe van a közösségi médiának. Az iskolai blokádokról, rendőri beavatkozásokról és leromlott tantermekről készült felvételek órák alatt országos nyilvánosságot kaptak, és újabb intézményeket ösztönöztek csatlakozásra. A decentralizált szervezés ugyanakkor megnehezíti a tárgyalást: nincs egyetlen országos diákszervezet vagy vezető, aki/amely a kormánnyal az egész mozgalom nevében megállapodhatna.
A pedagógus-szakszervezetek egyre határozottabban állnak a követelések mellé, és sztrájkot is kilátásba helyeztek.
A tanári pálya vonzereje évek óta csökken, egyes szakokon kevesebb megfelelő jelentkező akad, mint ahány állást meg kellene hirdetni. A béremelések és képzési reformok ellenére több régióban tartós maradt a hiány, a helyettesítés pedig sokszor hetekig nem megoldott. Ez különösen az érettségi és felsőoktatási felvételi előtt álló tanulókat érinti érzékenyen.
A francia vita európai összefüggésben sem egyedülálló. Németország, Olaszország és több közép-európai ország is tanárhiánnyal, elöregedő épületállománnyal és a társadalmi különbségek újratermelődésével küzd. Franciaországban azonban a rendkívül központosított iskolarendszer miatt a felelősség közvetlenül a kormányra hárul, a tüntetések pedig gyorsan összekapcsolódtak a költségvetési megszorítások és a magas államadósság miatti általános elégedetlenséggel.
A kormány számára most az a legnehezebb, hogy egyszerre csillapítsa az utcai erőszakot és mutasson kézzelfogható oktatáspolitikai engedményt. Ha kizárólag rendőri eszközökre támaszkodik, újabb diákokat és tanárokat mozgósíthat; ha jelentős új kiadásokat ígér, az tovább nehezíti a költségvetési kiigazítást.
