Kalinovik utcáin alig érződik, hogy Bosznia-Hercegovina vasárnap általános választást tart, írta riportjában az osztrák Der Standard. A délkeleti hegyek között fekvő településen sokkal erősebben van jelen a múlt: a bejáratnál Ratko Mladić három és fél méter magas emlékműve fogadja az érkezőt, a központban pedig a boszniai szerb hadsereg egykori parancsnokának jellegzetes tiszti sapkáját mintázó emlékmű áll. A háborús bűnökért és népirtásért életfogytiglanra ítélt Mladić augusztusban halt meg hágai fogságában, szülőföldjén azonban változatlanul hősként tisztelik.
A kampányképet a boszniai Szerb Köztársaságot, azaz a Republika Srpskát hosszú ideje uraló Független Szociáldemokraták Szövetsége, az SNSD határozza meg. Milorad Dodik ugyan bírósági eltiltása miatt nem indulhat, mégis ő maradt a párt legfontosabb politikai figurája. Az SNSD a szerb entitásban továbbra is vezető erő, miközben a választás egész Bosznia-Hercegovina jövőjéről, az uniós csatlakozás esélyeiről és az orosz, amerikai, illetve európai befolyás egyensúlyáról is szól.
A kalinoviki kampányban a helyi hatalmi viszonyok legalább olyan fontosak, mint a nagy országos jelszavak. A településen az SNSD vörös zászlói uralják az utcákat, Radomir Sladoje polgármester pedig nyíltan Mladićot nevezi a szerb nép egyik legnagyobb hadvezérének.
Helyiek arról beszélnek, hogy a közszféra, a vállalkozások és az önkormányzat körül szoros függőségi rendszer alakult ki, amelyben a politikai lojalitás a munkához és a megélhetéshez is hozzátartozhat.
Kalinovik ma alig ötszáz állandó lakosú település, miközben 1991-ben még jelentős bosnyák közösség élt itt. Az elvándorlás, az idősödés és a munkahelyhiány az egész térséget sújtja. A választói névjegyzékben ugyanakkor jóval többen szerepelnek annál, mint ahányan ténylegesen helyben élnek, ezért az ellenzék rendszeresen választási visszaéléseket emleget. A településen működő kevés gazdasági lehetőség tovább erősíti a helyi politikai vezetés befolyását.
Hétfőn temetik Ratko Mladićot, forrong a volt Jugoszlávia1992-ben a környék bosnyák lakosságát erőszakkal üldözték el, civileket fogva tartottak, megkínoztak és meggyilkoltak. Az egykori muszlim közösség emlékét ma főként a temető fehér sírkövei őrzik; a lerombolt mecsetek és a kitelepítettek története alig jelenik meg a helyi nyilvánosságban. A településről elmenekült bosnyák családok közül szinte senki sem tért vissza véglegesen.
A Mladić-kultusz ezért nem pusztán emlékezetpolitikai jelenség, hanem a mai boszniai politika egyik működő törésvonala. A boszniai védelmi minisztérium a közelmúltban két katonát is elbocsátott, mert nyilvánosan dicsőítették a háborús bűnökért elítélt egykori parancsnokot, további katonák ellen pedig vizsgálat indult. A bosnyák politikai vezetés szerint a háborús bűnösök állami és félállami kultusza közvetlenül akadályozza a közös állam működését és a társadalmi megbékélést.
A választás tétje azonban természetesen jóval szélesebb Kalinoviknál. Mintegy 3,4 millió választó jogosult szavazni a háromtagú államelnökség tagjaira, a központi parlamentre, a bosnyák–horvát föderáció és a Republika Srpska törvényhozására, valamint a szerb entitás elnökére és alelnökeire. A választási bizottság közlése szerint szombat reggel életbe lépett a kampánycsend, amely a vasárnap esti urnazárásig tart.
Dodik politikai jelenléte az eltiltás ellenére is meglehetősen látványos.
Az egykor Orbán Viktor vendégeként sokszor Budapesten is felbukkanó, közismerten oroszbarát húrokat pengető politikus nem meglepő módon a választás előtt Moszkvában találkozott Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, ami újra jelezte, hogy a boszniai szerb vezetés továbbra is számít Oroszország támogatására. Az SNSD ellenfelei a gazdasági stagnálásra, az elvándorlásra és a korrupcióra helyezik a hangsúlyt, de a szerb entitásban a nacionalista politika továbbra is erős mozgósító erő.
Meghalt Ratko Mladić szerb háborús bűnösBosznia-Hercegovina uniós integrációja közben szinte teljesen leállt. A daytoni rendszer három évtizeddel a háború után is etnikai alapon osztja meg az állami intézményeket, a nagy pártok pedig rendszeresen saját közösségük veszélyeztetettségével mozgósítanak. A nyugati államok a működőképesebb központi intézményeket sürgetik, a szerb nacionalista vezetés viszont minden ilyen lépést a Republika Srpska autonómiája elleni támadásként mutat be.
Kalinovik ebben az értelemben kicsiben mutatja meg az ország egészének problémáját. A háborús bűnök feldolgozatlansága, a gazdasági függés és az etnikai politika egymást erősíti, miközben a fiatalabb nemzedék jelentős része külföldön keresi a boldogulást.
