Az elmúlt napokban tovább nőtt a feszültség a Balti-tenger térségében. Oroszország szeptember végén diplomáciai jegyzékben figyelmeztette a NATO-t: ha a szövetség megpróbálná elszigetelni vagy blokád alá vonni Kalinyingrádot, Moszkva kész minden rendelkezésére álló eszközt bevetni. Vlagyimir Putyin október 1-jén megismételte, hogy Oroszország saját területe elleni támadás esetén „minden fegyvert” felhasználhat. A NATO visszautasította, hogy fenyegetné az orosz exklávét, és felelőtlennek nevezte a nukleáris retorikát.
A szócsata egy hosszabb folyamat része. A balti kormányok és több nyugati hírszerző szolgálat szerint Moszkva a közvetlen katonai támadás helyett egyre inkább a hibrid eszközöket használja: kibertámadásokat, szabotázst, dezinformációt, GPS-zavarást és határ menti provokációkat. A Financial Times szerint az Európai Unióban már olyan közös válaszmechanizmus lehetőségét is vizsgálják, amely a NATO 5. cikkelyének a küszöbe alatt maradó orosz műveletekre adhatna összehangolt választ.
A NATO vezetése abból indul ki, hogy az ukrajnai háború továbbra is jelentős orosz szárazföldi erőket köt le, ezért egy nagy balti invázió rövid távú kockázata kisebb. Mark Rutte főtitkár ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy az orosz hadiipari termelés és a fegyverkészletek feltöltése miatt Európának tartósan magasabb védelmi készenlétre kell berendezkednie.
A balti térség sebezhetősége földrajzi adottság.
Észtország, Lettország és Litvánia egyaránt közvetlenül vagy Belaruszon keresztül érintkezik az orosz katonai térrel, miközben Litvánia és Lengyelország között húzódik a Suwałki-folyosó. Ez a keskeny szárazföldi sáv köti össze a balti államokat a NATO többi tagjával, egyben elválasztja Belaruszt Kalinyingrádtól.
A Krím 2014-es elfoglalása után a NATO multinacionális harccsoportokat telepített a térségbe. Az ukrajnai teljes körű invázió után ezek szerepe megváltozott: már nem csupán jelképes elrettentést szolgálnak, hanem az első naptól kezdve használható területvédelmi képességet. Németország Litvániában mintegy ötezer fős állandó dandárt épít ki, Kanada Lettországban vezet multinacionális alakulatot, az Egyesült Királyság pedig Észtország megerősítésében vállal kulcsszerepet.
Alagutak, hamis zászlós drónakciók: veszélyesebb lett a baltikumi hibrid nyomásgyakorlásA balti államok közben saját védelmi kiadásaikat is gyorsan növelik, a következő években több országban az ötszázalékos GDP-arányos szint közelébe vagy fölé. A pénzt légvédelemre, drónokra, tüzérségre, lőszerraktárakra és a keleti határon kiépülő védelmi vonalra fordítják. A cél nem egy statikus erődrendszer, hanem az, hogy egy támadást lelassítsanak, csatornázzanak, és időt nyerjenek a szövetséges erősítés megérkezéséig.
Oroszország tönkrevágja Ukrajna gazdaságát, csak a légiriadók óránként 45 millió dollárba kerülnekA katonai elemzések egyik leggyakrabban említett helyszíne az észtországi Narva. A város közvetlenül az orosz határon fekszik, lakosságának nagy része orosz anyanyelvű. A legrosszabb forgatókönyvekben egy korlátozott orosz művelet célja nem feltétlenül tartós területfoglalás lenne, hanem a NATO döntéshozatalának tesztelése: néhány száz, jelzés nélküli fegyveres rövid időre elfoglalhatna egy hidat vagy más stratégiai pontot, majd Moszkva tagadná az állami részvételt.
Az ilyen „szürke zónás” akció azért veszélyes, mert politikai bizonytalanságot teremthet arról, mikor lép életbe a kollektív védelem. A balti államok ezért nemcsak hagyományos fegyverekbe, hanem kiberbiztonságba, határőrizetbe, polgári védelembe és gyors mozgósítási rendszerekbe is beruháznak. Svédország és Finnország NATO-tagsága közben jelentősen javította a régió stratégiai helyzetét, különösen a Balti-tenger tengeri és légi ellenőrzésében.
Kalinyingrád különleges szerepet tölt be ebben az egyensúlyban.
Az orosz exklávé Lengyelország és Litvánia közé ékelődik, itt állomásozik a Balti Flotta jelentős része, és nukleáris töltet hordozására is alkalmas Iszkander rakéták telepítéséről is rendszeresen beszámolnak. Moszkva ezért minden olyan NATO-gyakorlatot vagy nyilatkozatot különösen érzékenyen kezel, amely a térség tengeri vagy szárazföldi elszigetelésének a lehetőségét érinti.
A NATO ugyanakkor hangsúlyozza, hogy nincs terve Kalinyingrád megtámadására vagy blokád alá vonására. A mostani orosz fenyegetések inkább azt mutatják, milyen könnyen kapcsolódik össze a hagyományos katonai elrettentés a nukleáris retorikával és a hibrid nyomásgyakorlással. A térségben sűrűsödő hadgyakorlatok, drónincidensek és légtérsértések miatt ezért a legnagyobb kockázat a félreértésből vagy hibás reakcióból fakadó eszkaláció.
Oroszország fenyegetőzni kezdett, a teljes arzenálját bevetné Kalinyingrád miattAz európai vita ezért már nem csak arról szól, hogyan kellene visszaverni egy nyílt katonai támadást. Az uniós tagállamok azt keresik, miként lehet arányosan és közösen reagálni olyan akciókra, amelyek nem érik el a háború küszöbét, mégis jelentős károkat okoznak. A vasutak, energiahálózatok, tenger alatti kábelek, kikötők és digitális rendszerek védelme ugyanúgy része lett a keleti elrettentésnek, mint a harckocsik és légvédelmi rakéták.
A Baltikumban ezért két folyamat fut egyszerre. A NATO növeli a hagyományos katonai jelenlétet, miközben a kormányok felkészülnek arra, hogy Moszkva inkább kibertámadásokkal, szabotázzsal, politikai befolyásolással és korlátozott provokációkkal teszteli a válaszkészséget.
