Tóbiás József: nem szabad csak magunkat látni

Nem mandátumokról és politikai alkukról szól az MSZP útja, hanem arról, hogy legyen védelmet és biztonságot nyújtó, az európai, a XXI. századi Magyarországot megteremtését szolgáló párt - állítja Tóbiás József. Az MSZP regnáló elnök-frakcióvezetője a holnapi tisztújításon versenybeszálló négy elnökjelölt közül utolsóként adott interjút lapunknak.

- Tehát belemenne az előválasztásba is?

- Az előválasztás az eszköz lehet, nem a cél. De sok esetben valóban ez segíthet hozzá ahhoz, hogy a 2018-as fordulatra alaposan felkészüljön a baloldal. Nem szabad csak magunkat látni. A helyi társadalom mozgását kell ismerni, s nemcsak a szavazás napjára, hanem már ma és hosszútávra kell összefogni. A valódi társadalmi támogatottsággal rendelkező jelölteket pedig a pártoknak a demokratikus oldalon mindenképp segíteniük kell. Nem lehet, nem szabad a társadalmi akarat ellenében jelöltet állítani. Azt bünteti a választópolgár, erről van már tapasztalatunk.

- Utóbbi miatt lehet felzúdulás a párton belül?

- A párton belül nincs felbolydulás, csak a párt felsőbb szintjén volt vita. De reményeim szerint éppen arról dönt holnap a kongresszus, hogy miként teremtsünk békét, egységet és stabilitást. Van néhány szervezeti átalakítás, amelyeket gyorsan végre kell hajtani, s valójában nagy sebességgel hozzá kell látnunk a helyi társadalmi közösségekkel való kapcsolatrendszerünk továbbépítéséhez…

- Na de nem ezt csinálták az elmúlt két évben?

- De, csak ennek több szakasza van. A társadalomszervezői rendszer létrehozása volt az első lépés, amit azután még jó néhány követett. Ha visszanézi, mit mondtam 2014-ben, láthatja, az akkor felvázolt utat jártuk be. Világosan elmondtam már akkor is: a következő állomás a helyi társadalmi koalíciókhoz a kapcsolataink megerősítése és bővítése, az esélyes jelöltek megtalálása és egy másik Magyarország programjának megalkotása lesz. Azt gondolom, már eddig is letettünk valamit az asztalra. Nagyon sokan - leginkább belső fórumokon - fanyalogtak például a népszavazási vállalásaink miatt. De mondjanak még egy ellenzéki pártot, amely képes volt összegyűjteni az elmúlt négy évben kétszázezer aláírást bármire! Találkoztunk kétszázezer emberrel. Megismertünk sorsokat, megértettük, hogy egy dada, aki húsz éve dolgozik hatvanötezer forintért, nem azért írta alá a kérdésünket, mert az a mienk, vagy, mert a földügyről szól, hanem azért, mert vele együtt egyre többen vannak, akikben megfogalmazódik: "nem ezt a sorsot szántam magamnak, de a gyerekemnek főleg nem ezt a sorsot szánom". Nekünk őket kell képviselni. Az MSZP tagjainak és aktivistáinak a hite és sikerélménye az ilyen találkozások által sokat erősödött.

- A kongresszus kifejezetten a szervezeti, személyi változások terepe, ami teljes irányváltást is hozhat.

- A tisztújítás eredménye valóban befolyásolja majd, milyen utat választ az MSZP a következő két évre. A valódi kérdés: bezárkózunk vagy a valóságra fogékonyan folytatjuk a megkezdett munkát.

- Ha bezárkózónak tekinti kihívói elképzelésit, akkor nem is dolgozna velük egy csapatban?

- Arra célzok, hogy a változás ügyéhez nem egymással kell egyezkednünk, hanem szerepeket, feladatokat kell meghatároznunk, s az elvégzendő munkára kell jelentkezni. Az elmúlt négy hónapban aktív vita folyt a pártban, sokan a könnyebb utat választották volna, hogy hirdessünk csapatot, s majd beáll mindenki az elnök mögé. Én viszont úgy látom, a párt tagságában és helyi szintjein nagyon sok értékes ember van, aki hitelesen tud képviselni ügyeket. Hitelesebben, mint adott esetben már ismert politikusok. Azt szeretném, ha olyan országos elnökség jönne létre, amely reprezentatív felületként nem a pártelit osztozkodását tükrözné, hanem a társadalmi beágyazottságunkat.

- Tehát leváltaná a kritikus pártelit némely tagját?

- Több próbálkozásom volt arra, hogy megértessem némelyekkel: itt ma sokkal többről van szó, mint hogy kiből mi lesz. Mivel ezt egyesek nem fogadták el, befejeztem. Nem győzködök senkit feleslegesen. De nézzük a realitásokat: ha annyira rossz volt az elmúlt két év, akkor nem úgy van, hogy nem három, hanem csak egy ellenjelölt indul, s mögötte áll fel egy többség? Vagy valamit mégiscsak jól csinálhattunk? Lehet, valaki azt gondolja, hogy már 30 százalékon kellene állni, és én is ezt szeretném. Csak én nem áltatom sem magam, sem a pártom. Holnap is azt fogom nekik elmondani, honnan indultunk, hová jutottunk eddig, s hová fogunk jutni lépésről lépésre. Az elmúlt fél év egyébként gyökeresen megváltoztatta a belső világunkat. Megtapasztaltam, hogy egyszerűen nincs meg az a képességünk, hogy a saját tagjainknak átadjuk a sikerélményeket. Azt az örömöt, amit megéltünk Újpesten, Veszprémben, Salgótarjánban, sőt akár Tapolcán, mert az országos átlaghoz képest kétszer annyi szavazatot kaptunk. Nem éljük meg jól a sikereinket. Az a párt, amely csak a kritikát és az önkritikát árulja a politika piacán, nem kel el. Az emberekkel nem azt kell megértetni, hogy milyen rossz ez a rendszer, hiszen már tudják, ebben élnek. Nekünk azt kell elmondani, ami reményt sugall, s a társadalom tagjai iránti szeretetet, tiszteletet és elköteleződést kifejezi. Ezen múlik az MSZP jövője: képes-e szolidárisabb, igazságosabb, egyenlőbb társadalmat létrehozni annál, mint ami ma van. Képes-e reményt adni.

- Ez kemény meló, amit sokan most nem látnak…

- A labdarúgó Európa-bajnokságon kiválóan szereplő magyar válogatott négy évig küzdött a nyilvánosság által nem látható kudarcokkal, edzésekkel, edzőmeccsekkel azért, hogy ma ott legyen a legjobb 16 között. Meló nélkül nem megy. És a meló, félreértés ne essék, nem a duma. A szómágia itt nem hat. Kevesebb beszéd, több tett.

- Ha már foci: június 26-án csapatkapitányként folytatja?

- Azt teszem majd, amire a kongresszus felhatalmaz. Hiszek a küldöttekben, ők pontosan értik, mi a tétje a 2016 júniusi tisztújításnak, s érzik annak felelősségét is, hogy miről szól majd 2018. Az elmúlt negyedszázadban már sokszor bizonyították, hogy képesek a megfontolt, a józan döntésekre. Mi előadhatunk bármit, de a küldöttek a kongresszuson felteszik majd az egyetlen releváns kérdést: meg tudjátok mondani, mi lesz 2018-ban?

- Mi lesz 2018-ban?

- Erős baloldal, hiteles személyek, váltás és változás Magyarországon. Az erős baloldal programja a jó oktatás, egészségügyi ellátás és szociális háló, a befektetés az emberbe, hogy a magyarok alkalmazkodókészsége és tudása versenyképesé tegye az országot Európában és a világon. Ez az egyik feladatunk. Ehhez az is szükséges, hogy legyen egy kihívó, aki végigmegy majd a 106 választókörzeten a pártelnökkel és a helyiekkel, megismerje a problémákat, az igényeket, s felépítse a társadalmi változást akarók koalícióját. Nekünk Botka Lászlóval pontos és megvalósítható stratégiánk van a következő két évre. Ennek értelmében folytatni kell a szocialista pártban elkezdett építkezést, s erősítenünk kell az MSZP baloldali karakterét. A mai, bemerevedett politikai struktúrából csak a társadalmi kormányzás hozhat kitörést, s ezt ajánljuk. Azt például, hogy nem a pártoknak lesz közös miniszterelnök-jelöltje, hanem a helyi közösségek, a társadalom - részvételi demokrácia eszközeivel történő - bevonásával készülünk a kormányzásra. Ha ezt elmulasztjuk, akkor - úgy Magyarországon, mint Európában - csak a populizmus és a demagógia győz. A baloldalnak nem éles fordulatokra, megújulásokra, keménykedésekre, vagy a hangzatos, de üres jelszavakra van szüksége, hanem világos értékvállalásra a társadalom mellett.

- Erre az ideológiai váltásra megérett az MSZP?

- Sajnos éveket késtünk. Amit most teszünk, öt évvel korábban el kellett volna elvégezni. Sürgető a feladat, mert darabokra hullhat a társadalom, s látható, hogy az európai egység is veszélyben van. Nem ideológiai váltás kell, az lenne a jó, ha az MSZP végre azt tenné, amiért létrejött: a biztonság és a jólét megteremtését vállalná fel minden erejével.