Tóbiás József: nem szabad csak magunkat látni

Publikálás dátuma
2016.06.24. 07:00
Nem ideológiai váltás kell FOTÓ: TÓTH GERGŐ
Nem mandátumokról és politikai alkukról szól az MSZP útja, hanem arról, hogy legyen védelmet és biztonságot nyújtó, az európai, a XXI. századi Magyarországot megteremtését szolgáló párt - állítja Tóbiás József. Az MSZP regnáló elnök-frakcióvezetője a holnapi tisztújításon versenybeszálló négy elnökjelölt közül utolsóként adott interjút lapunknak.

- Tehát belemenne az előválasztásba is?

- Az előválasztás az eszköz lehet, nem a cél. De sok esetben valóban ez segíthet hozzá ahhoz, hogy a 2018-as fordulatra alaposan felkészüljön a baloldal. Nem szabad csak magunkat látni. A helyi társadalom mozgását kell ismerni, s nemcsak a szavazás napjára, hanem már ma és hosszútávra kell összefogni. A valódi társadalmi támogatottsággal rendelkező jelölteket pedig a pártoknak a demokratikus oldalon mindenképp segíteniük kell. Nem lehet, nem szabad a társadalmi akarat ellenében jelöltet állítani. Azt bünteti a választópolgár, erről van már tapasztalatunk.

- Utóbbi miatt lehet felzúdulás a párton belül?

- A párton belül nincs felbolydulás, csak a párt felsőbb szintjén volt vita. De reményeim szerint éppen arról dönt holnap a kongresszus, hogy miként teremtsünk békét, egységet és stabilitást. Van néhány szervezeti átalakítás, amelyeket gyorsan végre kell hajtani, s valójában nagy sebességgel hozzá kell látnunk a helyi társadalmi közösségekkel való kapcsolatrendszerünk továbbépítéséhez…

- Na de nem ezt csinálták az elmúlt két évben?

- De, csak ennek több szakasza van. A társadalomszervezői rendszer létrehozása volt az első lépés, amit azután még jó néhány követett. Ha visszanézi, mit mondtam 2014-ben, láthatja, az akkor felvázolt utat jártuk be. Világosan elmondtam már akkor is: a következő állomás a helyi társadalmi koalíciókhoz a kapcsolataink megerősítése és bővítése, az esélyes jelöltek megtalálása és egy másik Magyarország programjának megalkotása lesz. Azt gondolom, már eddig is letettünk valamit az asztalra. Nagyon sokan - leginkább belső fórumokon - fanyalogtak például a népszavazási vállalásaink miatt. De mondjanak még egy ellenzéki pártot, amely képes volt összegyűjteni az elmúlt négy évben kétszázezer aláírást bármire! Találkoztunk kétszázezer emberrel. Megismertünk sorsokat, megértettük, hogy egy dada, aki húsz éve dolgozik hatvanötezer forintért, nem azért írta alá a kérdésünket, mert az a mienk, vagy, mert a földügyről szól, hanem azért, mert vele együtt egyre többen vannak, akikben megfogalmazódik: "nem ezt a sorsot szántam magamnak, de a gyerekemnek főleg nem ezt a sorsot szánom". Nekünk őket kell képviselni. Az MSZP tagjainak és aktivistáinak a hite és sikerélménye az ilyen találkozások által sokat erősödött.

- A kongresszus kifejezetten a szervezeti, személyi változások terepe, ami teljes irányváltást is hozhat.

- A tisztújítás eredménye valóban befolyásolja majd, milyen utat választ az MSZP a következő két évre. A valódi kérdés: bezárkózunk vagy a valóságra fogékonyan folytatjuk a megkezdett munkát.

- Ha bezárkózónak tekinti kihívói elképzelésit, akkor nem is dolgozna velük egy csapatban?

- Arra célzok, hogy a változás ügyéhez nem egymással kell egyezkednünk, hanem szerepeket, feladatokat kell meghatároznunk, s az elvégzendő munkára kell jelentkezni. Az elmúlt négy hónapban aktív vita folyt a pártban, sokan a könnyebb utat választották volna, hogy hirdessünk csapatot, s majd beáll mindenki az elnök mögé. Én viszont úgy látom, a párt tagságában és helyi szintjein nagyon sok értékes ember van, aki hitelesen tud képviselni ügyeket. Hitelesebben, mint adott esetben már ismert politikusok. Azt szeretném, ha olyan országos elnökség jönne létre, amely reprezentatív felületként nem a pártelit osztozkodását tükrözné, hanem a társadalmi beágyazottságunkat.

- Tehát leváltaná a kritikus pártelit némely tagját?

- Több próbálkozásom volt arra, hogy megértessem némelyekkel: itt ma sokkal többről van szó, mint hogy kiből mi lesz. Mivel ezt egyesek nem fogadták el, befejeztem. Nem győzködök senkit feleslegesen. De nézzük a realitásokat: ha annyira rossz volt az elmúlt két év, akkor nem úgy van, hogy nem három, hanem csak egy ellenjelölt indul, s mögötte áll fel egy többség? Vagy valamit mégiscsak jól csinálhattunk? Lehet, valaki azt gondolja, hogy már 30 százalékon kellene állni, és én is ezt szeretném. Csak én nem áltatom sem magam, sem a pártom. Holnap is azt fogom nekik elmondani, honnan indultunk, hová jutottunk eddig, s hová fogunk jutni lépésről lépésre. Az elmúlt fél év egyébként gyökeresen megváltoztatta a belső világunkat. Megtapasztaltam, hogy egyszerűen nincs meg az a képességünk, hogy a saját tagjainknak átadjuk a sikerélményeket. Azt az örömöt, amit megéltünk Újpesten, Veszprémben, Salgótarjánban, sőt akár Tapolcán, mert az országos átlaghoz képest kétszer annyi szavazatot kaptunk. Nem éljük meg jól a sikereinket. Az a párt, amely csak a kritikát és az önkritikát árulja a politika piacán, nem kel el. Az emberekkel nem azt kell megértetni, hogy milyen rossz ez a rendszer, hiszen már tudják, ebben élnek. Nekünk azt kell elmondani, ami reményt sugall, s a társadalom tagjai iránti szeretetet, tiszteletet és elköteleződést kifejezi. Ezen múlik az MSZP jövője: képes-e szolidárisabb, igazságosabb, egyenlőbb társadalmat létrehozni annál, mint ami ma van. Képes-e reményt adni.

- Ez kemény meló, amit sokan most nem látnak…

- A labdarúgó Európa-bajnokságon kiválóan szereplő magyar válogatott négy évig küzdött a nyilvánosság által nem látható kudarcokkal, edzésekkel, edzőmeccsekkel azért, hogy ma ott legyen a legjobb 16 között. Meló nélkül nem megy. És a meló, félreértés ne essék, nem a duma. A szómágia itt nem hat. Kevesebb beszéd, több tett.

- Ha már foci: június 26-án csapatkapitányként folytatja?

- Azt teszem majd, amire a kongresszus felhatalmaz. Hiszek a küldöttekben, ők pontosan értik, mi a tétje a 2016 júniusi tisztújításnak, s érzik annak felelősségét is, hogy miről szól majd 2018. Az elmúlt negyedszázadban már sokszor bizonyították, hogy képesek a megfontolt, a józan döntésekre. Mi előadhatunk bármit, de a küldöttek a kongresszuson felteszik majd az egyetlen releváns kérdést: meg tudjátok mondani, mi lesz 2018-ban?

- Mi lesz 2018-ban?

- Erős baloldal, hiteles személyek, váltás és változás Magyarországon. Az erős baloldal programja a jó oktatás, egészségügyi ellátás és szociális háló, a befektetés az emberbe, hogy a magyarok alkalmazkodókészsége és tudása versenyképesé tegye az országot Európában és a világon. Ez az egyik feladatunk. Ehhez az is szükséges, hogy legyen egy kihívó, aki végigmegy majd a 106 választókörzeten a pártelnökkel és a helyiekkel, megismerje a problémákat, az igényeket, s felépítse a társadalmi változást akarók koalícióját. Nekünk Botka Lászlóval pontos és megvalósítható stratégiánk van a következő két évre. Ennek értelmében folytatni kell a szocialista pártban elkezdett építkezést, s erősítenünk kell az MSZP baloldali karakterét. A mai, bemerevedett politikai struktúrából csak a társadalmi kormányzás hozhat kitörést, s ezt ajánljuk. Azt például, hogy nem a pártoknak lesz közös miniszterelnök-jelöltje, hanem a helyi közösségek, a társadalom - részvételi demokrácia eszközeivel történő - bevonásával készülünk a kormányzásra. Ha ezt elmulasztjuk, akkor - úgy Magyarországon, mint Európában - csak a populizmus és a demagógia győz. A baloldalnak nem éles fordulatokra, megújulásokra, keménykedésekre, vagy a hangzatos, de üres jelszavakra van szüksége, hanem világos értékvállalásra a társadalom mellett.

- Erre az ideológiai váltásra megérett az MSZP?

- Sajnos éveket késtünk. Amit most teszünk, öt évvel korábban el kellett volna elvégezni. Sürgető a feladat, mert darabokra hullhat a társadalom, s látható, hogy az európai egység is veszélyben van. Nem ideológiai váltás kell, az lenne a jó, ha az MSZP végre azt tenné, amiért létrejött: a biztonság és a jólét megteremtését vállalná fel minden erejével.

Szerző

Kényszerű búcsú

Publikálás dátuma
2016.06.23. 22:22
Barabás András, Margócsy István, Szilágyi Ákos búcsúznak a folyóirat printváltozatától FOTÓ: TÓTH GERGŐ
Margócsy István irodalomtörténész, Barabás András szerkesztő-műfordító és Szilágyi Ákos költő búcsúztatta el csütörtökön délután, az Írók Boltjában, a Nemzeti Kulturális Alap által ebben az évben nulla forinttal támogatott 2000 című irodalmi-társadalmi havilapot. Az elszomorítóan kevés érdeklődő jelenlétében megtartott rendezvényen bemutatták a búcsúlapszámot, amely már kapható az újságárusoknál. Szilágyi az est után lapunknak elmondta, nem lehet nyomtatott formában feltámasztani a folyóiratot.

Az Andrássy úti Írók Boltjában hölgy fizet a kasszánál, kezével gyengéden simogatva a Műút művészeti folyóirat legutóbbi, vastag példányszámát. „Jaj, de örülök, hogy végre beszereztem” – így lelkendezik, miközben körkörös – már-már erotikus – mozdulatokkal simogatja a lap borítóját. A kultikus könyvesboltban beszerezhető szinte az összes folyóirat, de nem pusztán a jelenkori számok, sok lap esetében a korábbi lapszámok közül több is.

Azzal, hogy a csütörtökön bemutatott utolsó nyomtatott számával befejeződött a 2000 irodalmi-társadalmi havilap kiadása, eggyel kevesebb azon folyóiratok száma, amelyek ezentúl fellelhetőek az újságosoknál, a boltokban. Szilágyi Ákos költő, egyike a lap 1989-es áprilisi indulását létrehozó törzsgárdának, a búcsúlapszám Írók Boltjában tartott bemutatóján szintén arra emlékeztetett, egyre több a lap, amely a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) két hónappal ezelőtt nyilvánosságra hozott támogatásainak értelmében a megszűnés szélére került vagy a tényleges megszűnés sorsára jutott.

„Sok rossz anyagi helyzetbe került lap az internetre megy fel. A nyomtatott világ összezsugorodik, helyét egy totális, multimediális univerzum kezdi átvenni. Az internet, amely tíz év alatt nyílt ki, a lapok lekonyulása ellenére dinamikusan fejlődik. Mindent megváltoztat az irodalomra nézve: a szerzőséget, a könyvkiadók, folyóiratok szerkesztését, a kritikusi tekintélyt, a hatalmi funkciót” – mondta el Szilágyi.

A szerző az eseményen egyúttal felolvasta a huszonnyolcadik évfolyamával záró lap Öv alatt című rovatának, ezúttal a hátsó borítóra szorult szövegét, amely arra a közzétett levélre vonatkozik, amelyet az NKA küldött a lapnak, azt követően, hogy elutasította pályázatát. „A Nemzeti Kulturális Alap kuratóriuma lapunkat megmérte és könnyűnek találta” – olvasta fel, majd hozzátette, ítéljen maga az olvasó. Méghozzá akár a lap internetes archívumának segítségével, például azáltal, hogy összehasonlítja a megszűnő lapot azoknak a folyóiratoknak a tartalmával, amelyeknek a kulturális alap annyi pénzt biztosított, mint amennyit a 2000 fennállása óta egyetlen alkalommal sem kapott.

A 2000 búcsúlapszámának bemutatója két részből állt. Miután Szilágyi felolvasta az említett, Barabás András műfordító, a lap felelős szerkesztője pedig a Lekonyuló pitypang című búcsúszövegét (ötletes virágmetafora, amelynek tanúsága: a 2000 nem volt elég őshonos növény a továbbéléshez), rövid anekdotákkal áttekintették a lap történetét. Zárásként a búcsúlapszám bemutatása következett. Az alig húsz ember figyelte eseményen elhangzott: a 2000 – címe Mészöly Miklóstól származik – volt az első folyóirat, amely lapengedély nélkül indult el.

Az alapítók 1988-ban szabályosan pályáztak, de lapengedélyi kérelmüket elutasították. Kezdetben a Szép Szó című, 1930-as évekbeli, József Attila, Ignotus Pál és Fejtő Ferenc nevéhez köthető társadalmi-irodalmi lap szellemiségét szerették volna tovább vinni, Fejtő pedig írásos engedélyt adott arra, hogy Szép Szó névvel indítsák meg a kiadást. Szilágyi összefoglalójában felidézte, a rendszerváltás küszöbén futurisztikusan hangzott a lapcím, mára viszont túlnőtt rajta az idő – a 2000 mostanra kicsit anakronisztikusan hangzik.

Margócsy István mutatta be a 104 oldalas, duplaszámként is hivatkozott búcsúlapszámot. Az irodalomtörténész elmondta, az utolsó szám a hagyományokhoz híven „szendvicsszerűen” épült fel. Soha nem akartak hasonlítani a magyar folyóiratok struktúrájához, mindig új lapműfajban gondolkodtak. A mostani szám gesztusértékűen Kovács András Ferenc költő Szép vagy, gyönyörű vagy, Madagaszkár! (ugye, ismerős a Kárpátia-dal, Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország címmel?) című jelenkori politikai állapotokra reflektáló, szatirikus versével kezdődik.

Ezt egy terjedelmesebb beszélgetés, a Nick Elsdorf néven jelentkező szerző osztrák-magyar kapcsolatokról szóló műve, majd számtalan irodalmi finomság követi. Ilyen Spiró György prózája, Rakovszky Zsuzsa hosszú, s kissé modoros verse, Ambrus Judit novellája, Tóth Krisztina és Tábor Ádám verse, valamint meglepő módon a 12. századi német minnesänger, Walther von Vogelweide három verse.

Vogelweide a közelmúltban a Faustot újrafordító Márton László drámaíró, műfordító szavaival éled újra a búcsúszámban. Az estet követően Margócsy István lapunknak elmondta, a 2000 mindegyik számában volt egy külföldi líra és külföldi próza. Az esetek többségében ez egy 20. századi vagy 20. század második felében született mű volt, de ókori és középkori költők is jelentek meg a lapban. „Márton László most fordítja újra Vogelweide verseit, a hagyományt a munkájával szerettük volna zárni” – indokolta. A másik külföldi szerző a lapban Lev Lunc orosz író, akinek Jönnek a majmok! című 1920-as színműve Szilágyi Ákos fordításában, az általa írt tanulmány kíséretében olvasható. Habár ez a mű sem kortárs, akárcsak Vogelweide mozgáskorlátozásról szóló verse, úgy ez is aktualitással bír.

Szilágyi Ákos, szintén a Népszavának nyilatkozva, arra emlékeztetett, a 2000-nek mindig feltett célkitűzése volt a kortárs kultúrák közötti állandó érintkezés létrehozása. „Fontos kontaktust találni a francia, német, román, angolszász elméleti és szépirodalmi művek között. Méghozzá térben és időben is. Egyébként ezek a korrespondenciák nem jönnek létre maguktól, mi hozzuk létre őket. Persze csak akkor, ha akad olyan virtuóz fordítás, mint amilyen Mártoné, aki teljesen mai magyar nyelven adja vissza a nyolcszáz éves verseket” – mondta, hozzátéve az aktualizáló átültetés régi törekvése volt a 2000-nek.

Azon kérdésünkre, van-e esély arra, hogy amennyiben valamikor lesz közpénz a lap újraindítására, feltámasztják-e a 2000 nyomtatott változatát, kategorikusan nemleges választ adtak mindketten. „A lapot online tudjuk folytatni, ha még némi pénzt gyűjtünk. A lapunk egy szellemi, sok tekintetben nemzedéki formáció. A megszűnés végleges, nem lehet visszalépni a 2000 folyamába” – mondta Szilágyi Ákos.

A folyóirat nagyszabású búcsúestjét június 25-én, szombaton 7-kor a Stúdió K Színházban rendezik meg. A búcsú és vigalom jegyében szervezett eseményre a belépés ingyenes.

Megnyílt Ázsia első Dolby Cinema prémium mozija

Kínában nyílt meg csütörtökön Ázsia első Dolby Cinema prémium mozija. Az ország legnagyobb mozilánca, a Wanda decemberig összesen tíz Dolby mozit akar üzembe helyezni - számolt be az újdonságról a The Hollywood Reporter.

A Wanda Mozilánc a Liaoning tartománybeli Dalianben nyitotta meg az első csúcstechnológiával felszerelt Dolby Cinema filmszínházat, amelyben először a Warcraft című filmet vetítik. A második Dolby mozi a napokban Csangcsunban nyílik meg, de hamarosan Csungcsingben és Csinanban is elkészül egy-egy újabb Dolby mozi. A Wanda és a Dolby cég januárban jelentette be, hogy a következő öt évben száz Dolby mozi nyílik Kínában. A Wanda decemberre tíz Dolby filmszínházat ígért Kínában, az új mozikból Pekingbe és Csengtuba is jut majd.

A Dolby két éve kezdte el kiépíteni az IMAX-szal versengő csúcsmozis hálózatát. A prémium mozibrand vetítőit különleges nézőtérrel, a legkorszerűbb Dolby Vision-technológiával és Dolby Atmos hangrendszerrel szerelik fel. Jelenleg 20 ilyen mozi üzemel már az Egyesült Államokban, amelyek a Dolby Cinema AMC moziláncához tartoznak, s év végéig a számuk harmincra nő. Európában négy Dolby Cinema működik.

A Wanda Mozilánc - a Wanda Csoport tagja - 311 filmszínházat üzemeltet Kínában, de Ausztráliában, Új-Zélandon is találhatók mozijai, összesen 2700 vetítőterme van.

Szerző