Előfizetés

Jaj annak, aki húst nem eszik!

Urbán Csilla
Publikálás dátuma
2017.06.06. 07:47
Móricz Zsigmond kultusza megmutatja, mennyivel színesebb, mint a szocialista ideológia által kisajátított parasztíró
Az Ünnepi Könyvhétre jelenik meg Móricz Zsigmond: Asszonyokkal nem lehet vitázni című kötete, amelyből kiderül, hogy Móricznak rengeteg arca van.

“Nem akarok különöset látni: az életet” - mondja Móricz Zsigmond, amikor az egy falusi látogatása során megkéri a papot, hogy menjenek be egy parasztcsaládhoz és nézzék meg, mit is esznek vacsorára. A Három terített asztal (1936) csak egy példa arra, mi érdekelte igazán az iskolai tankönyvek által a parasztságért aggódó, bajszos öregúrként megjelenített írót: az élet, annak is kimondottan a magyar módja és az emberek. A szöveg egy irodalmi szenzációként beharangozott, a “lappangó írásokat” összegyűjtő kötetben szerepel. A kötetet összeállító Urbán László szerint minél teljesebb a szövegismeret, annál hitelesebb profilt alkothatunk az íróról. Móricz nem könnyíti meg sem az irodalomtörténészek, sem az olvasók dolgát, hatalmas szöveganyagot hagyott ugyanis maga után, fecniktől kezdve egészen gyenge novellákon át megrázó önvallomásokig. Ennek egyik legjobb példája a hatalmas munkával összerendezett, Cséva Anna szerkesztette Móricz-naplók, ami az olvasók voyeur-hajlamait is kielégítette. Ezek, Szilágyi Zsófia az életrajzot és a műveket párbeszédbe léptető Móricz-monográfiája és a mostani kötet is hozzájárulnak ahhoz, hogy a szocialista ideológia által is kisajátított “parasztíróról” kiderüljön: rengeteg arca van. Ráadásul egy Móricz-kötet telitalálat, most ugyanis Móricz-kultusz van. Nemcsak regényei és elbeszélései, hanem élete is érdekli az olvasókat, elég ha csak lánya, Móricz Virág és testvére, Móricz Miklós könyveire gondolunk, vagy a Littkey Erzsébettel, Csibével való kapcsolatát feldolgozó munkákra, amelyből az egyik legutóbbi Barna Dávid 2011-ben megjelent irodalmi lektűrje, az Egy magyar regény.

A Móricz Zsigmond: Asszonyokkal nem lehet vitázni című kötetben folyóiratokban megjelent, kötetbe nem rendezett novellák, karcolatok, publicisztikák, jelenetek, tréfák és nyilatkozatok olvashatóak. A témák nem kizárólag a magyar vidékre koncentrálnak: Móricz ír színházról, filmről, rádióról és nagyvárosi nőkről is. A kezdeti novellák nagy része nemcsak zsenge, hanem elég gyenge is, a giccses, csöpögősen idilli elbeszélések között azonban van néhány jó darab (N°3 (1900), A mi szobaurunk (1900), Terka kisasszony (1902), Cigánypárbaj (1903)). A vicces, ironikus vagy éppen komoly elbeszélések akkor a legérdekesebbek, ha a kötet végén található nyilatkozatokról visszakapcsolunk a pályakezdéshez. Írói indulásnak a Hét krajcárt tartja, elmondása szerint 28 éves kora előtti novelláit nem tudta elhelyezni. Nem számítanának a megjelent korai írások? Vagy szégyelli őket? A Hét krajcár inkább szimbolikus indulás: kisfia koporsója mellett írja, így írói életműve egy traumából, veszteségből születik, innentől szakad és ömlik ki minden, amit érett irodalmi teljesítménynek tart. Származása (paraszti származású apa és lelkészlány anya) pedig szintén meghatározó jelentőséget kap: “jogot éreztem rá, hogy mindenüvé bepillantsak és minden fölött kritikát gyakoroljak.”(Móricz Zsigmond negyedszázados írói jubileuma, 1926)

Ezt meg is teszi. Publicisztikáiban kemény kritikát mond a magyar társadalomról és ugyan siratja a a népi hagyományok eltűnését, mégsem egy régmúlt, valójában sosem teljesen idilli paraszti világba vágyik vissza. Élesen és fájdalmasan látja a társadalmat visszahúzó szellemi sivárságot, a tájékozatlanságot saját rokonai körében, akik ugyan járatják az újságot, de fel sem bontják. Pár év múlva a falusi urak kis hivatalokban tengődnek, a tájékozott, a Nyugatot is olvasó szegény zsidó kocsmáros viszont gazdálkodik. Itt nem elsősorban a zsidó-magyar ellentétpár a lényeg, hanem a szellemi fejlődés fontossága, ami biztosítja a fennmaradást. (Elvész a nép, mely tudomány nélkül való, 1929).

A nép kiművelése mellett nem kevésbé fontos az étkezés: “Nyugat-Európában is ott nyerték meg a csatát, hogy jó ételeket és jó ellátást adnak az asszonyok a ház népének” (Földön járó apostolok 1941). A Móricz-művekben is nagy szerepet kapó ételek azok, amelyeken keresztül az élet minősége megmutatkozik, de az írónak személyesen is fontos volt a téma: “Nekem, aki húst már öt év óta nem eszem, nagyon nehéz dolog Budapesten megebédelni. Először is a pincérek közellenségnek tekintik a húsnemevőt. Már az antialkoholistákhoz hozzászoktak, utálattal, késve, de vizet hoznak. Hanem aki húst nem eszik! Annak jaj.” (Móricz Zsigmond krónikája 3., 1941) Sajnálja, hogy az éttermekben nincs főzelék és gasztroforradalmat is sürget, hogy “a külföldiek ne csak azt mondják, hogy Budapesten lehet a legjobban mulatni, hanem azt is, hogy Budapesten lehet a legjobban enni.” (Móricz Zsigmond véleménye Budapestről, 1935)

A tágabb világhoz való kapcsolódás nemcsak a gasztronómia, hanem a jövőt érintő vízió szintjén is megmutatkozik és van ma is érvényes mondanivalója. Sajnálja a kiveszi hagyományokat, de ez nem gátolhatja meg a haladást. Ahogy a Magyarokban írja (1933): “A magyar földmíves ledobta magáról az ázsiai farkasbőr kacagányt, és nyugat-európai sofőr akar lenni. Hát ha ő ezt akarja, nem tudok vele harcba szállni. Nem akkor vagyok magyar író, a magyarság írója, ha vissza akarom kergetni őket az elhagyott útra, cifra szűrbe és a jobbágyságba, hanem akkor, ha megértem, hogy ma mit akar, és segítségére akarok lenni ebben a magára vállalt új életben. A magyarok, úgy látszik, teljesen ki akarnak költözni Ázsiából, de akkor segítsünk nekik, hogy európai ember lehessen belőlük.”

Sosem hagyja abba

Mészáros Márton
Publikálás dátuma
2017.06.06. 07:46
Suzi Quatrónak májusban jelent meg fikciós regénye: a The Hurricane- Fotó: Tóth Gergő, Népszava
Suzi Quatro vasárnapi budapesti koncertje előtt adott lapunknak interjút. Az amerikai énekesnő, akinek albumai 50 példányban fogytak, új bandát alapított és könyvet írt.

 A magyar sajtó úgy kommunikálta a budapesti koncertjét, mint az utolsót, mert ezt követően felhagy a turnézással. Igaz a hír?

 2014-ben ünnepeltem a zeneiparban töltött ötvenedik évemet, akkor a férjem azt mondta, jó ötlet lenne, ha csinálnék egy utolsó ausztráliai turnét. Csak Ausztráliára vonatkozott a búcsú, mindenütt máshol dolgozom, de még az is lehet, hogy Ausztráliába is visszatérek. Egyébként sem gondolom, hogy valaha kimondom azt a szót, hogy utolsó. Azt hiszem, soha nem fogom abbahagyni a zenélést.

 Még mindig megfelel a közönség elvárásainak?

 Ha a rajongóim követték a pályafutásomat onnantól kezdve, hogy a ’70-es években befutottam, láthatják, hogy vannak olyan albumaim, amelyre leginkább a korszerű jelző illik. Akárcsak a világ körülöttem, én is változom. A koncerteken mindig a nagy slágereket játszom, de becsempészek egy-egy olyan más dalt is, amelyről tudom, hogy népszerű.

 Az énekesek hangja idővel gyakran romlani kezd. Veszélyben érzi a legendás hangját?

 Szerencsés vagyok, mert jobban énekelek ma, mint valaha. Erősebb a hangom, mint volt, ezen leesett állal ámuldoznak. Mindig helyesen énekeltem, mindig bemelegítek éneklés előtt, olyan gyakorlatokkal, amelyek a hangszínt, hangregisztereket fejlesztik.

 2012-ben a She’s in love with you című slágerét adta elő a NDR német televízió műsorában. Sokan felháborodtak, mondván: playbackelt.

 Soha nem playbackeltem. Persze sok tévéműsorban nincs is lehetőség igazán énekelni: 1964 és 2006 között futott a BBC-n a Top Of The Pops, ahol a legnagyobb sztárok léptek fel. Ott mindig playback szólt, botrány is volt belőle. De ha valaki eljön a koncertemre, azt kapja, amire jegyet váltott. Élőben éneklek, tisztán, a fiatalkorinál picivel erősebb hanggal.

 Rock-énekesnőként mindennel szembe megy?

 Nem, csak annyi az egész: tiszta, őszinte magam vagyok. Visszautasítottam mindenki elképzelését arról, hogy ki vagyok. Saját magam határoztam meg önmagamat, ebben következetes vagyok.

 A héten kerül boltokba Chuck Berry utolsó albuma. Mit tanult a rock ’n’ roll feltalálójától?

− Mindent, nélküle nem lenne a rock. Egyébként a Sweet Little Rock 'N' Roller című slágerével szoktam zárni a koncertjeimet. Sőt, tizenöt évesen egy Buffalóban, New York államban tartott koncerten egy színpadon álltunk.

 Édesanyja magyar volt. Jól ismeri Budapestet?

 Tizenötször járhattam itt, sokszor felléptem Magyarországon. Az édesanyám, Szaniszlay Ilona haláláig folyékonyan beszélt és olvasott magyarul, sajnos rám nem ragadt sok. A koncert előtti napon, a 67. születésnapomat pedig a Gundelben ünnepeltük. Csodálatos ételeket fogyasztottunk, közben cigánymuzsikus hegedült.

 Mit vár a QSP néven alapított új formációjától?

 Andy Scotttal, a Sweet gitárosával és Don Powellel, a Slade dobosával alakítottam ezt a bandát, a név hármunk nevének kezdőbetűjéből származik. QSP címmel idén jelent meg az első albumunk (szeptembertől tucatnyi országban jön ki), amely az ausztrál slágerlistán huszonharmadik lett. Saját dalokat szerzünk-írunk, de feldolgoztuk Bob Dylan, Dr. John örökzöldjeit is. Egyébként májusban jelent meg a fickós regényem, a The Hurricane, amelyet szintén jól fogadtak.

Gyönyörűen sikolt
Tomboló energia. Hatásos színpadi jelenlét. Pörgés ezerrel. Néha már libabőröztető hang, amely széles skálát jár be. Amikor Suzi Quatro, vállán Yamaha gitárjával belép a Budapesti Kongresszusi Központ színpadára, tényleg egy világsztár érkezik, érezhető öröm fogadja. Suzi pedig mindent megtesz a közönségért: elénekli összes nagy slágerét, rázza magát (de még hogy), dobálja a haját, csépeli a gitárhúrokat, grimaszol és bolondozik a zenészeivel. A bőrnadrágos, hihetetlenül eleven Suzi Quatro hatvanasként is gyönyörűen sikolt, alig egy-egy dalt leszámítva a régi, magas színvonalát tartja.



Nyíltan kereskednek a marihuánával Izraelben

Izraelben Telegrass néven nyílt, internetes webáruház működik a marihuána adásvételére, ahol grammonként száz sékelért (mintegy 8000 forintért) bármely izraeli hozzájuthat a kiválasztott marihuánafajtához vagy hasishoz.

A vevők sokezres tábora pontozza az eladókat az átvett áruk és a szolgáltatás minősége alapján, és ha egy árus túl sok negatív értékelést kap, - például mert a megbeszélt mennyiségnél valójában kevesebbet adott át, - akkor eltávolítják az üzletből.

A webáruházban Izraelt körzetekre osztva, a nap 24 órájában lehet széles választék alapján fűhöz, vagy annak gyantájához, hasishoz jutni. A vevőknek valós személyi adatokat kell megadniuk, amiket a honlap működtetője ellenőriz, és csak ezután vásárolhatnak, mert a kereskedők tartanak a rendőrség ügynökeitől.

A webáruház applikációját Ámosz Dov Szilver hozta létre, aki ultraortodox családból származik, de a vallásos életmódot már kamaszkorában elhagyta, és könnyű drogok fogyasztójává, valamint legalizálásuk egyik izraeli élharcosává vált.

Kábítószeres vétségekért már ült börtönben, és volt házi őrizetben is, majd Amerikába távozott, ahol egy legális kannabisz ültetvényen dolgozik. Onnan hozta létre az izraeli internetes marihuánaüzletet, a Telegrass közösségi honlapot.

Ma már hetente több millió sékelt, (több százmillió forintot) forgalmaz a Telegrass, de ebből Szilvernek eddig csak jelentéktelen anyagi előnye származott, célja nem a nyerészkedés, hanem a fogyasztók kiszolgáltatottságának és félelmének a felszámolása volt.

Izraelben januárban jelentette be Gilád Erdán belbiztonsági miniszter, hogy a rendőrség megkezdte a marihuána fogyasztásának dekriminalizációját, az otthoni használatot nem büntetik, és az első három alkalommal a nyilvános fűszívás is csak bírságot von maga után, s elkövetőjét nem veszik bűnügyi nyilvántartásba, de a kannabisz előállítása és kereskedelme továbbra is büntetendő.