Előfizetés

Veszélyes barátság

Gál Mária
Publikálás dátuma
2017.09.29. 07:33
Fotó: AFP/Ozan Kose
A NATO-tag Törökország egyre szorosabbra fűzi kapcsolatait Oroszországgal miközben egyre élesebb vitákat folytat az Egyesült Államokkal és az Európai Unióval.

Ankarában tárgyalt tegnap este Vlagyimir Putyin orosz elnök, akit munkalátogatása keretében Recep Tayyip Erdogan török államfő fogadott az elnöki palotában. Előzetes közlések szerint megbeszélés központi témái a Szíriában kialakítandó biztonsági övezetek, az észak-iraki kurd referendum, valamint az az Sz-400-as légvédelmi rakétarendszer voltak, amelyet a NATO rosszallása ellenére Moszkvától vásárol meg Ankara. Oroszország és a NATO második legnagyobb hadseregével rendelkező Törökország szeptember közepén írta alá az Sz-400-as (Triumf) típusú orosz légvédelmi rakéták megvásárlásáról szóló szerződést. Az üzlet vélhetően annak ellenére létrejön, hogy az észak-atlanti szövetség rosszallását fejezte ki, Ankara ugyanis az előleget már ki is fizette a rendszerért.

Erdogan a lépést követően a NATO-tagállamokhoz címezve szavait kijelentette: Törökország maga rendelkezik arról, milyen módon szavatolja saját biztonságát. Az orosz elnök szóvivője, Dmitrij Peszkov pedig az ankarai Putyin vizit előtt, csütörtökön hangsúlyozta, senkinek sem áll jogában bírálni Törökország és Oroszország haditechnikai együttműködését, hiszen az nem irányul harmadik ország ellen és nem sért nemzetközi jogot. Az orosz elnök haditechnikai kérdésekben illetékes tanácsadója már a megállapodás szeptemberi létrejöttekor úgy fogalmazott, minden, a szerződéssel kapcsolatban meghozott döntés “szigorúan összhangban áll” Oroszország stratégiai érdekeivel. “Ebből a szempontból teljesen megértjük azoknak nyugati országoknak a reagálását, amelyek megpróbálnak nyomást gyakorolni Törökországra”.

A török-orosz haditechnikai együttműködés amennyire látványos, annyira új is. Az orosz vadászgép lelövése Szíriában a török légvédelem által egy évre mélypontra süllyesztette, gyakorlatilag felszámolta a két ország közötti kapcsolatot, 2016 őszén azonban a két, nemzetközi szinten egyre inkább elszigetelődő államfő látványos megbékélési folyamatot indított el. Ennek keretében indult az együttműködés Szíriában, annak ellenére, hogy addig Moszkva és Ankara ellentétes oldalon állt, Oroszország az Aszad-rezsim, Törökország a lázadók legfőbb támogatója volt. Ma már az asztanai rendezési folyamatot a két ország és Irán irányítja és közösen kezeskednek a szíriai tűzszünetért is, közös megállapodás mentén jelölik ki a "feszültségmentesítési" biztonsági övezeteket is. A kurd függetlenségi referendum kapcsán mindeddig nem volt közös török-orosz álláspont. Ankara viszont egyre keményebb álláspontra helyezkedik. Tegnap Binali Yildirim kormányfő jelentette be, a török külügy megtiltotta a kurd regionális kormányzat képviselőinek visszatérését Törökországba. Vagyis megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat Erbillel.

Ankara viszonya eközben egyre hűvösebbé válik Washingtonnal és az Európai Unióval egyaránt. Erdogan elnök tegnap ismét a tavalyi puccskísérlet felelősének tartott Fethullah Gülen hitszónok kiadatását sürgette, cserében felajánlotta a Törökországban „terrorizmus támogatásáért elítélt” Andrew Brunson lelkész kiadatását egy ankarai, a rendőri vezetők előtt tartott beszédében. Adjátok vissza a hitszónokunkat, mi is visszaadjuk a lelkészeteket, fogalmazott ironikusan a török elnök.

A Patriotok vetélytársai
Az Sz-400-as szakértők szerint fejlett, méltó vetélytársa az amerikai Patriotoknak. A nagy hatótávolságú orosz rakétavédelmi rendszer repülőgépek, robotrepülőgépek és ballisztikus rakéták megsemmisítésére alkalmas, 400 kilométeres hatókörben, 30 kilométeres magasságig. Ennek ellenére eddig NATO-tagország nem rendelt Sz-400-t, s a sorban álló országok is dél-kelet-ázsiaiak, közel-keletiek. Első külföldi vásárlója Kína volt, tavaly pedig Indiával írt alá kormányközi megállapodást Oroszország az Sz-400-ról.

Újratervezés az SPD-nél

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2017.09.29. 07:31
Fotó: AFP/Christian Charisius/DPA
Pártjuk átszervezésére készülnek a német szociáldemokraták. Először azonban boncolgatniuk kell, mi vezetett a gyászos szerepléshez a parlamenti választáson.

Bár a százalékokat tekintve nem a német szociáldemokraták, hanem a kereszténydemokraták szenvedték el a legsúlyosabb vereséget a vasárnapi parlamenti választáson, az SPD 1949 óta nem szerepelt ennyire gyengén, Martin Schulz pártelnök mégsem fogta fel tragikusan a dolgot, sőt, az első eredmények közzétételét követően mintha inkább megkönnyebbültnek látszott volna. Elképzelhető, hogy még rosszabb szerepléstől tartott, s attól, hogy a balközép politikai erő 20 százalék alá kerül. Pedig elnöksége eddig nem volt sikertörténet, hiszen eddig négy vereséget könyvelhetett el: hármat tartományokban (Szárvidék, Schleswig-Holstein, Észak-Rajna-Vesztfália) és egyet a Bundestag helyeiért zajló voksoláson.

A sikertelenség ellenére mégsem követelik Shulz fejét, s az Európai Parlament volt elnökének sem jutott eszébe, hogy benyújtsa lemondását, ő kívánja ellenzékből iránytani az SPD megújításának, újjáépítésének folyamatát. A tagság sem követeli Schulz távozását, a pártelnök élvezi a befolyásos alsó-szászországi, az észak-rajna-vesztfáliai tagszervezet bizalmát (ez utóbbi szűkebb pátriája). Az SPD jövőbeli reménységének Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományi miniszterelnökét, Manuela Schwesiget tartják, egyelőre azonban az 1974-ben született politikus sem érzi szükségét annak, hogy a regionális politizálást a szövetségire cserélje fel.

Akadtak azért bíráló hangok is. Stephan Weil, Alsó-Szászország miniszterelnöke szerint a gyenge szereplést az elmúlt évek rossz csapatszelleme idézte elő, a kritika célpontja azonban nem Schulz volt, nem is lehetett, hiszen csak 2017 márciusában választották meg az SPD élére, előtte nem volt semmilyen szerepe a pártvezetésben – írja a Süddeutsche Zeitung. A pártelnökségben a balul elsült kampányt is kárhoztatták a történtekért, ám ez esetben sem merült fel a pártelnök felelőssége.

A szociáldemokratáknál most fogadkoznak, hogy sokkal őszintébben tárják majd fel a szereplés okait, mint tették azt 2009-ben és 2013-ban. Martin Schulz azt tervezi, hogy a decemberi pártkongresszusig több gyűlésen elemzik az okokat. Hogy valóban lesz-e szembenézés, vagy önkritika, az egyelőre kérdés, Schulz ugyanis Angela Merkelt tette felelőssé a német demokrácia jelenlegi állapotáért.

A nagy kérdés az, merre halad tovább a párt. Erről is tanácskozni kell, bár a pártelnök szerint a programjuk jó, lehet rá építeni. Azt azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az SPD is áldozatává vált annak a trendnek, amely összességében az európai szociáldemokratákat jellemzi: folyamatosan csökken a támogatottságuk. 1965-1983-ban az NSZK-ban népszerűsége 40 százalék körüli volt, s 2002-ben is képes volt egy 38,5 százalékos eredményre. Azóta azonban nem képes magára találni, s a 20,5 százalékos szerepléssel ráadásul egy olyan lélektani határhoz került, amely alá kerülvén már egyenesen az enyészet fenyegetné az SPD-t.

A legsúlyosabb problémát az jelenti, hogy azokban a munkásrégiókban, tartományokban forulnak el az SPD-től, amelyek eddig tömegbázisának számítottak. Haburgban, Brémában, valamint az iparvidékéről ismert Dortmundban, vagy Gelsenkirchenben katasztrofális mértékű, 8-10 százalékos zuhanást kellett átélnie.

Az Infratest dimap iroda felmérése szerint a párt korábbi választói hasonló mértékben vándoroltak át más tömörülésekhez, így a parlamentbe először bejutó jobboldali populsita Alternatívához (AfD), s a Bundestagba visszakerült FDP-hez. Ez szintén megfelel az európai trendnek, hiszen a francia szocialisták és a holland Munkáspárt tradicionális szavazói közül is sokan a jobboldali radikális, bevándorlásellenes és iszlamofób Nemzeti Front (FN), illetve a Szabadságpárt (PVV) neve mellé tették az ikszet. A spanyol szocialistáktól pedig sok szavazó vándorolt át a baoldali radikális Podemoshoz és a katalán nacionalistákhoz – emlékeztet a Politico.

A szakszervezetek, a munkások már nem érzik magukénak a szociáldemokratákat, nem tudnak azonosulni az eszméikkel. A volt NDK területén például már sok szavazó a Balpártot is túlzottan puhánynak tartotta ahhoz, hogy rá adja a voksát. Miután a munkások nem érzik azt, hogy számíthatnának bármely hagyományos parlamenti párt képviseletére, ezért tiltakozásképpen a szélsőségesekre szavaztak.

Gerhard Schröder Agenda 2010-es reformjaival megalapozta ugyan a gazdasági növekedést, amelynek Angela Merkel kormányai váltak a legfőbb haszonélvezői, a szegényebb rétegek azonban úgy érezték, hogy az ő gondjaikkal senki sem foglalkozott. Az SPD liberálisabb lett, amit például az azonos neműek házasságának támogatása is mutat, de a hagyományos szavazóbázis egy részének ez sem nyerte el a tetszését.

Az eltelt négy év koalíciós kormányzása alatt az SPD nem tudta bizonyítani, hogy a kancellárénál jobb politikára képes. A közös kormányzásnak akadtak előnyei és buktatói. Az előnye az volt, hogy az SPD programjának több pontját meg tudta valósítani, így a minimálér bevezetését, s a korai nyugdíjazását azoknak, akik hamarabb kezdtek dolgozni. A hátránya, hogy sokan már nem tudtak különbséget tenni a CDU és a szociáldemokraták között, sokan azt sem tudták, hogy ezeket az SPD javaslatára fogadták el.

Nagy talány, mi történik akkor, ha Angela Merkel nem tud hárompárti koalíciót létrehozni a szabaddemokratákkal és a Zöldekkel. „Beszélni mindig lehet” – közölte, azt azonban kategorikusan kizárta, hogy Merkel irányításával folytassák a nagykoalíciót. „Egy ilyen kormányba nem lépnék be. Hogy mi történne akkor, ha nem Merkel lenne a kancellár? Ez már annyira hipotetikus kérdés, hogy nem is érdemes feszegetni.

Börtönt kapott az anya, mert pénzt küldött Szíriába utazó fiának

Terrorizmus finanszírozásának vádjával két év szabadságvesztésre ítélt egy párizsi büntetőbíróság csütörtökön egy francia nőt, Nathalie Haddadit, amiért pénzt küldött dzsihadista fiának, aki az összegből repülőjegyet vett, hogy Szíriában csatlakozhasson az Iszlám Állam szervezetéhez.

A bíróság ugyanakkor az ügyészség kérése ellenére nem rendelte el a nő azonnali elzárását. A vádhatóság egyébként csak 18 hónapi börtönbüntetés kiszabását kérte, de azt állította: a nő hazudik, amikor azt állítja, hogy azért adott pénzt a fiának, hogy vakációra utazzon el.

A rendőri felügyelet alatt álló, 43 éves nő ügyvédje már jelezte, hogy fellebbeznek az ítélet ellen. A szabadságvesztés elektronikus karperec viselésével is kiváltható. A bíróság Nathalie Haddadi egyik másik fiát is elítélte terrorizmus finanszírozása miatt, ő másfél év felfüggesztett börtönbüntetést kapott.

"Nehéz elhinnem, hogy a nevemet terrorizmus finanszírozásával hozzák kapcsolatba. Én csak segítettem a fiamat, hogy legyen mit ennie. Soha nem küldtem pénzt Szíriába vagy Törökországba" - mondta a vádlott még az ítélethirdetés előtt.

Az igazságszolgáltatás azután vádolta meg a vallását nem gyakorló, muzulmán származású, kereskedelmi tanácsadóként dolgozó elzászi nőt, hogy 2015-ben kifizette a fia, Belabbas Bounaga Algériába szóló repülőjegyét. A radikálisként nyilvántartott, börtönviselt férfi 2015 novemberében az apjához utazott az észak-afrikai országba, holott bírósági ítélet tiltotta számára, hogy elhagyja Franciaország területét.

A nőt azzal is vádolják, hogy elrejtette a hatóságok elöl a fia útlevelét, majd további 2800 eurót küldött neki azért, hogy Algériából Malajziába tudjon utazni. Belabbas Bounaga Malajzia érintésével csatlakozott az Iszlám Állam dzsihadista szervezethez Szíriában, ahol tavaly, 21 éves korában életét vesztette.

Nathalie Haddadi több interjút is adott a francia televízióknak. Elmondta, hogy csak támogatni akarta a fiát, ahogy azt minden anya tette volna, s nem érti, hogy miért vádolják terrorizmus finanszírozásával, amikor azért adott pénzt a fiának, hogy "az enni tudjon". Az ítélethirdetés előtt a nő a France Info hírrádióban elmondta, hogy elítéli a terrorizmust.

"Van egy 9 éves kislányom, egy határozott idejű munkaszerződésem, és hiteleim a bankban. Az átlagos emberek életét élem, nem jelentek semmilyen veszélyt a francia államra, de most sürgősen börtönbe akarnak zárni. Érthetetlen" - mondta a nő.

Nathalie Haddadi esete nem egyedi, a francia sajtó szerint több francia családot meggyanúsítottak már a hatóságok terrorizmus finanszírozásával, mert pénzt küldtek Szíriában tartózkodó hozzátartozóiknak, de ez az első eset, hogy per lett az ügyből.