Előfizetés

Irodalmi Nobel-díj - Sokk nem várható, de izgulni lehet

Urbán Csilla
Publikálás dátuma
2017.10.04. 07:46
Fotók: Népszava és AFP
Krasznahorkai Lászlót és Nádas Pétert idén is esélyesnek tartják az irodalmi Nobel-díjra, de nem rájuk fogadnak a legtöbben.

A kenyai Ngugi wa Thiong’o, a japán Murakami Haruki és a kanadai Margaret Atwood a fogadóirodák listái szerint a legesélyesebbek idén az irodalmi Nobel-díjra. Nagyjából évről évre ugyanazok a nevek merülnek föl, tavaly azonban a díjról ítélkező Svéd Királyi Tudományos Akadémia sokkolt döntésével: Bob Dylan zenész-dalszerzőt díjazta. Elképzelhető, hogy idén a konzervatívabb döntés születik, így pedig a legtipikusabb díjazott egy olyan férfi prózaíró lehetne, aki az európai irodalom hagyományait követi.

A három említett legesélyesebb egyike sem felel meg ugyan ennek a képnek, mindhármójuk mellett komoly érvek szólnak. A több amerikai egyetem katedráján is megforduló Ngugi wa Thiong’o a törzsi szokások és európai kultúra ütközéséről, a kelet-afrikai brit gyarmatosítás hatásáról ír. A japán és a nyugati irodalmi hagyományokat vegyítő Murakami Haruki sztárszerző, aki egyéni és társadalmi traumákról szóló, elidegenedett szereplőket mozgató műveiben elmossa a misztikum és valóság határait. Ő az örök második, talán túl népszerű is a Nobel-díjhoz. Nem lenne túl nagy meglepetés Margaret Atwood győzelme, akinek írásai ugyan rengeteg témát felölelnek, legismertebb regénye mégis a női test diktatúra általi kihasználását ábrázoló A szolgálólány mesélje, amelyből idén sikersorozat is készült.

A Ladbrokes-on, az egyik legnagyobb brit fogadó oldalon rajtuk kívül a szokásos nevek szerepelnek. Az első tízben van például a dél-koreai költő Ko Un, az izraeli Amos Oz, az olasz Claudio Magris, a spanyol Javier Marias, a szír költő Adonis, az amerikai Don DeLillo, a kínai Yan Lianke, a norvég Jon Fosse, az albán Ismail Kadare, az amerikai Joyce Carol Oates, az osztrák Peter Handke. Magyar szerzőket is esélyesnek tartanak, 9. helyen áll a Man Booker-díjas Krasznahorkai László, Nádas Péter pedig 11.

Érdekes lenne megtudni, hogy a fogadók mi alapján játsszák meg az írók neveit, feltételezhetően nem az akadémia szempontrendszere szerint döntenek, mert az is elég tág teret ad az értelmezésnek. A svéd kémikus és feltaláló, Alfred Nobel végrendeletében úgy fogalmazott, hogy a Nobel-díjat az kapja, aki a legnagyobb szolgálatot tette az emberiségnek, az irodalmi díj pedig azé, aki az irodalomhoz a legkiemelkedőbb “ideális (vagy idealisztikus) irányú” alkotással járult hozzá. Hogy mi is ez az irány, rengeteget változott 1901 óta, ahogy az is elmondható, hogy már szinte nem is szépirodalmi, hanem írói díjról beszélhetünk. Nemcsak Bob Dylant lehet említeni, hanem a 2015-ös díjazott Szvetlana Alekszijevics dokumentarista, szociográfiai igénnyel megírt műveit. Az akadémiát gyakran vádolják azzal is, hogy nem esztétikai értékeket, hanem a szerzők politikai szerepvállalását díjazzák. Általánosan elmondható, hogy a díjazott életművek reflektálnak a kortárs társadalom problémáira, ami könnyen összekeverhető a politikával. A jó irodalom azonban arról szól, ami velünk történik, de hogy ezért kit díjaznak, a fogadók általában nem találják el.

Zubin Mehta: alaphelyzetben sohasem félek

Csepelyi Adrienn
Publikálás dátuma
2017.10.04. 07:45

Zubin Mehtát, az indiai karmestert egy magyar pap áldása kísérte pályáján, amely az egyik legragyogóbb karrier a világ klasszikus zenei történetében.

- Különleges programmal készült a Müpa-beli fellépésre. Bartók Concertója mellett Erkel Ünnepi nyitánya is felhangzik a Kiegyezés 150. évfordulóján.

- A Concertót körülbelül ötven esztendeje vezénylem. Nem túl gyakran, de egy-két évente előkerül. Ez a zenekar ráadásul nagyon jól ismeri a művet. Az Erkel Ünnepi-nyitány ellenben teljesen új volt a számunkra az ötlet, hogy a végén a Kék Duna keringő pedig színház a javából: itt fognak felhangozni a dallamai, a folyó fölött, amely összeköti Bécset és Budapestet. Szeretem ezt a programot.

- Nem ez az egyetlen különleges koncert, amit a magyaroknak vezényelt: az 1956-os forradalom alatt a magyar menekülteknek játszott egy osztrák menekülttáborban. Hogyan jött az ötlet?

- Tulajdonképpen ez volt életem első koncertje karmesterként. Valaki az iskolámban járt az egyik táborban, és szólt, hogy menjünk, zenéljünk az ott lakóknak. Összeverbuváltam hát egy egész zenekart a tanulókból, és elmentünk muzsikálni a menekülttábor központjába. Sokan a jelenlévők közül aznap lépték át a határt. Mindannyiunk számára nagyon megindító élmény volt. A koncert után odajött hozzánk egy pap és megáldott bennünket magyar nyelven. Ez az áldás velem volt az egész pályafutásom során.

- Azt meghiszem! Hogy viszonyul a hibákhoz?

- Nézze, mindannyian emberek vagyunk. Nyilván szakmai oldalon is elkövettem hibákat – de ezek mind emberiek voltak. Huszonöt évig álltam a Los Angeles-i Filharmonikusok élén. Kezdetben tapasztalatlan suhanc voltam, fogalmam sem volt arról, miként kell bánni az emberekkel. De beismertem a hibáimat. Remélem, az utánam következő generációk karmesterei majd elolvassák az emlékirataimban, mi mindent rontottam el, és tanulnak belőle.

- Zubin Mehta fiatal maestrók ezreinek példaképe. Ön kitől tanulta a legtöbbet?

- Az apámtól megtanultam az élet – nem csupán a zene! – határtalan szeretetét. Bécsi mesteremtől, a kiemelkedő intellektusú Hans Swarowskytól, akinek a baráti köre olyan lángelmékből állt, mint Schönberg, Webern vagy Richard Strauss pedig ezt a hivatást. Swarowsky roppant nyitott ember volt – és mindenét megnyitotta a tanítványai előtt. Sokat foglalkozott velem külön is.

- Mi a legfontosabb, amit az eszébe vésett ezekből az alkalmakból?

- Hogy tökéletesen hű legyek a partitúrához és a zeneszerzői szándékhoz. Amikor egy Haydn-szimfóniát vagy egy Mozart-operát elemzett, úgy éreztük magunkat, mintha ott ülne velünk a komponista is.

- Erre is akadt példa: önnek, ha jól tudom, kiváló volt a viszonya Sztravinszkijjal.

- Berlinben ismerkedtünk meg, ő pedig Los Angelesben lakott, amikor én a Filharmonikusok élére kerültem 1962-ben. Nem sokkal később New Yorkba költözött, de azért őrzök pár kellemes emléket róla. Amikor például Schönberg Variációk zenekarra című művét próbáltuk – amit azokban az időkben egyáltalán sehol nem játszottak – eljött a próbánkra.


- Mi volt a legmulatságosabb dolog, ami operaelőadás közben történt önnel?

- Az operaelőadások alatt állandóan történik valami. Különösen az énekesekkel. Ők egy külön állatfaj… Manapság pazar énekesekkel dolgozunk. Pályakezdő koromban azonban még sok volt közöttük a lelkes, ámde nem kevésbé profi. Hát persze, hogy hibáztak. Néha ugratjuk is egymást előadás közben, mondjuk, Plácido Domingóval vagy Bryn Terfellel. Amikor Scarpiát énekel, a próbákon néha nem férünk a bőrünkbe.

- Videót kellene forgatniuk az ilyesmiről!

- Na, persze… Most Falstaffot csináltunk a bécsi Staatsoperben Ambrogio Maestrivel. Micsoda művész! Elképesztő szabadsággal énekel. Csakhogy én azonnal alkalmazkodom! Kénytelen volt hát különféle cseleket kieszelni, hogy megtréfáljon. A zenészek remekül szórakoznak ezen, noha a közönség számára mindez észrevétlenül zajlik.

- Félt valaha a karmesteri dobogón?

- Nos, bizonyos kortárs műveket előadni meglehetősen félelmetes. Ha becsúszik egy-egy hiba, rettentő ideges tudok lenni. Alaphelyzetben viszont sohasem félek, végtelen bizalmam van a zenekaraimban. De az olyan extrém bonyolult művek, mint, mondjuk, Schönberg Mózes és Áron című operája, borzasztóan nehezek.

- És mi van, ha becsúszik a hiba?

- Profik vagyunk. Megoldjuk. Vagy megyünk tovább, és legközelebb nem követjük el ugyanazt.

- Létezik olyan mű, amit annyira megunt, netán megutált, hogy soha többé nem akarja vezényelni?

- Nagyon kötődöm minden egyes műhöz, amit valaha is vezényeltem, úgyhogy egyikről sem tudnék örökre lemondani. A Bartók-concertót például két év után vettem elő újra.

- Másként vezényli, mint öt, tíz vagy húsz évvel ezelőtt?

- A Concerto rettenetesen függ a zenekartól. Rengeteg benne a szóló, így minden egyes Concerto-előadásnak saját egyénisége van. Rugalmasnak kell lennünk.. Ha a muzsikuson érzem, hogy gondol valamit a műről és meg is győz erről, akkor hagyom, hadd járja a saját útját.

- Szereti, amikor a zeneszerzők – sőt, a popzenészek – indiai motívumokat használnak a zenéjükben?

- Ó, abban ugyan nem sok indiai van. Legfeljebb valami orientális hatás. De nemrég adtuk elő Ravi Shankar szitárversenyét a lánya, a briliáns Anoushka Shankar szólójával. Na, az színtiszta India. Imádom.

- Zeneileg profitált valamit valaha abból, hogy Indiában született?

- Hogy profitáltam-e? Hát a fél életem vízumügyintézéssel telik!

Névjegy
Indiában, Bombayben született, 1936-ban. Apja alapította a város első szimfonikus zenekarát. 18 évesen a Bécsi Zeneakadémia hallgatója lett 1961-1967 között a Montreáli Szimfonikus Zenekar, illetve 1962-1978 között a Los Angeles-i Filharmonikusok zenei igazgatója volt. Ezzel együtt 1971 és 1991 között a New York-i Filharmonikusok zenei igazgatói posztját is betöltötte, 1981-ben pedig az Izraeli Filharmonikusok örökös zenei igazgatója lett. Számos fellépést vállalt a politikai megbékélés jegyében.

Meghalt Király Jenő

Publikálás dátuma
2017.10.03. 16:06
Fotó: Shutterstock
73 éves korában elhunyt Király Jenő, Balázs Béla-díjas filmesztéta, egyetemi oktató, a műfaji film szakirodalmának egyedülálló alakja - írja a filmhu.

Király Jenő 1943. december 1-jén született Sopronban, 1962-1967 között az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatója volt, 1970-től az ELTE BTK-n filmesztétikát tanított.

Első publikációja 1965-ben jelent meg az ELTE Egyetemi Lapokban Letört bimbók címmel, első önálló kötete A marxista filmelmélet alapjai címmel 1972-ben jelent meg. 1980-1981 között a Filmtudományi Intézet elméleti osztályán volt kutató. A Filmtudományi Intézetben töltött egy év terméke a Mozifolklór és kameratöltőtoll - A populáris filmkultúra elméletéhez című dolgozata 1983-ban jelent meg a Filmművészeti Könyvtár sorozat egyik utolsó köteteként. 1981-ben megjelent, általa szerkesztett Film és szórakozás című lényeglátó tanulmánygyűjtemény előrevetítik érdeklődésének kulcsfogalmait.

2009-től a Kaposvári Egyetem Művészeti Karának oktatója, itt jelenik meg A film szimbolikájacímű nyolckötetes műfajelméleti szakkönyv-folyama, amely egész életművek a koronája, melyet a"filmesztétika bibliájá"-nak is szokták nevezni. A munka alapját a korábban Frívol múzsa - A tömegfilm sajátos alkotásmódja és a tömegkultúra esztétikája címmel megjelent azóta is legendás kétkötetes dolgozata jelentette. 

Király Jenő 73 éves korában, hosszan tartó betegség után, szülővárosában hunyt el.