A fantázián is túl - Mit olvas a kiskamasz?

Publikálás dátuma
2017.11.21. 06:46
A beszélgetés részvevői: Kertész Erzsi, Fiala Borcsa, Varga Bálint, Balázsy Panna, moderátor: Ruff Orsolya Fotó: Kiss Norbert
Legyen kalandos, neveljen az életre, és ha olykor elszabadul benne a képzelőerő, az sem baj. A 9-12 éveseknek szánt irodalom számos kincset rejt magában, kis felfedezőkre várva.

Bár a 9-12 éves gyerekeket gyakran tartják láthatatlan korosztálynak, cseppet sem azok. Ez rögtön egyértelművé vált Ruff Orsolya kérdésfelvetése kapcsán Balázsy Panna, Varga Bálint, Fiala Borcsa és Kertész Erzsi beszélgetéséből. A szerzők műveikkel azt a korosztályt célozzák, akik már nem képeskönyveket lapozgatnak, de az ifjúsági irodalom még egy lépésre áll tőlük. „Azért láthatatlan ez a korosztály, mert nem akarjuk látni őket” – kezdte Varga Bálint a kérdésre válaszolván. Gyerekekkel való beszélgetései során az derült ki számára, hogy a 12-14 évesek a saját életükben is határmezsgyén mozognak, nem csak az olvasmányaikban. „Még a legvadabb gyerekek is elismerték, hogy ők maguk a legsérülékenyebbek. Úgy gondoljuk, hogy ha egyedül fel tud szállni a buszra, ki tudja nyitni a hűtőt, és tud magának kenni egy vajas kenyeret, akkor mindent tud az életről, és ennek megfelelően kezeljük őket. Ez egy hiba, amit szülőként elkövetünk, mert még igenis igénylik a segítséget, az ötleteket, a tippeket. Ezért is írom ezeket a könyveket azzal a fejemben, hogy legyen benne valami hasznos, kézzelfogható dolog, ami segít neki megérteni a világunkat” – tette hozzá. Kiderült azonban, hogy milyen írói fogásokkal közelítenek az egyes szerzők a kiskamaszok világához nagyon is változó.

„Én azt hiszem azért tudok ilyen könyveket írni, mert megragadtam a 9 éves énemnél” – felelte Balázsy Panna. - Bele kell élnünk, és bele kell képzelnünk magunkat abba az időbe, persze úgy, hogy legyen benne fikció, valóság, fantázia és ezer más.” – tette hozzá Varga Bálint. „A könyvben szereplő kalandok mindegyike kivétel nélkül vagy a fantázia szüleménye, vagy a fiammal és a haverjaival történt ökörködések eredménye” – emelte ki a szerző, akinek Zsé meg a haverok című regénye egyfajta tisztelgés is az általa gyerekkorából olyannyira kedvelt – és a beszélgetés során számos alkalommal felemlegetett – Kis Nicolas kötetek előtt. Kertész Erzsi, a Panthera történetek szerzője arról beszélt, számára nehéz volt a korosztály meghatározása: néha egy 8 éves is tudja értékelni a poénokat, és néha 12 évesnek kell lenni a megértésükhöz. Fiala Borcsa inkább 12-14 éveseknek szánta Bűntény a Dunán című regényét. Elmondta ennél idősebbeknek nem is szeretne írni, mert az már nagyon belecsúszik a kamaszkorba, „amikor az ember mást se csinál, csak fetreng a szobájában, és szenved az élettől. Ez egy Adrian Mole-ban nagyon jó, de én jobban szeretem a kalandos, fára mászós, csúzlizós, fiúsabb vonalat. Ebbe egy csomó mindent bele lehet rakni, ami engem érdekelt gyerekként, és ha nem félnék, hogy kiszakad a harisnyám, azt hiszem most is csinálnám” – tette hozzá nevetve.

A történetekben vegyesen jelenik meg hétköznapiság és a fantasztikum, a realitás és az attól való elrugaszkodás. Ruff Orsolya arról is kérdezte a szerzőkez, miről írnak legszívesebben. - Az a nagyon otthonos közeg, ahol szárnyalhat a fantázia. Valahogy így fogalmaznám meg. Hozzám ezek a történetek állnak közel – mondta Balázsy Panna. Vele ellentétben Varga Bálint nem érzi jól magát a fantázia világában: „én sokkal jobban szeretem a mocskos, zsíros, saras történeteket. Azt szeretem írni, és azt is szeretem olvasni, ami a valóságban gyökerezik és arról szól” – hangsúlyozta az író, aki úgy véli, ő maga azért sem tud fantasyt írni, mert ő sem tud azt olvasni. „Én nagyon szeretem a fantáziát, és szerintem ez a legszuperebb emberi adottság, hogy az ember el tud menekülni a hétköznapok gondjai elől, vagy egy kicsit át tudja alakítani azokat” – reagált Fiala Borcsa Varga Bálint gondolatára. Míg Bálint számára a Harry Potter vízválasztó volt – nem tudta végigolvasni a sorozatot –, addig az írónő hozzátette, ő azt is nagyon szerette, s a varázslótanonc kisfiú történetének egyik elemére utalva kifejtette: „szerintem az a legszuperebb az ember fantáziájában, hogy nyilván stressz, meg egy csomó félelem van az ember életében, de ha el tudod képzelni ezeket viccesen, vagy tudsz belőle gúnyt űzni, vagy egy kicsit cinikusabban nézni rá, akkor máris sokkal jobb.”

Saját elmondása szerint Kertész Erzsi is fantázia-rajongó. „Szerintem a képzelet a legnagyobb ajándék, minél színesebb, és vadabb. Már azt gondolod, hogy olyan szürreális, hogy ilyet már ki sem lehet találni, aztán szépen elkezded kapirgálni a felszínt, és ott vannak ugyanazok az emberi történetek a mélyén, ugyanazzal a három alapvető konfliktussal és érzelmi góccal, amit el lehet mesélni egy teljesen realista, mai történetben, vagy be lehet csomagolni egy olyan fantáziavilág díszletei közé, ami valakit beszippant, és valakit nem, valakit vonz, és valakit nem.”

A történetek gyakran aktuális problémákra is reflektálnak – vetette fel Ruff Orsolya, s ennek kapcsán Balázsy Panna kifejtette, ő nem szerette volna, hogy rózsaszín történet legyen, amit ír. „Látszódjon, hogy hol élünk, és nézzünk körül, ne egy buborékból bámuljuk a világot. Ez egy tudatos döntés volt, hogy legyenek benne kicsit kellemetlenebb, vagy szívszorítóbb helyzetek, mint például a válás, a halál, a hajléktalanság” – mondta az írónő, hozzátéve, bár több ilyen témát felvonultat könyveiben, mindig próbálta feloldani ezeket az érzéseket. - Kicsit olyan lett, mint egy Pintér Béla darab – fűzte hozzá humorosan.

Nekik szól
Míg gyakran úgy gondoljuk, a Harry Potter a belépő az olvasáshoz, az elmúlt években némileg változott a helyzet. Varga Bálint személyes élményéhez kapcsolódva elmondta, már nem J. K. Rowling vagy Leiner Laura történetei alapvetőek a gyerekek számára, hanem inkább a Trónok harca, ami viszont nem az ő korosztályukat célozza. Úgy véli, ez azért is lehet, mert senki sem mondja el a gyerekeknek, hogy mit olvassanak; a kötelező olvasmányok pedig inkább elrettentik őket az olvasástól.
Balázsy Panna ennek kapcsán Nógrádi Gergely könyveit említette, amelyek a kötelezők könnyebb megértését célozzák. A szülői példa vagy az ajánlások jelentősége sem elhanyagolható tényező, illetve felmerült, hogy a könyvtárak és egyes pedagógusok is komoly harcot vívnak azért, hogy olvasóvá neveljék a gyerekeket. – El kell juttatni a kortárs irodalmat a gyerekekhez – mondta Kertész Erzsi –, azokat a könyveket, amelyekben megérzik azt a frissességet, vagy modernséget, érdekességet, ami miatt hozzájuk szólónak fogják érezni a történeteket.

Szerző

Elsikálni a bűnt

Publikálás dátuma
2017.11.21. 06:45
Egymás lelkét ölik, Spolarics Andrea és Brasch Bence Fotó: Borovi Dániel
Tolsztoj A sötétség hatalma című drámáját Budaörsön rendezte meg Alföldi Róbert. A darab középpontjában az egész életünket egyre jobban elárasztó bűn áll A képre kattintva galéria nyílik!

Ebben az évadban már a harmadik bemutatón van túl rendezőként Alföldi Róbert. A Hegedűs a háztetőn, és A félelem megeszi a lelket után egyre mélyebbre megy. Tolsztoj A sötétség hatalma, melyet a Budaörsi Latinovits Színház tűzött a műsorára, egy kis orosz faluban játszódik, ahol a lelkekbe költözik be a sötétség. A bűn újabb bűnbe sodorja a kiszolgáltatott, a jövőt nem látó, a pillanatnyi boldogságot kereső főhősöket. Akár egy magyar faluban is lehetnénk. Akár napjainkban. Ezt azért félve írom le, bár ahogy az orgánumok bűnügyi rovatait, vagy bulvár szalagcímeit szemügyre vesszük, valószínű hogy a feltételezés nincs messze a realitástól. Egy módosabb gazda birtokán játszódik a történet, ahol a betegeskedő férjénél fiatalabb gazdasszony - a férfinek a második házassága - beleszeret a jóképű béreslegénybe.

Az alapszituáció ismerős, több regény, illetve film szolgál hasonló sztorival. Tolsztoj egyébként magyar színpadon ritkán játszott és a budaörsi teátrumnak köszönhetően Radnai Annamária új fordításában látható műve, igencsak felkavaró. A legizgalmasabb, hogy a szereplők miként jutnak el addig, hogy már semmi sem számít, mindent meg lehet tenni. Persze a lelkek megölését és a valódi gyilkosságokat nem előre megfontoltan teszik, hanem a bűn hálójában egyre jobban vergődve. Azt hiszik, hogy épp elsikálnak egy bűnt, de ezzel a tettel újabbat követnek el. A béreslegényt, Nyikitát az eddig elsősorban énekesként ismert Brasch Bence játssza. A fiatalembert, a tehetségkutató óta felvették a Színház és Filmművészeti Egyetem zenés színész szakára, Novák Eszter és Selmeczi György növendékeként. Most azonban egy fél hangot sem énekel, végig prózában marad. Képes elhitetni, hogy ő van a középpontban, az ő sodródása, vívódása, sorozatos bűnbeesése. Kitörései, drámai csúcspontjai, különösen a darab végi bocsánatkérése és vezeklése, a kezdeti bizonytalanságok után, meggyőző. Balsai Móni remek partnere Brasch Bencének, a már sok mindenen túl esett nő újrakezdési kísérletének minden árnyalatát belesűríti játékába. Spolarics Andrea, Ilyés Róbert Bregyán Péter, Bohóczki Sári és Székely B. Miklós erős karaktereket formálnak.

Ahogy a darabban elhangzik: elfelejtettük Istent. Ennek pedig súlyos ára van. És ahogy Nyikita mondja a végén: többet nem mondok.

Szerző

Az utcai művészet ereje a zűrös negyedben - Fotógaléria

Publikálás dátuma
2017.11.20. 18:44
Fotók: Juancho Torres / Anadoulu/AFP
KATTINSTON A KÉPRE A TÖBBIÉRT!

Medellin 2017 november  - Két fiatalember táncol az utcán, festik a falakat, installációkat készítenek abban a kolumbiai városban, ahol manapság lenyűgöző látványossággal és sokszínűséggel mutatkozik meg a street art, az utcai művészet, noha nemrégiben ez a város volt Kolumbia egyik legveszélyesebb környéke. A Communa 13 véres csatatér volt a bandák, narkósok, nepperek valamint a katonai és a kormányzati szervek között.

Szerző