Nincs igazság, csak hazugságok hálózata

Publikálás dátuma
2018.09.14. 10:00

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Háy János darabjaiban a közelit kutatja. A mikrokörnyezet intim, olykor meglehetősen durva részletei utalnak az egészre, vagyis a társadalom pillanatnyi morális állapotára. A helyzet finoman szólva is gyomorforgató.
Házasságok, párkapcsolatok, sodrások és sodródások tükre Háy János utóbbi színpadi munkáinak jelentős része. A szennyes kiteregetése. Hát bizony ez nem vonzó. Persze Háy mint például az előző darabjában a szintén a Szkénében bemutatott A halottemberben rendkívül pontosan vázol folyamatokat, egy idő után visszafordíthatatlan pusztító és önpusztító jelenségeket. Háy János most a szezon elején Szabó Máté által színre vitt A lány, aki hozott lélekből dolgozott című új drámája, amely egy novelláskötet címadó művéből született, nem kegyelmez. Pőrén, nyersen vágja a képünkbe azt, hogy gyakran épp azt ismételjük meg, amit nagyon el akarunk kerülni. Egy lány látja anyja küzdelmét apjával a kiszolgáltatottság és a kompromisszumok állandó útvesztőjét, amely determinálja a boldogtalanságot. Aztán felnőttként neki is hasonló jut, miközben gyerekként megígéri magának, hogy mindent megtesz ez ellen. Hiába, mégis ahogy a dráma címében áll, hozott lélekből dolgozik. Háy egyáltalán nem szemérmes, hősei az intimitás, a szexualitás gyötrő kudarcait és önámító újrakezdéseit is megosztják a darabban. A rétegek is izgalmasak, hiszen egy család tragédiáját egy nyomozó és egy pszichológus beszélgetésen ismerhetjük meg. A felülettől a mélységig. A kezdettől a végig. A darab nem egyenletes, olykor elnagyoltabb, máskor felszikrázik és ilyenkor tényleg tud nagyon fájni. A színészek nincsenek könnyű helyzetben, szinte csak a szövegre hagyatkozhatnak. Mucsi Zoltán és Moldvai Kiss Andrea, akik civilben is párt alkotnak, több szerepben is helyt állnak. Mucsi egyébként is nagy Háy szakértőnek számít a drámaíró szövegeinek a tolmácsolását illetően. Most is bizonyítja alkalmasságát, erre, az egyáltalán nem egyszerű feladatra. Kovács Krisztián a trió harmadik tagjaként szintén erős jelenléttel játszik. A darab végén felvetődik: létezik-e igazság. A pszichológus erre ezt válaszolja: csak hazugságok vannak, amelyek hol hitelesen, hol hiteltelenül próbálnak igazságok lenni. És csak az tud segíteni, aki átlát a hazugságok hálózatán. Csakúgy mint a darabban, mi is gyakran elmagyarázzuk magunknak, hogy bizony jól átlátunk ezen a hálózaton, aztán szépen ugyanúgy részeseivé válunk, mint a többiek.   

Info:

Háy János: A lány, aki hozott lélekből dolgozott Ősbemutató Nézőművészeti Kft. Ördögkatlan Produkció Szkéné Szkéné Színház Rendező: Szabó Máté         

Szerző

Kezdődik a filmünnep Miskolcon

Publikálás dátuma
2018.09.14. 09:00

Fotó: cinefest.hu
Magyarországon itt látható először Nemes Jeles László Velencében sikert aratott filmje, a Napszállta.
Egy ma is népszerű összeesküvés-elmélet szerint Neil Armstrong Holdra-szállását 1969-ben egy filmstúdióban rögzítették, ember még nem járt a nem is olyan távoli égitesten. Feltehetően ez a fantazmagória ihlette meg Aurel Klimtet, aki felvetette: mi van, ha a Föld körüli pályára állított Lajka kutya sem pusztult el 1957-ben a Szputnyik 2 fedélzetén, hanem egy fekete lyukon keresztül megszökött egy olyan világba, ahol már nem az ember az élet-halál ura? A cseh filmes bábanimációs musicalje is helyet kapott a pénteken kezdődő 15. Jameson Cinefest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában, ahol tizenkilenc játékfilm vetélkedik jövő vasárnapig a lengyel rendezőlegenda, Krzysztof Zanussi vezette zsűri előtt. Magyar részről versenyben van Nemes Jeles László Velencében sikert aratott filmje, valamint Szilágyi Zsófia Egy nap című drámája is, amely a Napszálltához hasonlóan a nemzetközi kritikusok Fipresci-díját kapta – épp „csak” Cannes-ban. A német Lars Kraume új filmje, A néma forradalom hősei olyan kelet-német diákok, akik 1956-ban kiálltak a magyar forradalom mellett. Az orosz-kazah Timur Bekmambetov Profil című alkotása úgynevezett deszktopfilm: egyetlen számítógép képernyőjén meséli el azt az igaz történetet, hogy a közösségi médián keresztül miként nyomozott egy újságíró az Iszlám Állam terrorszervezet toborzási módszerei után. A CineFest idei életműdíját Keleti Márton, Várkonyi Zoltán, Fejér Tamás és Bódy Gábor alkotótársa, Hildebrand István operatőr kapja. A hivatalos versenyprogram itt található. 
Frissítve: 2018.09.14. 09:29

Varsó ismerős terei az ecsetvonások mögött

Publikálás dátuma
2018.09.13. 18:48

Fotó: Tóth Gergő / Népszava
Tomasz Maniewki Varsó utcáit és annak lakóit bemutató kiállítása a város egy ritkán látott arcát ábrázolja. A slam estbe forduló megnyitót Ponza gondolatai színesítették.
“Budapest, Budapest, a völgyben fekvő üst, melyből esztelen messzire száll fel a füst. Füst fel a fejbe, szövegek a szájba, Ponza itt a házban, Maniewski itt a házban” – sajátos sorok egy kiállítás megnyitóján. Korunk művészeti törekvéseiben azonban épp az a gyönyörű, hogy nem ismer határokat. Így születhetnek meg olyan pillanatok, amilyeneknek Tomasz Maniewski Az én Varsóm című kiállításán lehettünk tanúi. Bencsik Ádám, azaz Ponza, rapper, slammer néhány perces előadása hamar érthetővé téve, miért is különleges az a vers, rap és jó adag improvizáció keverékéből születő műfaj, amit slam poetrynek hívnak. A felsejlő gondolatok épp úgy illeszkedtek a kiállított művek sokszínűségéhez, mint a Varsóhoz hasonlóan megannyi füstös utcát, és hétköznapi problémákat rejtő Budapesthez. A nyolcvanas évekből ránk maradt bőrüléses troli, vagy sárga villamos, az aszfalt forrósága, a Szimpla kert, a Király utca mind-mind életre kelt Ponza magyar, lengyel, helyenként angol előadásában.  Amit a rapper szövegei, és zenéje közvetít, épp azt jeleníti meg vizuálisan Tomasz Maniewski. Az utcai árusok, csavargók és hajléktalanok iránti szimpátia, és a velük való zsivány összekacsintás adja a lengyel művész képeinek átütő erejét. Ahogy arra megnyitó beszédében Joanna Urbańska, a Lengyel Intézet igazgatója is utalt, az alkotó nem veti meg, nem gúnyolja ki a képeken megjelenő rászorulókat, és az emberi méltóságot sem tagadja meg tőlük. A város zajából a galériába érkező néző egy pillanatra önmagát láthatja esendőnek az ő vidámságukkal, humoros beszólásaikkal szemben – erre világítottak rá Urbańska szavai is: „ezek az emberek nem tudnak, illetve nem kívánnak részt venni a pénz, a teljesítmény, a karrier esztelen, végkimerülésig folytatott hajszolásában”. Az igazgató hangsúlyozta: Tomasz Maniewski nem csak az ő Varsóját mutatja meg nekünk, hanem azt is, hogy a mindennapi sürgés-forgás közepette érdemes egy percre megállni, és egy másik emberre figyelni.  A Varsó életéből kiragadott jelenetek, véletlenül elkapott beszélgetésfoszlányok, a kéregetők jól irányzott frappáns mondatai épp úgy lehetnének New York, Párizs vagy Budapest képei is. Az elnagyolt ecsetvonások mögött ismerős, közeli tereket, utcákat, arcvonásokat fedezhetünk fel, amelyekre szinte csak a szemünk sarkából, elkapott pillantásokból emlékezhetünk. Olyan villanások ezek, amelyekre már nem is figyelünk fel, mintha ott se lennének. Tomasz Maniewski képei azonban arról mesélnek, hogy e történetek és emberek nagyon is ott vannak. Együtt osztozunk velük az üst tartalmán.      

Infó:

Az én Varsóm Tomasz Maniewski festőművész kiállítása Platán Galéria Nyitva: szeptember 27-ig

Szerző