Honvédkórház: pénz még nincs, türelmet és lojalitást kérnek az orvosoktól

Publikálás dátuma
2018.09.27. 18:08

Fotó: Róka László / MTI
Továbbra is más osztályokról vezényelnek át orvosokat a sürgősségire. Az orvoskamara szerint ez nem lehet megoldás.
Állománygyűlésen értékelte az elmúlt hetek eseményeit szerdán a Honvédkórház parancsnoka. Azon kívül, hogy elismételte az intézet honlapján korábban már közzé tett hivatalos álláspontot, lojalitást és türelmet kért december végéig az orvosoktól és a meghívott érdekvédőktől. Ezzel szemben megjelent a Budapesti Orvosi Kamara nyílt levele, melyben a honvédelmi- és a humán minisztertől valamint a főpolgármestertől azt kérik: sürgős intézkedésekkel tegyék biztonságossá a kórház működését, „mert a jelenlegi megoldások sem a személyi sem a tárgyi feltételeket nem biztosítják ahhoz, hogy orvosaink szakképesítésüknek megfelelő munkakörben, megfelelő személyi és tárgyi feltételek mellett végezzék felelősségteljes munkájukat és ez a betegek ellátását is veszélyezteti.” Mint írták: „nem lehet megoldás, hogy az egészségügyi szolgáltató és az ott dolgozó orvosok terhére essen a megoldás felelőssége. Nem lehet megoldás, hogy a sürgősségi ellátáshoz szükséges szakképzettséggel és tapasztalattal, gyakorlattal nem rendelkező orvosokat más osztályok működésének a rovására átirányítsanak a sürgősségi ellátás érdekében.” Lapunk is úgy tudja: a helyzet a régi. Azaz lényegében semmi sem változott Zacher Gábor távozásával. A sürgősségi osztály osztályon maradtak a feszültségek, a szakemberhiány orvoslására mindössze annyi történt, hogy a kórház más osztályainak dolgozóit „vezényelték” a Honvédkórház sürgősségi osztályára. Információink szerint a kórházvezetése osztályonként meghatározta, hogy havonta hány munkanapon kell az adott területnek „kiállítania” a sürgősségin szolgálatot teljesítő ügyeleti teamet. Van olyan osztály, amelyiknek néhányat napot és van olyan is, amelynek akár két hétet is vállalnia kellett saját feladataik ellátása mellett. Mint emlékezetes: a Honvédkórház aneszteziológus és traumatológus szakorvosainak csaknem fele mondta fel augusztus végén az önkéntes túlmunka szerződését. A lépés előzménye az volt, hogy a Honvédkórház menedzsmentje júniusban megvonta az önkéntes túlmunkáért adható juttatásukat. Az érintett orvosok a júliusi fizetési jegyzékükön szembesültek azzal, hogy több tízezer forinttal kevesebbet kaptak a szokásos összegnél. Volt olyan orvos is, akinél ez a differencia elérte a 100 ezer forintot. A túlmunka szerződésekből való tömeges kilépés feszültséget okozott a műtéteknél, az intézmény sürgősségi ellátó helyén is, innen ekkora már az orvosok harmada távozott, a túlzott terhelésre hivatkozva. A hír másnapján Zacher Gábor, a sürgősségi osztály vezetője a főorvosi értekezleten jelentette be, ő is lép. Mint mondta: „Nem tudok elszámolni a lelkiismeretemmel, hogy ilyen állományprobléma, ilyen felszerelésügyi gondok mellett a betegellátást folytassam. Hatalmas terhelés nehezedett a sürgősségi osztályra, leamortizálódott a felszerelés, olyan mennyiségű beteget kellett ellátni, amiért a személyügyi minimumfeltételek 60 százalékával egy centrum nem tud felelősséget vállalni.” Zacher főorvos látványos lemondása után ugyan jelentős (óránként hat- és nyolcezer forintos) béremelést ígértek az ott maradó szak- és váltásvezető orvosoknak, valamint hirtelen a honvédségi műszerraktárak is megnyíltak. Ám úgy tűnik, a problémák nem oldódtak meg. Lapunk úgy tudja, továbbra is kevés az orvos, a hadra fogható szakdolgozó is. A krízisben ígért többlet fizetést megkapják-e az is, csak a novemberi bérfizetésnél derülhet ki. 
Szerző

Tizenhat évesen kevesen érettek a munkára

Publikálás dátuma
2018.09.27. 17:49

Fotó: Népszava
Már a munkaadók is belátják, hogy rossz döntés volt csökkenteni a tankötelezettségi korhatárt, mert sokan úgy kerülnek ki az iskolarendszerből, hogy írni sem tudnak.
Változtatásokra van szükség a közoktatásban, mert az iskolákból a munkaerőpiacra kilépő fiatalok negyede funkcionális analfabéta, így ők a munkaadók szempontjából nagyjából használhatatlanok - állítja a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége. A szervezet ezért azt javasolta a kormánynak, hogy állítsa vissza 18 évre a tankötelezettséget, valamint hogy vezesse be az általános iskola végi vizsgát, amelyen a gyerekeknek az alapvető számolási és szövegértési készségeikről kellene számot adniuk. Az alapkészségek hiánya gazdasági szempontból kétszeresen káros: egyrészt külföldi vendégmunkásokra van szükség a nem megfelelő magyar utánpótlás miatt, másrészt a lemorzsolódó képzetlenek szociális szempontból is megterhelik a költségvetést. – És akkor még nem beszéltünk a vállalkozásokat ért károkról, hátrányokról – tette hozzá egy dél-dunántúli cég ügyvezetője. – Megrendeléseket, uniós pályázatokat kellett visszamondanunk az elmúlt három évben. Nem tudtunk megfelelő ütemben és mértékben fejleszteni, mert nem találtunk elegendő megfelelő munkaerőt. Csaknem egymilliárd forintot buktunk, mert nem sikerült feltöltenünk a pályázatban előírt mértékben a munkásgárdánkat, s miután vissza kellett mondanunk az uniós pályázatot, megrendelésektől is elestünk. De nem tehettünk semmit, egyszerűen nincs megfelelő képzettségű szakember. – A jelenlegi elméleti és gyakorlati képzés nem felel meg a piaci elvárásoknak – jelentette ki Daxner Gábor, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) somogyi elnöke. – A szakképzésből elvileg bizonyítvánnyal rendelkező szakmunkások érkeznek a munkaerőpiacra, de a legtöbb esetben annyira képzetlenek, hogy csak segédmunkára lehet őket használni. Daxner Gábor hozzátette, nyolc éve folyamatosan jelzik az illetékeseknek, hogy rossz a tendencia, s mostanra tényleg a huszonnegyedik órába érkezett az ország. – Nincs elegendő munkáskéz – mondta a VOSZ somogyi elnöke –, a cégek vadásznak a megfelelő munkaerőre, és emiatt óriási a vándorlás az országon belül is. Ami azt jelenti, hogy a gazdagabb térségek, mint Budapest, a fővárosi agglomeráció, Székesfehérvár vagy Nyugat-Magyarország elszívják a munkaerőt, emiatt a gazdaságilag gyengébb, vagyis fizetni kevesebbet tudó részeken már nincs, aki dolgozzon. Észre kellene végre venni, hogy vendégmunkásokkal nem oldható meg minden, ráadásul nem szabadna lemondani ennyi fiatalról. Csakhogy ahhoz, hogy utóbbiaknak legyen esélyük elhelyezkedni, sokkal komolyabb tudásra lenne szükségük. de a jelenlegi szakképzésben borzalmasan alacsony nívójú a gyakorlati képzés. Sokkal több időt kellene erre fordítani, ha szükséges, fel kell emelni 18 évre a tankötelezettségi korhatárt, s akkor a gyerekek el tudnak sajátítani annyit, ami ahhoz kell, hogy megvessék a lábukat a munkaerőpiacon - fogalmazott Daxner Gábor. – Nem szabad mindent a középiskolák nyakába varrni! – tiltakozott az egyik dél-dunántúli szakközépiskola – régi nevén szakképző – igazgatója. – Arról valahogy sohasem esik szó, hogy borzalmas gyerekanyaggal kell dolgoznunk: az általános iskolákból jellemzően azok választják a szakképzést, akiknek a tanulmányi eredménye még a szakgimnáziumi felvételhez sem elegendő. Az iskola vezetője állította, óriási a lemorzsolódás, egyes szakmákban 70-80 százalék, és akadnak olyan osztályok, ahol a 20 indulóból négy-öt szerez szakmunkás-bizonyítványt. Szerinte elsőként azt kellene elérni, hogy ha 15-en kezdenek el egy képzést, ugyanannyian fejezzék is be, de ehhez megfelelő gyerekanyag is kellene. – És igen, lehet, ki kellene tolni a tankötelezettséget – ismerte el –, mert a tapasztalat azt mutatja: sokan 16-17 éves korukra még nem érettek rá, hogy munkába álljanak. Más kérdés, ha a gyerek hosszabb ideig marad a közoktatásban, az sokkal többe kerül, vagyis az államnak mélyen a zsebébe kell nyúlnia, ha visszatérünk a 18 éves tankötelezettséghez. – Amióta levitték 16-ra, erről beszélünk – jegyezte meg Nagy Erzsébet pécsi tanárnő, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) dél-dunántúli ügyvivője. – Örülünk, hogy a munkaadók is rájöttek, a képzetlenül rájuk öntött 16-17 éves gyerekhad mindenre jó, csak munkára nem. Kár, hogy a Parragh László-féle iparkamara hat évig nyomhatta ezt a süket szöveget a kormány asszisztálása mellett. Nagy Erzsébet megjegyezte, sokan elfelejtik, hogy a hazai iskoláknak nemcsak az oktatás a feladata, hanem szociális leszakadás megakadályozása és az integráció is, viszont a hatalmas tananyag miatt kevés idő jut a képességfejlesztésre. – Nem meglepő, hogy a szakmájuk gyakorlására alkalmatlan fiatalok kerülnek ki a munkaerőpiacra – mondta –, hiszen nincs mögöttük megfelelő közismereti tudás. Csökkenteni kellene a tananyagot, sokkal több órát kellene fordítani az egyéni képességfejlesztésre, valamint az alapképességek megfelelő elsajátítására. Vagyis, amíg a gyerek nem tud magabiztosan osztani, szorozni, értelmezni egy szöveget, addig ne a másodfokú egyenleteket és verselemzéseket tanítsanak neki. Mit ér például az a kőműves vagy ács, aki nem tudja kiszámolni, mennyi alapanyagra van szüksége egy adott építkezésen? – Nem lenne ördögtől való, ha a 8. és 9. osztály közé beiktatnának egy felzárkóztató évet, például a szakképzésben továbbtanulók számára, ahol speciálisan a nekik fontos képességeket erősítenék, megalapozva a majdani szakmájukhoz szükséges elméleti tudást – vélekedett Nagy Erzsébet. – Ha ugyanis minden így marad, akkor nem lesz jobb a végzősök nívója, csak annyit érünk el, hogy két évvel tovább tartjuk őket a közoktatásban.

A 15 évesek negyede funkcionális analfabéta

A magyar diákok negyede funkcionális analfabéta – járta be a hír újból a teljes haza sajtót. Újból, mert erre nem most derült fény először: az elmúlt években több kutatás is rámutatott erre. A három évenként, 15 évesek körében lebonyolított PISA-mérések eredményeiből is erre lehet következtetni. A legutóbbi, 2015-ös teszteken nyújtott magyar teljesítmények pedig minden korábbinál rosszabbnak bizonyultak mindhárom vizsgált területen (matematika, természettudomány, olvasás-szövegértés). Azoknak a 15 éveseknek az aránya, akik a minimális követelményeket sem tudták teljesíteni, valamivel meghaladja a 25 százalékot. Ők azok, akik például a szövegértés terén minimális képességekkel sem rendelkeznek; olvasni ugyan tudnak, de arra már kevésbé képesek, hogy felfogják egy szöveg értelmét, kibogarásszák belőle egy feladat megoldásához szükséges információkat. Matematikai, logikai feladatok terén is hasonló problémákkal küzdenek: például képtelenek eldönteni, két útvonal közül melyik a rövidebb. Őket nevezzük funkcionális analfabétáknak. A 2010 óta regnáló Orbán-kormány oktatási intézkedései (például a tankötelezettségi korhatár csökkentése 16 évre, központosítás, állami egyentankönyvek erőltetése, a diákok szakképzés felé terelése, a szakképzésben a közismereti óraszámok csökkentése) nem javítottak (sőt rontottak) a helyzeten, de probléma nem nyolc éve kezdődött. A Tárki kutatóintézet nemrégiben összevetette az elmúlt három évtized oktatási statisztikáit, a tanulók teljesítményváltozásait vizsgálva. E szerint a magyar diákok teljesítménye 2000-es évek elejétől kezdett el látványosan romlani – miközben a 80-as, 90-es években még jól teljesítettek. Ebből jól látszik, hogy az 1993-as köznevelési törvény és az 1995-ös Nemzeti Alaptanterv sem váltotta be teljesen a hozzá fűzött reményeket (ahhoz, hogy jól látszódjanak az oktatásban eszközölt változások hatásai, legalább 8-10 évre van szükség). A Tárki kutatói is arra jutottak, a magyar gyerekek a begyakorolható rutinfeladatoknál nehezebb, gondolkodtató problémák megoldásában különösen gyengék. Ebben nemcsak a tanítás, hanem a tanulós módszertanának is nagy szerepe van: a Tárki szerint a PISA-tesztek már 2003-ban rávilágítottak arra, hogy a magyar diákok elsődleges tanulási stratégiája a memorizálás; vagyis nem a gondolkodva feldolgozó, megértésre törekvő módszereket helyezik előtérbe. Nem hagyható figyelmen kívül a családi és társadalmi háttér hatása sem. A magyar oktatási rendszer az egyik legszelektívebb egész Európában (vagyis az iskolák válogathatnak a különböző hátterű diákok befogadásában). Ez a probléma évtizedek óta fennáll, és egyik kormány sem javított érdemben rajta. Ám a szelektálás különösen jellemző az egyházi intézményekre – a mostani kormány pedig arányait tekintve az államiaknál is jobban támogatja a keresztény értékeket képviselő iskolákat. A végzettség nélküli iskolaelhagyás aránya is drámaian nőtt az elmúlt években, ez elsősorban a tankötelezettségi korhatár csökkentése miatt történt.

Szerző
Frissítve: 2018.09.27. 19:03

Előválasztáson keresne főpolgármester-jelöltet az MSZP és a Párbeszéd

Publikálás dátuma
2018.09.27. 17:09

Fotó: Kovács Tamás / MTI
Tóth Bertalan és Karácsony Gergely az EP-választáson is a közös indulást támogatja.
Közösen indul az európai parlamenti és az önkormányzati választáson az MSZP és a Párbeszéd – jelentették be a pártok vezetői az InfoRádió Aréna című műsorában. A két elnök előválasztáson szeretné megtalálni a legesélyesebb főpolgármester-jelöltet. A választási szövetségről mindkét pártban az erre hivatott testületek döntenek, de Tóth Bertalan, az MSZP elnöke a közös indulás híve.
„Azt a javaslatot fogom tenni pártelnökként, hogy együtt induljunk neki ennek a választásnak is”

– fogalmazott.

Karácsony Gergely, a Párbeszéd társelnöke is együtt mérettetné meg a két pártot, sőt bővítené a szövetségesi kört.
„Minden szövetséget meg kell becsülni, ami megköttetett, és újabb szövetségeket kell kötni annak érdekében, hogy Magyarországon változás legyen”

– vélekedett.

Hozzátette, hogy azok a pártok, melyek elhitették magukkal, hogy egyedül is képesek boldogulni, most belső válsággal küzdenek. Az együttműködési kör kiszélesítése Tóth Bertalan szerint is jó ötlet, az MSZP elnökének elmondása szerint civil- és szakszervezetekkel, vagy akár a jelenlegi kormányzat ellen hitelesen fellépő személyekkel is szeretnék tágítani a szövetséget.
„Nagyon szeretnénk, hogyha a lista összetétele is üzenet lenne a magyar választók felé”

–jelentette ki.

Széleskörű együttműködés, civil szervezetek

Az európai parlamenti választásokra térve Karácsony Gergely azt mondta: az a legkevesebb, hogy együtt indulunk.  
„Az önkormányzati választási rendszerünk még a parlamenti választási rendszernél is aránytalanabb, tehát ott én a legszélesebb együttműködés híve vagyok”

– jegyezte meg.

Példának felhozta, hogy Pécsett széles társadalmi koalíciót szervez Mellár Tamás, amely magában foglalja az ellenzéki pártokat és a változást akaró személyeket. „Én ezt javaslom az ellenzéknek országszerte” – tette hozzá. Karácsony Gergely most arra készül, hogy jövő ősszel polgármesterjelölt lesz Zuglóban, de azt sem zárta ki, hogy elfogadja a főpolgármester-jelöltséget.
„Győződjünk meg arról, hogy van főpolgármester-választás, és akkor utána keressünk egy jó jelöltet”

– vélekedett.

Szerinte ne a tárgyalóasztaloknál dőljön el, ki legyen a „kihívó”, hanem döntsék el a választópolgárok, hogy ki a legalkalmasabb jelölt. Tóth Bertalan is az előválasztás híve. 
„Az a legfontosabb, hogy emögött az előválasztás mögött legyen meg az a széleskörű együttműködés, és legyenek meg azok a pártok, civil szervezetek, akik azt mondják, hogy igen, ez a helyes út, válasszuk ki így a főpolgármester-jelöltet, és egységesen, együtt, együttműködve menjünk neki a kampánynak”

– fogalmazott.

Karácsony Gergely szerint az előválasztásról sem született még hivatalos döntés, és Tóth Bertalannal együtt ő is azt gondolja, hogy a folyamatba Budapesten a civil szervezeteket is be kell kapcsolni. A pártvezetők örülnének annak, ha a szocialista Ujhelyi István és Szanyi Tibor, valamint a Párbeszéd EP-képviselője, Jávor Benedek tovább dolgozhatna az uniós törvényhozásban – írja az InfoRádió.
Szerző
Témák
MSZP párbeszéd
Frissítve: 2018.09.27. 17:31