Végleges: a kormány megszüntette a társadalmi nemek szakot

Publikálás dátuma
2018.10.15 21:20

Fotó: Shutterstock/
Magyarországon gender-szak már nem indítható. De lett helyette "családpolitika"-képzés, ami viszont se az akkreditált, se az akkreditálásra váró szakok között nem szerepel - azaz úgy van, hogy nincs.
A 2018. október 12-i Magyar Közlönyben megjelent a Kormány 188/2018. (X. 12.) kormány rendelete a tanárképzés rendszeréről, a szakosodás rendjéről és a tanárszakok jegyzékéről szóló 283/2012. (X. 4.) kormány rendelet, valamint a felsőoktatásban szerezhető képesítések jegyzékéről és új képesítések jegyzékbe történő felvételéről szóló 139/2015. (VI. 9.) kormány rendelet módosításáról.
A Magyar Közlönyből kiderül: a gender-szakot valóban eltörölte a kormány.
Augusztusban, az általános szabadságolások idején alig 24 órát kaptak az egyetemek arról, hogy véleményezzenek rendeletmódosító előterjesztést a szakbezárásról. És a mindenféle háttéranyagot és indoklást nélkülöző előterjesztés hatályra lépett. A szakokat soroló dokumentumban a társadalmi nemek tanulmányának helye üresen áll. Csak egy jegyzet tájékoztat arról, a sor egykori tartalma hatályát vesztette.
Ráadásul akkreditált szakokról van szó, azaz a magyar állam által támasztott minden egyes követelménynek megfelelnek - megfeleltek. A jogszabályok alapján az idén felvett hallgatók még elvégezhetik a képzéseket, ám az egyetemek nem hirdethetik meg a szakot, ha a rendelet hatályba lépett.
"Mit csinálnak a társadalmi nemek kutatói? Meghatódnak hiszen a történelem kopog az ajtajukon"
- kommentálta a hírt Pető Andrea, a CEU oktatója, aki közösségi oldalán meg is osztotta a szóban forgó részletet a dokumentumból.
Gender-szak helyett lett viszont „családpolitika és humán szakpolitikák gazdaságtana”.
- mint ahogy arra a poszt alatt Gregor Anikó, az ELTE oktatója felhívja a figyelmet.
A mesterképzések jegyzékében 126/A azonosítóval szereplő szak indítását se a Magyar Akkreditációs Bizottság nem vizsgálta a honlapja alapján, se pedig a már akkreditált szakok között nem szerepel. A fantom-szak neve kísértetiesen emlékeztet arra a családtudományok mesterképzésre, aminek indításáról tavaly még emberminiszterként Balog Zoltán beszélt - igaz, tévesen.
"Magyarországnak olyan kormánya van, amely a család mellett áll ki, nem pedig a deviancia mellett"
- nyilatkozta akkor Balog. A világon egyébként több mint 300 felsőoktatási intézményben foglalkoznak ezzel a "devianciával", mások mellett még katolikus teológusok is tanítják. A gender, azaz a társadalmi nem fogalmát valahogy úgy lehetne magyarázni, hogy nem pusztán a biológiai nem magyarázza, a férfi és a nő milyen szerephez jut a társadalomban. A terület kutatói szerint a közösség - vagyis a társadalom - határozza meg, milyen viselkedési formák számítanak egy adott helyen és korban nőiesnek, férfiasnak, így meghatározza a nemi szerepeket, és az ebből fakadó előnyöket, hátrányokat is, például a fizetések terén. A XXI. század Magyarországán minderről beszélni, kutatni a kormány szerint egyenlő "a társadalom szétbomlasztásával".
2018.10.15 21:20
Frissítve: 2018.10.15 21:45

Martin József: Korrupció nélkül nehéz elképzelni a mai rendszert

Publikálás dátuma
2019.01.24 08:35

Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
Míg 2013-ban négy kormányközeli oligarcha részesedett a közbeszerzések 11 százalékából, 2017-ben Mészáros Lőrinc és Szíjj László 26 százalékot hasított ki az állami megrendelésekből - mondta Martin József, a Transparency International ügyvezető igazgatója.
Újra előkerült a kormányzati hirdetésekben a „Magyarország jobban teljesít” szlogen. Igaz ez a korrupcióra is?
Igen, a korrupció jól teljesít. Mára kiépültek és megszilárdultak azok a korrupciós csatornák, amelyeket szívós munkával felépítettek az elmúlt időszakban. A magyarországi korrupció sokrétű, nem írható le egyetlen sémával. Az egyik jellemzője például, hogy a  kormány egész rendszereket hoz létre és működtet abból a célból, hogy a közpénzeket  magánvagyonná alakítsa, azaz erőforrás-újraelosztást hajtson végre.

Mi tartozik ehhez az újraelosztási rendszerhez, illetve mennyi pénz folyhat el így?
A leglátványosabban a közbeszerzéseknél érhető tetten a favoritizmus. Az utóbbi években a közbeszerzési piac értéke nagyot nőtt – 2017-ben a GDP egy tizede volt –, és tovább koncentrálódott. Míg 2013-ban négy kormányközeli oligarcha részesedett a közbeszerzések 11 százalékából, 2017-ben a hatalom két kegyelt oligarchája, Mészáros Lőrinc és Szíjj László 26 százalékot hasított ki az állami megrendelésekből. Kimutatható, hogy az oligarchák vagyongyarapodása jelentős részben uniós forrásból valósul meg. De a közbeszerzések világán túl is burjánzik az erőforrás-újraelosztás. Például amikor előbb államosítanak bizonyos javakat, majd odaadják ezeket a haveroknak. Sok területen látható ez a trafikügytől a kaszinókon keresztül a bankok átjátszásáig, gondolok itt például az MKB tulajdonosváltásaira. De példaként lehet hozni azt is, amikor a külföldi tulajdonosokat különféle praktikákkal kiszorítják az országból. És még egy praktika, amellyel a kormány átcsoportosítja az erőforrásokat: a piactorzítás, amire a legszomorúbb példa a médiaipar. Az állami hirdetések szinte csak kormánypárti szereplőkhöz kerülnek, de kifinomultabb eszközökkel a magánhirdetéseket is igyekeznek a „megfelelő” helyre terelni. Ha mindezeket a tényezőket összerakjuk, akkor évente a GDP mintegy 10 százalékára – nagyjából négyezer milliárd forintra – becsülhető az indokolatlanul, részben korrupt módon gazdát cserélt vagyon.

A napokban azt javasolta az Európai Parlament, hogy függesszék fel vagy korlátozzák azon tagállamok közösségi támogatását, amelyek nem tartják be a demokratikus normákat és nem lépnek fel a korrupció ellen. Ez hozhat eredményeket azután, hogy korábban láttuk: hiába vizsgálta az OLAF (Európai Csalás Elleni hivatal) az Elios ügyet vagy az EP költségvetési ellenőrző testülete a felcsúti kisvasutat, semmi nem történt?
Fontos előrelépés lehet 2021-től, hogy a pénzeket a jogállami normák érvénysüléséhez kötik. A bizottsági javaslatot a Parlament elfogadta, de hátra van még a Tanács jóváhagyása, ami azért nem magától értetődő. Az EU régóta küzd azzal, hogy miként lehet megfogni a jogállamiság szisztematikus megsértését és a rendszerszintű korrupciót. A magyar kormány a saját szempontjából ügyesen lavírozik az uniós döntéshozatali labirintusban, így egyelőre sikerült kibújnia az érdemi szankciók alól. Ráadásul, amikor az OLAF-vizsgálat nyomán a Bizottság bírságot vagy pénzelvonást javasol egy konkrét visszaélés miatt, mint az Elios esetében történt, akkor ezt nem a csalásból hasznot húzott cég tulajdonosainak kell megfizetnie, hanem az adófizetőknek. Az említett feltételesség szabályának bevezetése elkésett, és ma már aligha lesz elég a jogállamiság helyreállításához.

Annak ellenére pesszimista, hogy uniós szinten van politikai akarat és változhat a jogi környezet is?
Nem merném kijelenteni, hogy van politikai akarat az EU-ban a magyarországi rendszer vagy más autokráciák megváltoztatására. Különféle intézmények, kormányok, személyek vannak, amelyek és akik szövevényes érdekhálóban működnek. Magyarországon az ellenzékben, vagy mondjuk úgy, a „nyugatos” értelmiség körében népszerű az a vélekedés, hogy majd az Európai Unió megoldja helyettünk a problémákat. Ezzel az illúzióval azt gondolom, le kellene számolni. Magyarországon akkor lesz kisebb korrupció és működő jogállamiság, amikor erre meglesz a társadalmi akarat. Az unió tud ebben segíteni, de megvédeni magunktól nem tud.

Mintha a közéletben egyre kevesebb lenne a nagy, jelentős botrányokból. Az utóbbi években előkerültek például az ORÖ ügyei, az Elios botránya, a letelepedési kötvények kérdése, a jegybanki alapítványok pénzköltése. Most ilyenekről nem hallani. Ez a hatalom  önkorlátozása, elfogyott az ellopható pénz, vagy a korrupciót feltárók fásultak bele a munkába?
Azért vannak ügyek, de valóban, a nagy rendszerekhez kötődő esetek, mint a társasági adó-kedvezmény (tao) vagy a letelepedési kötvények talán lecsengőben vannak. A tao esetében jövőre már kevesebb pénz kerülhet a sportszövetségekhez, ugyanakkor még inkább központosított lesz a rendszer, a minisztériumban fognak dönteni a támogatásokról. Mindez magyarázható azzal, hogy egyfelől csökken az újraosztható és ellopható pénzek mennyisége, másfelől kiépültek a közpénzszivattyúk. Ugyanakkor a kormány nyilván figyel arra, hogy az említett 10 százalék ne legyen mondjuk, 50, mert az nagyon hamar padlóra küldené a gazdaságot.

A választókat láthatóan kevés dolog hozza lázba. A miniszterelnöki menza ügye például ilyen, de ha ellopnak mondjuk 10 vagy 100 milliárdot, az nem éri el az ingerküszöböt. Mivel magyarázható az apátia?
Az ingerküszöb valóban magasan van, miközben a hétköznapi, de szimbolikus ügyekben meglepően alacsonyan. A korrupciós apátia nagyjából négy, egymással összefüggő tényezővel magyarázható: egyrészt a társadalom nagy többsége azt gondolja, hogy a kormány ugyan korrupt, de az előző kormányok is azok voltak. Ráadásul nem látják az egyértelmű – és korrupciós szempontból tiszta – politikai alternatívát. Másik oka a korrupciós vakság. Tudják, hogy van korrupció, de hagyják őket békén ezzel, túl sok az ügy. Sokszor az átlagember számára felfoghatatlan közpénzt pumpálnak ki, nehezen átlátható módon. A letelepedési kötvénybiznisz is ilyen, mi kiszámoltuk, hogy ez a magyar adófizetőknek legalább 21 milliárd forintjába került. A harmadik az, hogy a korrupciónak ma Magyarországon a legritkább esetben van következménye, ezért rendkívül alacsony a közintézményekbe vetett bizalom. A negyedik pedig, hogy az emberek jelentős része csak az állami médiumokból és a kormány szócsöveként működő sajtótermékekből tájékozódik, ott pedig egy olyan valóságot tárnak eléjük, amelyben nincs korrupció.

Egyetért azzal az állítással, hogy egy autoriter rendszerben a rendszerszintű korrupció addig maradhat fenn, amíg azt az autoriter vezető akarja?
Elvileg igen, gyakorlatilag a mai rendszert korrupció nélkül nehéz elképzelni. Ugyan 2010 előtt is nagy volt a korrupció, a fehér galléros is, de ez akkor mégiscsak egyfajta szégyenfoltnak számított, és igyekeztek is titkolni. Akkor inkább a rendszer melléktermékeként működött, most a rendszer része.  

Martin József Péter

A Transparency International ügyvezető igazgatója, aki februártól fél évig Londonban dolgozik majd, a Transparency International UK kutatási igazgatójaként. Korábban gazdasági újságíró, hat évig a Figyelő főszerkesztője volt. Közgazdász és szociológus, három éve doktorált, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója.

Témák
korrupció
2019.01.24 08:35
Frissítve: 2019.01.24 08:35

Az ország leggazdagabb településén hiába vártak a kukásautóra

Publikálás dátuma
2019.01.24 08:22
Illusztráció
Fotó: Shutterstock/
A profin működő helyi céget egy önkormányzati társulás alá terelték, de a nemzeti kukaholding annak sem fizetett időben.
Országszerte komoly problémák léptek fel a szemétszállítás területén, írta Wittinghoff Tamás budaörsi polgármester, amikor arról az Index újságírója arról kérdezte, hogy miért kell Budaörsön is hetekig kellett várni a kukáskocsira. A lap olvasói jelezték, hogy a városban néhány hétig szünetelt a szemétszállítás, ami a múlt héten némileg mérséklődött, de még mindig vannak olyan utcák, ahol a szemét már kifolyik a kukából. 
A polgármester emlékeztetett arra, hogy bár a szemétszállítás önkormányzati feladat, de a 2013-as "rezsicsökkentés" miatt tíz százalékkal csökkentették a hulladékszállítási díjat. A hulladékszállításra ez jelentette az első csapást – hiszen az árak befagyasztása miatt sok településen romlott a szolgáltatási színvonal, nem jutott elég pénz a javítási költségekre sem – de ezt, Budaörs az ország leggazdagabb településeként még tudta ellensúlyozni, kompenzálták a Budaörsi Településgazdálkodási Nonprofit Kft. veszteségeit. 2016-ban azonban elkezdődött a szemétszállítás központosítása, ami az addig kiválóan üzemelő önkormányzati céget sem kerülte el – mondta Wittinghoff. A munkát továbbra is ők végezték, de szemétszállítási díjakat az állami NHKV (közkeletű nevén: Kukaholding) gyűjtötte be és osztotta vissza a a valódi terepmunkát végző cégeknek. A Kukaholding adminisztrációs nehézségek miatt ezután nem vagy nem teljesen tudta begyűjteni a pénzt, amit aztán késve vagy nem fizetett ki a hulladékgazdálkodóknak, sokakat a tönk szélére sodorva – írja az Index. 
 Ezután a több száz kisebb közszolgáltatóból álló hulladékszállítást önkormányzati társulásokba terelték, és „Budaörsöt ez érintette a legérzékenyebben: az addig kiválóan működő BTG-től mondvacsinált ürüggyel megvonták a hulladékgazdálkodói közszolgáltatói minősítést, oly módon, hogy ez ellen jogorvoslattal sem lehetett élni”. Majd a budaörsi cég az Érd és Térsége Regionális Hulladékgazdálkodási Önkormányzati Társuláshoz csatlakozott, és bár az érdi társaság lett a hulladékszállítási közszolgáltató, „a tényleges hulladékszállítást továbbra is a BTG végezte". Ez csak némi örömöt hozott a városba, ugyanis a polgármester szerint a Kukaholding nem fizetett az érdi közszolgáltatónak, és az sem fizette ki az alvállalkozóját: százmilliót is meghaladó hiány keletkezett a BTG-nél egy év alatt. Korábban a város tudta kezelni a kieséseket, de Wittinghoff szerint ekkor az állam szolidaritási hozzájárulás címén több mint kétmilliárd forintot vont el tőlük. Évente.  A BTG sem tudta vállalni, hogy ingyen szállítja a szemetet, miközben a szemétszállítás díját az állam elvileg beszedi, de nem vagy csak részben továbbítja. A budaörsi szemétszállítás így teljes egészében átkerült az érdi közszolgáltatóhoz, és a feladattal együtt a várostól megkapták az eszközöket, "pályázaton nyert modern kukásautókat", de a feladatot szerinte továbbra sem tudják elvégezni, ugyanis „nincs pénzük a gépek karbantartására, ezért azok lerohadnak, a régebbi, terepet jól ismerő dolgozók sorra otthagyják őket”.

A szőnyeg alá seprik

Hasonló problémákról számoltak be a Népszavának nyilatkozó érintettek is. Habár a hulladékszállítás hazai problémáira leginkább az Észak-Kelet Pest és Nógrád megyei Zöld Híd BIGG Nkft. novemberi kálváriája figyelmeztetett, a - zömmel név nélkül megszólaló - szakértők egyetértenek abban, hogy szinte az egész ágazat a tönk szélén áll. Igaz, a kormánypropaganda ezt tagadja, hisz ma úgymond sehol sincs utcán a szemét. Kétségtelen: a problémák nagyságrendjének felméréséhez kissé be kell kukkantani a szőnyeg alá. A Zöld Híd területén például ma már a katasztrófavédelem irányítja a begyűjtést és állja a cechet, a Fidesz pedig némi politikai habverés után saját emberét ültette a cég tulajdonosának élére. A hulladékdíjak beszedését és visszaosztását elvben három éve végző, állami NHKV Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt. honlapján jelenleg 28 hulladékszállító közszolgáltatót sorol fel. Ezek legutolsó elérhető, 2017-es mérlege zömmel rendkívül sanyarú anyagi helyzetről tanúskodik. Igaz, a gondokat még ezeken belül is sikerült elbújtatni. A társaságok eredménye – néhány kivételtől eltekintve – ugyanis vállalható, azaz nulla körüli. (Már csak azért is, hisz cégformájuk szerint nonprofit működésűek.) Ám a saját tőke – vagyis az az összeg, amit nem terhel visszafizetési kötelezettség - jellemzően csupán a hitelállomány töredéke. A pénzügyi elemzők már azt egészségtelennek tekintik, ha a hitelállomány magasabb a saját tőkénél. A 28 közszolgáltatóból ez a tavalyelőtti állapot alapján 24-re volt elmondható. Összesített hitelállományuk közel ötvenmilliárd forint. 
2019.01.24 08:22