Varieté újratöltve

Publikálás dátuma
2019.02.14 11:30
A cirkuszt, a sanzont és a tánc világát vegyíto musorban a Duna Palotában Eötvös Krisztina és Richter Szebasztián is fellép
Fotó: BUDAPEST VARIETÉ
Budapestről szinte teljesen eltűntek a varieték, A műfajt szeretné újra meghonosítani Richter Szebasztián és Eötvös Krisztina. Február 14-től három napon át a Duna Palotában látható az a show, amely a cirkusz, a sanzon és a tánc világát vegyíti.
Budapest Varieté, Olimpia, Fővárosi Varieté, Maxim, Moulin Rouge, néhány legendás név, ahol évtizedeken át varieté műsorokat rendeztek. Ezekben a Latabár fivérektől, Darvas Szilárdon át Kazal Lászlóig neves színészek és ugyancsak ismert énekesek, táncosok, cirkuszművészek szerepeltek. A varieté éjszakai műfaj, az említett művészek, főleg a színészek az esti előadásuk után mentek át a varietékbe, ahol még hajnalig szórakoztatták a közönséget. Ezekben a produkciókban sokszor más oldalukat is megmutathatták, mint ahogy ismerték őket, vagy lehettek kitárulkozóbbak, személyesebbek. A jó varieté nem hakni, hanem különböző műfajú minőségi előadások gyűjtőhelye. Az utóbbi évtizedekben gyakorlatilag a rendszerváltás óta érdemileg nálunk kiveszett ez a műfaj. Néhány vállalkozó szellemű alkotó időnként próbálja ezt a „varietécsendet” megtörni. Változó sikerrel. Most Richter Szebasztián és Eötvös Krisztina teszi ezt, ők cirkuszművészek, mindketten a cirkusz világában nőttek fel és mindketten a szakmában igencsak jól csengő cirkuszdinasztiák tagjai. Évek óta lépnek fel artistaként, külföldön is, és megfordultak különböző varietéműsorokban is, luxustengerjárókon és más helyeken egyaránt. Eötvös Krisztina szerint a varieté műfajának a lényege a változatosság. Általában van egy műsorvezető, aki házigazdaként, az este meghatározó karaktereként humoros gegekkel köti össze a műsorszámokat. Az egyelőre mától három alkalommal a Duna Palotában látható show-ban ezt a szerepet Kőhalmi Ferenc tölti majd be. Richter Szebasztián úgy véli, a varieté műfaja leginkább a cirkusz és a kabaré közé esik, például Németországban ma is virágzik, ahol több városban is működik önálló varietészínház. Ezért is lehetséges, hogy az elmúlt években kifejezetten erre a műfajra gondolva jöttek létre különböző műsorszámok, amelyek aztán Németországon túl más európai játszóhelyeken is láthatók. A varieté a cirkusszal ellentétben kifejezetten felnőtteknek szóló műfaj – teszi hozzá Eötvös Krisztina. A Duna Palotában rendezett Budapest Varieté című műsor este hattól kezdődik, egy több fogásos vacsorával, melyet követ maga a show. Richter Szebasztián úgy gondolja és ezt az eddigi fokozott érdeklődés is bizonyítja, hogy Magyarországon pótolni kell azt a hiányt, hogy nincs olyan játszóhely, ahol a színházak, romkocsmák mellett folyamatosan varieté működne. A Duna Palota most alkalmi befogadóhelyként szerepel, a későbbiekben kiderül majd, hogy itt, vagy máshol állandóan helyet kaphat-e a varieté műfaja. A Budapest Varieté című produkcióban fellép mások mellett Méhes Csaba mozgáskomikus, pantomim művész, a Fever Dance Group, Czigány Judit énekesnő, Pajor Szilvia légtornász, Földváry Balázs karika akrobata, Szőts és Bagdi erőemelők, Rolling Wheel kerék akrobaták illetve az est szervezői: Richter Szebasztián és Eötvös Krisztina is. Info: Budapest Varieté Duna Palota 02.14-15-16 
Frissítve: 2019.02.14 11:30

Nyíregyházára tart az „elnyomottak színháza”

Publikálás dátuma
2019.03.23 11:30
A fórumszínház a nézőket is bevonja az előadásba. Középen Adrian Jackson, a társulat vezetője
Fotó: NÉMETH DÁNIEL
A brit Cardboard Citizens társulat egy nyitottabb társadalomról és empatikusabb emberekről álmodott jövőt.
Képes a művészet hidakat építeni a társadalom különböző csoportjai között? Választ adhat a színház a mindennapok problémáira? – E kérdéseket veti fel a fórumszínház egyik úttörőjeként ismert Cardboard Citizens. Az Egyesült Királyságban 1990-ben alakult társulat a perifériára szorult emberek, közösségek történetein keresztül a színház erejével kívánja előmozdítani a társadalmi változást. Többek közt a hajléktalanokat szeretnék segíteni, hangot adva nekik, hogy elmondhassák a saját történeteiket.
 
A csoport februárban művészeknek, szociális szakembereknek, közönségszervezőknek, helyi közösségi vezetőknek és a társadalom peremén élőkkel foglalkozó drámaoktatóknak tartott workshopot Budapesten. Az általuk alkalmazott fórumszínház módszereit továbbadó képzésen többek közt a XXI. századi Roma Nők Egyesülete is részt vett, s az ott tanultakat hasznosítva a Parforum Részvételi Kutatóműhellyel, valamint a Káva Kulturális Műhellyel közösen mutatják be legújabb darabjukat március 24-én Nyíregyházán. Az előadásban 18 és 25 év közötti amatőr színészek jelenítik meg saját tapasztalataikat a pénz, az adósság és az adósságcsapda témájában, a színházi játékot a problémák megoldására irányuló közös gondolkodássá alakítva. A fórumszínház kitágítja a hagyományos színházi kereteket, az előadók a nézőket is bevonja, megadva a lehetőséget, hogy megváltoztassák az épp színre állított történeteket – mondta el lapunknak Adrian Jackson. – Emellett a társulat a hajléktalanságot megtapasztalt emberek nézőpontját megismerve olyan információk birtokába kerül, amit később partnerszervezeteikkel és a politikai döntéshozókkal megvitathatnak. Ezzel segíthetik a valódi, rendszerszintű fejlődést – részletezte a Cardboard Citizens társalapítója, vezetője.
 
A Cardboard Citizens már több mint huszonöt országban dolgozott, ám hazánkban most jártak először. Az Artemisszió Alapítvány megkeresésére a British Council People 2 People programjának keretében tartottak többnapos workshopot. – Nagyszerű volt együtt dolgozni a helyi szervezetekkel és sokat tanultunk abból, ahogyan a művészetet a társadalom jobbá tételére használják – beszélt tapasztalatairól Adrian Jackson. – Lenyűgözött minket a résztvevők elkötelezettsége, mind a workshopon való részvételüket, mind azt a törekvésüket tekintve, hogy a színházzal változást érhessenek el Magyarországon. A romák integrálása komoly helyi kérdés, és gyönyörű volt látni, ahogy ennek a közösségnek néhány tagja is részt vett a képzésen. Az előadás során számos nagyszerű ötlet felvetődött és rendkívül hasznos párbeszéd indult el. Reméljük, lesznek további közös együttműködéseink – tette hozzá a projekt vezetője. A fórumszínház jelentőségét Adrian Jackson többek közt abban is látja, hogy az előadók kapcsolatot alakíthatnak ki a jelenlévőkkel: beavathatják történeteikbe a közönséget, valamint gyakorlatot szerezhetnek az önkifejezés terén. A nézőknek pedig jó alkalmat kínálnak arra, hogy átéljék a megjelenített élethelyzeteket, és kialakuljon bennük az empátia – hangsúlyozta.
 
– A színház, különösen az Augusto Boal által megalkotott „elnyomottak színháza” betekintést kínál mások életébe és segíthet bennünket abban, hogy kialakítsuk az álláspontunkat a nemzeti és helyi döntéshozók politikájáról, az időnk és erőforrásaink kihasználásáról, valamint azokhoz az emberekhez való közeledésünkről, akikkel nap mint nap találkozunk – hangsúlyozta Adrian Jackson. – A társadalmunk jobban működik, ha nyitottabb, empatikusabb és együttműködőbb. Mindannyiunk hasznára válik, ha meghallgatjuk a szomszédainkat, ha megértjük az életüket és a küzdelmeiket.

A fórumszínház

Augusto Boal brazil származású művész, neveléselméleti és színházelméleti szakember, színházi rendező és író volt, az „elnyomottak színháza” elméletének, esztétikai, színházi nyelvének a kidolgozója. Neve sokak számára a fórumszínházról vált ismertté, azonban ez csak egy abból a hét technikából, amit az „elnyomottak színháza” magában foglal. A fórumszínház legelterjedtebb formájában az alkotók egy adott közösség tagjaival dolgozva hoznak létre a közösség problémájára reflektáló előadást, majd azt a helyi közösség előtt egyszer mutatják be.

Frissítve: 2019.03.23 11:30

Mikor szembejön velünk a legnagyobb ellenségünk - Jordan Peele újradefiniálta a horror műfaját

Publikálás dátuma
2019.03.23 10:30
Lupita Nyong’o játssza a foszerepet. A fi lmet a UIP-Duna Film forgalmazza
A magyar mozikban a Mi: a Tűnj el! rendezője, Jordan Peele előállt egy tökéletesre csiszolt, művészi horrorfilmmel.
Jordan Peele. Ezt a nevet már a 2017-es Tűnj el! című filmjénél érdemes volt megjegyezni, mert ez sokoldalú író-rendező kvázi laza könnyedséggel újradefiniálta a horror műfaját. Pedig nem csinált többet annál, hogy írt egy zseniális hátteret a karakterek mögé, méghozzá úgy, hogy belekódolta a rasszizmus kérdését is a cselekménybe. A műfajjal járó kliséket pedig így bőven elég volt a végkifejletben alkalmazni. Egyszóval, Peele már akkor tudta, mi a horror valódi lényege: nem a hang és vizuális effektekkel való sokkolás, hanem egy olyan élethelyzet megmutatás, mely a legbelső félelmeinket hívja elő.

A Mi ennek a koncepciónak a folytatása, mondhatni tökéletesre csiszolt alkotása. A nagybetűs művészhorror. Sajnos nem nekem jutott az eszembe a hasonlat, de alkalmazom: a Mi után egyértelmű, hogy Peele az amerikai Jean-Luc Godard, mert ugyanazzal szemiotikai módszerrel építi be a popkulturális utalásokat és referenciákat a filmbe, mint a svájci nagymester. Hogy csak egy példát mondjak: a műben szereplő nyulak által fémjelszett szimbolikát vagy Jeremiás könyve egyik fejezetének repetitív megidézését.

De hogyan is mesél rólunk a Mi? A történet középpontjában Adelaide Wilson (Lupita Nyong'o remek a szerepben) áll, a kétgyermekes családanya, aki nagyon nincs attól feldobva, hogy a családjával Santa Cruzba mennek nyaralni, mert ott történt valami vele gyerekkorában. A nyugtalansága rettegésbe megy át, amikor az este a nyaralójuk előtt megjelenik egy négytagú család. Akik pontosan úgy néznek ki, mint ők, csak éppenséggel piros egyenruha van rajtuk, jobb kezükön kesztyű, melyben gigantikus olló ékeskedik fenyegetően. Visszatérve a korábban említett popkulturális utalásokra, külön okfejtés érdemelne a Michael Jackson Thriller című, John Landis rendezte videóklipje, mely önmagában is a Peele által feszegetett kettősségre utal (hősszerelmesből farkasember lesz a klipben), de a nemrég megjelent Neverland elhagyása című dokumentumfilm is bizonyította, Jackson civilként is kettős életet élt.

Na, ezzel, aztán totális hatást ért el Peele a mozivásznon. A kettősség nem csak ebben mutatkozik be a filmben, hanem szimbólumként végigvonul a művön, a modern Amerika betűszavaként. (A film eredeti címe: US. ) Például, amikor megismerjük Adelaide családjának barátait, egy jómódú fehér famíliát – a rendező ezzel is a társadalmi egyenlőtlenségre akarta felhívni a figyelmet. A cselekményről többet nem árulok el, mert azzal súlyosan károsítanám a potenciális moziélményt, csupán talán annyit, hogy a hasonmások megjelenés a legalapvetőbb félelemeinkre hat: mi van akkor, ha a legnagyobb ellenségünk mi magunk vagyunk? Miközben, ahogy telnek a percek az egyszerű home invasion moziból, szilárd lépésekkel vezet minket Peele az apokaliptikus hangvétel és mondanivaló felé. A Mi nagyon okos film.

Infó:
Mi
Rendezte Jordan Peele
Forgalmazza a UIP-Duna Film
Frissítve: 2019.03.23 10:30