Varieté újratöltve

Publikálás dátuma
2019.02.14. 11:30
A cirkuszt, a sanzont és a tánc világát vegyíto musorban a Duna Palotában Eötvös Krisztina és Richter Szebasztián is fellép
Fotó: BUDAPEST VARIETÉ
Budapestről szinte teljesen eltűntek a varieték, A műfajt szeretné újra meghonosítani Richter Szebasztián és Eötvös Krisztina. Február 14-től három napon át a Duna Palotában látható az a show, amely a cirkusz, a sanzon és a tánc világát vegyíti.
Budapest Varieté, Olimpia, Fővárosi Varieté, Maxim, Moulin Rouge, néhány legendás név, ahol évtizedeken át varieté műsorokat rendeztek. Ezekben a Latabár fivérektől, Darvas Szilárdon át Kazal Lászlóig neves színészek és ugyancsak ismert énekesek, táncosok, cirkuszművészek szerepeltek. A varieté éjszakai műfaj, az említett művészek, főleg a színészek az esti előadásuk után mentek át a varietékbe, ahol még hajnalig szórakoztatták a közönséget. Ezekben a produkciókban sokszor más oldalukat is megmutathatták, mint ahogy ismerték őket, vagy lehettek kitárulkozóbbak, személyesebbek. A jó varieté nem hakni, hanem különböző műfajú minőségi előadások gyűjtőhelye. Az utóbbi évtizedekben gyakorlatilag a rendszerváltás óta érdemileg nálunk kiveszett ez a műfaj. Néhány vállalkozó szellemű alkotó időnként próbálja ezt a „varietécsendet” megtörni. Változó sikerrel. Most Richter Szebasztián és Eötvös Krisztina teszi ezt, ők cirkuszművészek, mindketten a cirkusz világában nőttek fel és mindketten a szakmában igencsak jól csengő cirkuszdinasztiák tagjai. Évek óta lépnek fel artistaként, külföldön is, és megfordultak különböző varietéműsorokban is, luxustengerjárókon és más helyeken egyaránt. Eötvös Krisztina szerint a varieté műfajának a lényege a változatosság. Általában van egy műsorvezető, aki házigazdaként, az este meghatározó karaktereként humoros gegekkel köti össze a műsorszámokat. Az egyelőre mától három alkalommal a Duna Palotában látható show-ban ezt a szerepet Kőhalmi Ferenc tölti majd be. Richter Szebasztián úgy véli, a varieté műfaja leginkább a cirkusz és a kabaré közé esik, például Németországban ma is virágzik, ahol több városban is működik önálló varietészínház. Ezért is lehetséges, hogy az elmúlt években kifejezetten erre a műfajra gondolva jöttek létre különböző műsorszámok, amelyek aztán Németországon túl más európai játszóhelyeken is láthatók. A varieté a cirkusszal ellentétben kifejezetten felnőtteknek szóló műfaj – teszi hozzá Eötvös Krisztina. A Duna Palotában rendezett Budapest Varieté című műsor este hattól kezdődik, egy több fogásos vacsorával, melyet követ maga a show. Richter Szebasztián úgy gondolja és ezt az eddigi fokozott érdeklődés is bizonyítja, hogy Magyarországon pótolni kell azt a hiányt, hogy nincs olyan játszóhely, ahol a színházak, romkocsmák mellett folyamatosan varieté működne. A Duna Palota most alkalmi befogadóhelyként szerepel, a későbbiekben kiderül majd, hogy itt, vagy máshol állandóan helyet kaphat-e a varieté műfaja. A Budapest Varieté című produkcióban fellép mások mellett Méhes Csaba mozgáskomikus, pantomim művész, a Fever Dance Group, Czigány Judit énekesnő, Pajor Szilvia légtornász, Földváry Balázs karika akrobata, Szőts és Bagdi erőemelők, Rolling Wheel kerék akrobaták illetve az est szervezői: Richter Szebasztián és Eötvös Krisztina is. Info: Budapest Varieté Duna Palota 02.14-15-16 
Szerző

Tisztítani tárgyainkat - Búcsú Tandori Dezsőtől

Publikálás dátuma
2019.02.13. 19:17
Tandori Dezső (1938–2019)
Fotó: Honéczy Barnabás / MTI
Nyolcvan éves korában elhunyt Tandori Dezső Kossuth-díjas író, költő, műfordító, intermediális grafikus, a nemzet művésze.
A rejtőzködése volt nekem a legszimpatikusabb. Van valaki, aki mögött ekkora életmű áll, s mégsem akarja nap mint nap learatni ennek babérjait, soha, egy pillanatig sem szállt bele a „ki legyen a költőfejedelemhez” hasonló, hiábavaló viaskodásokba, hiúságversenyekbe, holott – hogy is mondjam – egyáltalán nem indult volna esélytelenül. Nem adott interjút, nem mutatkozott. Kicsit olyan volt nekem, mint Salinger, aki egy idő után szintén hátat fordít mindennek, még csak nem is ír, csak az életmű, leginkább a Zabhegyező (Rozsban a fogó) dolgozik helyette. Úgy volt jelen minden nap az irodalomban, hogy csak a művei adtak híradást a „húzom-nyúzom élet” apró csüggedéseiről. És persze a rajzok. De persze figyelt ekkor is. Tudom, milyen irigységgel hallgattam, ahogy íróbarátom eldicsekedett azzal, hogy most kapott egy kézzel írt levelet tőle, s igencsak megdicsérte a novelláskötetét. Úgy néztünk a levélre, mintha már eleve irodalmi ereklye lenne, ritka műtárgy. A mindent látó figyelem megcsillanása. Az is szimpatikus volt, hogy sosem értettem igazán. Nem tudtam megfogni, sem mint talált tárgyat, sem mint olyat, amit a szívem fölött hordok. És ez a nem megfoghatóság adta a versei erejét. Azt, ami újra és újra odavitt a sorokhoz, fejteni, értelmezni, belakni. Az első magyar posztmodern verses kötetnek szokás tartani a József Attilára utaló Egy talált tárgy megtisztítása című művét. Talán még sosem birkóztam annyit egy könyvvel, mint ezzel. Sokszor faképnél hagytam, még többször visszazarándokoltam hozzá. „Könyv: / egyetlen üres / lapnyi: // sem-jeleid: / hol tartasz.” Szinte bosszantóan szabad versvilág volt ez, mentes ideológiától, közösségi álszerepektől, mentes mindattól, amit költészet gyanánt sulykoltak belénk az iskolában. Tandori azok közé tartozott, akik a legkövetkezetesebben és a legszigorúbban építették ki a saját világukat, akinek a neve igazi branddé vált: a szokatlan utak, a kísérletezés, a sokarcú és mindig eleven minőség védjegye. Számos műfaj, számos hangütés. Úgy egy, hogy folyton széteső. Naplószerűen indázó költészet. Medvék és verebek. És még azt szerettem benne, hogy soha nem tudtam igazán megszeretni. Mert nem volt dörgölődző, nem csilingelt, nem volt benne napsütötte sáv, könnyezve nevetős diletták, szavalóversenyre vihető szép vallomások. Illetve mindebből volt benne valami, kacskaringói állandó ihletforrásokat jelentettek, valami kimeríthetetlen áradást, ahogy erről Margócsy is beszél a Válogatott versek utószavában. Egyszerre volt játék és kín, szonettkoszorú és szonettkosz, nem tudtam idézni belőle, de üdítő volt a sorokat fölpolírozó irónia, a fecsegésnek tűnő fecsegés, a „pár pletyó adatból” összeálló Tandori-dal, amely soha nem válhatott slágerré. Mindannyiunk szerencséjére. Mert most akkor újra neki kell futni az életműnek, egymás mellé tenni forgácsot és követ, az élet zörejeit és a nemlét süketségét, és kitalálni, hogy ki is volt ő, és mit hagyott ránk. Jelen pillanatban csak annyit tudnék mondani bénultan, mint egy zavart érettségiző: sokat és jelentőset. És közben vágyom a szerteágazó, bővített mondatokra. Tandori-zajra a mese mögött.  

Elhunyt Tandori Dezső Kossuth-díjas költő, író

Publikálás dátuma
2019.02.13. 15:49

Fotó: Shutterstock
A család közlése szerint a 80 esztendős művész szerda hajnalban hunyt el.
Nyolcvan éves korában elhunyt Tandori Dezső Kossuth-díjas író, költő, műfordító, intermediális grafikus, a nemzet művésze - közölte a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Digitális Irodalmi Akadémia a család nevében szerdán az MTI-vel. A közlés szerint az alkotót szerda hajnalban érte a halál.

Tandori Dezső 1938. december 8-án született Budapesten. Gyermekként határozta el, hogy író lesz, a korai prózai művek után gimnazistaként már versekkel is jelentkezett. Gimnáziumi tanára, a neves költő, Nemes Nagy Ágnes bátorította irodalmi próbálkozásait, rajta keresztül került szoros kapcsolatba többek között Mészöly Miklóssal, Ottlik Gézával és Mándy Ivánnal. Az érettségit követően az ELTE bölcsészkar magyar-német szakán tanult, az egyetem után nevelőtanárként dolgozott, 1964-ben főiskolai nyelvtanár lett, 1971 óta volt szabadfoglalkozású író, műfordító.

1958 és 1968 között írt verseiből állította össze első verseskötetét Töredék Hamletnek címmel és szinte azonnal magára vonta az irodalmi közélet figyelmét, sokan költészettörténeti fordulatról beszéltek könyve kapcsán. A kitüntető figyelem megsokszorozódott az Egy talált tárgy megtisztítása című 1973-as könyve után, amelyet az első magyarországi posztmodern verseskötetnek tart az irodalomkritika. Tandori Dezsőt költői életművével, filozofikus mélységű, de felszabadultan játékos verseivel a 20. századi magyar költészet egyik megújítójaként tartják számon.

A hetvenes évektől kiterjedt "kalandozásokat" folytatott a műfajok és művészeti ágak világában. Írt gyermekverseket és ifjúsági regényt (Medvék minden mennyiségben, Medvetavasz és medvenyár, Medvék és barátai, Nagy gombfocikönyv, A legújabb kis-nagy gombfocikönyv), filozofikus esszéket a magyar és a világirodalom, a zenei és a képzőművészeti élet jeles alakjairól, többek között Keserü Ilonáról, John Cage-ről, Wittgensteinről, Szép Ernőről, Ottlik Gézáról és Peter Handkéről. Nat Roid álnéven különös hangulatú bűnügyi regényeket publikált (Most van soha, Holtteste éltesse!, Vér és virághab). Hc. G. S. Solenard álnéven tudományos fantasztikus regényt is írt A Stevenson-biozmagória címmel.

A hetvenes évek elején keletkeztek első képzőművészeti munkái (Dekalkomániák-sorozat), majd önálló ciklusokként jelentek meg indigó- és írógéprajzai. 1980 óta szépirodalmi kötetei is gyakran az általa készített borítókkal és illusztrációkkal láttak napvilágot.

Igen jelentős műfordítói munkássága is, elsősorban angolból és németből fordított, többek között Musil, Kafka, Rilke, Handke, Bernhard, Sylvia Plath, Cummings, Salinger, Beckett, Virginia Woolf, Elfriede Jelinek műveit ültette át magyarra. A hetvenes évek végén visszavonult az irodalmi élet nyilvánossága elől, abban az időszakban nagy szerepet töltöttek be életében, műveinek is fontos ihletforrásai lettek madarai, Szpéró veréb és társai. Szpéró halála után, a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójától ismét kilépett a nyilvánosság elé, sokat utazott, témái közé bekerültek a lovak, a lóversenypályák világa. Abban az időben gyakran szerepelt különböző irodalmi rendezvényeken, saját műveit adta elő meglepő és izgalmas módon, sőt - fején elmaradhatatlan kötött sapkájával - egy televíziós showműsor egyedi hangú és megjelenésű házigazdája is volt.

 Az utóbbi években újra visszavonult a nyilvánosságtól, nem adott interjút, nem vállalt nyilvános szereplést és keveset publikált, legutóbb 2017-ben jelent meg az esszéiből, tanulmányaiból összeállított kötete A szomszéd banánhal címmel.

Tandori Dezső munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el: 1978-ban József Attila-díjat, 1986-ban Déry Tibor-, 1989-ben Szép Ernő-jutalmat, 1990-ben Weöres Sándor-díjat kapott, 1996-ban a Magyar Köztársaság Babérkoszorúját vehette át. 1998-ban Kossuth-díjjal jutalmazták "a magyar irodalom nyelvi és tárgyi gazdagításáért, irodalmi munkássága sokoldalúságáért", 2000-ben Pro Urbe Budapest díjat, 2001-ben Tiszatáj-díjat kapott.

 2007-ben vehette át a rangos német kitüntetést, a Goethe-érmet, ugyanabban az évben Prima Primissima díjas lett. 2008-ban Artisjus irodalmi nagydíjjal, 2011-ben Tóth Árpád műfordítói díjjal, 2017-ben Kortárs-díjjal jutalmazták. 1994-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjává választották, 2014 óta volt a nemzet művésze.
Frissítve: 2019.02.13. 19:16