Anyu, anyu, rosszat álmodtam!
Mit álmodtál, Mikikém?
Az iskolába bejön két fekete bőrkabátos ember, becsuknak mindenkit, és én menekülni próbálok előlük. Rohanok a lépcsőn, kiabálnék, de nem jön ki hang a torkomon.
Csak egy rossz álom, szívem. Verd ki a fejedből!
Anyu bocsánatot kér, nem akart a múltkor megijeszteni, amikor kidobta az ennivalót, amit a szobámban eldugtam a radiátor mögé, hogyha netán nem lesz mit ennünk, akkor meg tudjam menteni magunkat, de a nevelőpapája egyszer romlott joghurttól ételmérgezést kapott, ki kellett mosni a gyomrát, és ezért félt a romlott ételektől. Azt is elmondja, hogy a nevelőpapája rossz ember volt, el is vált tőle a nagyi, és akkor mindenféle nőket vitt fel a lakásba, ők pedig látták, mert a szomszédban laktak a leválasztott lakásban. Én nem szeretem ezt hallani, hogy elvált a nagyi, mert az valami borzasztó dolog lehet. És azt se értem, hogy az a bácsi, akitől elvált, aki ott lakik a nagyi lakása mellett, és aki mindig mosolyog és integet nekem, akkor most a nagypapám vagy kicsoda?
Nem kéne legalább bemutatkoznom neki?
Mert ha ő volt a nagyi férje, akkor ő a nagypapám, nem?
És akkor hogy lehet, hogy meghalt a háborúban? Vagy az nem ő volt?
Jó volna, ha ő lenne a nagypapám, mert az azt jelentené, hogy mégse halt meg. Lehet, hogy csak azért nem mondják meg, hogy ő az, mert ő a magyar hadseregben harcolt, de véletlenül a rossz oldalon, a szovjetekkel szemben, akik felszabadítottak bennünket, de mivel magyar katona volt, titokban kell tartanunk, hogy túlélte, nehogy valaki bántsa.
Lehet, hogy most is bujkál.
Azt pedig végképp nem értem, hogyha mi, magyarok vagyunk, akkor hogyhogy a szovjetek szabadítottak fel bennünket? Biztos nem bíznak bennem, hogy meg tudom tartani a titkot. Én pedig nem árulom el senkinek, hogy él a nagypapám, mert nem akarom, hogy elvigyék.
Meg azért sem, mert szégyellem, hogy nem értem, pontosan hogy is van ez. Olyan félelmetes és bonyolult az egész.
Nekem különben két levegőnagypapám is van, merthogy tulajdonképpen egy sincs. Olyasmit is szoktam játszani, hogy kitalálok valakit vagy valamit, ami levegőből van, és akkor vele játszom vagy beszélgetek. Mert ha nekem úgy van két nagypapám, hogy nincsenek is, akkor lehet olyan barátom is, aki levegőből van.
Igazi barátom úgy sincs.
Néha az apu is levegőből van. Mert ott van, de azt mondja, hogy most játsszam azt, hogy ő nincs ott, és próbáljak egyedül ellenni. Én viszont nem tudok igazából levegővé válni, mert úgy folyton unatkozom. Ha egy idő után nem válaszol az újságja mögül, hiába beszélek hozzá, igazából is olyan, mintha levegő volna ő is meg én is.
Biztos csak meg akar tanítani arra, milyen az, amikor az embernek nincs apukája. Mert minden apa megtanítja a fiát azokra a dolgokra, amiket ő tud, például arra, hogy milyen egy jó apa, hogy a fiából is jó apa legyen. De mert az én apukámnak nem volt apukája, mert tényleg levegővé vált, merthogy eltűnt, ezért apu is csak arra taníthat meg, milyen egy jó apa, amikor nincs.
Azért játszik ő is keveset velem, hogy szokjam, milyen az, amikor majd nem lesz, és azért szigorú, mert a világban egyedül kell megállnom majd a helyem mindenkivel szemben, akik ellenségesek lesznek, ezért is kell egyedül aludnom, hogy megszokjam, milyen az, amikor majd ők nem lesznek, és mindig mindent tudnom a leckémből, hogy ne tudjanak túljárni az eszemen, hanem én járhassak túl mások eszén.
És legfőképpen meg kell tanulnom egyedül lenni, és nem bízni senkiben, mert az ember mindig magára van utalva és soha senkiben sem bízhat.
Ezt különben mondani is szokta.
