Cél a szakszervezetek megfojtása

Publikálás dátuma
2019.03.16 07:15

Fotó: Népszava/ Tóth Gergő
Egyre többen vállalják a harcot is a jogaikért – mondja a csütörtöki sztrájkot szervező Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének (MKKSZ) elnöke, Boros Péterné.
Hogy értékeli a csütörtöki sztrájkot, siker vagy kudarc volt? Ambivalens érzéseim vannak. Ha a kormány nem blokkolja utolsó pillanatban a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) nagy értékű szolidaritási akcióját, akkor sikernek tartanám. Nem a sztrájkolók létszáma miatt, hanem azért, mert létre tudott jönni, ami azt mutatja, nem fogadják el a dolgozók a rájuk nézve hátrányos kormányzati lépéseket. A sajtó részéről pedig nagy volt az érdeklődés, az üzeneteink rengeteg emberhez jutottak el. Az nem kudarc, hogy hatodik alkalommal kellett sztrájkot hirdetni az önkormányzati szférában és a kormány ma ugyanúgy nem ad egy fillért sem az itteni béremelésekre, mint korábban? Ez nem a mi kudarcunk. A kormány valóban nem ad a költségvetésből, pedig ez egy morzsa lenne a büdzsében. Arra viszont rá tudtuk szorítani, hogy az illetményalapot megemelhessék, ahol erre lehetőséget ad az adóbevétel, és idén 11 milliárd forintot adnak át a gazdagabb települések a szegényebbeknek a legalacsonyabb bérek megemelésére. Az sem kudarc, hogy a decemberi, januári kollektív lelkesedés után a közszféra szakszervezetei közt magára maradt az MKKSZ? Lehet, hogy ez kevésbé látszik, mint a versenyszférában, de vannak partnereink, van mozgás, elindult egy folyamat. Azt eleve nem gondoltam, hogy mindenki egyszerre fog lépni, mert mindenkinél máshol szakad el a cérna. De kialakult egy közös gondolkodású szakszervezeti mag, az pedig egy új perspektíva, hogy sok pedagógus a napi béréről is hajlandó lett volna lemondani, hogy kifejezze a szolidaritását a köztisztviselők akciójával. A PDSZ egy fecske az 500 létező szakszervezet között! Korábban viszont ez sem volt. Mi arra koncentrálunk, hogy megmozdult a társadalom, igény van a változásra, ezért megtesszük, amit lehet, ha jönnek velünk, jó, de ha még nem, akkor sem esünk kétségbe. Erre gondolt, amikor az egyik rendezvényen azt mondta, az emberi helytállás próbája volt ez a nap? Igen, mert ma még nem természetes kimondani, felvállalni a közszférában a véleményét az embereknek. Sajnos a politika nagyon beavatkozik ebbe a világába. Az egyén tart attól, hogyan ítélik meg a munkáját és a sztrájkhoz való jogát is. Számolnia kell a szavai és a sztrájkhoz való csatlakozása következményével, aki ellenvéleményt nyilvánít, sztrájkjogával él, komoly kockázatot vállal. Azt elmondta, 7500-an sztrájkoltak az önkormányzatoknál, de azt nem, hogy a központi igazgatásban mennyien. Ennyire kevesen voltak? Nem ez a lényeg, hanem az, hogy megvolt a törvényes alapja a sztrájknak. A központi igazgatásban, minisztériumokban, állami hivatalokban, kormányhivatalokban már a munkabeszüntetés előkészítését is akadályozták, nem engedték kitenni a plakátjainkat, letiltották az elektronikus leveleinket. Cserébe a civilek mellénk álltak, a közvéleményben erősítették, nem lehet emberekkel úgy bánni, ahogy a kormány teszi a saját hivatalnokaival, hogy elveszi a szabadságukat, évente egy hónappal tovább dolgoztatja őket, csökkenti a fizetésüket. A tíz-húsz perces civil akciók azt üzenték, a kormány ne dőljön hátra nyugodtan. Eddig megtehette, hogy nem ült le velünk a kötelező tárgyalásokra sem, és mondhatta, kirúglak benneteket, ha sztrájkoltok. Ennek a gondolkodásnak véget kell vetni és ha az eddigi akciók nem voltak elég hatásosak, akkor kitalálunk valami újat. A versenyszféra akcióira felkapták a fejüket az emberek, de a közszféra tiltakozásaival a közvélemény sem foglalkozik. Miért? Mert csak lassan kezdik megtapasztalni, hogy ha nincs tisztességes egészségügyi ellátás, akkor meghalnak a rokonaik, ha nincs elég tanár, a gyerekeik nem tudnak felkészülni az életre. De egy társadalmat nem lehet úgy felépíteni, hogy nem fizetik meg az elvégzett munka árát. Ha az ügyfelek észreveszik, hogy nem kapnak tisztességes közszolgáltatást, az már visszaüt a döntéshozókra is. A közszféra szakszervezetei már nem hallgatják el a problémákat, de még gondolkodunk a módszereken, hogy erre miként hívjuk fel a figyelmet. Azért nem könnyű ez, mert most rúgták ki a környezetvédelemhez, építészethez értő szakembereket, de a híd majd csak húsz év múlva omlik össze, amit az agyonterhelt, más területhez értő szakemberek engedélyeznek. Mi érdeke fűződik a kormánynak a közszféra leépítéséhez? Ezt nem tudom megmondani, de az biztos, hogy az államnak a közösség érdekét kellene szolgálnia, mégsem ezt teszi. A direkt lenyomott bérek tönkretették az országot, elment egymillió magyar. Ezért van a követeléseink között a munkaügyi kerekasztal megalkotása, mert ezt a folyamatot meg kell állítani. Nem sírni kell a munkaerőhiány miatt, hanem meg kell alkotni azokat a munkaügyi szabályokat, amelyekkel vissza lehet hívni őket. Ki figyelmezteti erre a kormányt? Elhallgattatták a kritikus hangokat. Vannak azért, csak az ország vezetői még homokba dugják a fejüket és úgy tesznek, mint ha nem hallanák. Amikor majd az ügyfelek, a közvélemény is átveszi a morgást, akkor kénytelenek lesznek meghallani. Egy társadalmi krízisben élünk, aminek az alapja a számtalan foglalkoztatási torzulás, és ez nem maradhat így. De nem változik az irány, folytatódnak a kirúgások. Március 5-én sok embert küldtek el megyei kormányhivatalokból, ahol akkor tudták meg, mekkora az engedélyezett létszámuk. Feltételezhetjük, hogy a megemelt államtitkári, helyettes államtitkári fizetéseket az így megspórolt pénzből akarják fedezni, mondván, legfeljebb egy kicsivel megint többet dolgoznak a megmaradt tisztviselők. A jövő héten szembesülünk a baj nagyságával, amikor a központi igazgatásban mindenki megkapja az új kinevezési okmányát? Már látszik ez, sorra kapjuk a telefonokat, hogy az emberek elégedetlenek. Nem kapták meg a beígért 30 százalékos emelést? Nem, még a 20 százalékot sem. Az a legnagyobb kifogásunk, hogy ebben a körben nincs mérce, nincs életpálya, sem a dolgozó, sem a vezető nem tudja, mennyit kellene kapnia, adnia, a vezető úgy dönt, ahogy akar. Az biztos, hogy az átlagbérük nem tart lépést a feladat nagyságával. Ilyen viszonyok közt hogy lehet elhinni a szociális államtitkárság ígéreteit? Nem lehetünk bizalmatlanok állandóan, mert akkor nem lesz semmi elmozdulás. Az ágazat dolgozói valóban nem hiszik el, hogy a kormány kollektív szerződést, béremelést akar, sok kétkedő jelzést kaptunk. Épp ezért nem szüntettük meg a sztrájkkészültséget, csak csütörtökön nem tartottuk meg a sztrájkot a szociális szférában. A tárca ígéreteiben mekkora szerepe volt annak, hogy a Cser Ágnes vezette MSZ-EDDSZ is csatlakozott a sztrájktárgyalásokhoz? Nem csatlakozott, csak egymás mellett ültünk. Korábban a kollektív szerződés előkészítésén együtt dolgoztunk, de amikor a sztrájkköveteseinket megfogalmaztuk, az MSZ-EDDSZ elnöke felmondta a korábbi koalíciós partnerséget. Most pedig a minisztérium őt is meghívta, mondván, azok üljenek egy asztalhoz, akik erről korábban már tárgyaltak. Sok szempontból kemény volt ez az egyeztetés. A szociális ágazat bérei a sor végén vannak. A köztisztviselőkről, önkormányzati dolgozókról van összehasonlító adat? A tagdíjak alapján látjuk, hogy mennyire keveset keresnek ezeken a helyeken. A közszolgálati dolgozók fizetésében már Románia is megelőzött bennünket, ott már van diplomás minimálbér, nálunk hiába kérjük és sorolhatnám a hibás foglalkoztatási döntéseket. A Német Szakszervezeti Szövetség elnöke például nemrég bejelentette, hogy náluk nem német állampolgárok már rendőrnek is jelentkezhetnek, mi pedig még mindig azt gondoljuk, majd az ukrán munkaerő megoldást jelent a hazai munkaerőhiányra.  Hallani arról, hogy készül egy szakszervezeti törvény, ami majd kívülről megmondja, mit tehetnek és mit nem a szakszervezetek. Úgy tudjuk, már kész van, de a választásokig nem akarják nyilvánosságra hozni. Kifelé a szakszervezetekkel a munkahelyekről? Igen, és ahogy halljuk, az a szándék, hogy ne legyen munkahelyi tagdíjlevonás, vagyis nehezített pályára kerülünk. Ez megfojtja a szakszervezeteket. Valószínűleg ez a cél.

Névjegy

Boros Péterné Államigazgatási Főiskolát végzett igazgatásszervező, mérlegképes könyvelő, költségvetési szakértő, 2003 és 2012 között Újszász város jegyzője volt. 1992-ben a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete (MKKSZ) alelnöke, majd főtitkára és végül elnöke lett. 2012-től a Független Szakszervezetek Európai Szövetségének (CESI) alelnöke is.

Frissítve: 2019.03.16 07:15

A rossz útra hivatkozva nem viszik el a szemetet egy baranyai faluból

Publikálás dátuma
2019.04.23 21:24
Képünk illusztráció
Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
Túl keskeny az út, a fák is rálógnak – ezzel magyarázta a hulladékszállító cég, hogy miért kerülik el Mattyot. A buszok ugyanitt simán közlekednek.
A Baranya megyei Matty-Keselyősfapusztai részén élők maradtak hulladékszállítás nélkül. Ők azt mondják, hogy már régóta próbálják a helyzetet rendezni, de eddig nem sikerült. Ráadásul az érintettek sem akartak nagyon megszólalni, egyiküket Pécsen sikerült elérnie az ATV Híradójának. „Több mint egy éve harcolunk, hogy a szemetet tőlünk is elszállítsa a Dél-Kom, de az útra való tekintettel, mivel ugye, hogy nem megfelelő, így közölték, hogy oda nem jönnek le” – panaszkodott Híradónknak a faluban élő Banó Irén.
Matty polgármestere sem kívánt az esettel kapcsolatban nyilatkozni. Intézkedés mindössze annyi történt, hogy az érintett lakók kaptak egy kukát - ez jutott a teljes falura.
„Kihelyeztek Matty községbe egy szemétlerakót, hogy mindenki vigye oda a saját szemetét. Hát, sajnos nem mindenkinek van autója, meg, ha van is, ezt mi nem tudjuk teljesíteni”
– folytatta a helyi nő.A szolgáltatás leállításával kapcsolatban az ATV Híradója kereste a hulladékszállító céget is. Írásban azt a választ kapták, hogy tavaly június óta nem számláznak a keselyősfapusztai lakóknak, mivel az önkormányzattal kötött szerződésben levő feltételeknek az út nem felel meg.  A szolgáltató szerint az út túl keskeny, és a fák is belógnak, így nem tudják a balesetmentes közlekedést biztosítani. A helyiek szerint eközben a buszok használják ezt az utat és gond nélkül közlekednek erre a településrészre is.

„Nem lehet Facebook-oldal nélkül politizálni” – Csak elvétve volt vita az EP-jelöltek pódiumbeszélgetésén

Publikálás dátuma
2019.04.23 20:06

Fotó: Népszava/ Draskovics Ádám
Fideszes aspiráns egyáltalán nem tűnt fel a hazai EP-jelöltek első, nyilvános pódium-beszélgetésén.
Ne Orbán Viktorról szóljon az esemény, amennyire lehet, ezt a nevet minél kevesebbszer használják – így vezette fel Pogátsa Zoltán az Új Egyenlőség főszerkesztője azt a pódium-beszélgetést, amelyen az európai parlamenti választáson induló pártok prominensei cseréltek eszmét. A kedd esti eseményen Cseh Katalin a Momentum, Dobrev Klára a DK, Vágó Gábor az LMP listavezetője, valamint Jávor Benedek az MSZP-Párbeszéd és Lukács László a Jobbik uniós jelöltje vett részt. – Nem lehet Facebook-oldal nélkül politizálni – jelentette ki Cseh Katalin. A Momentum aspiránsa legfontosabb kihívásának azt tartja, hogy visszaállítsa a politika becsületét. Nem szabad ugyanis hagyni – folytatta Cseh Katalin –, hogy a populisták primitív üzenetekkel hergeljék a kiábrándult embereket. Cseh szerint ha a választók nem tudják, hogy egy politikus mit csinál, akkor nem is hisznek neki. – Generációváltás kell, hiszen csak így tudjuk elérni, hogy Magyarország ne szakadjon le Európa testéről – szögezte le a Momentum listavezetője. Dobrev Klára is úgy vélte, az uszítás ellen a legjobb módszer, hogy eljussanak mindenhova. – A magyar embereknek meg kell értenie, hogy az EU nem külpolitika – fogalmazott. Dobrev egyébként az Európai Egyesült Államok létrehozása mellett, a multiadóról beszélt. – Ma Európában a legnagyobb és leggazdagabb cégek képesek kikerülni az adófizetést. Az államok ugyanis egyenként tárgyalnak velük. Ha 28 tagállam és 500 millió fogyasztó áll velük szemben, akkor hatékonyabban tudunk fellépni az adóelkerülés ellen – mondta. Az MSZP-Párbeszéd listájának negyedik helyezettje, Jávor Benedek volt a beszélgetés résztvevői közül az egyetlen, akinek van már EP-képviselői tapasztalata. Jávor sokszor érezte az elmúlt öt évben, hogy szélmalom harcot folytat Magyarország európai megítélésével kapcsolatban. – Most azonban már úgy érzem, rájöttek, hogy mi folyik hazánkban – fogalmazott a politikus, hozzátéve: már nem a rávilágítás lesz a legfontosabb feladata, hanem hatékony tetteket kicsikarni az európai intézményekből. – Az új EP-parlament ideális összetétele az lenne, ha csak szerzetesek ülnének Brüsszelben – fogalmazta meg vágyait a jobbikos Lukács László. A politikus szerint ugyanis nekik van csak idejük mindennel foglalkozni, a képviselőknek nem. Lukács mindenesetre hangsúlyozta, hogy a Jobbik a bérunió témáját és a biztonságos Európát akarja sikerre vinni, illetve elérni. Vágó Gábor nem adhat mást, mint a lényege. – Nem csupán hangoztatom, hogy a klímaváltozás ellen küzdeni kell, konkrét lépéseket is teszek majd az Európai Zöldekkel – ígérte az LMP listavezetője. Vágó meglátása szerint ugyanis a zöldek képesek lesznek majd királycsinálóként, meghatározó szerepben tetszelegni az új Európai Parlamentben. A politikus örülne annak, hogy ha a magyar emberek meglátnak egy poloskát, akkor a klímaváltózás jusson az eszükbe. Vágó egyébként fontosnak tartotta megjegyezni, hogy már akkor is rosszul van, ha Kecskeméttől kell távol lennie két hetet. Vita a jelöltek között egyébként csak elvétve bontakozott ki. Az egyik ilyen alkalom az volt, amikor Dobrev Klára az Európai Egyesült Államok ideájáról beszélt. Vágó Gábor szerint örvendetes, hogy a DK most már megadóztatná a multinacionális cégeket, de – Vágó szerint – a 2010 előtti kormányzásukra nem ez volt jellemző. Jávor Benedek pedig úgy látta, szükség van együttműködésre a tagállamok között, de „más” Európa is kell és orvosolni kell azokat a problémákat, amelyeket eddig a kontinensnek nem sikerült. Derültséget váltott ki a közönség soraiból az, amikor a jobbikos Lukács László arról beszélt, hogy az EU az összes hibájával együtt szimpatikus lenne neki egy társkereső alkalmazáson.
Frissítve: 2019.04.24 00:04