Manilától Cilikéig a HVG plakátkiállításán

Publikálás dátuma
2019.06.08. 12:00

Fotó: Draskovics Ádám
Az egykori elvtársak bizonyos szempontból lazábbak voltak, mint a NER lovagjai és kiskirályai – többek között ezt a tanulságot is leszűrhetjük a HVG plakátkiállítását látva.
Losonczi Pál, Kádár János és Lázár György balra, Marx, Engels és Lenin jobbra. Arra, amerre az elefánt és az orrszarvú is található. A szocializmus idején akkora volt a bőség, hogy május 1-én a transzparensekre kétfajta szentháromság is jutott. A transzparensekből pedig annyi volt, hogy az állatkert is kapott belőlük. Az irányjelző tábla szomszédsága pedig épp megfelelő hely volt nekik. Ezt vette észre a HVG fotósa 1980-ban. A lapot nem tiltották be.
Közérthető nyelvezeten megírni olyan témákat, amelyek érintik és érdeklik az embereket – a negyven évvel ezelőtt indult gazdasági hetilap egyik újdonsága az volt, hogy nem akarta bikkfanyelven altatni az olvasókat. Az olvasók pedig hálásak voltak az értelmes szóért: az 1979-ben indult lap példányszáma egy év alatt megduplázódott, újabb egy évre rá megháromszorozódott. Az állam engedékenysége részben kényszer volt: kellett egy fórum, ahol meg lehetett értetni az emberekkel, miért döcög a gazdaság, Magyarország nem magányos sziget, ki van téve a világgazdasági folyamatoknak. Meg persze a politikaiaknak is.
A lap másik újdonsága volt a szellemes, lényegre törő, gyakran kritikus élű címlap, amelyek legtöbbje – mint Nagy Iván Zsolt felelős szerkesztő fogalmazott – a mai internetes mémek megfelelői voltak. Az 1984-es gazdasági közvélemény-kutatást illusztráló címlap találóan fejezte ki, hogy egyre csak foltozzuk a lyukas zsebünket, a GMK-k létrejöttét jelezve láthattuk a vállalkozói szellemet kiszabadulni a palackból, az 1985-ös „Szeres nagyon” címlap pedig ma is aktuális veszélyre hívta fel a figyelmet a fonnyadó alma és vegyületek képleteinek kombinálásával: a mezőgazdaságban felhasznált kemikáliákra. Az 1984-es „Filléres alapon” kártyázó kisnyugdíjasának képe mindent elmondott az akkori nyugdíjhelyzetről.
Hogy voltak-e súlyosabb következményei egy-egy cikknek, fotónak, vagy címlapnak, arról a HVG 40 éves különkiadványában lehet olvasni. Annyit elárulhatok: akadt olyan szibériai szemüveghiányról szóló írás, amely kiváltotta a szovjetek nemtetszését, de a cikk miatt senkit se vittek el Szibériába, sőt.
A volt köztársasági elnök, Sólyom László is többször szerepelt a HVG címlapján, de a jelek szerint érti a humort
Fotó: Draskovics Ádám
A hetilap elmúlt negyven évének plakátjaiból, fotográfiáiból és karikatúráiból az Artus Stúdió – Kapcsolótérben nyílt csütörtök este kiállítás, többek között a volt köztársasági elnök, Sólyom László jelenlétében. „Szinte hihetetlen, hogy az egyre keményebb autokráciából visszatekintve milyen puhának tűnik az akkori diktatúra, és korlátok közé szorítva is mekkora ereje volt a nyilvánosságnak” – mondta a megnyitón Jakus Ibolya főszerkesztő, és a tárlatot látva sem kételkedünk állításában. 1979 júniusától, az első „manilai” címlaptól kezdve 1989-ig bőven akadtak olyan címlapok, fotók, cikkek a HVG-ben, amely egy diktatúrában retorziókat vonhatott volna maga után. A nagy sértődések mégis a rendszerváltás után jöttek. Közismert sértődés Orbán Viktoré: az 1999-es Csapatszellem című címlap, amelyen a Fidesz-vezérkar „maffiás” Borsalino-kalapban virít, olyannyira felháborította, hogy azóta sem állt szóba a nyomtatott hetilappal. (Pedig a Borsalino-kalap szép és drága holmi.) Arról nem szól a fáma, hogy az 1997-es Csapatszólam című címlap – amelyen az MSZP-vezérkar mindegyikének szájából szekfű buggyan ki – okozott-e bárkiben is lelki traumát. Nem közismert: az első sértődő az SZDSZ volt – MDF-szimpátiát olvasott ki egy ironikus címlapból. A Párhuzamos valóságok – Valóságos párhuzamok című kiállításon természetesen jelen van a propagandaminiszter feleségét, Rogán Cecíliát ábrázoló plakát is. Ez az a mű, amelynek utcára kerülése után a Mahir közölte, többé nem teszi ki az oszlopaira a HVG plakátjaikat. *** Párhuzamos valóságok – Valóságos párhuzamok Kiállítás a 40 éves HVG plakátjaiból Artus Stúdió – Kapcsolótér XI., Sztregova utca 7.

Négy magyar alkotás is szerepel a dán nemzetközi rövidfilmfesztiválon

Publikálás dátuma
2019.06.08. 10:18

Fotó: Shutterstock
A győztesek kvalifikálják magukat a jövő évi Oscar-mezőnybe.
Négy magyar alkotás, köztük Damokos Attila Charon című kísérleti kisfilmje is szerepel a nyár végi 44. Odensei Nemzetközi Rövidfilmfesztiválon (OFF). A fesztivál honlapja szerint a mustrára idén rekordszámú, 3264 rövid filmalkotás pályázott, és ebből 121 produkciót válogattak be a versenyprogramba. A szervezők szerint annak köszönhető a nagy érdeklődés, hogy a tavalyi fesztiválon díjazott, és így az Oscarra kvalifikált ír rövidfilm, a Detainment, amely egy gyermekgyilkosságot elevenített fel, végül Oscar-jelölést is kapott. Az odensei fesztivál zsűrije által kiválasztott munkák öt szekcióban versenyeznek: a fő versenyprogramban, a dán versenyprogramban, az animációs versenyben, a dokumentumfilmes mezőnyben és a fiatalok szekciójában. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen 2014-ben végzett Damokos Attila Charon című hatperces kísérleti filmje és Schwechtje Mihály Aki bújt, aki nem című rövidfilmje a fő versenyprogramban szerepel. Az animációs programban pedig Buda Flóra Anna Entrópia és Tóth Luca Lidérc úr című alkotását láthatja a közönség. A Charon című mitológiai thriller a Moviebar Film gyártásában, a Magyar Média Mecenatúra Program támogatásával készült, és először az OFF nézői láthatják. A történetben szereplő hidegvérű, gyönyörű nőt Cseh Anna Marie, a halálra vágyó, de abba átlépni nem elég bátor férfit pedig Derzsi János alakítja. A rendező Damokos Attila korábban elmondta, hogy a film operatőrével, Nagy Marcell-lel és többi alkotótársával három évig dolgozott a produkció megvalósításán.
„A Charon egy filmnyelvi játszótér, amelyben a dramaturgia mozgatója a fényérzékeny területre beáramló fény mennyiségének folyamatos változása. Ez egy pontos matematikai rendszer, amivel nemigen próbálkoztak előttünk, ezért nagyon sokat kellett törnünk a fejünket és kísérleteznünk. Elképesztően inspiráló volt ez a játék”

– mesélte a munkáról.

Schwechtje Mihály 10 perces kisjátékfilmje, az Aki bújt, aki nem tavaly májusban mutatkozott be a magyar mozikban. Buda Flóra Anna Entrópia című animációs filmje a februári Berlinalén debütált, ahol elnyerte a Teddy-díjat. Tóth Luca Lidérc úr című animációját pedig szintén Berlinben láthatta először a nemzetközi közönség. Az 1975-ben alapított alternatív filmfesztivál, az OFF Dánia legrégebbi filmmustrája. Az idei fesztivált augusztus 26. és szeptember 1. között rendezik meg Odensében.
Szerző

Kitört a balhé a margitszigeti Turandot körül: Kovalik Balázs elhatárolódott, az Operaház reagált

Publikálás dátuma
2019.06.07. 16:31
Részlet az eredeti rendezésből
Fotó: Cseke Csilla
Kovalik Balázs elhatárolódik a saját rendezésétől, a Magyar Állami Operaház kész a bíróságra menni.
Kovalik Balázs rendező felháborodott, és személyeskedésektől sem mentes levelet tett közzé a sajtóban a pénteki és a vasárnapi margitszigeti Turandot rendezésével kapcsolatban. Nehezményezi, hogy a 25 évvel ezelőtti, a szegedi operában színpadra állított, majd a budapesti Operában játszott Turandot-rendezését, annak díszletét, koreográfiáját az alkotók beleegyezése nélkül önkényesen átalakították. Közleményében ezért elhatárolódik a Budapesti Nyári Fesztivál keretében június 7-re és 9-re meghirdetett, a nevével hirdetett opera szakmai és művészi színvonalától. Bán Teodóra, a Budapesti Nyári Fesztivál igazgatója a hvg.hu-nak úgy reagált: ők nem hibáztak és Kovalik Balázs büszke lehet az előadásra, amiért az évtizedek múltán is színpadon van.
Kovalik Balázs levelében azt állítja: a szabadtéri színpadon se zsinórpadlás, se süllyesztő, se technika nem áll rendelkezésre, amelyek nélkül ez a rendezés biztos nem tud megvalósulni abban a formában, ahogy meglátta a napvilágot, és ahogy a felhasználói szerződés értelmében a világhírű intézmény gondjaiba vette. »A még élő rendezőnek nyilván lettek volna kérdései, netán fenntartásai, így célszerűnek látszott nem kommunikálni vele. Ahogy a szereplőktől értesültem, egy épp most frissen végző rendezőhallgatót bízott meg a jó gazda, hogy videofelvétel alapján, néhány nap alatt adaptálja, nevezzük nevén a dolgot, buherálja át a darabot a szigetre. Nem mondom, e gondos előkészítés igazán „méltó” a rangos fesztiváleseményhez. Mindenesetre passzol az „azt csinálunk, amit akarunk” országimázshoz.«
Bán Teodóra szerint ők a Magyar Állami Operaháztól vásárolták meg az előadást, Kovalik Balázzsal annak kellett felvenni a kapcsolatot. Bán tudomása szerint ez meg is történt.  A sztori mindenképp felvet erkölcsi aggályokat, arról nem is beszélve, hogy az Opera nem először kényszerül jogi magyarázkodásra: legutóbb a Porgy és Bess váltott ki hosszas sajtópolémiát és az Opera főigazgatója részéről rendhagyó gesztusokat. Másrészt a jelenlegi eset szembemegy azzal a színházi gyakorlattal, hogy a rendező beleegyezése nélkül nem szokás egy előadást adaptálni más helyszínre. A Pécsi Országos Színházi Találkozóról az elmúlt években azért maradt le több a versenybe beválogatott produkció, mert a rendezőnek – például Vidnyánszky Attilának – nem felelt meg a felajánlott helyszín. 
Kovalik Balázs
Fotó: Népszava

Az Operaház személyeskedik

A Magyar Állami Operaház közleményben reagált Kovalik levelére. Ebben többek között azt írják: »Amikor az Opera – alkotónként – többmillió forintot fizet egy-egy előadás tervezéséért és rendezéséért, azt a tervekkel együtt vásárolja meg, veszi tulajdonába. Az Opera működését egy 24 évvel korábbi „vásárlás” nem akadályozhatja. Kovalik Balázs művészeti igazgatásának idején is így volt, amikor például a Thália Színházba készült Varázsfuvolát az Erkelben játszották.« A közlemény az előadás kritikájával folytatódik. „Kovalik rendezése a szerző és a mű tekintetében bátor eltéréseket mutat: nála nem vak Timur, Kalaf pedig annak dacára ismeri meg előre a feladványokat, hogy a zenében egyértelműen benne van a nehezedő gondolkodás, sőt, ezzel a történet tétjét ingatja meg. Ugyanezen képben a leengedett operaházi vasfüggöny megakadályozta, hogy a mögé épített feliratozóról a közönség megtudja, miről is beszél hosszan a három miniszter és Kalaf, ez nem zavarta a rendezőt. Az Opera mindezek ellenére, a rendezés kétségtelen erényeire koncentrálva tartotta műsoron a produkciót az elmúlt 8 évadban is, utalta a jogdíjat, jóllehet másképp is eljárhatott volna, sőt Kovalik több más rendezését, adaptációját is műsoron tartotta.” Állításait az Opera kész további sajtópárbajok helyett bíróság előtt is megvédeni – írják a közleményben.
Kovalik Balázs nehezményezi, hogy a 25 évvel ezelőtti, a szegedi operában színpadra állított, majd a budapesti Operában játszott Turandot-rendezését, annak díszletét, koreográfiáját az alkotók beleegyezése nélkül önkényesen átalakították
Fotó: Gy. B. B.

Plakátbotrány

Giuseppe Verdi: Turandot – múlt év végén így hirdette plakáton a Budapesti Nyári Fesztivál Giacomo Puccini operájának előadását. A plakátról nemcsak a rendező, hanem a címszerepet alakító Rálik Szilvia neve is lemaradt.

Szerző
Frissítve: 2019.06.07. 17:05