Elfogadjuk a melegeket, amíg láthatatlanok

Publikálás dátuma
2019.08.24. 17:55

Fotó: Draskovics Ádám / Népszava
A magyarok kétharmada szerint fontos, hogy megtanuljuk elfogadni a homoszexualitást, és majd' ugyanennyien vannak azok, akik szerint szabályosan nagyszerű, ha a melegek felvállalják a másságukat. Minden második ember szerint károsak a nyilvános megjelenés elleni politikusi felszólalások. Eközben 55 százalék szerint veszélyes, ha a homoszexualitást természetesnek tekintjük, az emberek egynegyede nem is engedné a gyerekét meleg pár által nevelt gyerekkel barátkozni. Homoszexuális legyen a talpán, aki mostantól tudja, mit vár el tőle a társadalom.
Az sem volna furcsa, ha a melegek azt gondolnák, még jó néhány kilométert érdemes lesétálniuk vagy egy kamion platóján végigtáncol­niuk az elfogadó és vidám Pride-felvonulásokon addig, amíg az ország kideríti, mit is gondol róluk valójában. De akár azt is gondolhatják szabad szellemmel, hogy senkinek semmi köze a nemiségükhöz, és nem is állnának távol az igazságtól: ők sem foglalkoznak a heterók nemi életével, az övék miért érdekes másnak? A Publicus Intézet a Népszava felkérésére készített friss kutatása segít eligazodni – de aki akarja, annak rendesen eltévedni is – a társadalmi néplélek útvesztőiben, ott és akkor, ahol és amikor karikás ostoros képviselő üzen hadat egy nagy kólás cégnek, és a köztelevízió jól fizetett műsorvezetője propagálja, hogy a homoszexualitás betegség. Sokak félelme szerint: soha ne tartsunk ott, hogy kötelező legyen meggyógyulni is belőle, amint a libera­lizmusból is, ami – mint azt néhai szabadelvű kormányunktól tudjuk – szintén nemzetvesztő eltévelyedés.  Nagyot ment a Coca-Cola az ölelkező és mosolygó leszbikusokat és homoszexuálisokat mutató nyári elfogadáskampánnyal, amit jelentős részben Boldog István parlamenti képviselőnek köszönhet. A fél világsajtót bejárta a hír, amikor a fideszes honatya könyörtelen bojkottot hirdetett a multinacionális cég termékei ellen. A 444.hu szemlézése alapján a Guardiantól, a CNN-ig, az NBC Newstól, a Reutersig számos média járt a tökös magyar politikus akció­jának csodájára. A Fidesz ugyan nem fokozta a kommunikációs tér kétes kimenetelű eluralását totális egyetértéssel (szabad országban az iszik kólát, aki akar), de több mé­dium megemlékezett egy közjogi méltóság tavaszi gondolatairól. Kövér László mondta még májusban, hogy erkölcsi értelemben a pedofíliá­hoz hasonlít, amikor a homoszexuális párok gyereket akarnak örökbe fogadni, és szerinte még a normális homoszexuálisok is tudják, hogy ők nem egyenrangúak. Mindehhez, és a világ minden táján valamennyire biztosan megosztó téma jellege miatt nem csoda, ha a társadalomban a megítélés széles spektruma megjelenik a homoszexualitással szemben. Tükröződik ez a Publicus Intézet augusztusi mintavételében is, melyet a teljes felnőtt lakosságot reprezentáló 1001 válaszadó telefonos megkérdezése alakított ki. Pulai András stratégiai igazgató annyiban árnyalta a számok mögötti képet – és ezt a Népszava csütörtöki első részközlése is említette –, hogy soha, semmilyen témában nem találkoztak ennyi válaszmegtagadással (még egy választási kampány legrázósabb időszakában sem). Ez alapján feltételezhető, a homoszexualitást zsigerien elutasító rétegek részben kimaradtak a felmérésből, amivel sokkal sötétebb képet kaptak volna.
A válaszok megalapozottságát és az érintettséget mutatja, hogy mennyien ismernek vagy láttak már meleget legalább távolról. Az összes megkérdezett alig több mint harmada tudja, hogy az ismerősei, barátai, munkatársai között van ho­mo­sze­xuá­lis. Talán fontos, hogy a kormánypártiaknak nem egész negyede, míg az ellenzékieknek több mint négytizede felelt igennel: nemzeti-konzervatív körökben vagy kevesebb a meleg, vagy kevesebben vállalják fel. Ha feltételezzük, hogy a biológia-genetika nem ismer politikát, vélelmezhetjük, hogy Fidesz–KDNP-s vonalon is ugyanannyi a leszbikus és homoszexuális, mint a szociálliberális táborban vagy éppen – lett légyen ez bármilyen megrázó – a Mi hazánk soraiban. Persze igazából még az sem eldöntött, mitől vonzódik valaki a saját neme felé. Mitől volt homoszexuá­lis Almásy László gróf, Caravaggio, Freddie Mercury, Csajkovszkij, Oscar Wilde vagy éppen Mensáros László, Tormay Cécile és Gobbi Hilda? A felmérés válaszadói, vagyis a magyar lakosság 30 százaléka szerint – talán nem meglepően – örökölt irányultságról van szó, míg bő egyötöd a lelki, környezeti hatásokkal, minden tizedik ember a neveléssel magyarázza a másság hátterét. Nagyjából ugyanennyien gondolják azt is, hogy a homoszexualitás döntés dolga, vagyis egyfajta választott magatartás. De azok is vannak 6 százaléknyian, vagyis több tízezren, akik szerint a reklám és a propaganda képes meleggé tenni az embert persze ugyanígy laposföld-hívő is indokolatlanul sok van, és szerencsére senki nem bántja őket ezért. (A válaszok közül ennél a kérdésnél egyébként több is szerepelhetett, és minden bizonnyal szerepelt is.) A homoszexualitás elfogadására kapott válaszok értékelése sem egyszerű feladvány. Bár az axióma, hogy a leszbikusokat valamiért jobban elfogadja a közösség: a nők szerelme éppen egyharmad számára teljesen természetes, míg éppen egyötöd tartja ezt visszataszítónak. Ezzel szemben a férfiak egymás iránti vonzalma egynegyednyi teljes elutasítással találkozik, míg 31 százalék tartja természetesnek. A legmegingathatatlanabbak mind a férfiak, és mind a nők egymás iránti vonzalmát illetően a 8 általánost végzett kormánypárti, nyugdíjas férfiak, míg a legbarátságosabbak a diplomás ellenzéki, nyugdíjas hölgyek. Az elfogadásban sokat számít a melegektől való távolság is: az emberek 64 százaléka tartaná elfogadhatónak, ha a szomszédjába homoszexuális pár lakna, és kétharmad a munkahelyen sem látna e közelségben kivetnivalót. Távolabbi családtag esetén már csak 61 százalék viselné ezt jól, és 51 százalékra olvad az elfogadás, ha a gyermek, testvér homoszexuálisával kellene megbékélni. Az elutasítás az utóbbi esetben felszökik egyötödre, míg azok aránya még csak 9 százalék, akik egy szomszéd meleg pártól is kiborulnának.
Egészen nagy kavarodást okoztak viszont a válaszadók számára, amikor a még hétköznapibb helyzetekbe kérdeztek bele a Publicus Intézet munkatársai. Mert vajon hogyan lehet egyszerre igaz, hogy miközben 74 százalék szerint fontos a homoszexualitás elfogadása, 72 százalék szerint nagyszerű, ha valaki coming outol és 63 százalék nem tartja visszataszítónak és természetellenesnek a másságot, aközben 62 százalék szerint rossz hatással van a fiatalokra a természetesség hangsúlyozása, és 87 százalék szerint nincs baj velük, de nem kellene felhívniuk magukra a figyelmet? Szemléletes, hogy ha azt kell eldönteni, hogy a homoszexualitás betegség-e, akkor a többség (45 százalék) így válaszol, míg kicsit kevesebben (43 százalék) látják természetes, az élettel együtt járó dolognak. A 8 általánost végzett (57 százalék), 45–59 éves (56 százalék) egyházhoz kötődően vallásos (66 százalék) kormánypártiak (59 százalék) vannak erről leginkább meggyőződve. Nem ismert, mennyien fogyasztanak közülük kormánypropagandát, ahol Ferenc pápát inkább gyalázni szokták, de a Szentatya szerint „mindannyian emberi lények vagyunk, és méltóságunk van. Nem számít, hogy ki vagy, vagy hogyan éled az életedet, a méltóságodat nem veszíted el. Vannak, akik a jelző miatt választanak ki vagy taszítanak el másokat – az ilyen embereknek nincs emberi szíve” – mondta ezt Stephen K. Amos meleg brit humoristának.
Szerző
Frissítve: 2019.08.25. 08:04

Kutyát a kórházba! De az emberek közé!

Publikálás dátuma
2019.08.20. 15:01
Terápiás kutya hospice kórházban
Fotó: Draskovics Ádám / Népszava
Segítik a betegek és a sérültek gyógyulását, az utolsó hetekben vigaszt nyújthatnak a haldoklóknak, a terápiás kutyákat mégis kizárják a kórházakból. Az országban csupán néhány olyan intézmény van, ahol esélyt kapnak: az egri kórházban a hospice mellett nemrég a rehabilitációs osztályra is beengedték őket. Flow, a terápiás border collie nyomában jártunk.
Szinte elvész az ágyban a madárcsontú, szigorú tekintetű asszony, ám azonnal felderül az arca, amikor simogatni kezdi Flow-t. A border collie gazdája, Kapaló Éva évek óta tart kutyás terápiát az egri Markhot Ferenc kórház hospice osztályán. „Jó lenne, ha máshol is lenne ilyen, mert visszaadja az ember hitét. Nekem is voltak kutyáim, mindig befogadtam a kóbor állatokat, akik aztán nagyon hűségesek lettek. Szerettem őket, szinte nekik éltem” – emlékszik vissza Gönczy Zsuzsanna, miközben vékony ujjaival simogatja az állatot. Flow finoman bújik hozzá. Ügyes volt, jár neki a jutalomfalat. Évával, a felvezetővel egy órán át járnak körbe az osztályon, és aki nyitott rá, simogathatja vagy akár játszhat is az állattal.  „Flow nagyon bújós kutya, akinek már az anyukája, Zoya is erre az osztályra járt segíteni” – meséli Éva, akinek Flow már a negyedik terápiás állata. Miközben egyik kórteremről a másikra járunk, kiderül, hogy 2011-ben Fannival, egy hatéves magyar vizslával kezdett a kórházban. „Utólag belegondolva bátor döntés volt, hogy alig 19 évesen, kezdőként a mély vízben, a hospice osztályon kezdtem dolgozni, de már akkor is ez volt a szívem csücske. Egy korábbi tanulómtól, aki elkísért a kórházba, gyakran megkérdeztem, hogy biztosan itt akar-e indulni. Nem akartam, hogy nagyon megterhelje a munka, mert tény, hogy vannak nehéz pillanatok. Mikor készül egy-egy kép, majd legközelebb már csak üres ágy fogad, az megterhelő mindkettőnknek” – mondja Éva, aki a hospice mellett a Szala-parti sérült gyerekek óvodájában és iskolájában is vezet négy csoportot.   

Felejthetetlen történetek

A műemléki épület kórtermeiben messze nem a legmodernebbek a körülmények, a dolgozók nyitottsága és kedvessége viszont párját ritkítja. Itt nincs fluktuáció. Kovás Judit főnővértől megtudjuk, most 25 beteg fekszik náluk, több embert nem is tudnának ellátni. Pedig igény lenne rá. Akiknek szerencséjük van, rögtön bekerülnek, másoknak heteket kell várni, mire felszabadul egy ágy. Nem ismerek senkit az osztályon, de így is összeszorul a gyomrom, ahogy járom a folyosót. Valószínűleg mindenki így érez, aki hozzátartozóként már megfordult egy hospice osztályon. De itt sem minden csak a halálról szól. Meghallgatom annak az idős házaspárnak a történetét, akik 50 év együttlét után az osztály udvarán újították meg esküvői fogadalmukat. A nem mindennapi eseményen készült fénykép ma is kint lóg az osztály falán. „Nagyon megható volt, a bácsi találta ki, hogy szeretné megerősíteni ezt a szövetséget. Az egész család eljött. Akkor még csak a néni volt a betegünk, később a bácsi is ide került. Egy kétágyas szobában feküdtek. Elsőként a néni ment el, nem sokkal később a férje is követte” – emlékszik vissza Kovács Judit. Később megakad a szemem egy másik képen: idős férfi óriási tortával, rajta szám: 99. Boldognak tűnik. Nemcsak a fotókon, a betegeken is látni az örömöt, mikor Flow beszalad a szobákba. Van, akit már ismerősként köszönt, felugrik az ágyára, várja, hogy simogassák. Az udvaron egy pizsamában üldögélő bácsihoz is odalohol. A beteg láthatóan örül a találkozásnak, pár perc múlva már dobálja is neki a csipogós labdát. „Nagyon szeretik őt a betegek, van, aki külön a kutyusnak hozat be ételt, amivel meglepheti. Egy-egy ilyen kapcsolat végét az állat is megérzi. Nemegyszer láttuk már, hogy a kutya kereste a beteget, aki korábban ott volt. Látszott rajta, nem érti, mi történt” – meséli Kovács Judit. A főnővér maga is boldog tulajdonosa egy border collie-nak, akit terápiás kutyának szeretne kiképezni. Ha sikerül, hétfőtől péntekig vele lesz az osztályon. Ezzel az országban ő lenne az első olyan terápiás állat, aki egész nap a hospice osztályon van.  

Négylábú segítség a rehabon

Azt, hogy egy kutya milyen pozitív hatással van a betegekre, a szomszédos szárny dolgozói is észrevették. Idén májusban végre a mozgásszervi rehabilitációs osztályon is elindult a kutyaterápia. Az első 30 alkalom finanszírozását egy ortopéd műszerész ajánlotta fel, ezután a kórház saját költségvetéséből biztosítja a heti egyalkalmas foglalkozások anyagi hátterét. Ezzel az egri kórház is bekerült a területen úttörő intézmények szűk körébe. A módszertől ugyanis az ország legtöbb egészségügyi ellátója elzárkózik; leginkább higiéniai szempontokkal utasítják el az állatos terápiát. Pedig, ahogy azt a helyszínen megtudjuk, az állatok fontos szerepet töltenek be a betegek motiválásában, pszichés állapotuk javításában, és segítik, hogy eredményesebb legyen a terápia. Volt például olyan, súlyos stroke-on átesett, fél oldalán bénult beteg, aki addig nem használt kezét emelte föl, hogy megsimogassa a terápiás ­kutyát. Az egri kórházban más, különlegesnek számító terápiákkal is próbálkoztak már. 2014-ben és 2015-ben például az önként vállalkozó, ambuláns kardiológiai betegek számára tartottak zeneterápiát. „A kísérleti jelleggel végzett foglalkozások eredményesnek bizonyultak. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a terápia normalizálja a vérnyomást, a keringést, a pulzust, megnyugtatja a beteget, boldogsághormonokat szabadít fel” – tudom meg Szegedi Erzsébettől, a kórház sajtósától. „Igazi sikertörténet, hogy Évának sikerült bejutnia a rehabilitációs osztályra! Ez általában elég nehéz, sok akadályba ütközünk” – mondja Tervey Viktória, a 2012-ben alakult Doktor Mancsok Alapítvány elnöke, terápiás kutyafelvezető. Őt keresték már a kistarcsai kórházból is, de egyelőre nem sikerült megoldani, hogy oda is mehessenek. Olyan erős az ellenállás, hogy egy kollégája például egy gyermekpszichiátriai osztályra járt, de a kutyát sosem engedték be az épületbe, mindig a gyerekeknek kellett kimenni hozzá az udvarra. „Egyértelmű, hogy fertőző vagy műtétből lábadozó betegekhez nem mehetünk, de egy rehabilitá­ciós vagy pszichiátriai osztályon lehetne haszna ezeknek a terápiáknak, és nem gondolom, hogy egy rendszeres állatorvosi ellenőrzésen részt vett kutya bármilyen szinten veszélyt jelentene” – mondja Viktória.   

Tesztelt kölykök

Az állatokat a sérült gyerekeket nevelő intézményekben is szeretik, Viktória is egy ilyen helyen készült fel a terápiás vizsgára, Nelly nevű golden retrieverével. A terá­piás állatok kézjelek alapján is irányíthatók, így olyanokkal is jól dolgoznak, akik nem tudnak beszélni. Arra a kérdésre, hogy mely fajták a legalkalmasabbak a feladatra, Viktória úgy válaszolt: nem a fajta, hanem az egyed a meghatározó, de tény, hogy vannak olyan fajták, amelyek egyedei közül nagyobb számban kerülnek ki terápiás kutyák. Ilyen például a labrador, a golden retriever és a border collie. Egy német juhász már kevésbé esélyes, hiszen ő inkább csak a gazdájára hallgat, idegenek nehezen irányítják. Vannak speciális tesztek is, amelyekkel már az alomban lehet vizsgálni a kiskutyákat, megállapítani, hogy közülük nagy valószínűséggel melyek lesznek al­kalmasak erre a munkára. Ilyen teszteket egyébként Kapaló Éva is végez, border collie-tenyésztőként sokan épp tőle viszik el későbbi terápiás kutyájukat. Sőt egy keresőkutya és egy epilepsziás beteget segítő állat is az ő kenneléből származik. A kölyöktesztek után azonban még hosszú az út odáig, hogy egy kutyus igazi terápiás segítő lehessen. Mányik Richárd Magyarországon az első mozgássérült-segítő kutya gazdája, segítőkutya-kiképző, parasportoló. Tőle tudjuk meg: az alapengedelmesség után egy év, mire le tudja tenni egy kutya az úgynevezett temperamentumfelkészítő vizsgáját. Ezután jön egy záróvizsga, mikor már csoportban kell dolgoznia. „Magyarországon a világon egyedülálló módon szabályozott a vizsgáztatás és a kutyaterápia, az engedélyt is csak két évre adják ki, ezt követően hosszabbítani kell” – mondja a szakember. Már csak terápiás kutyákból kellene több, sokkal nagyobb rá az igény az iskolák, óvodák, sérülteket ellátó intézmények részéről, mint amit jelenleg teljesíteni tudnak. Remélhetőleg idővel a kórházak is nyitottabbak lesznek, hiszen ez a betegek gyógyulását is segítené.

A kutyát is bevonják a gyakorlatokba

Míg a hospice osztályon inkább látogató terápiákat tartanak, ahol a cél a betegek hangulatának javítása, addig ott, ahol a rehabilitáció a lényeg, már a kutyát is bevonják a gyakorlatokba. A gyerekek például sokkal lelkesebben csinálják a gyakorlatokat akkor is, ha esetleg unalmas vagy fájdalmas a mozgás. Előfordul az is, hogy óvodába vagy iskolákba látogat a terápiás kutya, ilyenkor az állat is része lesz az órának: velük motiválják a gyerekeket. Neki olvasnak például fel, ami kutatások szerint nagyon eredményes, ilyenkor sokkal kevésbé stresszelnek a gyerekek. 

Szerző
Frissítve: 2019.08.20. 15:04

Az ötödik blokk: paksi atomreaktor...vészleállás

Publikálás dátuma
2019.08.19. 19:19

Fotó: Pörneczi Bálint / Budapest Neutron Centre
A neutronokat elnyelő bórkarbid szabályozórudak beesnek, megszakítva a nukleáris láncreakciót, a 235-ös tömegszámú urán atommagok hasítását. Az 1402 megawattos, 94 százalékra állított teljesítmény zuhanni kezd, az áramfejlesztő turbinákat működtető forró vizes tartályok hőmérséklete csökken, a reaktor hűtése folyamatos. A vészleállást Csillebércen, az MTA Energiatudományi Kutatóközpontjában, a paksi reaktort modellező, „ötödik blokknak” nevezett szimulátorával produkálták kifejezetten a kérésünkre, csőtörést éppen nem kérhettünk. A művelet sikerült, a reaktorzóna sértetlen maradt, sugárszennyezés nem történt.
„Az olasz kormányos most kötött ki az Újvilágban. A bennszülöttek barátságosan fogadták.” Ezzel a rejtjelezett kóddal értesítette a wa­shing­toni kormányt Arthur Holly Compton Nobel-díjas fizikus 1942-ben, hogy sikerült létrehozni az első nukleáris láncreakciót. Az atommáglyát Szilárd Leó ötlete alapján, Enrico Fermi vezetésével Walter Zinn építette fel a szénpor és urá­nium keverékéből a chicagói egyetem stadionjának lelátója alatt. Három évvel azután, hogy tudósok igazolták: az urán maghasadásakor két-három több neutron is kiszabadul. Sejtetve: a láncreakció, és ezzel a haditechnikai felhasználás lehetséges. Amint a békés sem elképzelhetetlen, ha nem is veszélytelen.  Fegyveres őrök és szigorú biztonsági intézkedések fogadnak bennünket a kutatóreaktor helyszínén, a főváros egyik legszebb pontján, a budai hegyekben megbúvó intézetnél. Az elővigyázatosság természetes, egy atomreaktor a világ minden táján kiemelten védett üzem. Ahol dúsított urán fűtőelemeket őriznek és ahol szinte mindennapos a nukleáris ­reakció, azt a területet védeni kell. 

Kis magyar atom

Kevesen tudják, hogy Magyarországon a jelenleg négy blokkal működő paksi mellett még két berendezés kap kiemelt védelmet, egy oktatási célokat szolgáló reaktor a műegyetemen, és egy kutatásokra tartott, a Magyar Tudományos Akadémia kutatóközpontjának csillebérci telephelyén. Utóbbit már 1951-ben elkezdték megalapozni, a fizikai kutatásoknak akartak helyet biztosítani. A feladatnak a kozmikus sugárzásokat kutató neves tudóst, Jánossy Lajost is megnyerték. A tervek 1956 tavaszán készültek el, és az októberi forradalom is csak ideig-óráig vetette vissza a folyamatot: 1959-ben csatasorba állították az akkor két megawattos, a ’60-as években ötre bővített, és ma már ennek a kétszeresével működő nukleáris reaktort. Azt gondolnánk, jókora berendezésről van szó, de a csillebérci reaktor zónája (a maghasadást produkáló láncreakció tere) nem egész fél köbméternyi, 60-szor 80 centiméteres. Akár egy mosógép. Az energia azonban, amelyet létrehoz, hatalmas: a felhevített víz hűtéséhez majd’ akkora tornyok szolgálnak, mint amekkora épületben a reaktor helyet kapott. Magas, nyurga kémény is tartozik a blokkhoz, de semmiféle anyag nem távozik el rajta keresztül, és ez így van jól. Az építmény a reaktorépület levegőcseréjére szolgál, és a sugárszennyezést is mérik benne. Azért ilyen magas, hogy ha mégis szennyezőanyag kerülne ki, az magasan hagyja el a környezetét. Ez a sugárvédelem egyik főszabálya: a találkozás, ha elkerülhetetlen, történjen minél távolabbról és tartson minél rövidebb ideig. De miért kell egyáltalán olyasmivel játszani (vagy engedjük meg: kísérletezni), ami atomfegyverek és reaktorbalesetek révén emberek tízezreinek a kínhalálát okozta már, és a radioaktív bomlás révén a fűtőelemek tárolásával okoz fejtörést az ükunokáink ükunokáinak is? (Jelen állás szerint nekik sem lesz módjuk kivárni például a 235-ös tömegszámú urán felezési idejét, mivel az 703,8 millió év. Egyébként négy és fél milliárd éves Földünkön a természetben is megtalálható elem 97 százaléka már elbomlott, de még van belőle 35 millió tonna, bányászható uránérc formájában.)  

Csernobil visszavetette

Vajon fontos-e kutatni és felhasználni az atomenergiát, ha olyan veszélyes? Kérdéseinkkel Horváth Ákos fizikust, az MTA Energiatudományi Kutatóközpontjának főigazgatóját bombázzuk, nagyobb sikerekre azért nem számítva: a kutató a fizikusokhoz hasonlóan az atomenergia barátja. "Tiszta, olcsó energiaforrásról beszélünk, aminek a biztonságos alkalmazásához természetesen fejlett és korrekt kultúra kell. De miért ne gondolhatnánk, hogy képes erre az emberiség? – teszi föl a szép, mégis összetett kérdést a főigazgató. – A paksi reaktorblokkok sem az eredeti, szovjetek által épített formájukban működnek, hanem folyamatos fejlesztésekkel, amelyeket a magyar szakemberek a józan ész és a felelősség által diktáltan megvalósítottak. Persze nagyon szomorú, hogy Csernobil katasztrófája megtörtént. A sajnálatos és fölösleges emberáldozatok mellett azért is szomorú, mert lejáratta a nukleáris ipart, és ezzel rendkívüli mértékben visszavetette a kutatásokat. Nagy kár érte, mert számos fontos tudományos eredmény felé vezető út válhatott így sokkal hosszabbá."   Horváth Ákossal nem kerülhettük, és mint látszik, nem is kerültük ki az 1986-os csernobili reaktorbaleset dilemmáját, amelyet a közelmúltban bemutatott amerikai, remek HBO-sorozat hozott közérthetően és drámaian emberközelbe. – „Legalább hét-nyolc borzalmas hiba, elképesztő döntések sorozata okozta a tragédiát, amelyet gyakorlatilag szándékosan is nehéz lett volna ilyen módon elkövetni – mondja a fizikus, hozzátéve: előállt egy olyan helyzet, ami egészen egyszerűen elkerülhető lett volna.” A szovjet katasztrófa persze ékes példája annak, tesszük hozzá, hogy egy szánalmas és ostoba kultúra – a kommunista diktatúra – tűzön-vízen át bizonyítani akaró, de a felelősséget és a belátást, beismerést nem vállaló végjátéka miként vált ezrek halálát okozó, máig ható nukleáris bombává. A lakosság kitelepítését csak 36 órával később kezdték meg, és a világ svéd tudósoktól szerzett tudomást a balesetről. Magyarország mint a varsói blokk tagja csak két nappal később, április 28-án a Petőfi rádióból értesülhetett arról, hogy radioaktív felhő érintette. A fehérorosz határnál lévő ukrán erőmű katasztrófájához képest „csak” körülbelül 20, más becslések szerint 40 százaléknyi radioaktív anyag, cézium 137 került ki a környezetbe 2011-ben Fukusimánál. És bár ezt természeti csapás idézte elő, de itt is nagy szerepe volt az emberi felelőtlenségnek. „Már jóval a japán baleset előtt szóvá tette a tudósvilág, hogy az 5,7 méteres védőfal alacsony lehet egy cunami esetén. A baleset előtti tóhokui földrengés 14-15 méteres hullámokkal öntötte el a reaktor területét, megsemmisítve a reaktor hűtőrendszerét” – meséli Horváth Ákos. Az erőműben akkor karbantartás miatt – ez talán szerencse a szerencsétlenségben – csak három blokk működött a hatból. A szökőár tönkretette a megszakított nukleáris láncreakciós berendezések hűtését, márpedig a blokkok a névleges teljesítményüknek a 10-20 százalékának megfelelő hőt termelnek, még sokkal a leállás után is. Hűtés nélkül pedig kémiai robbanások történnek. Fukusimában mindhárom reaktorban teljes zónaolvadás volt 16, 80, illetve 100 órával a cunami után. A katasztrófával hetekig még harcolt az üzemeltető Tokiói Elektromosenergia-szolgáltató Vállalat, időnként nem a teljes igazságot tárva a nyilvánosság elé az észleléseikről. Fél évvel később a japán ipari miniszter bejelentette, az ország fokozatosan lemond az atomenergiáról, és megkezdték az ötven atomerőmű kikapcsolását. Egy évvel később leállt a világ legnagyobb nukleáris áramfejlesztője, a Kasivazaki-Kariva is, de mivel rövidesen áramhiány keletkezett az országban, ezért a leállított reaktorok közül kettőt újraindítottak.  

Paksi blokkok szimulátora

Minderről egy olyan szimulátornál beszélgetünk, amelyen a paksi reak­torokat irányító operátorokat is tréningezik különleges helyzetekre vagy éppen teljesen hétköznapiakra. A berendezés tulajdonképpen nagy teljesítményű számítógép, hatalmas érintőképernyőkkel. Több tízmillió forint befektetésével, hosszú évek alatt fejlesztették a kutatóközpont munkatársai. „A paksi atomerőmű tervezi a kezelőszemélyzet a folyamatos képzésre használt oktatószimulátor teljes rekonstrukcióját, és ennek a tendernek mentünk elébe – meséli az energetikai központ főigazgatója. – Az erőmű különféle fejlesztéseit is tesztelhetik nálunk, nemrég a Škoda cég által gyártott reaktorteljesítmény-szabályozó működését próbálták ki a mi szimulátorunkon.” A berendezés Simtonia elnevezésű keretrendszere és szoftvere alkalmas annak a bizonyos vészleállásnak a modellezésére is, amelyet fentebb leírtunk. A gombot Páles József, a Reaktormonitorozó és Szimulátor Laboratórium csoportvezetője nyomta meg kérésünkre, mire a szabályozórudak bezuhantak, a radioaktív bomlás és a láncreakció befejeződött, de még 44 megawatt hő termelődött, ezért a zóna hűtése elengedhetetlen volt. A csillebérci reaktort legutóbb 1986 és 1992 között újították fel, a licence 2023-ig szól, de szeretnének rá tízéves hosszabbítást kérni. Paks bővítése és a nukleáris kutatások egy­aránt indokolják az üzemidő kitolását, mondja a főigazgató. És az is, hogy az izgalmas felfedezéseket ígérő neutronforrással, a minden egyes maghasadással előálló két-három neutronnal kísérletezni tudjanak. A régészek zárt amforákban lévő magokat tudnak vizsgálni, az orvostudományban a szövetek vizsgálata válik elérhetővé, de drágakövek összetétele is meghatározható a nukleáris eljárással. Egyszóval, az atomenergia olyan, akár a tűz: életet menthet és vehet el egyszerre, és jobbára az embereken múlik, éppen melyiket teszi.

Radioaktív ölelés

 Eltúlzottak, időnként már-már hisztérikusak azok a félelmek, amelyek az atomerőműveket övezik – mondja Horváth Ákos. A radioaktív izotópokat már nagyon kis mennyiségben is ki lehet mutatni, így olykor a több millió liter, levegőben mért egy darab izotóp miatt is vészharangot kongatnak, ami – mint mondja – indokolatlan. Érzékletes példája szerint az emberi szervezetben másodpercenként 5000 radioaktív bomlást (testsúlykilogrammonként 60 becquerelt) produkál a kálium 40-es izotópja, így egy ölelésnek olykor nagyobbak a nukleáris kockázatai, mint az atomerőműveknek.

Szerző
Témák
atom atomermű
Frissítve: 2019.08.20. 15:24