Gázárról kérdez az MSZP

Publikálás dátuma
2019.08.31. 08:30

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Miután az Orbán-kormány a tőzsdei gázárak összeesése ellenére sem hajlandó csökkenteni a lakossági tarifát, Tóth Bertalan MSZP-elnök a hatóság előkészítő anyagaira kíváncsi.
Közérdekű adatigényléssel szeretné megismerni Tóth Bertalan MSZP-elnök a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) által 2010 óta az illetékes miniszternek küldött gázárjavaslatokat – tudta meg a Népszava. Ma már pontosan tudjuk, hogy a kormány évek óta jelentősen többet fizettet a lakossággal a gázért, mint amennyibe annak beszerzése kerül – közölte az ügy kapcsán megkeresésünkre az ellenzéki párt elnöke. Míg a gáz a tőzsdén most körülbelül 35 forintba, addig egy átlagos magyar lakossági fogyasztónak 101 forintba kerül.    Pontosan tudjuk, hogy az ágazatban keletkező százmilliárdos profitból a NER oligarchái és a multinacionális-, illetve nagyvállalatok gazdagodnak, miközben a miniszterelnök korábban a közműszolgáltatás nonprofittá tételéről beszélt – fogalmazott a képviselő. Érthetetlennek tartja, hogy miért kell a lakosságnak az indokoltnál magasabb árat fizetnie. Tóth Bertalan most arra kíváncsi, hogy az energiapiacot felügyelő MEKH az elmúlt évek során erre mit javasolt a kormánynak. A válaszból szerinte kiderülhet, hogy a hatóság tett-e javaslatot az árcsökkentésre - amit a Fidesz-kormány elutasított -, vagy a MEKH a pártpolitikai utasításnak megfelelően éppenséggel elhanyagolta kötelezettségeit – fogalmazott Tóth Bertalan. Lapunk augusztus második felében hívta fel a figyelmet arra, hogy míg a Fidesz-KDNP 2014 áprilisa óta nem módosított a hazai lakossági gázáron, a termék kurzusa az európai tőzsdéken – az elmúlt öt év során nem először – felére-harmadára esett. Az Orbán-kormány, bár megtehetné, ennek ellenére nem csökkenti a lakossági rezsiterheket. Illetve, amiként a tavalyi parlamenti, úgy a most októberi önkormányzati választások előtt is bejelentették, hogy „gazdasági mozgástér nyílt” egy egyszeri rezsikedvezményre. Ennek mértéke ugyanakkor a becsült lehetőség töredékére rúg. Szakértők szerint az Orbán-kormány piaci alapon most akár 30-40 százalékkal is vághatna a lakossági gázdíjon. Néhány napra rá Tóth Bertalan bejelentette: ismét beterjesztik 32 százalékos lakossági gáz-, valamint 10-10 százalékos áram- és távhőárcsökkentési indítványukat az országgyűlésnek. Az azóta benyújtott iratban a szocialisták az energiaárcsökkentés lehetőségét az olaj és a behozott gáz árának az elmúlt öt év során tapasztalt jelentős és tartós mérséklődésével indokolják. Ez szerintük érzékelhető megélhetési költségcsökkenést eredményezhet a családok számára. Az igazságosság jegyében a tarifákon átlagfogyasztásig vágnának. Így ott adnának többet, ahol nagyobb a szükség - fogalmaznak. Megjegyzendő: Az ellenzéki párt ebbéli szándékait ezúttal is nagyjából az esélytelenek nyugalmával fogalmazhatja meg. A nemzetközi energiaárak többszöri zuhanására hivatkozva az elmúlt öt év során közel tucatszor éltek hasonló javaslattal. Ám a kormánytöbbség még a nyílt tárgyalást is rendre kisiklatta. Szakértők szerint az energetikai mutyikat eddig is részleteibe menően kutató szocialista pártelnök a hazai lakossági energiaár bugyrainak vizsgálatával talán még keményebb fába vágja fejszéjét. A MEKH – nemzetközileg is szabályozott – feladata a méltányos lakossági gázárra vonatkozó rendszeres javaslattétel. Emellett a tarifa kisebbik, a berendezéseket, tárolást és szállítást fedező tételét a hatóság maga határozhatja meg. A két értéket papíron rendkívül összetett számításokból vezetik le. Ezek összegének viszont – amiként arra maguk is többször hivatkoztak – felső határt szab a rezsicsökkentésről szóló 2013-as törvény. Így a két tarifatétel az elmúlt öt év során rendszeresen módosult is úgy, hogy a végösszeg mindig szinten maradt. Ez egyes érdekcsoportokat előnyben, míg másokat hátrányban részesített. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy az állami MVM tulajdonában lévő, MFGK nevű gáznagykereskedő a nemzetközi áresés nyomán jóval olcsóbban veszi a gázt a lakossági tarifában „elismert” szintnél. Ezt játszották ki azzal a 2016-os szabállyal, miszerint az MFGK-nak a „különbözetet” a mérleg „passzív elhatárolási” során kell nyilvántartania. Míg a tavalyi választási rezsikedvezményt ebből fedezték – és még így is maradt benne közel 40 milliárd -, addig az idei rezsiutalványt már az adófizetők állják.

Az MVM-be olvad az NKM

Száz százalékban az MVM tulajdonába került az NKM Nemzeti Közművek – tette közzé az állami csoport. Bár nem említik, de a – lakossági energiaszolgáltatást és hálózatüzemeltetést is végző – NKM másik felét az MFB és - az állam nevében - a vagyonminiszter birtokolta. A lépéssel az NKM beolvad az MVM-be, amelynek így 13,4 milliárddal nő a jegyzett tőkéje. Az új iparági tudásközpont a teljes energetikai értékláncot lefedi szolgáltatásaival – szögezik le. E megállapítást némiképp árnyalja, hogy – amiként arra az Átlátszó Erdély felhívta a figyelmet – az MVM nemrég már a második, veszteséges vízerőművet vásárolta meg a Csíki Sört is gyártó, az Orbán-kabinettel kiemelten jó kapcsolatokat ápoló székelyföldi Lénárd Andrástól, illetve az ottani református egyház nyugdíjintézetétől.

Szerző

Magyarország: irány a periféria! - interjú Petschnig Mária Zita közgazdásszal

Publikálás dátuma
2019.08.31. 08:00

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Az uniós csatlakozáskor még éltanulók voltunk a régióban, de mára már szinte mindenki megelőzött minket – mondta Petschnig Mária Zita közgazdász, a Pénzügykutató Zrt. főmunkatársa.
A legtöbb elemzőre rácáfolt a Központi Statisztikai Hivatal (KSH), amikor az előrejelzéseknél magasabb, 4,9 százalékos GDP növekedést számolt a második negyedévben. Nagyobbat ugrott a magyar puma, vagyis a gazdaság a vártnál? A képet azért árnyalja, hogy az első negyedévben a gazdasági növekedés még 5,3 százalék volt. Lassult tehát az ütem, de tény, hogy az elemzők 4,6-4,7 százalékra számítottak. Az ipari termelés és az építőipar nem bővült olyan mértékben, mint az első negyedévben, de mérséklődött a kiskereskedelmi forgalom és az export dinamikája is. Valószínűleg az éves GDP növekedés átlaga is felülmúlja az előzetes becsléseket és akár a 4,5 százalékot is. A kormány erre az évre amúgy 4 százalékos gazdasági növekedést prognosztizált a költségvetésben. A vártnál erőteljesebb növekedés okai között említhetem, hogy a beruházások robusztus növekedése idén is folytatódott.    Annak ellenére, hogy az uniós pénzek erőltetett lehívása miatt mára gyakorlatilag kiszáradóban ez a forrás? Ez igaz, ám jelentős az áthúzódó teljesítések aránya, amelyek ebben az évben löknek a GDP-n. Sőt, a beruházások egy részét jövőre fejezik be, s azok a 2020-as GDP-be számítanak majd bele. Azt is meg kell mondjam, hogy sok bizonytalanság van a KSH adatokban és így a GDP számokban is. Mi akadályozza a tisztánlátást? Például nem tudható, hogy egy nagyberuházás esetében a hivatalosan lejelentett költségből mennyi a korrupciós veszteség. Az ugyanis nem jelent tényleges beruházási értéket. Ha az ilyen lefölözést, vagy ha úgy tetszik, a profitot kiviszik az országból, az biztosan nem a magyar GDP-t növeli, és ha az ilyen „járadékokat” luxus árukra, szolgáltatásokra költik, akkor az a fogyasztást pörgeti föl, és nem a beruházásokat élénkíti. A megbomlott gazdasági, politikai viszonyok torzítják a statisztikai adatokat is. A rendszerszintű túlárazások miatt is feltételezhetjük, hogy a statisztikában kimutatott gazdasági növekedés egy része nem valóságos. Márpedig az úgynevezett „alkotmányos költség”, vagyis a korrupciós pénzek aránya a becslések szerint átlagosan eléri a beruházások 20-25 százalékát. Azért ez egy 100 milliárd forintos beruházás estén tekintélyes összeg. Nem hiányzik a gazdaságból az üzleti alapon elvileg működő labdarúgásba forgatott társasági adó kedvezmény (tao)? Idén 125 milliárd forintban maximálta a kormányfő a sportra felajánlható tao összegét. Igaz, ezzel a „korlátozással” is az eddigi legnagyobb összeget költhetik el az érintett sportszövetségek. Ez az összeg nem a költségvetésbe folyik be, ebből biztosan nem fogják finanszírozni sem az oktatást, sem az egészségügyet, sem a szociális rendszert, vagy a szegénygondozást. Ehelyett egyebek mellett a labdarúgást támogatják. A több milliós havi fizetését akkor is megkapja a focista, ha csak botladozik a pályán, vagy csak a kispadon ül. A fizetéseik már közelítik a világátlagot, csak a teljesítmény nem látszik szabad szemmel. De nem csak ők, hanem sok más léhűtő is jól megél a tao pénzekből. Az ilyen összegek a köz számára veszteséget, elmaradt hasznot jelentenek.    A jelek szerint a kormánynak nem hiányzik ez a pénz. De akkor miből telik az év végi, illetve a választások előtti, most éppen az önkormányzati választások előtti költekezésre?  Nyilván az sem véletlen, hogy 2016. óta tavaszra hozta előre a kormány a költségvetés benyújtását. Ezzel elérték, hogy teljesen áttekinthetetlenné vált a folyamat. A trükk az, hogy sosem a valós, hanem a tervadatokra építi a korábban Gazdasági-, most Pénzügyminisztérium a következő évi költségvetést. Amióta beköszöntött a konjunktúra, azóta így minden költségvetés alultervezett. Ebből több százmilliárd forintos többletbevételre számíthat a kormány. Az előző években különösen az úgynevezett történelmi egyházak, mint a katolikus, vagy a református egyház profitált a többletbevételből. Idén legalább 800-1000 milliárd forint „talált” pénzzel számolhat a kormány. Az önkormányzati választások előtt ismét fontossá váltak a nyugdíjasok és a közmunkások. A két társadalmi csoport külön juttatásaira összességében nagyjából 100 milliárd forintot szánhat Orbán Viktor – tegyük hozzá: a mi saját pénzünkből. Ez csekély része a hatalmas „extraprofitnak”, amit a költségvetés elkönyvelhet majd. Jut a magyar adófizetői pénzekből az Orbánt támogató határon túli magyar szervezeteknek is, szavazatvásárlásra. Orbán Viktor márciusban meghirdette a Kárpát-medence integrálásának kormányprogramját, s kijelölte a felelőst is, a Magyar Nemzeti Bankot (MNB). Egy jegybanknak ilyen feladatot adni? Elképesztő!    Mire készülhet egy olyan nyitott gazdaság, mint a magyar, a lassuló világgazdasági növekedés árnyékában? A jegybankkal egyetértve én is úgy számolok, hogy 2020-ban a GDP már csak 3,5 százalék körül bővülhet. Bár egyelőre nem tudni semmi biztosat a 2021-től induló új uniós pénzügyi ciklusról, csak annyit, hogy Magyarország nagyjából a mostaninál negyedével kevesebb forrásához juthat, és még a jogállamisággal kapcsolatos aggályok miatti esetleges visszavágások ebben nincsenek is benne. Az elosztható forrás uniós szinten kevesebb lesz részben a brexit miatt, hiszen kiesik egy nagy nettó befizető. Már korábban is felvetődött, hogy változások várhatók az elosztási elvekben és gyakorlatban. Az újonnan csatlakozó országoknak járó felzárkóztató, kompenzációs alapokról a hangsúlyt a mediterrán tagországok támogatására akarják helyezni. A prioritás az uniós átlagnál jóval magasabb munkanélküliségtől sújtott déli tagországok támogatása. A másik fontos lépés a versenyképesség, az innovációs kutatások támogatása.  Áthidalhatja az Orbán kormány a két uniós ciklus közötti időszakot? Nem lesz könnyű dolga, hiszen a csökkentett támogatás is csak 2023-24-től érkezik majd. Hasonló ciklusváltás után, 2016-ban 10 százalékkal zuhantak a beruházások. Ez egyébként azt is bizonyította, hogy a hivatalos propagandával szemben milyen nagy súlya van a magyar gazdaságban az uniós támogatásoknak. Eddig szerencséje volt az Orbán-kormánynak, de most egy sokkal nehezebb periódus jön a forráscsökkenés és a kedvezőtlenebb világgazdasági kilátások miatt is. De azért is, mert a mostani ciklus pénzeit gyorsítottan használták fel, kevés áthúzódó forrás marad. Illúzió az az orbáni vízió, hogy 2030-ra elérjük az unió átlagát. Nem látok ugyanis esélyt a kormányzati cél, az évi 4 százalékos növekedés teljesülésére. De ha valami csoda folytán bekövetkezne, és az unió GDP-je csak 2 százalékkal bővülne, akkor is csak 2034-re teljesülne ez az elképzelés.  Mire alapozza ezt a nem túl optimista prognózist? Egyrészt a csatlakozás óta eltelt 15 év tapasztalataira. Bár fajlagosan a legtöbb pénzt kaptuk, a legrosszabb hatékonysággal mi használtuk föl a csatlakozott, egykori szocialista országok körében. A számunkra fontos mércének tekintett német gazdaság egy főre jutó bruttó hazai termékéhez mindössze 4,5 százalékponttal tudtunk felzárkózni 2004-2018 között, miközben a csehek 8,5, a lengyelek 18, a szlovákok 18,1, de még a románok is 15,8 százalékot tudtak ledolgozni a lemaradásukból. Ráadásul a románok 2007-ben léptek be, és évekig csak előcsatlakozási támogatást kaptak. 2010 után az egy főre jutó GDP alapján lekörözött bennünket Lengyelország, Észtország, Litvánia, a lettek pedig nagyon közel kerültek hozzánk. Másrészt, mert ellenállunk az euróövezethez való csatlakozásnak. Miután Macron francia elnök kifejtette, hogy az euróövezetet kell erősíteni, a horvátok, bolgárok és a románok is jelezték, csatlakoznának a közös valutához, de a csehek is bejelentették az érdeklődésüket. Az Orbán kormány viszont ragaszkodik a forinthoz. Mi lehet a racionális magyarázata a makacsságuknak? Mert így játszhatnak a forint árfolyamával és kivihetik a „nyereséget” a jegybanki alapítványokba. Az euróövezetben szigorú ellenőrzési rendszer működik és az Orbán-Matolcsy kettős nagyon nem szeretné, ha bárki belelátna a lapjaikba, és ezt az egészet a szuverenitás szósszal öntik le. Márpedig egy ilyen kis, nyitott gazdaságú ország gazdasági értelemben nem lehet szuverén, hiszen, ha bezárkózna, az bedöntené az országot. Mit kellene tenni a felzárkózás, a növekedés serkentéséért? Például beruházni a humán tőkébe, ami az elmúlt években elmaradt. S mivel ennek hosszútávú hatása van, ez a harmadik oka annak, hogy nincs remény magas növekedési ütemre. Az Orbán kormány lepusztította az oktatást, így csökkent a kiművelt emberfők száma, és azok egy része is emigrál. De az egészségügy talán még az oktatásnál is tragikusabb helyzetben van. Emiatt a potenciális munkavégzőképesség évek óta folyamatosan romlik a magyar gazdaságban. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kutatói hálózatának amputálása az Akadémiáról semmi mást nem szolgál, mint a vagyon és a források lenyúlását. Így a kormány osztogathatja a pénzeket és lehetőség lesz a források megcsapolására is. Orbánék szeme előtt az lebeghetett, hogy a következő ciklusban várhatóan a jelenleginél sokkal több támogatás jut majd az innovációra. Ha a kormány beleszólhat a pénzek elosztásába, akkor juttathat az uniós forrásokból a saját garnitúrájának – és ez volt a cél. Az új felállástól nem várok semmilyen innovációs, versenyképesség-javulást. Nekimentek az egyetemeknek is. Az autonómia csonkítása, a kancelláriarendszer kiépítése, most pedig a felügyelet átadása az innovációs miniszternek, aki levezényelte az MTA feldarabolását, szintén beleillik a folyamatba. De szinte teljesen felszámolták a települési önkormányzatok önállóságát is, ami mellett valaha oly harcosan kiállt a Fidesz. A központosítás, mint általános elv, a hatalom, a diktatúra gyakorlásának a módszere. Orbán nem gondolkodik hosszú távon, csak a rövid távú politikai haszon érdekli, ami vagyonná tehető, és így bástyázza körül magát hosszútávra.  Meddig képes fennmaradni ez a rezsim?  Ez a rendszer még sokáig fennmaradhat, ha nem is 70 évig, mint a Szovjetunióban történt. Orbánnak figyelnie kell Putyinra, mert Oroszországban ahogy megszűnt a fellendülés és már egyre kevésbé van mit osztogatni, láthatóan megrendült az államfő népszerűsége. Ha Orbánnál is fogyatkozik majd a muníció, szerintem a Fideszen belül lesznek lázadások. Az oligarchái között is kitörhet a harc. Addig azonban aki tud, elmegy külföldre tanulni, dolgozni. Egy fokozatosan lecsúszó ország leszünk, ahol tönkremegy az állami egészségügy és az állami oktatás, összeomlik a nyugdíjrendszer. Ugyanakkor olyan mértékű vagyoni differenciálódás felé megyünk, amire a második világháború előtt volt példa. Visszatérőben a béresek, cselédek, illetve a nagybirtokosok, mágnások világa. Az ilyen állapotokban persze mindig ott van a társadalmi robbanás veszélye. Nem volna jó ezt megélni….  

Petschnig Mária Zita

Okleveles közgazdaként végzett 1970-ben a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, majd Pécsett az MNB megyei igazgatóságán dolgozott, ezt követően a Janus Pannonius Tudományegyetem közgazdasági karán oktatott. Tanári-kutatói évei alatt szerezte meg az Magyar Tudományos Akadémián a közgazdaságtudomány kandidátusa tudományos fokozatot. A későbbiekben az MNB hitelpolitikai főosztályán, valamint a Közgazdasági Szemle szerkesztőségében dolgozott. 1988-tól a Pénzügykutató Zrt. a munkahelye. Tudományos főmunkatársként számos könyv, jegyzet és cikk szerzője. Több évig részt vett a Dunaferr Rt., illetve az Agrobank Rt. igazgatóságának munkájában, illetve tagja volt a Magyar Közgazdasági Társaság elnökségének, valamint az MTA köztestületének.

Szerző

Túl a csúcson a magyar gazdaság

Publikálás dátuma
2019.08.30. 20:42
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
A második negyedévben 4,9 százalékos volt a magyar gazdaság növekedése, ami némi lassulás az első negyedévben mért 5,3 százalékhoz képest, de az adat az jelzi, hogy változatlanul erőteljes a gazdaság bővülése - derült ki a KSH pontosított adataiból.
Az elemzők szerint a növekedés kétségtelenül túljutott a csúcsán a második félévben 4,5 százalék alá lassul az üteme. A szolgáltatások és az építőipar hajtotta a gazdaságot a második negyedévben, az ipar a korábbinál kisebb lökést adott a növekedésnek, a mezőgazdaság pedig semmit. A másik oldalon a beruházások és a fogyasztás kapta a főszerepet – mondta Németh Dávid, a K&H elemzője. A mostani kilátások alapján az elemző szerint az idén 4,3 százalékkal növekedhet a bruttó hazai termék, a GDP, azaz a harmadik és negyedik negyedévben visszafogottabb növekedésre lehet számítani. Jövőre pedig 3,5 százalékra mérséklődhet a növekedés üteme. A részletes adatokból azt látjuk, hogy az első negyedév kedvező külpiaci teljesítménye után a gyenge export visszafogta a növekedést. A gyenge exportteljesítmény mögött a lassuló ipari növekedés és a külkereskedelmet érintő világpiaci zavarok állhatnak – írta elemzésében Virovácz Péter az ING vezető elemzője. Eközben az import növekedési ütemét elsősorban az lassíthatta, hogy a végső fogyasztás bővülése (és így a GDP-hez való hozzájárulása is) mérséklődött. Ezzel szemben jelentősen nőttek a beruházások a magyar gazdaságban, melyhez az építkezések mellett a gép- és berendezésberuházások is nagymértékben hozzájárultak. Ez utóbbi azért is kiemelendő, mert azt jelzi, hogy a vállalatok egyre többet költenek korszerűsítésre, automatizációra és digitalizációra – mondta Virovácz. Varga Mihály pénzügyminiszter szerint a 70 százalék fölött lévő foglalkoztatottság és a kétszámjegyű béremelkedések támogatta fogyasztás mellett a dinamikus beruházási kedv, illetve az ipar, az építőipar és a szolgáltatói szektor járult hozzá érdemben a növekedéshez. 2010 óta összességében már 30 százalékkal nőtt a hazai GDP, ám a jövőt illetően viszont egyaránt tekintettel lenni a bizonytalanságokkal övezett világgazdasági és a kihívásokkal szembenéző uniós környezetre. A gazdaságvédelmi akcióterv Varga szerint megteremti a feltételeit annak, hogy a magyar növekedés továbbra is legalább két százalékponttal haladhassa meg az uniós átlagot.     
Szerző
Témák
GDP
Frissítve: 2019.08.30. 20:43