A piaci folyamatokból kiindulva akár 30-40 százalékkal is csökkenhetne a hazai lakossági gázár – közölte megkeresésünkre Pletser Tamás, az Erste olaj- és gázpiaci elemzője. Pontos becslést ugyanakkor már csak azért sem kívánt adni, mert – mint kifejtette – a hazai lakossági tarifa szintje politikai alapú. Ilyenkor pedig nagyobb súllyal eshetnek latba például a választások, mint a piaci folyamatok. Másrészt változatlanul titkos az az ár, amit az állami MVM-hez tartozó MFGK fizet a magyar lakossági gázért az oroszoknak. Harmadrészt, bár egyre csökkenő arányban, de e képlet változatlanul figyelembe veszi az olajtőzsdék alakulását is, ami nem zuhant a gázárhoz hasonló mértékben. Ebben a helyzetben mindenesetre most a szabadpiaci vevők, vagyis a lakosságon kívüli kör jár jobban a szabott áron vásárló háztartásokhoz képest.
Az európai tőzsdei gázár az elmúlt egy év alatt szinte harmadára, megawattóránként 28 dollárról 10 dollár közelébe esett. Ilyen mélyen tíz éve, mondhatni a fejlett európai gáztőzsde kialakulása óta nem járt a kurzus. Ennek oka az Erste szakértője szerint a vártnál melegebb idő, ami miatt sok gáz maradt a tárolókban, így jelentős túlkínálat keletkezett például a cseppfolyós formában, tengeren szállított, lng-nek hívott, főképp az USA-ból származó fűtőanyagból. Bár ilyet Magyarországra közvetlenül nem szállítanak, áraikban – már csak az amerikai előretörés fékezése végett is – az oroszok szintén egyre inkább lekövetik a nemzetközi tőzsdéket.
A jövőre nézve ugyanakkor Pletser Tamás már inkább drágulást vár, amit a jövőbeni szállítások árai is megerősítenek. Számos nagy ipari térség, így Kína vagy az EU gázigénye nőni fog. A kieső szén- vagy épp atomerőműveket ugyanis célszerű gáztüzelésű egységekkel kiváltani, amelyek segítenek a megújulók hullámzó termelésének kiegyenlítésében is. Áttételesen furamód a globális felmelegedés is növeli a gázigényeket, hisz az egyre több klímaberendezés egyre nagyobb mennyiségű áramot igényel a gázzal is üzemelő erőművektől. Kérdésünkre hozzáfűzte: a lakossági díjak már csak azért sem mérséklődhetnének a piaci mértékében, mert előbbi egy részét a berendezések, a szállítás, a tárolás és egyéb, kapcsolódó tételek teszik ki.
Más szakértők arra hívták fel a figyelmünket, hogy a 2013-as rezsicsökkentéssel először a gyakorlatban, majd 2016-tól a jogszabályok szintjén is megszűnt a hazai gázárak kapcsolata a nemzetköziekkel. Miközben a 2014 április 1-i 6,5 százalékos mérséklés óta a hazai tarifa nem változott, az európai tőzsdei ár jóval hosszabb ideig állt akkori szintjénél olcsóbban, mint drágábban. Ez óhatatlanul a lakossági gázt az oroszoktól a piaci árhoz közeli szinten megvásárló állami MFGK-nál okoz többlethasznot. Amiként arra a témát behatóan vizsgáló Tóth Bertalan MSZP-elnök tavalyelőtt felhívta a figyelmet, egy elbújtatott, 2016-os jogszabálymódosítás alapján az állami gáznagykereskedőnek a lakossági tarifában elismert árszintnél olcsóbb beszerzésen keletkező extraprofitját a mérlegében „passzív elhatárolásként” meg kell jelenítenie. A jogszabály arról nem rendelkezik, hogy ez a többletpénz mikor osztható ki. Ehelyett inkább, abból a képzetből kiindulva, hogy a jövőben majd nőnek a piaci gázárak, eme ínséges időkre az összeget inkább tartalékolni rendeli. Ezt támasztotta alá a közműhivatal 2018 eleji, különösebb feltűnést nem keltő, bonyolult fejtegetése is, amiből ugyanakkor az következik, hogy Magyarországon többé nem csökkenhet a lakossági gázár. Ennek nyomán az MFGK-nál 2018-ra közel százmilliárdos tartalék gyűlt fel. A mérlegben megjelenő összeg amúgy jóval alulmúlta a szakértői becsléseket.
Tóth Bertalan az MVM-től kiperelt adatokból arra is rávilágított, hogy az állami nagykereskedő már 2014-ben a hatóság által „elismertnél” olcsóbban vette az oroszoktól a gázt, ezen is extra nyereséget elérve. Mindez értelemszerűen a lakosság zsebéből húzta ki a pénzt: a szocialisták számításai szerint csak 2017 végéig családonként mintegy 70 ezer forintot. A töredékükre eső nemzetközi árakra, az így teljesen feleslegesen összegyűjtött tartalékokra, illetve más, a lakosságot szintén megkárosító fideszes gázmutyikra hivatkozva 32 százalékos árcsökkentést követeltek. A Fidesz-KDNP ezt a szocialisták elleni éles politikai kirohanásokkal ütötte el. Mindez, illetve a látszólag felelősségteljes – bár jóslás tárgyában gyatra – jogszabály ugyanakkor nem akadályozta meg az Orbán-kormányt abban, hogy a 2018-as választások napjára a tartalékból egy egyszeri, 12 ezer forintos gázárkedvezményt juttasson a lakosságnak. (Ez, bár nyilvánvalóan enyhítette családi terheket, jóval kisebb összeg annál, mint amennyit az állami tartalékolási rendszer kivett az emberek zsebéből. A tarifa így máig a 2014 elején meghatározott, köbméterenként száz forint körüli szinten áll.)
Bár 2018 második felében a tőzsdei gázárak nyílegyenesen megindultak felfelé, az MFGK tartalékkeretében az év végére a cég könyveinek tanúsága szerint – még a választási akció után is – maradt közel 40 milliárd. Azóta viszont a nemzetközi árak – így vélhetően az állami társaság beszerzési árai is – felükre-harmadukra zuhantak. Egy szakértő számítása szerint, ha ez az állapot tartósan fennmarad, az MFGK-nál idén további, mintegy százmilliárd forint gyűlhet fel. Az ugyanakkor nem zárható ki, hogy eme tartalékokból az önkormányzati választásokra az Orbán-kabinet újabb, egyszeri, az emberektől eddig elvont összegek töredékére rúgó „árkedvezménnyel” kedveskedik.
