interjú;média;

2019-10-27 13:14:58

Cápák közt - interjú Radu Morarral

Csaknem harminc éve él Magyarországon Radu Morar, a postásból lett médiatulajdonos, akinek a kézfogás felér egy szerződéssel, aki nem adta el a kormánynak a Sláger FM-et, akit a Dikh Tv miatt a cigány szeparatizmus pénzelésével vádolt a hazai szélsőjobb, és akinek a horgászatnál csak az fontosabb, hogy a kollégái becsületes munka után pontosan kapjanak fizetést.

 Nem keresi a nyilvánosságot.

Akkor ki dolgozna?

Pedig az is reklám. A cégcsoportot akarja védeni?

Ezen még nem gondolkodtam.

Minél sikeresebb egy média, annál valószínűbb a visszautasíthatatlan vételi ajánlat. A hírek szerint a kormány emberei is megkeresték.

Amennyiben az akkoriban Andy Vajnának dolgozó Bakai Mátyás a kormány emberének minősül, akkor igen, de csak a rádió érdekelte őt még 2016-ban.

A médiahatóság (NMHH) tavaly nem hosszabbította meg a Sláger FM médiaszolgáltatási jogosultságát, a Rock FM hullámhossza mentette meg a helyzetet.

Az ember, ha vállalkozik, mindig van A, B, C, D, E, F terve. Jó sztorit csináltunk a Sláger FM-mel, két büntetésünk volt, nem túl veszélyesek.

Miért kapták?

A reggeli műsorban nem volt korhatár-besorolás, a médiatörvény értelmezése alapján nem hosszabbították meg az engedélyünket, amit tudomásul vettünk. Akkor figyeltem föl a bezárás küszöbén álló Rock FM-re, abba szálltam be, így tudtuk tovább vinni a Sláger-brandet. Nem én találtam föl a meleg vizet, én csak beültem a hajóba, amit az amerikaiak kiválóan fölépítettek előttem. Ez volt a legnépszerűbb rádió a Boros–Bochkor–Voga-féle Bumeránggal. Másrészt pedig a Sláger Tv márka 2009-től a miénk, kezdetben a Nóta Tv után ment tíztől reggel hatig. Hiába nézték a fiatalok is, a név miatt az idősebb korosztállyal azonosítottak minket, kevés volt a reklámbevétel, és innen jött az ötlet, hogy brandeljük át a csatornát. Sajnos, nem az én ötletem volt, hanem a feleségemé.

Aki a Sláger Tv-t vezeti. Hazaviszik a munkát?

Huszonhét éve élünk együtt, a mai napig szeretem. Sokat agyalunk, vitatkozunk a munka miatt, néha önfejűen mondom a magamét, és be akarom bizonyítani, hogy jobban tudom. Nem mindig jön össze.

Belátja?

Nem mennénk előre, ha nem ismernénk el a hibáinkat.

 Reklámpiaci szereplők is szorongatták a Sláger FM-et. Most sínen van a rádió?

Ha nem kapunk büntetést, akkor 2023-ig igen, aztán meghosszabbíthatják a jogosultságunkat öt évvel. Amikor megkaptuk az engedélyt, akkor azt mondtam a kollégáimnak, hogy most megint van rádiónk, rajtatok múlik, meddig. Ha hülyeséget beszéltek, akkor nem sokáig. Mindenki azt hiszi, trágársággal lehet hallgatottságot csinálni, pedig lehet normálisan is rádiózni.

Kell a lendület a reggelben, és a hév elviheti a műsorvezetőket.

Megy ez 18-as karika nélkül is. Egyébként jó a reggeli műsorunk, és ahogy az aktivitást látom, a hallgatók is szeretik. Próbáljuk kicsit összekötni a Sláger Tv-vel is, a Bárdosi–Növényi-páros a Helyettesítőkben a képernyőn is látható. A hétvégén pizzafutárnak álltak, de voltak már minden, autókereskedők, bútorszállítók, vízibicikli-kölcsönzők is.

Hogyan reagál le egy műsorvezetői elszólást? Dühös?

A vállalkozást veszélyeztetik. Ön is dühös lenne, nem?

Médiatulajdonlásban nem vagyok erős.

Nem egy ember számít, hanem háromszáz, aki minden hónapban fizetést kap. Nem szeretem, ha valaki veszélyezteti a vállalkozásomat, főleg olyan dolgokkal, amelyek elkerül­hetők.

A rádió már 2,5 millió hallgatót ér el. A kormány nem vetett rá szemet ismét?

Ilyen irányú megkeresés nem jutott el hozzám.

Korábbi nevükben benne volt a „hálózat” kifejezés. Hogy állnak a terjeszkedési tervek?

A meglévő cégeket szeretnénk stabilan működtetni, és meglátjuk, mit hoz a jövő. Szeretek addig nyújtózni, ameddig a takaró ér. Öt éve tárgyaltunk a székesfehérvári Kék Duna Rádióval, hogy megvennénk őket, összeérhettek volna a veszprémi Méz FM-mel. A rádiós piaci szereplők nem mindig tartják a szavukat: megegyeztem hétfőn, hogy pénteken fizetünk, de addigra „eltűnt, mint az aranyóra”.

Kiolvasható a néhány interjújából, hogy a becsület mennyire fontos önnek.

Az az első. Dühít, hogy ha valakivel kezet fogok, és nem tartja a szavát. A szerződés mihez kell? Csak az utaláshoz, a számlázáshoz. Régen rossz, ha hozzá kell nyúlni a szerződéshez.

Magyarországon jelentős a korrupciós észlelés, a cégvezetők nagy része szerint a csúszópénz, a hivatali szívesség viszi előre az ügyeket.

Nem csinálunk olyasmit, amiért fizetni kellene. Romániában ez a kommunizmus idején volt így.

Olvasta, hogy Laura Codruta Kövesi román korrupcióellenes ügyész lesz az Európai Ügyészség első vezetője?

Persze. Rendet csinált, az biztos, bár nem követem napi szinten a belpolitikát. Olvasok híreket, és ha repülök, minden újságból kérek. Nehogy baj legyen.

Elképzelhető, hogy politikai médiumot vegyen vagy még a gondolatot is távol tartja?

Nem törekszem erre. Háromszáz emberért felelek. Nekem ez a fontos. Egy biztos, én kereskedelmi alapon üzletelek, és nem hiszek abban, hogy lehet úgy „bizniszelni”, hogy csak állami pénztől függjön egy vállalkozás.

Ez nálunk nem mindenkit zavar. Pedig az állami pénz kiszolgáltatottá tesz.

Nyilvánvalóan.

Az elmúlt időszakban volt egy befektetésük, az első hazai roma csatorna. Régi terv volt?

Már a Nóta Tv 2009-es indulásakor bennem volt, hogy jó volna összehozni egy kisebbségi televíziót, csak soha nem volt rá idő. Balog Elek két éve szorgalmazza az együttműködést, de többen voltak tulajdonosok, és nem szeretek úgy beszállni, ha nincs irányításunk a produkció fölött. Tizenkilenc éve tévézek, értek valamennyit hozzá. Most mindenki boldog, mert valóra vált az álmuk, bekerültek a szolgáltatókhoz.

Gondolta volna, hogy a Dikh Tv miatt azzal támadja a szélsőjobb, hogy önnel román pénz érkezett a „cigány tartomány szeparatista ideája, magyarellenes rasszizmusa mögé”?

Örültem volna a romániai pénznek, ahogy a japánnak is. Természetesen csak viccelek. Méghogy nemzetbiztonsági kockázatot jelentek. Szamárság. A Toroc… hogy is hívják?

Toroczkai.

Akkor hallottam róla először, amikor átküldték nekem a videót.

Azóta se beszéltek?

Egyszer szívesen megtenném. Ráadásul megtudtam, hogy moldvai román származású a volt felesége, feltűnt, milyen szépen ejti ki a ne­vemet.

Gondolt rá, hogy felhívja?

Mit mondtam volna neki? Alacsonyodjak le arra a szintre?

A Dikh Tv sok munkával összerakott, de kedves amatőr produkció volt. Mit látott benne?

Szeretem őket, mert látszik, hogy akarják. Meglátja, milyen jó csatorna válik belőle! De minden pénzbe kerül, lassan tudunk előre menni.

Amúgy mulatós, nótázós ember?

Szeretem a jó zenét, de nem vagyok táncos lábú. Inkább pecázom.

Ha nem mondja, az irodája akkor is elárulná, hogy nagy horgász. Van kedvenc hazai tava?

A maconkai víztározó a kedvenc vizem. Évente kétszer járok oda versenyezni, sajnálom, hogy a szeptemberiből kimaradtam, ahol még nyertünk is. De akkor csináltuk a Dikh Tévét.

Honnan a szenvedély?

Körös, Nagyvárad. Bambuszbottal, snecivel. Hatéves koromtól pecázok. Évente kétszer járok külföldre horgászni. A Maldív-szigetek a paradicsom, halállományban sincs jobb annál. Ott is hatkor kelek, trollingozunk, húzzuk magunk után a cuccot. Tonhalak, barrakudák jönnek. A falamon látható fajtát, vitorláshalat hétszer akasztottam, és hétszer nem fogtam meg.

Termetes jószág. Santiago is ilyesmivel küzdött a Hemingway-regényben.

Marlinnal. A vitorláshal nem nő nagyra, legfeljebb nyolcvankilósra, a marlin lehet kilencszáz is. Cápából egyébként fogtam nagyot, négyszáz kiló körülit.

Laikus kérdés, de direkt fog cápát az ember?

Az óceánban minden halnak foga van, sosem lehet tudni. Eleinte persze mindenki akar cápát fogni, de csak addig, amíg nem fogott egyet. Higgye el, többé nem akar. Három­órás küzdelem. Egy 226 kilós fekete marlint Mauritiuson fogtam, négy méter körüli volt.

 Sok véletlen alakította az életét. Ha annak idején nem tűnnek el a dél-afrikai kalandot ígérők, sosem lesz budapesti postás…

A XII. kerületben.

Egy újságíró barátom ma is fújja az utcákat, ahol ötven éve diákként kézbesítő volt. Menne önnek is?

Radnai Péternek, aki a Playboy főszerkesztője volt, nemrég elmondtam, hogy régen az Istenhegyi 43/a-ban bérelt lakást. Honnan tudom?, kérdezte. Én voltam a postás, mondtam.

A véletleneket a sors keze intézi?

Minden ember kap az élettől egy lehetőséget. Van, aki él vele, és van, aki nem. Én éltem vele.

Kézbesítőként román Minimax-főnöki labdát kapni, ez inkább óriási szerencse.

A Canal+ keresett embert, akiben megbíznak, és beszél románul. Annyit kérdeztem, megéri? Azt mondták, meg. Nyolcvanezer forint után kétezer dolláros fizetést kaptam. Jó érv.

Gyerekként nehéz sorban élt.

Szegények voltunk. Zsíros kenyeret ettünk cukorral meg olajos kenyeret.

Jótékonysággal segít az elesetteken?

Soha sem beszélek róla. Mindenki megköszöni, aki tudja.

Visszatérve a médiára: mikor lenne elégedett a vállalkozásaival öt év múlva?

Azt sem tudom, holnap mi lesz. Nem lehet előre tervezni. Ha tavaly megkérdezte volna, csinálok-e még újabb tévécsatornát, azt mondtam volna, nem. Aztán mégis jött egy lehetőség.

De mindig van terv. Horgászni is azért jár, mert van egy terve.

Nem. Azért megyek, hogy kikapcsolódjak.

A politikai beállítottságáról szokott beszélni?

Erre mit mondjak? Nem foglalkozom ezzel. Huszonkét évig kommunizmusban éltem. Nem kívánom senkinek. Aki hülyeséget csinál, elküldeném, hogy éljen kommunizmusban, nem huszonkét évet, csak egyet. Nekem mindegy, hogy valaki jobboldali vagy baloldali. Normális legyen, becsületes, legalább annyira, mint én.