Cápák közt - interjú Radu Morarral

Publikálás dátuma
2019.10.27. 13:14

Fotó: Barbara Gabriella / Népszava
Csaknem harminc éve él Magyarországon Radu Morar, a postásból lett médiatulajdonos, akinek a kézfogás felér egy szerződéssel, aki nem adta el a kormánynak a Sláger FM-et, akit a Dikh Tv miatt a cigány szeparatizmus pénzelésével vádolt a hazai szélsőjobb, és akinek a horgászatnál csak az fontosabb, hogy a kollégái becsületes munka után pontosan kapjanak fizetést.
 Nem keresi a nyilvánosságot. Akkor ki dolgozna? Pedig az is reklám. A cégcsoportot akarja védeni? Ezen még nem gondolkodtam. Minél sikeresebb egy média, annál valószínűbb a visszautasíthatatlan vételi ajánlat. A hírek szerint a kormány emberei is megkeresték. Amennyiben az akkoriban Andy Vajnának dolgozó Bakai Mátyás a kormány emberének minősül, akkor igen, de csak a rádió érdekelte őt még 2016-ban. A médiahatóság (NMHH) tavaly nem hosszabbította meg a Sláger FM médiaszolgáltatási jogosultságát, a Rock FM hullámhossza mentette meg a helyzetet. Az ember, ha vállalkozik, mindig van A, B, C, D, E, F terve. Jó sztorit csináltunk a Sláger FM-mel, két büntetésünk volt, nem túl veszélyesek. Miért kapták? A reggeli műsorban nem volt korhatár-besorolás, a médiatörvény értelmezése alapján nem hosszabbították meg az engedélyünket, amit tudomásul vettünk. Akkor figyeltem föl a bezárás küszöbén álló Rock FM-re, abba szálltam be, így tudtuk tovább vinni a Sláger-brandet. Nem én találtam föl a meleg vizet, én csak beültem a hajóba, amit az amerikaiak kiválóan fölépítettek előttem. Ez volt a legnépszerűbb rádió a Boros–Bochkor–Voga-féle Bumeránggal. Másrészt pedig a Sláger Tv márka 2009-től a miénk, kezdetben a Nóta Tv után ment tíztől reggel hatig. Hiába nézték a fiatalok is, a név miatt az idősebb korosztállyal azonosítottak minket, kevés volt a reklámbevétel, és innen jött az ötlet, hogy brandeljük át a csatornát. Sajnos, nem az én ötletem volt, hanem a feleségemé.
Aki a Sláger Tv-t vezeti. Hazaviszik a munkát? Huszonhét éve élünk együtt, a mai napig szeretem. Sokat agyalunk, vitatkozunk a munka miatt, néha önfejűen mondom a magamét, és be akarom bizonyítani, hogy jobban tudom. Nem mindig jön össze. Belátja? Nem mennénk előre, ha nem ismernénk el a hibáinkat.  Reklámpiaci szereplők is szorongatták a Sláger FM-et. Most sínen van a rádió? Ha nem kapunk büntetést, akkor 2023-ig igen, aztán meghosszabbíthatják a jogosultságunkat öt évvel. Amikor megkaptuk az engedélyt, akkor azt mondtam a kollégáimnak, hogy most megint van rádiónk, rajtatok múlik, meddig. Ha hülyeséget beszéltek, akkor nem sokáig. Mindenki azt hiszi, trágársággal lehet hallgatottságot csinálni, pedig lehet normálisan is rádiózni. Kell a lendület a reggelben, és a hév elviheti a műsorvezetőket. Megy ez 18-as karika nélkül is. Egyébként jó a reggeli műsorunk, és ahogy az aktivitást látom, a hallgatók is szeretik. Próbáljuk kicsit összekötni a Sláger Tv-vel is, a Bárdosi–Növényi-páros a Helyettesítőkben a képernyőn is látható. A hétvégén pizzafutárnak álltak, de voltak már minden, autókereskedők, bútorszállítók, vízibicikli-kölcsönzők is. Hogyan reagál le egy műsorvezetői elszólást? Dühös? A vállalkozást veszélyeztetik. Ön is dühös lenne, nem? Médiatulajdonlásban nem vagyok erős. Nem egy ember számít, hanem háromszáz, aki minden hónapban fizetést kap. Nem szeretem, ha valaki veszélyezteti a vállalkozásomat, főleg olyan dolgokkal, amelyek elkerül­hetők. A rádió már 2,5 millió hallgatót ér el. A kormány nem vetett rá szemet ismét? Ilyen irányú megkeresés nem jutott el hozzám.
Korábbi nevükben benne volt a „hálózat” kifejezés. Hogy állnak a terjeszkedési tervek? A meglévő cégeket szeretnénk stabilan működtetni, és meglátjuk, mit hoz a jövő. Szeretek addig nyújtózni, ameddig a takaró ér. Öt éve tárgyaltunk a székesfehérvári Kék Duna Rádióval, hogy megvennénk őket, összeérhettek volna a veszprémi Méz FM-mel. A rádiós piaci szereplők nem mindig tartják a szavukat: megegyeztem hétfőn, hogy pénteken fizetünk, de addigra „eltűnt, mint az aranyóra”. Kiolvasható a néhány interjújából, hogy a becsület mennyire fontos önnek. Az az első. Dühít, hogy ha valakivel kezet fogok, és nem tartja a szavát. A szerződés mihez kell? Csak az utaláshoz, a számlázáshoz. Régen rossz, ha hozzá kell nyúlni a szerződéshez. Magyarországon jelentős a korrupciós észlelés, a cégvezetők nagy része szerint a csúszópénz, a hivatali szívesség viszi előre az ügyeket. Nem csinálunk olyasmit, amiért fizetni kellene. Romániában ez a kommunizmus idején volt így. Olvasta, hogy Laura Codruta Kövesi román korrupcióellenes ügyész lesz az Európai Ügyészség első vezetője? Persze. Rendet csinált, az biztos, bár nem követem napi szinten a belpolitikát. Olvasok híreket, és ha repülök, minden újságból kérek. Nehogy baj legyen. Elképzelhető, hogy politikai médiumot vegyen vagy még a gondolatot is távol tartja? Nem törekszem erre. Háromszáz emberért felelek. Nekem ez a fontos. Egy biztos, én kereskedelmi alapon üzletelek, és nem hiszek abban, hogy lehet úgy „bizniszelni”, hogy csak állami pénztől függjön egy vállalkozás. Ez nálunk nem mindenkit zavar. Pedig az állami pénz kiszolgáltatottá tesz. Nyilvánvalóan. Az elmúlt időszakban volt egy befektetésük, az első hazai roma csatorna. Régi terv volt? Már a Nóta Tv 2009-es indulásakor bennem volt, hogy jó volna összehozni egy kisebbségi televíziót, csak soha nem volt rá idő. Balog Elek két éve szorgalmazza az együttműködést, de többen voltak tulajdonosok, és nem szeretek úgy beszállni, ha nincs irányításunk a produkció fölött. Tizenkilenc éve tévézek, értek valamennyit hozzá. Most mindenki boldog, mert valóra vált az álmuk, bekerültek a szolgáltatókhoz. Gondolta volna, hogy a Dikh Tv miatt azzal támadja a szélsőjobb, hogy önnel román pénz érkezett a „cigány tartomány szeparatista ideája, magyarellenes rasszizmusa mögé”? Örültem volna a romániai pénznek, ahogy a japánnak is. Természetesen csak viccelek. Méghogy nemzetbiztonsági kockázatot jelentek. Szamárság. A Toroc… hogy is hívják? Toroczkai. Akkor hallottam róla először, amikor átküldték nekem a videót. Azóta se beszéltek? Egyszer szívesen megtenném. Ráadásul megtudtam, hogy moldvai román származású a volt felesége, feltűnt, milyen szépen ejti ki a ne­vemet. Gondolt rá, hogy felhívja? Mit mondtam volna neki? Alacsonyodjak le arra a szintre? A Dikh Tv sok munkával összerakott, de kedves amatőr produkció volt. Mit látott benne? Szeretem őket, mert látszik, hogy akarják. Meglátja, milyen jó csatorna válik belőle! De minden pénzbe kerül, lassan tudunk előre menni.
Amúgy mulatós, nótázós ember? Szeretem a jó zenét, de nem vagyok táncos lábú. Inkább pecázom. Ha nem mondja, az irodája akkor is elárulná, hogy nagy horgász. Van kedvenc hazai tava? A maconkai víztározó a kedvenc vizem. Évente kétszer járok oda versenyezni, sajnálom, hogy a szeptemberiből kimaradtam, ahol még nyertünk is. De akkor csináltuk a Dikh Tévét. Honnan a szenvedély? Körös, Nagyvárad. Bambuszbottal, snecivel. Hatéves koromtól pecázok. Évente kétszer járok külföldre horgászni. A Maldív-szigetek a paradicsom, halállományban sincs jobb annál. Ott is hatkor kelek, trollingozunk, húzzuk magunk után a cuccot. Tonhalak, barrakudák jönnek. A falamon látható fajtát, vitorláshalat hétszer akasztottam, és hétszer nem fogtam meg. Termetes jószág. Santiago is ilyesmivel küzdött a Hemingway-regényben. Marlinnal. A vitorláshal nem nő nagyra, legfeljebb nyolcvankilósra, a marlin lehet kilencszáz is. Cápából egyébként fogtam nagyot, négyszáz kiló körülit. Laikus kérdés, de direkt fog cápát az ember? Az óceánban minden halnak foga van, sosem lehet tudni. Eleinte persze mindenki akar cápát fogni, de csak addig, amíg nem fogott egyet. Higgye el, többé nem akar. Három­órás küzdelem. Egy 226 kilós fekete marlint Mauritiuson fogtam, négy méter körüli volt.  Sok véletlen alakította az életét. Ha annak idején nem tűnnek el a dél-afrikai kalandot ígérők, sosem lesz budapesti postás… A XII. kerületben. Egy újságíró barátom ma is fújja az utcákat, ahol ötven éve diákként kézbesítő volt. Menne önnek is? Radnai Péternek, aki a Playboy főszerkesztője volt, nemrég elmondtam, hogy régen az Istenhegyi 43/a-ban bérelt lakást. Honnan tudom?, kérdezte. Én voltam a postás, mondtam. A véletleneket a sors keze intézi? Minden ember kap az élettől egy lehetőséget. Van, aki él vele, és van, aki nem. Én éltem vele. Kézbesítőként román Minimax-főnöki labdát kapni, ez inkább óriási szerencse. A Canal+ keresett embert, akiben megbíznak, és beszél románul. Annyit kérdeztem, megéri? Azt mondták, meg. Nyolcvanezer forint után kétezer dolláros fizetést kaptam. Jó érv. Gyerekként nehéz sorban élt. Szegények voltunk. Zsíros kenyeret ettünk cukorral meg olajos kenyeret. Jótékonysággal segít az elesetteken? Soha sem beszélek róla. Mindenki megköszöni, aki tudja. Visszatérve a médiára: mikor lenne elégedett a vállalkozásaival öt év múlva? Azt sem tudom, holnap mi lesz. Nem lehet előre tervezni. Ha tavaly megkérdezte volna, csinálok-e még újabb tévécsatornát, azt mondtam volna, nem. Aztán mégis jött egy lehetőség. De mindig van terv. Horgászni is azért jár, mert van egy terve. Nem. Azért megyek, hogy kikapcsolódjak. A politikai beállítottságáról szokott beszélni? Erre mit mondjak? Nem foglalkozom ezzel. Huszonkét évig kommunizmusban éltem. Nem kívánom senkinek. Aki hülyeséget csinál, elküldeném, hogy éljen kommunizmusban, nem huszonkét évet, csak egyet. Nekem mindegy, hogy valaki jobboldali vagy baloldali. Normális legyen, becsületes, legalább annyira, mint én.

Radu Morar

A Tematic Media Group tulajdonos igazgatója, román-magyar kettős állampolgár 1991 óta. Portfóliójának legnagyobb tagja a Sláger Tv és a Sláger FM, de a veszprémi Méz Rádió és a Fishing & Hunting csatorna is a csoporthoz tartozik. Felerészben a Dikh Tv tulajdonosa. Romániai cége 55 tévécsatorna értékesítését intézi az ottani piacon. Magyarországon horgász-nagykereskedésben is érintett, és érdekeltsége a Szigetközi víz is, amely nemrég hongkongi versenyen kapott díjat. Román nagyapja meghalt a háborúban, ezért édesapja a tízgyermekes család két legkisebbje közül árvaházban nőtt föl, később Nagyváradon ismerte meg Radu Morar magyar édesanyját, Juhász Ibolyát. Anyai nagyapja Debrecenben született, Juhász Ferenc, anyai nagyanyja Szilágyi Erzsébet. Édesapját a legbecsületesebb embernek tartotta számon, a nevét részben miatta nem magyarosította Molnárra. Már 15 évesen dolgozott, tojást pakolt kamionokra egy farmon, visszafizette szülei adósságait. Tengerész akart lenni, de ehhez Constancában kellett volna tanulnia, ezért vendéglátós iskolában végzett szakács-pincér-cukrászként. Dél-Afrikába készült egy barátjával, de amire indultak volna, a budapesti közvetítő cég felszívódott. A szállásadója postán dogozott, így távírász, később kézbesítő lett. Pluszmunkát vállalt cégeknek, a Minimax is a kézbesítési útvonalán volt, ahol összebarátkozott a főnökkel. 2001-től a Minimax Romániát vezette, könyvből tanulta a csatornaértékesítést, tévézést. A céget 37 ezer háztartással vette át, és 2007-ben 4,7 millióval adta tovább. Ez alapozta meg a későbbi vállalkozásait.

Szerző
Témák
interjú média

Tárhely a világ, és adat benne minden férfi és nő

Publikálás dátuma
2019.10.27. 13:02

Fotó: Shutterstock
Olyan korban élünk, mikor gépek és algoritmusok jobban ismernek minket, mint mi saját magunkat, miközben fogalmunk sincs arról, milyen döbbenetes mennyiségű adatot tárolnak rólunk különböző szervereken. Sokat írunk és olvasunk a big datáról, arról, hogyan élnek és élnek vissza az adatainkkal, miközben – bár kézenfekvő – kevés szó esik a gyógyító adatról. Pécsett jelenleg is dolgoznak egy olyan óriási datalake (adattó) létrehozásán, amely alapjaiban változtathatja meg a betegellátást.
A XXI. század olaja az adat, ez ma talán a legértékesebb áru. A virtuális világban legalábbis ez mozgat mindent. A legálisan hozzáférhető információ komoly előnyökhöz juttathat egy céget, nem véletlen tehát, hogy igyekeznek a lehető legtöbb adatot begyűjteni. Kevesen tudják, valójában milyen elképesztő mennyiségű adatot tárolnak róluk. „Az embereknek mindössze 2 százaléka van tisztában azzal, hogy milyen adatmennyiség gyűlik róla a különböző külföldi szervereken. Ők általában a reklámszakma dolgozói, akik átlátják a rendszert. Náluk szakmai ártalom, hogy nem szívesen osztanak meg dolgokat, például a Facebookon. Ez az alkalmazás sokkal többet tud ugyanis rólunk, mint más emberek. Ott van például a legpontosabb »adatbázis«” arról, hogy kinek ki a valós és a vágyott szeretője. Erre vonatkozóan a világon senki nem tud többet, mint a Facebook” – mondja Darázs Attila, az ADDICT Interactive online marketingügynökség tulajdonos ügyvezető igazgatója.  Nem csak a közösségi média ismerheti ilyen jól az embereket. A különböző online kereskedő cégek – például az Amazon – komoly tudással rendelkeznek a felhasználóikról. Jól illusztrálja ezt az a városi legenda, mely szerint egy fiatal nő családja úgy szerzett tudomást a terhességről, hogy az Amazon elkezdett ilyen jellegű reklámokat feldobni nekik. Akkor még a nő sem tudta, hogy várandós, de a program mégis ezt szűrte le a viselkedéséből. Arra a kérdésre, hogy pontosan mi alapján tudta ezt meghatározni egy program, Darázs Attila ijesztő választ adott. „Mi magunk sem tudjuk, hogyan képes erre egy program. Nem tudjuk, hogy egy adott személynek egy élethelyzetben hogyan változik meg a magatartásmintázata. A gépek azonban figyelnek bennünket, és sokkal jobban ismerik ezeket a mintázatokat, mint mi magunk. Így, bár nekünk nem feltétlen tűnik fel, hogy másképp reagálunk, egy program észreveszi az apró eltéréseket” – mondja. A digitális világ legnagyobb cégei – a Google, a Facebook, a Microsoft, az Apple és az Amazon – mára pontosan tudják: hol és mit eszünk-iszunk, mit olvasunk, mikor mennyit sportolunk és alszunk, milyen ruhát hordunk, mivel, hová és kivel megyünk, kibe vagyunk szerelmesek, melyik politikust kedveljük és melyiket utáljuk, és úgy általában, mit gondolunk a világról – és ezt olykor saját vagy megbízóik hasznára fordítják.

Adatainkkal fizetünk

„Manapság óriásira nőttek a marketingköltések, ahhoz képest, hogy mi volt évtizedekkel korábban. Egyre több cég próbál eladni a piacon, ezért fontos a célzott reklám, hogy elérjék azokat, akiknek valóban szánják a terméket. Reklámot célozni azonban csak adatokkal lehet” – mondja Darázs Attila. Magyarország ezen a téren nagyon le van maradva. A szakember nemrég egy londoni konferen­cián szembesült azzal, hogy ami nálunk a témában folyik, az inkább csak bemelegítés. „Külföldön a nagyobb cégeknek óriási adatbázisuk van, így személyre szabott kommunikáció folyhat. Mindenki a számára releváns reklámot látja. Magyarországon gyakran hetekig vagyunk kénytelenek bámulni ugyanazt a reklámot csak azért, mert korábban rákerestünk a termékre – pedig ennél szofisztikáltabb célzások is elérhetőek már, mikor nem reklámozzák a terméket tovább, ha valaki azt már megvásárolta” – fejti ki a szakember. Az, hogy egy marketingcég illegális adatokkal rendelkezik valakiről, gyakran csak akkor derül ki, mikor olyan idegenek hívják az embert, hogy valamit eladjanak, akiknek valójában sosem adtuk meg a telefonszámunkat. Ilyenkor arra a kérdésre, hogy honnan van meg nekik mégis az elérhetőségünk, általában az a standard válasz, hogy „egy adatbázisból dolgoznak”. A telefonbeszélgetés során szinte lehetetlen kideríteni, hogy az e-mail címet vagy telefonszámot miképp szerezték meg. Ilyenkor Darázs Attila szerint sérül az adatokkal való önrendelkezés joga. „Elképzelhető, hogy valakinek van egy olyan telefonszáma, amit csak a családja ismer, ezért ezt mindig felveszi. Neki fontos érdeke fűződik ahhoz, hogy ezt a számot más ne ismerje. De ha bárkitől kikerülnek ezek az adatok, vagy valamilyen kereskedelmi szolgáltatásnál megadja valaki, és később ellopják, azzal súlyosan sérülhet az adatokkal való önrendelkezés joga. Az illegális adatkereskedelem Magyarországon nagyon szűk keretek között működik, de a legális ettől még burjánzik” – mondja Darázs Attila. Ez pedig milliárdos üzlet, gyakran nem is tudjuk, hogy tulajdonképpen az adatainkkal „fizetünk” egy szolgáltatásért. Erre példa lehet az ingyenesen adott úgynevezett BabaCsomag, amiben termékminták, kuponok, tájékoztatók találhatók. A valódi haszna csekély, de szinte mindenkire rátukmálják, a kismamák pedig az adataikkal fizetnek érte. Nemrégiben a G7 internetes portál írt arról, hogy bár – amint a Promobox Kft. honlapjáról kiderül – nem kötelező kitölteni az adatkezeléshez hozzájáruló adatlapot, a nővérek ezt a szülés után lábadozó kismamák elé dugják, akik ebben a szituációban nem feltétlenül az adatbiztonság kérdéseivel foglalkoznak. Az így megszerzett személyes adatokat a cég több partner rendelkezésére bocsáthatja, és legfeljebb öt évre megőrizheti. Ezt az információt azonban csak a honlapon legjobban eldugott adatvédelmi tájékoztatóban lehet megtalálni, a BabaCsomag leírásában, vagy akár a gyakran ismételt kérdéseknél nem teszik egyértelművé, hogy valójában az adataikkal fizetnek. A módszerrel más szolgáltatók is élnek. Bármilyen webáruházba való regisztráláskor el kell fogadni a felhasználási feltételeket, ami többnyire nagyon hosszú szöveg, amit az emberek nem olvasnak el. Így fordulhat elő, hogy olyan típusú reklámok árasztanak el valakit, amilyen témáról korábban beszélgetett a munkatársaival. Egyes alkalmazások ugyanis használhatják a telefon mikrofonját, amibe korábban a felhasználó is beleegyezett. „Előfordul, hogy egy boltban úgy íratják alá a vevővel, hogy megismerte az adatkezelési nyilatkozatot, hogy azt valójában nem mutatják meg. Ez akár 20 millió forintos bírságot is jelenthet, ha a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság tudomást szerez róla, hiszen ez súlyos hiba. Mégis vannak, akik így próbálják GDPR (uniós adatvédelmi irányelvek)-kompatibilissé tenni a meglévő adatbázisukat” – mondja Darázs Attila.

Gyógyító adatok

„Vajon van-e valamilyen összefüggés a stroke-kockázat és az átlagos lépéshossz között? A hordható okos­eszközök adataira alapozva ilyen kutatások már elvégezhetők. Kiderült, hogy a rövidülő lépéshossz statisztikailag összefüggésben van a stroke kockázatának növekedésével” – mondja Kuthy Antal, az E-Group ICT Software nevű cég alapítója, hozzátéve, hasonló módszerrel mutattak ki összefüggést az átlagos pulzusszám növekedése és a potenciális Lyme-kór között. A lehetőségek száma végtelen, az orvosi diagnosztikai és való világbeli adatok együttes felhasználása számos új innovációt hozhat létre, melyek előbb-utóbb a mindennapokban is megjelennek. Az adat persze önmagában nem elég, ahhoz, hogy abból értelmezhető információ, majd később tudás legyen. Szükség van a korszerű analitikát lehetővé tevő mesterséges intelligencia módszereire és adattudományi szakértőkre, akik átláthatóvá, kezelhetővé teszik az óriási adattömeget, amelyből így számítógépek mazsolázzák ki a rejtett összefüggéseket. És nem elég csupán „valamennyi” adat, ide iszonyatosan nagy mennyiségű adatra van szükség. Például egy olyan „adattóra”, amelyet most Pécsett is létrehoztak. Az InnoHealth DataLake nevű projekt, amelyben az E-Group mellett a Pécsi Tudományegyetem (PTE) vesz részt, segíthet a betegségek diagnosztikájában és a gyógyszerek mellékhatásainak vizsgálatában is. A másfél éve kezdett, és első körben négyévesre tervezett munka során a datalake-ben anonim módon és összesítve gyűjtik a pécsi egyetem klinikáján keletkező adatokat, létrehozva egy olyan informatikai rendszert, amely képes ezeknek az adatoknak az elemzésére. A cél, hogy a feldolgozott és kiértékelt adatok támogassák az egészségügyi kutatást és fejlesztést. Boncz Imre, a PTE professzora, a projekt szakmai vezetője szerint egy sikeres projekttel lényegesen javíthatják a betegellátás minőségét, hiszen sokkal pontosabban tudják követni az úgynevezett betegutakat. Kiderülhet, ha bizonyos páciensek esetén érdemes más terápiát alkalmazni. Mint mondja, az informatikusok jelenleg is azon dolgoznak, hogy az ellátók számára lekérhetőek legyenek a szükséges adatok. A pécsi adattó működtetői azt remélik, hogy idővel országos lesz a hálózat. Közben akár külföldi együttműködésre is nyitottak, hogy ott is hasznosítsák a felhalmozott adatvagyont. Így az eddig 1,8 milliárd forintba kerülő pécsi datalake akár bevételt is termelhet az egyetemnek. Feltéve persze, ha a négyéves periódus után sikerül újabb uniós és/vagy magyar forrásokat szerezni hozzá. Kuthy Antal szerint a jövő az, hogy az országok egymás számára elérhetővé teszik majd a gyógyítási célú, anonim adataikat. Ehhez szükség van a jogi környezetek harmonizálására és arra, hogy az össztársadalmi és az egyéni érdekek is érvényesülhessenek. „Mi is olyan törvényi környezetet szeretnénk kialakítani, amelyben a magyar egészséggazdaság és innováció verseny­előnyhöz juthat európai léptékben is, ezzel pedig komoly gazdasági érték jöhet létre. Nem a primer adatokat akarjuk értékesíteni, hanem az adatokból leszűrt eredményeket. Ahhoz, hogy ez működhessen, próbáljuk megteremteni az egyensúlyt az adatok elérhetősége, az analitikai eszközök használata és a jogi szabályozási környezet között” – mondja a szakember.

Hibák a rendszerben

A pécsi projekt ötlete egyébként az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT) létrehozását követően fogalmazódott meg. Az EESZT a háziorvosi és szakrendelőket, a kórházakat és a gyógyszertárakat is egyetlen informatikai hálózatba kapcsolja, így a jogosultságokkal rendelkező orvosok számára online elérhető a betegeik összes vizsgálati eredménye. A program két évvel ezelőtti indulása nem volt zökkenőmentes, de a járóbeteg-szakellátásban és a kórházakban mára többé-kevésbé problémamentesen működik. Komáromi Zoltán háziorvos azonban megjegyzi: lehet, hogy a szakrendelőkben, kórházakban nincs probléma, de a háziorvosoknak vannak nehézségeik. Az EESZT indításakor például senkinek nem jutott eszébe, hogy a laborleleteket külön, kereshető adatbázisban kezeljék, és ne pdf-ként legyenek feltöltve. „E nélkül nincs mód arra, hogy megnézzem, hogy alakult a vese vagy máj funkciója bizonyos időszakban. Egyesével kell letölteni a leleteket és onnan kimásolni a szükséges információt, ami igen időigényes. Egy éve ígérik, hogy megoldják a problémát, de még nem értek el odáig. Az elektronikus beutalás lehetősége is késik, pedig ez sokat könnyíthetne az előjegyzéseken” – mondja Komáromi. Beszél arról is, a fekvőbetegek esetében az e-recept kiváltásának anomáliái sincsenek rendezve. Nincs ugyanis olyan jogi meghatalmazás, amivel a hozzátartozó átveheti a gyógyszert, azokat csak személyesen a betegnek lehet kiadni. Több gyógyszer ráadásul szakorvosi javaslathoz is kötött, de ez a javaslat nincs feltöltve a rendszerbe, mindig papíron kell bevinni a betegnek a háziorvoshoz. E nélkül nincs szakorvosi kedvezmény, ami akár több tízezer forint is lehet. Komáromi Zoltán a személyi igazolványát sem igen látta már csaknem két éve, hiszen állandóan szükség van rá a rendelőben. A két ápolónőnek nincs ugyanis saját jogosultsága, csak az ő igazolványával tudnak belépni. Az EESZT-n tehát még bőven van mit javítani, csak győzzék kivárni a felhasználók. Annak, hogy valakiről pontosan milyen adatokat tárolnak az EESZT-ben, online is utána lehet nézni az ügyfélkapun keresztül, bizonyos hozzáférési jogosultságokat pedig meg is lehet vonni ugyanitt. Így korlátozható, hogy ki milyen adatokat láthat. Ezt azonban a legtöbb orvos nem javasolja, hiszen egy baleset esetén például fontos lehet, hogy kinek mi a vércsoportja, milyen gyógyszereket szed vagy épp volt-e valamilyen beavatkozás a közelmúltban. „Az egészségügyi adatok tárolásánál különleges jelentősége van az adatbiztonságnak, és az sem mindegy, hogy ki férhet hozzá a betegek adataihoz. Emlékezetes az a szegedi eset, mikor egy beosztottja nőgyógyászati adatait nézte meg egy orvos” – idézi fel Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke. Kiemelte: elképzelhetetlen, hogy pél­dául egy külsős biztosító hozzáférést kapjon egy EESZT-hez, de az sem mindegy, hogy a rendszeren belül kinek milyen jogosultsága van, jogosak lehetnek a betegek félelmei. Szerinte sokkal élénkebb és koncentráltabb felvilágosító kampányt kellene folytatni a témában. Úgy véli, nagyon hasznos lehet a pécsi projekt, de adatbiztonsági szempontból ennek kapcsán is felmerülhetnek kérdések. Ilyen például, hogy miképpen történik az adatok anonimizálása, kezelése. „Nagy mulasztásnak tartom azt is, hogy az oktatásban a mai napig nem képzik a gyerekeket a XXI. századi digitális környezet megértésére, így pedig nehezebb számukra a tudatos döntéshozatal.”

Honnan hová?

 Másfél évtizeddel ezelőtt a minden korábbinál könnyebb kapcsolattartás ígéretével közeli és távoli ismerősökkel, az információkhoz való gyors- és érdeklődésünkre szabott hozzájutással, játékokkal és más szórakoztató tartalmakkal hódították meg a közösségi oldalak a globális társadalmat. Közben szépen lassan szinte mindenki lecserélte „butatelefonját”. Az új eszközökön applikációk sora könnyíti meg az életünket, egyre több háztartásban jelennek meg az okostévék, háztartási gépek, sőt már a viszonylag olcsó órák is képesek figyelni a pulzusunkat vagy az alvásunk minőségét. Miközben az elmúlt évek során egyre nagyobb élvezettel adtuk át magunkat az újfajta kényelemnek, észre sem vettük, hogy elképesztő mennyiségű adatot szolgáltattunk magunkról és szokásainkról. Ma már bizonyított, hogy a világ nagyhatalmainak sorsdöntő választásai dőltek el ezeknek az adatoknak az ismeretén – elég csak Donald Trump amerikai elnök megválasztására vagy a Brexit-népszavazásra gondolni. Vagyis ezek az adatok, amelyeket minden gombnyomásunkkal, telefonérintésünkkel kiadunk magunkról, a hatalmat jelenthetik politikai irányzatoknak éppúgy, mint a cégeknek, amelyek az emberek pénztárcáját szeretnék megnyitni. A digitális korszak legértékesebb áruja az adat, a kérdés csak az, hogy ki és mit kezd az egyre nagyobb információhalmazzal. A 2000-es és a 2010-es évek eleje gyakorlatilag teljesen kaotikus volt adatvédelmi szempontból, a törvényhozók az utóbbi években igyekszenek kiköszörülni a csorbát, és minél hatékonyabb szabályozást bevezetni – az EU országaiban ez a GDPR. De az emberek jelentős része még mindig nagyon messze van attól, hogy tudatosan kezelje az adatait, és kétszer is meggondolja, hogy milyen kényelmi vagy szórakoztató eszköz, alkalmazás kedvéért szolgáltatja ki magát. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy a big data hatalmas szolgálatot tehet az emberiségnek – például az orvostudományban – ha jól használják. 

Nincs minden veszve

Adataink egy részéhez legálisan is hozzájuthatnak cégek. Vagy úgy, hogy megvásárolnak egy céget, amely éppen birtokolja azokat, és amelynek a felhasználó hozzájárulást adott adatai kezeléséhez. Ez persze nem gyakori, inkább egyfajta kiskapu. Az adatkezelési engedélyt vissza is lehet vonni, a felhasználó bármikor jelezheti a cégnek, a továbbiakban nem egyezik bele abba, hogy tárolják a róla szóló információkat. Azért, hogy az adataink biztonságban legyenek, nyílt helyen használt hálózaton keresztül nem szabad a közösségi hálót vagy a netbankot használni, hiszen ezek a csatornák az „adatrablók” aranybányái. Egyszerű ugyanis meghekkelni őket. De más módon is ellophatják az adatainkat, éppen ezért érdemes minden hónapban átnézni a számlakivonatot, mert előfordulhat, hogy illegális úton megszerezték olyan oldalakra mutató jelszavainkat, ahol a bankkártyaadatok is el vannak mentve. Így pedig olyan vásárlásokat generálhatnak, amelyeket gyakran észre sem veszünk, hiszen havi 1-2 ezer forint nem mindenkinek tűnik fel. A csalóknak azonban ez akár több százmilliós bevételt is jelenthet.

Heti abszurd: Miénk ez a cirkusz

Publikálás dátuma
2019.10.27. 07:38

Fotó: Orbán Viktor Facebook oldala
Cirkuszból szökött tevét gázolt egy autós Miskolcon. Elsőre azt mondaná az ember, lényegtelen – de nem az, ma Magyarországon, ebben a mi országnagy cirkuszunkban nagyon is fontos. Itt kipcsakok tevegelnek, janicsárok pikuláznak, sőt ráadásul vándorcirkusz a miénk: megy az Pestről Debrecenbe, viszi a várost is magával, ha kell. Tekintsék meg díszelőadásunkat! Ha már tevékről van szó, híre járja, hogy annyi haszna mégis lehetett a miniszterelnök bakui haknijának a Türk Tanácsban, miszerint vehetünk korszerű török harcjárműveket. Arról semmiféle hiteles forrás nem szól, hogy németeket adnánk értük – viszont nem túl rég vásároltunk egy nagyobb tétel Leopard páncélost, minek az nekünk, ha kapunk helyettük szép, új török bóvlit? Esetleg lehetne tevekaravánt is kérni cserébe értük, az még sokkal szebb. Egy tevéért adnánk, mondjuk, négy páncélost és egy kutyát. Közben forrong a közbeszéd, és kimeríthetetlen kincsesbányaként szolgál a kormánysajtó perifériája: nagyokat alkottak a héten. Vegyük csak a legszebb ötleteiket, mert valóságos világszámok, Barnum arannyal fizetne értük, ha bemutathatná őket, de nálunk cikáznak a kupolában, védőháló nélkül! Itt van rögtön az, hogy Magyarország fővárosa Budapestről költözzön Debrecenbe – ezt követeli, méghozzá népszavazás útján az ultrakormánypárti Minden Szó. Egy másik hasonló világlap (ezek online hírmagazinok, melyek valószínűleg önszorgalomból ilyenek, annak reményében, hogy hátha egyszer pénzt is kapnak érte), a Hírmagazin.eu azt javasolja, maradjon a választás eredménye így, ahogy van, de nevezzék ki Tarlós Istvánt Budapest-ügyi miniszternek. Lázonganak a régi cirkuszigazgató hívei, nem tetszik az új direktor. Porondmestert is szeretnének, sújtásos egyenruhában. És akkor jöjjön minden idők legnagyobb műlovarnője! Petrasovits Anna lett a vezérszónoka a Magyar Asszonyok Érdekszövetsége által rendezett „Avanti ragazzi di Buda” című október 23-i megemlékezésnek, ami látványosságként felért bármilyen lovas­számmal, éspedig azért, mert ő többek között az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetségének alelnöke is. Érdekes lehetett élménybeszámolója azokról a lázas napokról, különös tekintettel arra, hogy 1954. május másodikán született, így legalább annyira vehetett részt a harcok sűrűjében, mint Dózsa László Ezerkilencszáznegyvenkettő, csak még nála is sokkal inkább. Ketten a vágtató tankokon, világszám! Ezekhez a produkciókhoz képest a miskolci teve semmiség. Úgy kell neki, minek lógott ki abból a cirkuszból. Amúgy meg szerencsére nem sérült meg komolyan a gázoláskor sem ő, sem a sofőr. Remélem, mi is megússzuk ezt a kötéltáncot, amit magyar belpolitikának hívnak. A díszelőadás folytatódik, tessék csak, tessék, folyton-folyvást urak és szép leányok!
Szerző
Témák
Heti abszurd