Két ismert oktatási szervezet, a Magyartanárok Egyesülete és a Civil Közoktatási Platform is kemény hangvételű közleményben bírálta hétfőn a legnagyobb titokban szerkesztett, majd január 31-én bemutatott Nemzeti alaptantervet (Nat), amit több, lapunknak nyilatkozó oktatási szakértő is részletesen kritizált.
„A szövegekben megjelenik az alattvalóvá nevelés szándéka”
A Civil Közoktatási Platform ennél tömören pontokba szedte össze a Nat -2020-al kapcsolatos főbb problémákat. Összegzésük szerint
• Nem volt szakmai egyeztetés, a dokumentum „illegalitásban” készült.
• Ez a NAT nem nemzeti, mert kirekeszti a tanulók kétharmadát: nem vonatkozik a szakképző iskolákra és csak részben alkalmazható a technikumokra.
• Ez a NAT nem alaptanterv, mert a részletesen előírt tananyag kitölti, sőt túlhaladja a rendelkezésre álló időkeretet.
• A tanulók túlterheltségét nem csökkenti, a heti óraszám összességében alig lett kevesebb, a tananyagtartalom egyes területeken számottevően növekedett is.
• A merev szabályozás, a részletező előírás lehetetlenné teszi a helyi igényekhez, a tanulók közötti különbségekhez történő alkalmazkodást, akadályozza az esélyegyenlőtlenségek kezelését; továbbra is kötelezőek és nem választhatóak a kerettantervek.
• A frázispuffogtató magyarkodás nem segíti a hazafiságot; a szövegben megjelenik az alattvalóvá nevelés szándéka.
• A bevezetőben esetlegesen megjelenő pedagógiailag korszerűnek vehető elveknek és céloknak a részletek gyakran ellentmondanak.
• A bevezetésre képtelenül kevés a hátralévő idő: lehetetlen a tankönyvrendelésig, ill. a tanév kezdetéig tankönyveket írni és kiadni, a pedagógusokat felkészíteni, helyi tanterveket kidolgozni.
Csökkentett óraszámok mellett vár el jóval többet
A minden eddiginél nemzetibbnek szánt Nattal több komoly probléma akad a Magyartanárok Egyesülete szerint is - például az, hogy
„Nem nemzeti, mert ekkora mennyiségű tananyag az adott korosztály legalább kétharmada számára nem elsajátítható, őket a nemzetből mintegy kirekeszti. Nem alaptanterv, mert a tanítást teljes részletességgel s nem csupán alapjaiban szabályozza. Komoly óraszámcsökkentés mellett jelentős tananyagbővítést hajt végre. Annyira nem ad módot a képességfejlesztésre, a diákok egyéni fejlődésére, a módszerek és gondolatok sokféleségére, hogy egyáltalán nem szolgálja a diákok érdekeit, nem teszi őket jó szövegértőkké, árnyalt és pontos szövegek alkotóivá, művelt, a humán kultúra iránt elkötelezett felnőttekké. Nem szolgálja sem személyiségfejlődésüket, sem tanulás- vagy munkakultúrájukat, sem boldogulásukat a munka világában. Ezért mélyen gyerekellenes” - véli az egyesület.
A politika szolgálatában
Azt is felróják a Natnak, hogy a kortárs kultúráról tudomást sem vesz, az irodalom folyamatát is az 1970-es években lezárja, egészen véletlenül és elszórtan szerepelnek csak ennél újabb művek a tananyagban, a kortárs irodalom mint téma és fontos probléma eltűnt. A régi korok irodalomtörtének ismeretét sokkal mélyebben írja elő, mint azt a diákok nyelvi kompetenciája lehetővé tenné, és még a régebbi korok irodalomtörténetéről adott képe is elavult és elfogult. Mint kiemelik,
A szervezet szerint az új alaptanterv elmaradott, olyan ideológiai kiindulópontokat tartalmaz, amelyek nem eredményezhetnek érvényes tanítási koncepciót. „Az irodalom tananyag kitüntetett eleme az üldözött magyarság koncepciója, a Trianon fölötti gyász hangsúlyozása és a határon túli magyarsággal való egység deklarálása. Nem tagadva e történelmi trauma miatt érzett fájdalom jogosságát, illetve a magyar irodalom államhatárokon túllépő jellegét, úgy véljük, ezt a fájdalmat az irodalomtörténet vezérgondolatává tenni mélyen irodalomellenes gesztus" -foglal állást az egyesület.
Problémának tartják továbbá, hogy alaptanterv az irodalom tananyag egyetlen lehetséges rendezőelvének a kronológiát tekinti, nem ad teret semmiféle tanári kezdeményezésnek, önálló gondolatnak. Nem vesz tudomást a régiók, az iskolák és tanulócsoportok különbségeiről, mindenkit beszorít az országos egyentanterv kalodájába.
Hozzáteszik, a kormányzati terv: „érzéketlen minden iránt, amit a magyar pedagógiatudomány, a tantervelmélet, a szakmódszertan az előző évtizedekben megalkotott. Deklarálja a módszertani szabadságot, de olyan mértékben szabályozza az elvégzendő tananyagot (például időnként még azt is meghatározza, hogy mely versek mely versszakait kell memoriterként megtanítani), hogy az minden tanári mozgásteret végképp beszűkít.”
