Érthető, miért hallgatott a rendőrség: megszereztük a rémhírterjesztés miatt indított eljárások adatait

A Népszava birtokába jutó számok kérdésessé teszik, van-e értelme a kommentelők elleni látványos rendőri akcióknak.

Rendőrök nyomulnak be egy vidéki családi ház konyhájába. A kamera követi, ahogy az egyenruhások mobilokat foglalnak le, fotóznak, majd a szolgálati autóhoz kísérik a kitakart arcú, de láthatóan megszeppent háziasszonyt, idős férfit.

A véleményközlésért, tényekért is kihallgatás járt

Ehhez hasonló videókat gyakran osztott meg a police.hu a járvány felívelő szakaszában, amikor a kormány a koronavíruson túl a rémhír-terjesztők ellen is hadjáratot indított.

Lapunk egymás után számolt be a hasonló ügyekről - az országos botrányt azonban az a két eset váltotta ki, amikor a rendőrök a járvánnyal kapcsolatos véleményközlés miatt vitték el kihallgatásra a Momentum gyulai, mozgássérült tagját és egy 64 éves szerencsi férfit.

A szerencsi gyanúsított „bűne” az volt, a kijárási korlátozások feloldása miatt üzent a „Drága vezetőnek”, a gyulai momentumos pedig arról írt, hogy hány ágyat szabadítottak fel a helyi kórházban - őt egyébként a város fideszes vezetője jelentette fel.

Mindkét esetben megszüntették az eljárást, Varga Judit igazságügyi miniszter pedig azzal védte a rendőröket, hogy „csak az nem hibázik, aki nem dolgozik”.

A koronavírus-törvény adta felhatalmazás ugyanis ijesztően tág körben teszi büntethetővé a járvánnyal kapcsolatos megszólalásokat: lényegében az ellen is eljárást lehet indítani, aki tényszerű adatokat közöl, de "ferdítve" teszi azt. Hogy pontosan mi jelent ferdítést, azt már a jogértelmező szándékaira bízza a gumitörvény.

Kíváncsiak lettünk az eljárásokra

Emiatt is fordultunk május 15-én az Országos-Rendőr-főkapitánysághoz: az operatív törzs aznapi sajtótájékoztatóján elhangzott, hogy addigra 90 esetben indítottak büntetőeljárást rémhírterjesztés gyanújával. Levelet küldtünk az ORFK-hoz, hogy kiderüljön, a 90 eljárásból hányat zárt már le a rendőrség, és milyen eredménnyel, hány ügyben tettek vádemelési javaslatot – és hány ügyben mondta ki az ügyészség, hogy valójában nincs szó rémhírterjesztésről.

Négy hétig dolgoztak fél oldalon

Megkeresésünkre két percen belül visszaigazoló email érkezett: „Válaszunkig szíves türelmét kérjük” - jött a sablonüzenet. A türelemre szükség is volt, az Országos Rendőr-főkapitányság ezután hosszú hetekig tétlen maradt; telefonos érdeklődésünkre olyan válaszokat kaptunk, hogy „már készül”, „dolgoznak rajta” - eközben a kijárási korlátozásokra vonatkozó kérdéseinkre 4 napon belül reagáltak.

A hosszas hallgatásnak az vetett véget, hogy június 9-én jeleztük: a csendnek is van hírértéke, és ha másként nem megy, közérdekű adatigénylést küldünk nekik.

Nem tették volna a kirakatba

Szerdán már meg is érkezett a (saját, visszaküldött kérdéseinket nem számítva) alig féloldalas levél; a válasz pedig azt is érthetővé tette, hogy miért ültek rajta ilyen sokáig.

Mint megtudtuk, az említett 90 rémhírterjesztés miatti eljárás során összesen kilenc embert hallgatott ki a rendőrség május 15-ig. Ugyaneddig a 90 eljárásból 61-et zártak le, ebből kettő jutott el vádemelési javaslatig. Az ORFK megfogalmazása szerint "a többi esetben jellemzően a feljelentés elutasításáról döntött a rendőrség. " Az is érdekes, hogy bár konkrét számadatokat kértünk, az ORFK a "jellemző" kifejezéssel mosta el a tényleges mennyiséget.

Az viszont tudható, hogy május közepéig lezárt ügyekből kettő jutott el a vádemelési javaslatig. Ezek egyikében az ügyészség helyt adott gyanúsítás ellen benyújtott panasznak, „megszüntetve az eljárás alá vont személy gyanúsítotti jogállását.” Bár a hatóság válaszából nem ez nem derül ki, valószínűleg éppen a gyulai esetről van szó.

Később persze több eset is a vádhatóság előtt köthetett ki – jelenleg 124 ügyben folyik nyomozás-rémhírterjesztés gyanújával – és tudunk olyan ügyről, amiben két békéscsabai vádlottat végül közérdekű munkára ítéltek.

Egy kommentelőre három járőrautó?

Az viszont, hogy csak eljárások elenyésző töredékében történt valójában bűncselekmény, több kérdést is felvet a rendőrség munkájával kapcsolatban.

Például, hogy rendőrök miért nem csak a feljelentés és az ügy előzetes alapos mérlegelése után vonulnak ki nagy erőkkel a célkeresztbe került kommentelőkhöz. Hiszen az biztos nem felkészültségüket, a jogszabályi háttér ismeretét mutatja, hogy a 61 eljárásukból a túlnyomó többség bűncselekmény hiányában zárult le.

Vagy hogy a politikai üzeneten – a kormányt és a járványügyi intézkedéseket szapulók befenyítésén kívül – mi értelme annak, hogy senkinek sem ártó civileket zsuppolnak kamerák előtt rendőrautóba.

A megélhetési fake news oldalak lekapcsolásánál talán indokolt lehet, visszatartó erővel bírhat a látványos rendőrségi akció. Minden más esetben viszont csak félelmet és indulatokat szül.