Szijjártó Péter;Fehéroroszország;diktatúra;Minszk;Alekszandr Lukasenka;

- Szijjártó fiatalkori önmagának sem tudott válaszolni a belarusz válság ügyében

Tizennégy évvel ezelőtti kijelentéseivel szembesítették a külügyminisztert, aki inkább beosztottjára bízta a válaszadást.

„Ma Európában is vannak olyan helyek, ahol diktátorok két lábbal tapossák az emberi szabadságjogokat” –

ezt nem más, mint Szijjártó Péter, a Fidesz korábbi szóvivője mondta az MTI szerint 2006-ban. 

Szijjártó akkor éppen Fehéroroszország budapesti nagykövetsége előtt tüntetett Lukasenka diktatúrája ellen. A demonstráció után a Napkelte című műsorban is nyilatkozott a belarusz helyzetről, méghozzá így: „Arról van szó, hogy emberek szabadságát korlátozzák, fiatal embereket csak azért börtönbe visznek, mert kimennek egy utcára, élve a demokratikus joggal, ami a szólásszabadsághoz, véleménynyilvánításhoz, vagy a gyülekezéshez kapcsolódik. És elmondják, hogy szabadságot és demokráciát akarnak, ahogy a mi szüleink is ezt akarták”.

Parola a diktátorral

Tizennégy év múlva ugyanez a Szijjártó Péter már külügyminiszterként látogatott a továbbra is Lukasenka uralta Minszkbe.

Barátian parolázott az általa egykor diktárornak nevezett fehérorosz elnökkel,

és Orbán Viktor azon állításán sem ütközött meg, hogy a magyar és a belarusz nép „és a két ország sokkal közelebb van egymáshoz, mint azt gondolni szoktuk.”

Szintén Szijjártó Péter volt az, aki a belarusz válság után akkor sem ítélte el a hatósági erőszakot, amikor a Lukasenka-rezsimhez hű biztonsági erők százakat tartóztattak le, vertek össze, sőt, többeket meg is gyilkoltak, hogy megfélemlítsék az elcsalt választások miatt tüntető tömegeket.

Ehelyett – Szijj László jachtjának fedélzetén – a „párbeszéden alapuló” uniós döntésekről tárgyalt a fehérorosz válság ügyében. Leghatározottabban pedig akkor fogalmazott, amikor a Lengyelországban rekedt minszki katolikus érsek hazaengedését kérte fehérorosz kollégájától.

Mi változott 2006 óta?

Az ellentmondásos viselkedésre Tordai Bence, a Párbeszéd politikusa is felfigyelt, aki írásban kérdezte meg a külügyminisztert: „Fenntartja-e a 2006-os mondatait Lukasenka diktatúrájával kapcsolatban? Mi változott 2006-óta? Most miért nem ítélte el a fehérorosz eseményeket?”

Levelére azonban nem Szijjártó Péter, hanem beosztottja, Magyar Levente külügyi államtitkára válaszolt: „Ahogy arról többször is tájékoztattunk, a Belaruszban kialakult helyzet ügyében Magyarország a lengyel álláspontot támogatja. Az Európai Unió Belarusszal kapcsolatos döntései – például új szankciók bevezetése, vezető belarusz tisztségviselők listázása – konszenzussal születnek, így azokban megjelenik a magyar álláspont is” – fogalmazott az államtitkár.

Vagyis, célszerűbb lenne a lengyel külügyminisztert megkérdezni megkérdezni arról, mi a magyar kormány álláspontja a békés, fegyvertelen tüntetőket agyonlövő belarusz rendőrökről.

Vétózni akartunk, konszenzus lett belőle

Szijjártó a jelek sem korábbi nyilatkozatával, sem a fehérorosz diktatúra brutalitásával nem szeretne szembesülni. Az uniós konszenzusról szóló állítást egyébként jócskán gyengíti, hogy a hírek szerint Magyarország volt az állam, ami kezdetben egyedüliként akarta megvétózni a fehérorosz rezsim elleni szankciókat, hogy aztán mégis elfogadja azokat.

Az ideiglenes járványügyi menetrendek 14 regionális viszonylaton maradnak érvényben.