hulladék;szelektív hulladékgyűjtés;

Vége a papírgyűjtésnek

Azzal, hogy a kormánypártok csak részben tettek eleget a kukakoncessziót érintő alkotmánybírósági kifogásoknak, ellehetetlenítették a lakosság és a közintézmények térítés ellenében végzett hulladékgyűjtését - véli egy érdekvédelmi szervezet.

A hulladékkoncessziós tervek februári módosítása nem felel meg az Alkotmánybíróság határozatának – véli tegnapi közleményében a Hulladékgazdálkodók Országos Szövetsége (HOSZ).

A parlamenti döntés ugyanis az értékes (leválogatott) hulladék tulajdonosai közül csak a gazdálkodó szervezeteket jogosítja fel arra, hogy terméke fejében – áralku híján - a leendő koncesszortól származó, a köműhatóság által megállapított díjra. Pedig a hulladéktörvény szerint jelenleg minden ingatlanhasználó, így a természetes személyek és a költségvetési intézmények is jogosultak az elkülönített települési hulladékot piaci szolgáltató meghatározott telepére szállítani, és ott át- vagy eladni. Sokan ma is értékesítik a magántulajdonukban álló, értékes, elkülönített települési hulladékot, vagyis a kidobott papírt, műanyagot, fémet, elektronikai alkatrészeket vagy akkumulátort.

A mostani módosítás alapján viszont a lakosság és a költségvetési intézmények az értékkel bíró hulladékaikért már nem kapnának ellentételezést. Bár azt a gazdálkodó szervezetekkel együtt kötelezően át kellene adniuk a leendő koncesszornak, előbbiekkel ellentétben semmiféle ellentételezésre nem válnának jogosulttá – hangsúlyozza a HOSZ-közlemény.

Az érdekvédelmi szervezet szerint amúgy az érintett „anyagáramok” sokfélesége, eltérő mennyisége, minősége, tőzsdei árjegyzése - vagy épp annak hiánya - miatt a „kompenzációs” rendszer amúgy sem lesz működésképes.

A közszolgáltatás, a körforgásos gazdaság színvonalát nem a piaci területek - uniószerte példátlan - államosítása és a mesterséges monopólium kialakítása, hanem a közszolgáltatás pénzügyi helyzetének helyreállítása emelné. Idézik az illetékes Innovációs és Technológiai Minisztérium tavalyi kormányelőterjesztés-tervezetét, amely szerint "a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási rendszer átalakítása nem járt pozitív eredménnyel”: míg 2018-ban „18,9 milliárd forint veszteség keletkezett a közszolgáltatásban, addig 2015-ben, az állami koordináció bevezetése előtti utolsó évben a közszolgáltatók vesztesége alig haladta meg az egymilliárd forintot”. Az irat szerint a közszolgáltatás jelenleg évi 54 milliárdos költségvetési támogatásból tartható fenn.

Ráadásul a kormánytervek szerinti leendő központi szereplő, a koncesszor feladatai az illegális hulladéktelepekre ki se terjednének: az továbbra is önkormányzati hatáskör marad. A HOSZ bírálja a környezetvédelmi termékdíjas rendszer 2011-es központosítását is. Az állami közvetítő még csak meg sem közelítette a piaci elosztás korábbi eredményességét. Míg 2011-ben 60, addig 2018-ban 46,1 százalékos hasznosítási arányt értek el. A jövő nemzedékek szószólója, Bándi Gyula szintén romló állapotokat tapasztalt. Pedig a gazdálkodók - áttételesen a fogyasztók - terhei ennél jóval kedvezőbb teljesítményt tennének lehetővé. Ehhez képest most a gyűjtést és az előkezelést is „államosítanák” - panaszolja a HOSZ.

Mi több, a koncesszor üzleti kockázat nélkül működhetne, hisz veszteség esetén állami támogatást kapna. Ráadásul egy egész iparág kerülne ki a piacgazdaság alól úgy, hogy egy szereplő óriási gazdasági erőfölényre és versenyelőnyre tenne szert. Ezzel a piaci cégek – a leendő alvállalkozókhoz hasonlóan – teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerülnének. Korábbi indítványukhoz hasonlóan már csak azért is szükségtelennek ítélik az újabb központosítást, mert szerintük az ágazat több száz, egymással versengő, több tízezer embernek munkát adó szereplője hatékonyan működik.

Bár a módosítások meghirdetett célja a közszolgáltatás anyagi helyzetének rendezése, a környezetvédelem és a közérdek, a szabályok valójában a leendő egyedüli koncesszor gazdasági céljait, terjeszkedését, piacszerzését támogatják - véli a HOSZ.

A jogalkotó által választott megoldás a piacgazdaságnak, a tisztességes gazdasági versenynek, a vállalkozás szabadságának, a vállalkozáshoz, valamint a tulajdonhoz való jognak, a tőke és a szolgáltatás szabad áramlásának, az áruk mozgásának, illetve a letelepedés szabadságának szükségtelen és aránytalan korlátozásával jár, így a HOSZ szerint alapvetően jogellenes.

A NER-úthengeren nincs fékA kormány tavaly a második veszélyhelyzet kihirdetése után nem sokkal egy éjjel benyújtott, több tucat törvényt módosító csomag második felébe fűzve nyújtotta be a hulladékkoncessziós elképzeléseit. Miközben a kabinet elképzeléseit a "rezsicsökkentett" közszolgáltatás állami költségeinek csökkentésével, a hatékonyság növelésével, a környezetvédelemmel és az uniós szigorításokkal magyarázta, a kárt szenvedő felek - így a piaci szolgáltatók és az önkormányzatok - szerint a zavaros pontok lényegében minden, haszonnal kecsegtető hulladékgazdálkodási tevékenységet egy leendő koncesszorhoz csatornáznának. E szerepet piaci pletykák szerint a kormány a Molra szabta. Bár a kormánypártok mindent megszavaztak, Áder János köztársasági elnök három pontot is alaptörvény-ellenesnek tartva az Alkotmánybírósághoz fordult. A testület ezek közül egynek adott helyt. Határozatuk szerint ugyanis a hasznos hulladék tulajdonosa nem kötelezhető arra, hogy termékét a jövőben ingyen - sőt további költségek fejében - adja át a koncesszornak. A parlament ennek szerzett nemrég - a HOSZ szerint legalábbis részben - érvényt. Áder János a múlt héten ezt már aláírta.
A Humusz szerint bűzlik az egészBár a konkrét alkotmányossági vitát nem kívánta véleményezni, az egész hazai hulladékhelyzetet a részletes értékelésre is méltatlannak ítélte lapunk megkeresésére Merza Péter, a Humusz Szövetség alelnöke. Ahhoz képest, hogy a folyamatoknak a hulladék-keletkezés megelőzése, a körforgásos szemlélet meghonosítása irányába kellene mutatniuk, az intézkedések valójában az illegális hulladéklerakást ösztönzik, még ha a kormány ennek ellenkezőjét hirdeti is. A HOSZ felvetéséhez annyit fűzött hozzá, hogy - hasonlóképp a támogató háttér hiánya miatt - az utóbbi idők során az oktatási intézmények egyre kevésbé szerveztek papírgyűjtést. Ritkán jön létre ugyanis sikeres áralku az iskola és a piaci hulladékhasznosítók között. Igaz - tette hozzá - ez térségenként, a helyi cégtől és működési keretektől függően eltérő.